Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-21 / 126. szám
1922. október 21. Komáromi Lapok.8 8. oldal. Poroszország déli részében és onnan haladnának tovább India irányában. Ilyetén módon Németország terjeszkedési iránya meg lenne adva Kelet felé és igy Franciországnak nem kellene revanche-tól félnie. Lengyelország a Balti tenger helyett a Fekete tenger felé kapna kijáratot. Romániát viszont a Magyarországnak viszszaadandó területekért hatalmas orosz területekkel lehetne kárpótolni. Franciaország — állapítja meg szerényen Malinsky — sokkal szerényebb igényű, mint Németország és Anglia, beérné Törökországgal és esetleg még Arábiával. (A könyv a törökök hatalmas győzelmei előtt Íródott. Azóta Törökország és Arábia sorsába Malinskyn kivül Kemal pasának is van némi beleszólása. — A szerk.) Malinsky, illetőleg a francia; monarchisták terveit az „Európai Egyesült Államok“ fokozatos kiépítésében lehet összefoglalni. E kalandos terveken kivül megemlítésre méltó még'az, hogy Malinskynak könyvében még néhány rokonszenves szava van Magyarország iránt is. Hogyan is lest ez a sajtószabadság ? Bizony nem valami fényesen. „Sajtószabadság Szlovenszkón“ címmel a „Szlovák“ 227-ik számában kövér betűkkel a következőket hozza országvilág tudomására: „Eddig a Szlováknak 14 számát kobozták el. Rendre kobozzák a „Narodna Obrana“-t. Elkobozzák a „Szlov. Lúd. Noviny“-t. A „Narodna Jednota“-t. És mindazon lapokat amelyek nemzeti szlovák szellemben Írnak.“ „A kommunista lapok a legrettenetesebb véres lázadásokat idézték elő az állam, a hadsereg és a társadalom ellen és bántódásnk nem esett.“ A R. M. H. ehhez a következőket fűzi hozzá : Ez a hir a szlovákságnak jajkiáltása. Mi kizárólag oly intencióból hozzuk nyilvánosságra, hogy a magyarság kézzelfoghatóan lássa, milyen nagy a „szabadsága“ a magyar járom alól a cseh testvér által, „felszabadított“ édes testvérnek a szlováknak a „felszabadulás“ negyedik esztendejében. A világháború befejezése óta az itteni magyarságra annyi baj zudult, hogy tulon túl ezzel vagyunk elfoglalva. Mindazonáltal szakítottunk és mindig szakítunk magunknak,annyi időt, hogy figyelemmelkisérjük a „felszabadulásig“ (1919 ig) a magyarsággal testvéri egyetértésben együtt élő szlovákoknak és — Tudja az ur, mennyi vagyonom van ? | Nem? Nohát éntőlem nem is fogja megtudni soha. De ha akarnék, száz mölábat csináltatnék magamnak szinaranyból. Az okos Józsi kifizette a feketéjét és hazament. Automobilon ment haza. Hallottam, amikor a soffőrnek meghagyta: — Retek-utca 8. (Az ut, amely lefelé visz.) Nem tudom urát adni, honnan vettem a történet folytatását. De pontosan igy történt, szépitgetés nélkül. Szédületesen sok millió volt már együtt, de az okos Józsi nem ment ki a retek-utcai hónapos szobájából. Voltak már palotái, voltak gyárai, voltak műkincsei, drága szőnyegei, — ö a kis szobácskábán aludt. A Józsi pajtás, attól félt, talán el se járna főúri palotákba, fényes úri termekbe. Válogatósak az ilyen hazajáró lelkek. Bizonyos, hogy megvan a túlvilágnak is a maga törvényes rendje. Legjobb mindenképen az ő szokásaikhoz alkalmazkodni. Az okos Józsi tehát változatlanul a Retekutcában tanyázott, a délelőttjeit pedig azzal töltötte, hogy pontosan végrehajtsa, amit a jószellem éjszakánként elrendelt. A délutánjaival jóidéig nem tudott mit kezdeni. Az ember elvégre örökké nem ülhet kávéházban, cukrászdában és nem kocsizhat mindig a Hűvösvölgyben. A várost is kell járni. Az életet is kell nézni. A jómódot is ki kell használni. És akinek a zsebe tele van pénzzel, annak a feje tele van ötlettel. A gazdagot