Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-21 / 126. szám
922. október 21. „Komáromi Lapok“ 6. oldat. Gyilkos! Kemény szó. Azelőtt, nagyon, j yon régen, a háború előtt nagyon ritkán ottuk ezt a szót. Törvényszékeknél, ösklidtii tárgyalásokon. Mint egy nagy cirkuszba, ' tolongtak az emberek a tárgyalási téribe, hogy lássanak egy embert, egy vadítói, egy elvetemült teremtést, ki elvette sbarátjától azt, amit Isten adott és egyedül ki van joga elvenni is: az életet, hogy lásí azt, aki ölt. Nem is volt ember az 1 És ma? Szabadon járunk miudannyiin, knek a háború fegyvert adott kezébe s kik :t is, azt is arra használtuk fel, hogy öljünk, i volt az, kinek joga volt ezt a fegyvert agy hatalmat kezünkbe adni? Ki volt az, ki Sten jogait vindikálta magának ? Milyen hátaim?! Uralkodók tán? Gyülekezetek, kik tőségek nevében határoztak tömegek sorsáról? ■íem. Kis testületek, melyeket úgy hívnak izerte a nagyvilágon: diplomácia. Ők akarták. Kényelmes hivatali szobájukból útra küldték a halál ezer angyalát s ezeknek az öldökló angyaloknak a nyomán elöntötte a világot a Vér. Nem bocsájtkozom részletekbe. Nem beszélek kórházak és kötözöheíyek szenvedéseiről, nem Írok leégett falvakról, élők temetőiről, nem szólok pusztulásról és fájdalmakról, nem akarok emlékezni arra a kínra, mit az első lövés vagy szúrás után éreztek a lelkek, mik emberekben lakoztak. Messziről öltünk. Nem tudtuk, kit talált fegyverünk, ágyúnk golyója ; nem néztünk embercsonkokra, miket eltaposott lovaink patája. Csak mentünk, száguldottunk és hizelgett a szó, mivel dicséröleg illettek minket, ha jól értettük az ölés mesterségét : hős. Yégigszáguldott a világon a halál és rombolás, pusztulás maradt nyomában. Megáilt aztán letarolt embererdök, terméketlen mezők, lakhatatlan városok felett, megállt és jobbra tőle azt mondták: győztünk és balra tőle súlyosan hangzott fel a szó: elvesztettük a háborút. Egy pillanatra minden megállt. Megjelent az Élet és átakarta venni az uralmat, mit kezébe adott a Teremtő. De a halálnak nem volt elég. Telhetetlen úr. És egy másik nagyság szolgálatába szegődött és segitett annak az úrnak ölni, mely öldöklésünkért büntetésül küldetett ránk s melyet közönségesen ugyhivnak : Forradalom. Aztán az is elmúlt. Diadalmasan állt meg a világpusztulás felett a romboló Halál és fejleha.itva, szomorúan kullogott elő valahonnan az Élet. Lassan emelte föl a fejét és tekintetére porbahulltak a fegyverek, gyilkosok borzadva törülték le kezeikről a vért, felbujtóik ijedten menekültek vackaikba és mire az Élet körülnézett, nem volt senki a közéletben, akit büntessen. A háborút előidéző diplomácia nem volt sehol. A bársonyszékekben mások ültek, jegyzékek alatt más nevek voltak aláirva és azt kívánták, új emberek, új dolgok jöjjenek, jöjjön a jóvátétel. Győzök, kiknek sok mindenük megmaradt, óriási értékeket követeltek legyőzőitektől, kiknek nem volt már semmiök. És azok uj Schylok-ként testük húsából próbáltak megfizetni. Most is fizetnek. Meddig bírják?! Hát igen 1 Jöjjön a jóvátétel, de ne egy másnak fizessünk. Tegyük jóvá magánkkal és az élettel szemben hibáinkat, csak ezzel tartozunk. Az életet az államoknak, nemzeteknek is egy h&tilmas Űr, az Isten adta, nincs joga senkinek elvenni tólük azt. Árván állanak, ere jüktöl, szabadságuktól, gazdaságuktól megfosztotta^ szegény országok, az életet ne kívánja meg senki tőlük ! Különösen ne az a diplomácia, mely a halált küldte rájuk. Mi merjük mondani ezt, merjük odakiáltani a világnak: Onnan jövünk, hol űztek, hajszoltak a földre tapostak, megcsonkítottak, kitépték belőlünk az erőt, a jót, összezúzták az agyunkat, ronggyá tépték a szivünket, mi már semmit sem akarunk, csak gyógyulni és dolgozni és élni. Jogot ad nekünk