Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-28 / 128-129. szám

1922. október 28. 8 old« — Hogy érti ezt ? Kinek van ma ezer korona napifizetése ? — kérdi Kavdcska tábla- | biró a megszeppent szlovákot. — Be voltam kérem nagyon csípve — védekezik — kilec deci bort ittam meg, sok az ilyen öreg, gyenge embernek, azt /sem tud­tam, mit beszélek .. . A tanuk sorjában jönuek. Hallották a kijelentést, de nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, csak az egyik: Vlcsek, a korona­tanú szaladt rögtön a csendőrségre és feljelen­tette Scsepán gazdát. A bíróság egy hónapi fogházra és 100 korona pénzbüntetésre ítélte Scsepán Györgyöt, de az Ítélet végrehajtását is felfüggesztette egy évre. A vádlott javulást ígért és megnyugodott az ítéletben, csak elme­nőben keserűen odaszólt a beárulójának: — Na most már megkapod a piros csizmát, amiért bajba kevertél... * Bouzek Jan csehországi munkás folyó hó 13 án Cseklészen bement Szalaj János szlovák trafikos üzletébe cigarettáért. Szalsj nem szol­gálta ki Bouzeket, hanem e szavakkal küldte eí: „Zse on pre smrdlavaho cseha zsadue cigareti nemá“, ami magyarul azt jelenti, hogy büdös csehuek nincs cigaretta. A cseh munkás erre beküldte a trafikba kedvesét, Hucska Erzsé­betet, de a trafikos megismerte a nőt, tudta, hogy Bouzeknek kell a cigaretta és megint nem szolgálta ki. Bouzek feljelentette a trafikost a csendörségnél és a pénzügyigazgatóságon is, ahol a trafikjogának elvonását kérte. — Dr. Kállay Zoltán jogi szemináriuma Budapest, Audra>sy-ut 8 és Szeged, Pallavicini utca 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzet­bérlet ! Rekapituláció 1 Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. — A csehszlovákiai munkanélküliség a népjóléti minisztérium legújabb statisztikája szerint szeptember havának második felében 83.000-én kaptak munkanélküli segélyt, azon­kívül 29.500 családtag. A vállalatok részéről segítségben részesül 43.750 csak részben fog­lalkoztatott munkás és 20 500 családtag. Augusztusban 25.000 munkás kapott segélyt. — Az aradi 13 vértanú szobrát vissza­adják Magyarországnak. Aradról jelentik: Pet­rán Korjolán, a múzeumok főfelügyelője, néhány nap óta Aradon tartózkodik, ahol részt vesz a Magyarországról visszahozott múzeumi tárgyak szétosztásában. A bizottság, amely a szétosztási munkákat végzi, arra az állaspontra helyezke­dett, hogy a magyar nemzeti jellegű és orszá­gos gyüjtésDől szármázó emlékeket visszaadja Magyarországnak. így visszaadják az aradi ti­zenhárom vértauu szobrát, valamint a Kossuth­­szobrot is, amelyek már hosszabb idő óta desz­­kázva állanak. — Megjelent az ipartörvónytsrvezet ma­gyar fordítása. Köztudomású, hogy a most készülő ipariöryény-tervezet az illetékes minisz­térium csak cseh nyelven adta ki. Minthogy Szloveszkó iparosságának túlnyomó része magyar nyelvű, a keresztény iparosok országos szövet­sége a magyar fordítást vállalta. Bármennyire is igyekezett a szövetség a fordítás munkájá­val, azt ezideig kiadui nem tudta. Most, hogy a kiadás elkészült, az eddigi rendeléseket postára tesszük. Kívánatra bárki megkaphassa a tervezetet 12 K beküldése ellenébe. A ren­delések Pozsonyban, Köztársaság tér 8, I. em. alá küldendők. — Vasúti kedvezmény a tanulók részére. Hivatalos helyről kaptuk az alábbi tájékoztatót: A vasúti személytarifa II. rész I. füzet 1., azaz 2. fejezete Ili. C. IV. jelölt része értelmében az iskolák részére a következő vasúti kedvezmé­nyek adatnak: A) Iskolalátogatás alatt: Az összes nyilvános és nyilvánossági jogot élvező iskolák tanulói, amennyiben a rendes iskolai évben mint iskolalátogatók utaznak, diákiga­zolványt kapnak és ezzel a) 60 km. távolságig személyvonatok II. és III. osztályaiban havi j diák-igazolványokkal, b) 150 km. távolságig j pedig a személy- és gyorsvonatok II. és III. j osztályában rendes féláru jeggyel utazhatnak. | Féláru kedvezményt kapnak 150 km. távolságra i azon tanulók is, kik az iskolahét kezdetén be- í jönnek az iskolába és csak a hét végén utaz- ; nak megint haza. Diák-igazolványokat minden személypénztárná! lehet kapni 50 fillérért. Az „KomaromiLap o k« igazolvány érvényes az egész év tartamára. Az igazolvány