Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-24 / 127. szám
127a szám. Hegy* enharmadih é«,f©ity«amaa .----------- -------------------------------------Kedd, 1922. október 24. OMABOMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. L'ltHlLL-------■- ül-----1------1------------------------L'-1L-.1 agg £S3Szetés5 ár cswb-saíováli értékben j Helyben és vicékre posta! szétküldéssel: Sgé«* éTre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 Sí. E^yes szám ára r 80 fülér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 28-, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Cifranyomorúság, nem egyéb az a kivülről szépnek és virágzónak tartott, tévesen gazdasági konszolidációnak nevezett állapot, melyet a külföld a köztársaság magasra nőtt valutáján keresztül Csehszlovákiáról képzel el magának. Irigykedve néznek a mi hires politikusainkra, akiknek ügyessége az állam valutáját szinte szédítő magasságra emelte, melyre vágyakozó pillantással tekintenek a szomszédos pár centimos va- ’ lutáju országok szegény népei. Pedig igazán nincs miért irigykedniük reánk. A gazdasági krízis lidérce nyomasztó súlíyal nehezedik a köztársaság haldokló iparára és kereskedelmére és amit felőlünk gondol a naiv világ, az csak álom, mely azonnal elosziik, hogyha tüzetesebben bele nézünk a valóság helyzetképébe. A valuta följavitása egyáltalában nem javította meg a csehszlovák korona belső vásárló erejét, a drágaság még mindig igen hagy és csak nagy nehezen akar iefaragódni. A magas valuta önkéntelen eszünkbe hozza magyar testvéreink nagy lelkesedéstől hevített egyébként igazán nemes intenciójú és nagy koncepciójú pénzügyminiszterét, Hegedűst, ki szintén a valuta állandó ja- j vulását ígérte, de sajnos, számításaiban ] nagyon csalatkozott. Akkor azt vetették a j szemére, hogy szűk látókörében elszigetelve, tekintet nélkül az európai általános gazdasági helyzetre akarta megoldani Magyarország valutaproblémáját. Pedig a valuta kérdés elsőrendű nemzetközi kérdés, azt elszigetelt rendelkezésekkel nem lehet megoldani. Ez való és igaz. És mégis az utódállamok legtöbbje egyszerűen a Hegedűs-féle szisztémával akarta valutáját rendezni. Persze ez nem sikerült Romániának sem, Jugoszláviának sem és Ausztriának sem. A cseh valuta eddig megállott és fölfelé gördül a lejtőn és tapogatódzva keresi súlypontjának végleges elhelyeződését. Ez az elszigetelt próbálkozás sem végződhetik máskép, az előző példáknál. Mert a szomszéd országok leromlott valutája egyúttal azok iparát és kereskedelmét is lejtőre vitte, mint azt Ausztria példája mutatja. A gyárak kéményei csak addig füstölögnek, mig megfelelő mennyiségű nyersanyag áll rendelkezésükre. De a rossz valutárét nem képesek megfelelő mennyiségű nyersanyagot beszerezni s lassan megszűnik a munka és általános nyomorúság borul az országra. A csehszlovák köztársaság a világ gazdasági harcában a győztes államok oldalán vesz részt, de a győztes államok tőkeereje mellett nagyon eltörpül a köztársaságé s nem lehetetlen, hogy egy napon arra fogunk ébredni, hogy a valuta szépen visszacsúszik azok mellé, melyekkel egy időben elindult fölfelé. Mert az meg azután igaz, hogy ha a valutakérdés nemzetközi gazdasági kérdés, akkor az államok belső nyomorúsága végeredményben mégis csak befolyással lesz annak alakulására. Azt pedig senki sem mondhatja, hogy a csehszlovák köztársaság édeni napokat él. A közterhek elviselhetetlen súlya napról-napra közelebb viszi a haldokláshoz, az általános pangástól semmi jót sem lehet remélni, csak a végtelen nyomor és szenvedés várhat reánk. Valóban nincs mit irigyelni raj tank, mert amit kivülről láthatni, az csak hiú csillogás, üres káprázat, mely lehet a cifranyomoruságnak megtévesztő tünete, de egészséges gazdasági helyzetről nem tanúskodik. = Rémlátások. A nacionalista sajtóban újabban miudgyakrabban olvashatni olyan híreket, melyek a csehszlovák köztársaság biztonságának veszélyeztetéséről szólnak. Csak nemrégiben fedeztek fel Brünnben egy kémkedést, melynek főszereplőit le is tartóztatták s most a Narodni Listy egy pozsonyi monarchists afférról közöl jelentést. A lap szerint az utóbbi napokban megfigyelték, hogy bizonyos elemek Bécsből és Budapestről érkeztek Pozsonyba, akik — monarcbiata üzelmek gyanúja alatt álló egyéneket kerestek föl. Az ügybe néhány magyar nagybirtokos és Po zsony város tárcsának egész sereg tisztviselője van belekeverve. Ebben a hírben ismét magyarokat említ a nevezett