erre, hogy olyan szemekbe néztünk, amilyeneket láttunk, azt a hangot hallottuk, melyet csak mi hallottunk. Jogot ad nekünk erre, hogy vivódó, teremtő emberek vagyunk, a jót akarjuk, az Életet! Jogot ad nekünk ehhez véres csonkunk, vérrel mocskolt lelkünk, hogy gyilkosok voltuuk a emberek akarunk lenni 1 Szegények vagyunk és nyomorultak. Elvesztettük önmagunkat, a hitünket, a szivünket. De újra akarunk születni, jóvá akarunk tenni mindent, nem hagyjuk letiporni magunkat, a Szeretet művéhez akarunk fogni, dolgozni, élni akarunk! Múljon el a halál és tűnjön el a rombolás! S a romokon büszkén keljen a Megváltó : az alkotó munka, az Élet! Bogyaii hűl meg az ember ? — Védekezés a meghűlések ellen. — Mindenki tudja, hogy mi a meghűlés, de vajmi kevesen tudják, hogy milyen módon hül meg az ember és mi az oka a hülésnek. A hülést a microcoocus catarralis nevű bacillus okozza. Ezt a fertőző bacillust sok mindenféle módon beszivhatjuk, de leggyakrabban a sza badon, minden elővigyázat nélkül köhögő, prüszkölő, köpködő vagy hangosan beszélő emberektől kapjuk meg. A hülés ilyenkor vagy azonnal kifejlődik vagy pedig pár nap múlva tör csak ki. Ha a szervezet megfázás, tultömöttség, hiányos táplálkozás, fáradság vagy kimerülés folytál el van gyengülve, akkor a hülést okozó bacillusok sokkal könnyebben fészkelik meg magukat. A fertőzést leginkább azzal kerülhetjük ki, ha nem járunk olyan helyekre, ahol sok ember van. A köpködő, prüszkölő vagy köhögő emberek ugyanis a levegőbe taszítják ezeket a hülést okozó bacillusokat és misem könnyebb, mint egy ilyen levegőben úszkáló, fertőző bacillust belélegzeni. Az elővigyázatos és másokra is tekintettel levő emberek tehát miDdig zsebkendőjüket használják ilyenkor, még az esetben is, ha nincsenek meghűlve. A városi ember azonban nem különítheti el magát, naponta több ízben is kénytelen a villamost vagy más közlekedési alkalmatosságokat igénybe venni, mit kell tehát tenni, hogy a meghűlést kikerülje, vagy'legalább is a meghűlés lehetőségeit kisebbítse ? Ha szervezetünk erős, ha minden tekintetben jól érezzük magunkat, akkor a hti'ést is sokkal nehezebben kapjuk meg. Kellő számban vannak vérünkben az úgynevezett fehér vértestecskék és ezek gondot viselnek reánk. Ha jutnak is szervezetünkbe hülést okozó fertőző bacillások, a fehér véitestecskék egy-kettőre elnyelik és ártalmatlanná teszik azokat. Az első szabály tehát az, hogy szervezetünket minél jobb, minél erősebb állapotba helyezzük. Fontos a friss levegő. Naponta legalábbis egy-két órát kell a friss levegőn tartózkodnunk és ilyenkor jó mély lélegzetet vegyünk ötszörhatszor-egymásután és ismételjük meg ezeket a lélegzési gyakorlatokat több ízben is. Ha szobában tartózkodnnk, akkor viszont arra kell ügyelni, hogy az elzárt helyiség levegője is gyakorta legyen szellőztetve. Nagyon jó megelőzési eljárás az is, ha testünket hozzászoktatjuk a hideg vízhez. Naponta egyszerű hideg lemosás, tuss vagy fürdő csak hasznunkra válhat és akik nem szokták meg a hideget, fokozatosan hozzászoktathatják magukat azzal, hogy melegről langyosra és langyosról hidegre változtatjuk fürdővizüket. A hideg lemosások előmozdítják a vérkeringést, javítják a lélegzést, erősebbé, ellenállóképesebbé teszik a bőrt. De nemcsak a külső lemosások fontosak, hanem étkezés közben naponta legalább öt vagy hat pohár hideg vizet kell meginnunk, ha azt akarjuk, hogy teljesen egészségesek legyünk. A tultömött, nem rendesen emésztő emberek bensejébe bizonyos mérges anyagok fejlődnek ki, melyek lassan az egész szervezetet is elmérgezhetik. Nagyon fontos tényező a megelőzésben a megfelelő ruházkodás is. Nyáron könnyen szövött, szellős, télen nehezebb szövésű, testhez álló ruha kell. D> a téli ruha se legyen nehéz, mert