tulajdonosa olvashatóan és tintával kitölti a szükséges adatokat és beírja sajátkezű aláírással nevét, az iskolaigazgatóság pedig minden iskola félév elején bizonyítja az iskola­­látogatást a bizonyítványon, valamint feltünteti az iskola félév pontos dátumát és amennyiben az illető tanuló az iskola székkelyén lakna, lakásának címét is. A havi kedvezményes je­gyeken rajta kell lenni azon vasúti állomás főnöke aláírásának, ahonnan a tanuló állandóan utazik. Ezen kedvezményes havi diák-jegyeket láttamoznia kell azon állomás főnőkének, ahon­nan az illető beutazik az iskolába. A féláru vasúti diák-igazolványt láttamozza a tanulónak lakhely, — nem pedig az iskola székhelye szerinti illetékes elöljárósága — az iskolai igaz­gatóság és az állami vasutak igazgatósága. Az igazolványokat legkésőbb egy hónappal az is­kolaév kezdete után az illető iskola igazgatója együttesen beküldi azon vasúti igazgatóságnak, melyhez az iskola helyének vasúti állomása tartozik. Az ettől eltérő módon láttamozás cél­jából beadott igazolványokat az illető vasúti igazgatóság kivétel nélkül visszaküldi elutasitó­­lag. A láttamozoít igazolványokról az iskola­igazgatóság nyitvántartási jegyzéket készít és ebbe az igazolvány számát, a tulajdonos nevét és azon állomás nevét is bevezeti, ahonnan az illető diák utazik. A középiskolai tanulók, vala­mint a felsőbb iskolák hallgatói ezenkívül csa­tolni kötelesek az illető iskola-igazgatóság által hitelesített fényképpel igazolt személyazonossági bizonyítványt is, amely egyúttal az utazásnál is mindig felrnutalandó. Az igazolványokon nem szabad semmit sem törölni, áthúzni avagy átírni. — A hadikölcsön-lombardadósok figyel­mébe. Azok a hadikölcsöntulajdouoíok, akik hadiköicsöoütcet lombardirozták és Béc^be depo­nálták, kötelesek a tartozás összegét a cleariug­­bauknái november 15-ig összeiratni. — Már Petőfi is irredenta. Szatmárról jelenük: A szatmári közművelődési egyesület a minap Petőfi-ünnepet rendezett, amelyen Tesz­­szitori Nóra színművésznő Petőfinek a »Csalo­gányok és pacsirták« cimü költeményét is el­szavalta. A szamosi sziguranca a mávészuőt le­tartóztatta azzal, hogy irredenta verset szavalt. A művésznőt a sziguranca csak másfél óra múlva bocsátotta szabadon. — Új közigazgatási könyv. A községek és törvényhatósági jogú városok pénzügyi gaz­dálkodásának átmeneti szabályozásáról szóló 1921. aug. hó 12 én kelt. 329. számú törvény végrehajtása most van sajtó alatt. Kiadja Spitzer Sándor könyvkereskedése Komárom, Nádor-utca 29, hol megrendelések elfogadtatnak. — Mennyi könyv van a világon ? A »Daily Mail“ egy olvasójának erre a különös kérdé sére a következőket feleli: Megbízható meg­állapítások szerint a betű feltalálásától, tékát a tizenötödik századtól máig az egész világon 20 millió könyvet nyomtak. Magában a tizen­ötödik században 40 ezer kötet könyv került a piacra. A 16 ik században 570 ezer a 17-ik században 1.250,000, a 18-ik században 2 millió. — Ilyen még Komáromban se történt, pedig náluuk ugyancsak sokfé/e szerelmes ka­land megtörtént már. Hát tessék csak idefigyelni. A K. N. írja az alábbi érdekes kassai ésetet: Érdekes társaság várta tegnap délelőtt a tör­vényszéken egy részleteiben nem minden pikan­téria nélküli szerelmi eset főtárgyaiásának a megkezdését. A megtartandó tárgyalás főszert p* lői: az uniformisos férj, a feleség, tanuk, izga­tottan tipegtek-topogtak várakozó pillantásokat vetve a lepcsőház érkezési oldala felé, honnan egy kosicei ismert ügyvédjelöltnek, annak a bi­zonyos harmadiknak, mint a pör főmagáuvád­­lójának kehett volna megérkeznie. A szimpatikus doktor juris azonban nem jött sehogysem, azou egyszerű okból, mivel már pár hónapja Pestre költözött, honnan nem sietett feljönni Kosicére a kényes főtárgyalásra, melyben főmagánvádló­­ként is csaknem oly kellemetlen lett volna sze­repelnie, mint a vádlottaknak. A főtárgyalás tehát elmaradt nem kis boszuságára a törvény­­széki riportereknek, Elk ilyképpen csak a főtár­gyalás előzményeinek száraz ismertetésére szo­rítkoznak. Hát volt Kosicén egy ügyvédjelölt, jól ismerték a kávéházban és a korzón. Addig sétált, sétifikált a korzón az Astoriától a Hitel­bankig, mig beleesett abba