sokszor elfogja valami vásárló düh. Amit meglát, megveszi. Ékszert, drágaságot, régiséget, házat, mindenfélét vásárolt az okos Józsi. A hazajáró lélek sohase avatkozott bele ezekbe a kedvtelésekbe. ruszinoknak a »felszabadulás“ utáni, jelenlegi „boldog“ állapotát. Ezt a boldogságukat — saját balsorsunkkal lévén dolgunk — nem irigyeljük tőlük, mert olvassuk azokat a lapjaikat, melyek nemzeti, szlovák szellemben imák és pont azokból a szlovák nemzet igazi és valódi vezérférfiainak imitt-amott elejtett nyilatkozatait, amelyekből világosan kitűnik, hogy visszasírnak valamit, amit megnevezni nem tudnak, vagy nem akarnak, mert nem lehet, mert nem szabad. Mindabból látjuk, hogy a cseberből kijutva csak addig sütkérezhettek a ragyogónak vélt szabadság napsugaraiban, amig nem is a vederbe, hanem abba a valamibe jutottak, amit Dante „Isteni szinjátékában is megénekelt s amelynek kapuján ez a felirat áll: „Halandó, ki ide belépsz, tégy le minden reményről!“ Odajutottak. Igaz, hogy nem önszántukból, de mert odataszitották őket. És ma ott vannak velünk együtt. A „felszabadított“ ruszinnak, szlováknak sincs többje, mint az itteni, leigázott magyarnak. Pedig valamikor mindegyiknek egyformán volt valamije. Ezeket a gondolatokat csak azért vetettük papírra, mert a Szlovákot 14-szer kobozták el abban a >demokratikus“ államban, amelynek Albotmányokiratában — ha igaz a 113. és 117. §§-okban — benne foglaltatnak a sajtószabadságra vonatkozó rendelkezések is. Persze, hogy bent foglaltatnak, de kint végre nem hajtatnak! Sajnos ma neked Szlovák és más cimű lapbajtárs, holnap meg nekem. Ezért a sajtószabadság bármily megsértése miatt, — mint a demokrata csehszlovák köztársaság egyik sajtóorganuma — a legerélyesebben tiltakozunk. A komáromi Ipartestület agilis elnöke Boldoghy Gyula értesülvén arról, hogy Csehszlovákia és Magyarország között tárgyalások indulnak meg a kereskedelmi és gazdasági viszonyok rendezésére, nyomban akcióba lépett, hogy a határszéli városban, Komáromban élő iparosság érdekei az egész vonalon, a legmesszebb menő határig megvédeseenek a tárgyalások alkalmával, illetve azok méltánylásra találjanak. E célból Boldoghy Gyu'a, a Komáromi Ipartestület elnöke, egy alaposan megindokolt felterjesztést intézett a kereskedelmi és iparkamarához, amelyben bő részletezéssel feltárja a komáromi iparosság Egyszer az okos Józsi megáll egy kira kát előtt. Ilyen boltot még sohase nézett meg közelről. Női fűzőket árultak benne. Józsinak tetszett a selyemből való, hímzett csecsebecse, amely ingerlő aoszonyformákat mutatott. Valami húzta be a boltba. Ilyet kellene venni, gondolta magában. A jobbik esze tiltakozott. „Minek ez neked?“ mondta a jobbik esze ugyanazon a hangtalan hangon, melyen a hazajáró lélek szokott beszélni. — Nekem is van akaratom! — gondolta az okos Józsi. — Nem élet az, ha az embert mindig dróton ráncigálják. Ha nem is kell, tetszik. Megveszem. Punktum. És megvette. S mivel már meg volt a fűző, keresett egy hozzávaló nót is. Mint a mesebeli herceg, aki az ökölnyi selyemcipellőhöz megkereste a hozzávaló Hamupipőkét. Aznap éjjel szomorúan susogta a hazajáró lélek az okos Józsi fülébe: — Ne keress nőt, mert találsz! . . . De az okos Józsi mégis keresett. És talált. És palotába költözött. És úri házat vitt. És nagyszerű életet élt. És sohase látta többé a hazajáró lelket. Ám öt magát én láttam évekkel később. Legalább nekem úgy rémlett, hogy ő volt. Kopott volt és rongyos. Nem volt műlába, hanem mankója. Az arca fakó volt és a szeme bágyadt. Rekedt haDgja olyan volt, mint a száraz bélben rázott kukoricáé, amivel a malacokat csalogatják, amikor halkan felém súgta az éjszakában : — Saját töltésű cigarettát tessék venni egy szegény rokkanttól . . . Az asszony erősebb, mint a hazajáró lélek . . . óhajait és kívánságait a két szomszédos állam között lefolytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban. Mivel komáromi iparos testvéreink sorsa mindnyájunkat érdekel, alább egész terjedelmében közöljük Boldoghy Gyula ipartestületi elnök beadványát a kamarához: _______ Komáromi Ipartestület. 