nacionalista lap, akikkel sehogy sincs megelégedve ős akikre olyan könnyen rá meri fogni a legképtelenebb dolgokat. A brünni kémkedési eset után most a „mouarchista affér“ következik s a helyett hogy megvárná a nyomozás befejezését és annak eredménye után hozná le a hirt, már előre port ver olyan ügyben, melyről még semmi pozitívumot nem tad. De hát már meg szoktuk ezeket a rémlátásokat, melyek alapjában véve csak a magyarok elleni közhangulat izgatására van szánva, különben pedig nem egyéb mint a rossz lelhiismeret ilyen formában való megnyilatkozása. Mert szerintük mindenki gyanús, aki nem cseh. = Jugoszláviában a nemzetiségek javára döntöttek az iskolakórdésben. A jugoszláv iskolaügyi minisztérium a nagybecskereki gimnázium ügyével kapcsolatban fontos határozatot hozott a tanulók nemzetiségének ms gállapitására. Ismeretesek azok a viták, amelyek a tanulók beiratása alkalmával fölmerültek — és amely vitákkal kapcsolatban minden városban és minden intézetben a direktorok teljesen önkényesen állapították meg a tanulók nemzetiségét tekintet nélkül arra, hogy a tanulók, illetve szüleik valójában milyen nemzetisógüeknek vallják magukat és hogy a növendékeknek mi az anyanyelvűk. Köztudomású, hogy úgy a vallási viszonyok, mint a családnév hangzása volt a döntő ezekben a vitákban, amelyek igy mindig a nemzetiségek terhére dőltek el. Ennek a következméi, nyeképpen nagyon sok magyar diák kiszorult a magyar iskolákból és ennek volt a következménye az is, hogy a szabadkai és becskerek felsőkereskedelmi iskolák magyar osztályait és több magyar középiskola magyar osztályát növendékek hiánya miatt beszüntették. A becske; reki tanulók szülei nem nyugodtak bele ebbe az önkényes igazgatói név-vegyelemzésbe és kiildöttségileg memorandumot terjesztettek be a közoktatásügyi miniszterhez, amelyben sérelmeik orvoslását kérték. Mint Becskerekről jelentik, a gimnázium igazgatóságához megérkezett a közoktatásügyi minisztérium döntése, amely a vitás névvegyelemzési problémát a szülők kivánságá. nak megfelelően, a nemzetiségek javára döntötte el. A miniszter határozata szerint újból megnyitják a becskereki magyar gimnázium IV. és V. osztályát, amelybe felveszik a zsidó tanulókat és azokat, akik magukat magyaroknak vallották, nevük hangzására való tekintet nélkül, mert ezeket az alispán és a főszolgabíró is magyar nemzetiségűeknt-k ismerték el. Azok a tanulók, akik németeknek vallották magukat, vagy a szerb gimnáziumba, vagy a zsombolyai német gimnáziumba vehetők fel. A jugoszláv iskolaügyi minisztérium döntése például szolgálhatna az ittfSüi iskolapolitikának is a kisebbségi kérdés jogos kezelésére. Távollétével tüntet a kisantant a Népszövetségi Ligák Uniójának a napokban Budapesten megkezdett tanácskozásaival szemben, melyre a világ minden részéből nagy számban gyűltek egybe a népek képviselői, hogy az emberiség sorsának javítására irányuló kérdéseket megvitassák. A románok, jugoszlávok és a csehszlovákok nem képviseltetik magukat a gyűlésen, bár csehszlovák részről három delegátust jelentettek be az Unió elnökségénél. A távolmaradás oka az év elején Münchenben lefolyt népszövetségi ligák üléséről doatálódik, amelyen tudvalevőleg a kisebbségi kérdést is napirendre hozták és ebben a kérdésben az Unió többsége olyan határozatot hozott, melyre a kisantant képviselői elhagyták a tanácskozó helyiséget, hogy oda vissza se térjenek többé. Az Unió, azoknak a panaszoknak hatása alatt, melyeket a békediktátumok alkotta uj államok nemzeti kisebbségei terjesztettek elő, megértő szívvel vette támogatásba az elnyomott kisebbségek ügyét, ez azonban a kisantant képviselőinek nem találkozott tetszésével és inkább kivonultak a gyűlésről, amivel aztán az egész világ előtt bebizonyították, hogy a feltárt panaszok jogosak voltak. r,;j Szóval a kisantant megharagudott a Népszövetségi Ligák Uniójára és most játsza a haragost, a megsértetted Azonban ha nincs is jelen megfelelő képviselettel, mégis csak hallat magáról, ha nem is mind a három állam együttesen, de legfőbb exponense, Csehszlovákia. Ugyanis egy névtelen levelet intézett a csehszlovák képviselet az Unió elnökségéhez, melylyel aztán sikerült a szombati délutáni ülésen botrányt okozni. A levélben és ezzel kapcsolatban egy memorandumban azt követelték, hogy revidiálják a müncheni határozatokat. Követelésüket azonban olyan kihivó, durva hangon Írták meg, hogy valóságos vihar tört ki a tanácskozók között, mikor a levelet fölolvasták.