az csak megizzaszt és több kárt tesz, mint használ. Hideg időben különösen a hátat és lábakat kell védeni a nedvesség és hideg ellen. Sajnos, a mai női divat, mely a túlságosan rövid szoknyának, pókháló vékonyságú selyemharisnyának és félcipőnek hódol még télen is igen sok bajnak az oka. D.a, ha minden elővigyázat dacára is utolér minket a hülés, ami egyáltalában nincsen kizárva, akkor az első teendő az ágybafekvés, a beteg lábaihoz melegítő teendő, igyék meleg limonádét vagy tejet és ha másnapra nem érzi magát egészen jól, vagy legalább is sokkal jobban, akkor legjobb lesz hozzá azonnal orvost hivatni. K. N. Csallóközi Naptár Cl923. évre. IV. évfolyam.) Szerkesztette: Dr. Baranyay József. Immár negyedszer kopog be hozzánk a népszerű és nagy elterjedésnek örvendő Csallóközi Naptár tetszetős külsejű, tartalmas, vaskos kötete. A naptár szerkesztője: dr. Baranyay József, nem hiába már több, miut egy évtized óta űzi a naptáresinálást, de határozott érzéke van ahhoz, hogy mit is kell egy naptárba összegyűjtve összeszedve közreadni, hogy közkedvelt, keresett és olvasott legyen a naptár. Ezt a naptárcsinálási ügyességét leginkább megmutatta éppen a Csallóközi Naptárral, amelyet négy évvel ezelőtt inditott meg és ma már olyan népszerűségre emelte, hogy ma már a Csallóközi Naptár Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a legelterjedtebb kalendárium. Ha rátekintünk a naptár elözó évfolyamaira, örömmel látjuk, hogy évről-évre izmosabb, vastagabb kötettel lép az olvasók elé. Az idei évfolyam is messze felülmúlja az előző évfolyamot. A legjobb magyar írók művei tarkítják a terjedelmes kötetet. Mindegyik cikk érdekfeszitö és lebilincselő. A naptár szerkesztője azonban a Csallóközi nevet nem minden vonatkozás nélkül adta ennek a kalendáriumnak, mert mint minden évbsn, úgy ebben az évfolyamban is találunk csallóközi vonatkozású dolgokat, mint pl. RAkóczi első útja Csallóközben, Krúdy Gyulától A magyar milliomos (Jókai Mór), Sörös Pongráctól A komáromi Monostor és Jakab káplán (csallóközi történeti epizód), Jókai Mórtól A komáromi sziget története stb. Poétikusan megirt előszavában (Negyedik éve már) lelkére is köti a szerkesztő azoknak, akik majd ö utánna fogják szerkeszteni a Csallóközi Naptárt, hogy mindegyik évfolyamában legyen Csallóközre vonatkozólag egy-két történelmi cikk. így a Csallóközi Naptár az évek hosszú során adattára lesz Csallóköz történetének. Az 1923. évfolyam tartalmából kiemeljük: Naptári rész. Baranyay József dr.: Negyedik éve már. Bognár Margit: Köszöntő. Somogyi Imre: Tél. Sörös Pongrác: A komáromi Monostor. Tömör Árkád: Az én lelkem. —: Rákóczi első útja Csallóközben. Finta Sándor: Levél. Garády Viktor: A te halálod az én életem. Báttaszéky Lajos: A hazai rög. Kormos Ferenc: Japán. — : Az asszonyokról. Jókai Mór: A komáromi sziget története. Sárkány Sándor: Lehet, hogy ma, lehet, hogy holnap. Pakots József: Délibáb. Alba Nevis: Mályva asszony. —: És egyszer. —: E dur. —: Petőfi ünnepélyek. Baranyay József dr.: Csak egy nóta miatt. (Kis regény.) .. Zilahy Lajos: Üres életek. Lőrinczy György: Hát érdemes volt? Zsoldos László: Mici rózsás könyöke. Baranyay József dr.: Tempora mutantur. Bónyi Adorján: Asszony. —: Tudományos apróságok. —: Hires kutyák. Lux Terka: Szerelem. — : Milyen kisebbségi jogok illetik meg Csehszlovákiában a magyarságot? Townson: Komávommegyei utazása 1793-ban, Krúdy Gyula: Magyar milliomos (Jókai Mór). Kenessey Kálmán dr.: Az esőjárás. Csehov Antal: Wanjka. Zsoldos László: Az imaköayv titka. Légionét (dr. Gerenday László): Egy holdas éjszakán. Endrődy Sándor: Több nyomort! Petelei István: Kígyó a paradicsomban. Bársony István: A kis Bingó, meg a nagy Pongrác. Csallóközy Géza: Éuek a „Sohasem“-ről. T