a bizonyos verembe, mit szerelemnek neveznek a költők. Szerelmé­nek inkarnációja általában uniformisos férje oldalán sétálgatott, mi legkevésbé sem akadá­lyozta főmagáavádió barátunkat abban, hogy epedő pillantásainak gyújtó nyilait ne lövelje feléje. A reménytelen szerelmesek okulására meg kell állapitanunk, hogy barátunk nem epa­­kedett hiába. Sikerült megismerkeduie álmainak netovábbjával s a baj csak az volt, hogy az imádott nő bizonyos ostroralási alkalmakkor mindig azt mondta, hogy »eddig és ne tovább«. Nyilvánvalóan kötmyen érlhető, hogy ez a méla tiltakozás csak annál jobban felajzotta a sze­relmes ifjú epedését, nem csoda tehát, ha vak­ságában, vagy helyesebben elvakultságában Macchiavelli ama elvével azonosította magát, hogy: a cél szentesíti az eszközöket. Hogy rövi­dek legyünk, »ötezret« ajánlott föl a nőnek, ha meghallgatja. Istenem, tehette, a pénz volt nála a legkevesebb. És a nő elrebegte a boldogító igent. Nem tudjuk, hogy a pásztoróra végéu mi ok­ból keletkezett nézeteltérés a fiatalok közt. A tény az, hogy a kis Macchiavelli igaz krokodil­okoskodással kijelentette, hogy az ötezret ő osztrákban értette, ő egy szóval sem említette, hogy ká pé, akarom mondani csé ká, ő csak azt mondta, hogy »ötezrei«, de ezt osztrákbau értette. Az ötezer osztrákot szívesen megadja. — Mit. ötezer osztrákot ? — sikoltotta a becsü­letében vérig sértett nő és félőrülten elrohant. A ravasz Don Juan másnap hüs fölénnyel ült az »Astoria« kávéházban és nézte a korzozó médiumokat. Egyszerre egy uniformis sötétítette el a láthatárt, hogy rövidek legyünk, a férj ál­lott előtte, — No, most ütött a leszámolás perce — gondolta kissé megíipadottan bará­tunk és udvariasan megkérdezte a mord arcú látogatót, hogy mit óhajt. Várakozásában nem is csalatkozott, a férj tényleg leszámolni jött. A szó szoros értelmében. Ez a momentán kedvező fordulat egy tízperces beszélgetés végén vált félreérthetetlenné, mikor a kitüuő férj egy erélyes gesztussal és hivatkozva a köztársaságunkban dívó pénznemre, — azt a bizonyos »ötezret* követelte és hozzátette jelentőségteljesen, hogy: »mindestens.« Természetes, hogy doktor juris barátunk a következő pillanatban igen nagy fiú lett az uniformissal szemben. Perlekedni kez­dett a férjjel. Először a kávéházban, aztán a törvényszéken. Beperelte a kiiünő férfiút zsaro­lásért. És ez a főtárgyalás maradt el tegnap. — Komárom kisbirája. A sorsunkat intéző földi gondviselés nagyközséggé teszi Komárom közel ezeréves múltra tekintő városát. Lesz biró, tótul tudó főjegyző, aljegyző, esküdtek vagyis elöljárók és bizonyára kisbiróra is szük­ség lesz. Akiknek ebbea a szomorú helyzetben is helyén vau a humoruk, hamar feltalálták magukat és erről egy sikerült szójátékot kell az enyészet elől megmentenünk, mely igy hang­zik : — Hallotta már, hogy Komárom kisköz­ség lesz? — Hogyne. Sajnos. — Tudja, hogy már van is egy községi tisztviselője ? — Nem én. Miféle tisztviselője ? — Kisbirája. _ ? — Kisbiróra nem lesz szüksége Komárom­nak, mert a kis Biró ott van a hivatalában. A sikerült szójátékot Biró Sándor főmér­nök abszolúte nem vette rossz néven. — A Habsburgok vagyona. Beavatott helyen szerzett értesülés szerint a volt csá­szári udvari vagyonok, valamint a koronajavak és a volt nraikodócsalád mindazon ingatlan és ingó vagyonainak likvidálása, melyeket az osztrák köztársasági katóságok nem minősí­tettek magántulajdonnak, a legközelebbi napok­ban befejezést nyer. A monarchia összeomlása után az osztrák kormány dr. Sylvester köz­jegyzőt bízta meg e javak kezelésével, később ezt a feladatkört Manganeti Btch volt pénz­ügyminiszteri al államtitkárra bízták. A hadi­­károsultak segélyezésére létesített alapítvány­nak juttatták a volt udvari vagyonok túlnyomó részét az e célra alkotott külön törvénnyel. A vonatkozó osztrák törvény hasonlíthatatlanul kíméletlenebb a volt uralkodócsaláddal szemben, mint az ez ügyben alkotott német törvények, amelyek sokkal messzebbmenöen ismerték el a volt uralkodócsalád tagjainak magánvagyoni igényeit, mint az osztrák törvéuy, amely a legszűkebbre korlátozta azt. Nem ismeri el az osztrák törvény magánvagyonnak azokat

Next

/
Thumbnails
Contents