432/1922. sz. Tekintetes Kereskedelmi és Iparkamarai Tudomással bírunk róla, hogy Magyarországgal uj kereskedelmi szerződés megkötése előtt állunk közvetlenül. Ennek következtében bátrak vagyunk a teb. Kamara becses figyelmét reánk határszélen lakó iparosokra irányítani és azon alázatos, de sürgős kérést intézni a tek. Kamarához, hogy szíveskedjék a folyamatba tett gazdasági tárgyalás anyagához az ipartestület alábbiakban körvonalazott kívánságait hozzáfűzni és azokra a gazdasági tárgyalásokon kiterjeszkedni méltoztassék. Iparunk érdekében a magyarországi piacok megszerzését és biztosítását óhajtjuk. A szerződéses vámpolitikának arra kell törekednie, hogy az itteni ipar számára oly nagy jelentőséggel biró Magyarországgal hosszú időre szóló szerződések köttessenek. Ezek a szerződések kössék meg számunkra Magyarország vámtarifáját, még pedig lehetőleg mérsékeljék a tarifa tételeket, ezenkívül biztosítsák számunkra a legnagyobb kedvezést, mert semmi sem nehezíti meg jobban iparunk versenyét, mintha más nemzetek közül bármelyik előnyben részesülne; ez legtöbb kiviteli cikkünkre nézve versenyünk teljes megsemmisítésével lenne egyenlő. Elsősorban kívánjuk valamennyi kiviteli és beviteli tilalomnak megszüntetését. Kívánjuk a vasúti-, pósta-, táviró- és telefonforgalomban, úgyszintén a vízumokban és darab áruforgalomban való könnyítéseket. Ipari üzemekben való viszonosságot. Fióküzletek alapítására nézve viszonosságon alapuló megállapodásokat. Hogy oly cégek, amelyek iparüzemeket létesítenek Magyarországban, ezeknek gépalkatrészeket és gépgarniturákat is szállíthassanak. Minden iparág megköveteli, hogy az iparához szükséges nyersanyag, félgyártmány, segédanyag lehetőleg vámmentesen vagy csekély vámmal terheltessék meg. Tegyék lehetővé, a bőrök, cement, tetőcserép, kocsik, házieszközök, könyvek, nyomtatványok kivitelét, illetve behozatalát. A fazekasipar cserépedényekre, a szabó és lábbeli készítő ipar mértékszerinti ruhák és lábbeliekre, asztalos ipar bútorra, a lakatos, kovács, bádogos, nyersanyagra és készítményekre kérnek ki és beviteli lehetőséget. Kívánjuk továbbá, hogy az iparosok Magyarországban levő követelései teljes összegben és cseh-szlovák koronákban egyenlitessenek ki. Ezekben megnyilvánult kívánalmait ipartestületünknek azzal zárjuk le, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél a kereskedelmi és ipari képviselet teljes súlyával azon legyen, hogy a határok a személy és áruforgalomnak teljesen szabaddá tétessék. Ezzel városunk testi-lelki szükséglete nyer .kieiégitést. Ez által az itteni iparos és kereskedő újra kenyérhez jut és nagyobb adóalannyá válik. Midőn a Komáromi Ipartestület fenti kívánalmakat a tek. Kamara elé hozza, nyugodtan és jó reménnyel várja azoknak kedvező megvalósítását a gazdasági tárgyalásokon. Komárom, 1922. október 15. A komáromi ipartestület nevében Boldoghy Gyula ipt. elnök. Köszvény, csuz,rehuma, szúrás, szaggatás, csontfájdalmak enyhítésére évtizedek óta KIPRÓBÁLT LEGJOBB SZER a kapható minden gyógyszer tárban. így edüli készítő KlIEGIEMprtár BUDAPEST, ilf
