Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-21 / 126. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok* 1992. október 21. liga javaslata; I. A népszövetségi egyezmény módosítására vonatkozólag; II. A népszövetségi tanács taglétszámának növelésére vonatkozólag; III. Állandó nemzetközi tö vr^nyszéktöl: terv külön nemzeti kisebbségi kamara felállításáról és kiterjesztéséről a kisebbségek azon jogának, hogy az állandó törvényszék (döntőbíróság) előtt megjelenhessenek, d) Politikai és egyébb kérdések. 1. A Népszövetség egyetemlegesség e, általánossá tétele. (Magyarországi liga.) 2. A világbéke-egyezmény terve. (Magyarországi liga: Paikert.) 3. A szerződések reviziója. (Magyarországi liga.) 4 A kisebbségek kérdése. (Ausztriai és észtországi kisebb Bégek ligája.) 5. Keletgalicia kérdése. (A nyugatukrajnai liga javaslata s a lengyel ligának nyilatkozata ugyanezen tárgyban.) 6. Az örmény nemzeti állam kérdése, (örmény liga.) 7. A zsidó nemzeti állam kérdése. (A főtitkár javaslata.) 8. A szellemi munka nemzetközi szervezetének terve. (Magyarországi liga: Horváth-féle tervezet.) = Hát nekünk mért nem adnak ennyit? A Slovenská Národná Jadnota legutóbbi száma részben érdekes, részben humoros felhivást közöl, amelyben felszólítja Benest, Bánffyt, a szlovák és cseh sajtót, valamint a szlovák képviselőket és szenátorokat, hogy kövessenek el mindent a Magyarországon éló szlovákság érdekében, mivel ott a szlovákok „teljesen, de teljesen minden védelem nélkül állanak.“ Nem törődnénk sokat eme kirohanással, amely tulajdonképen nem egyéb, mint nekünk, magyaroknak adresszált felelet a magyar iskolák érdekében folyó agitációnkra, azonban már csak azért is foglalkozunk vele, mert épen bennünket aposztrofál a felhívás végén a következő szavakkal: »Mintán azt halljuk, bogy a magyarok cikkeinkre hivatkoznak, amelyekből C3eh-ellenes érzelmeket akarnak kiolvasni, ennélfogva felhívjuk őket, hogy — amennyiben tényleg meg van bennük azon lovagiasság, melyre hivatkoznak — úgy foglalkozzanak pártatlanul és tárgyilagosan ezen indítványunkkal is“. A felhívás a következő követeléseket állítja fel: 1. Követelni kell, hogy minden községben, ahol legalább 20 szlovák nemzetiségi tanuló van, szlovák iskola legyen, tiszta szlovák tannyelvvel. 2. Hogy a következő helyeken tiszta szlovák tannyelvvel középiskola állittassék fel: a) Budapesten ön álló szlovák gymnázium és reáliskola. Az Alkotmány utcai kereskedelmi iskolában parallel szlovák intézet, b) Békéscsabán szlovák gymnázium. c) Szarvason vagy Nyíregyházán szlo-A hazajáró lélek. Irta Kálnoki Izidor. Az elejét ö mondja el, a történet egyik hőse, a végét én mesélem el, a történet egyik szemlélője. így aztán nem állhatok jót érte, vájjon az elejébe nem csuszik-e némi szépitgetés, a végibe nem keveredik-e holmi torzítás. Hiába, & maga dolgát senki se tudja retouehe nélkül reprodukálni, a másét senki se tudja csufitás nélkül visszaadni. Könnyű az olvasónak. Mindenikból elcsíp valamelyest s megvan az igazsága ... (Az ut, mely fölfelé visz.) Elmondjam? Jó: elmondom, úgyse tudja utánam csinálni senki! .. . Aki így beszélt hozzám a kávéházban, féllába ember volt, rokkant katona. De uem szánaiomkeltö. Szinte kicsattant a vére, olyan egészséges és jókedvű volt. És gazdag, szertelen gazdag. Azt mondják róla, hogy amihez nyúl, minden arannyá válik a kezében. (Ebből a fiúból kellene pénzügyminisztert csinálni.) — ügy volt, hogy én is frontra kerültem, A századomnál agy hívtak, hogy a „kövér Jancsi“. Nem azért, mert túlságos vastag voltam, de azért, mert a pajtásom túlságos vékony volt. Őt a „vékony Jancsidnak hívták. De ez a megkülönböztetés nem tartott sokáig. Én leadtam valamit a hasból, ő megerősödött valamelyest strapától, utóbb már nem illett ránk a nevünk. Akkor én lettem az „okos Józsi“, ö lett a „buta Józsi“. Ez a becéző név se volt szerfölött igazságos. Hiszen nem tagadom, eszem van némelyes, de ez alapjában nem okosság volt, hanem önzés. Szerettem magamat, hát azt mondták rólam, hogy okos vagyok. Az ő butasága se volt igazi butaság. Inkább jóság volt. Jó volt mindedkihez, hűséges, odavak parallel intézet, d) Aszódon szlovák algymnázinm. e) Balassagyarmaton szlovák parallel gymnázium. f) Szarvason szlovák preparandia. g) Békéscsabán, vagy Maglódon, vagy Danaegyházán szlovák gazdasági iskola. Amint látható, igen szép programmot állít fel magának a Slovenská Národna Jednota az állítólagos háromnegyed millió magyarországi szlovákság érdekében. Nekünk magyaroknak mindenesetre tanulságos és buzdító ez a felhívás, mert ha a maroknyi magyarországi szlovákság számára Budapesten lehet gymnáziunaot követelni, akkor mindenesetre tudni fogjuk mi is itt a mijigényeink mértékét. De tanulságos azért is, mert ezen felhívás felnyitja a magyarság szemét és aki még eddig nem érezte, az érezheti ezen felhívásból a mi magyar fajunk elleni gyűlöletet egész nagyságában. Mintha csak idézne a Bécsi Magyar Újságból, igy morfondiroz a felhívás: „mert nem engedhető meg olyan nevetséges komédia, amelyet a magyarok Békéscsabán játszanak, ahol szlovák parallel gimnáziumot állítottak ugyan fel, de most azt hiresztelik, hogy csak 4 en jelentkeztek. Hisz csoda, hogy a mai magyarországi viszonyok mellett négyen is mertek jelentkezni és nem tudjuk, hogy Gömbösék ezen diákoknak szüleit már nem hajigálták e be a Körösbe.“ Ugyanaz a hang, ugyanaz a fajgyűlölet, a szegény magyar embernek, a magyar iparosnak, a magyar parasztnak ugyanaz a gyűlölete hangzik ki a felhivásból és rikoltoz felénk, mintha csak a Bécsi Magyar újságot olvasnék. Az egész felhívásból azt kell következtetnünk, hogy a Slovenská Národná Jednota az autonomista vizekről csehszlovák vizekre akar vissza evezni, mert ez a gyűlölködő hang nem a magyarral 1000 éves rokonságban összetört szlovák nép hangja. — Francia terv Európa meggyógyitására. Már több Ízben megemlékeztünk arról, hogy a francia monarchisták igen elégedetlenek Középeurópa mai beosztásával. Egy részük dunai konföderációt akar, más részük még jobban fel akarja darabolni a Duna-menti államokat, de mindkét fél csak eszköz arra nézve, hogy Németország minél jobban meggyöngittessék. Most jelent meg egy ismert francia monarchista publicistának, Emmanuel Malinsky-nak „Pour sauver l’Európa“ cimü könyve. Az uj párisi könyv cime szerint azért íródott, hogy tanácsokat adjon, hogyan lehetne Európát megmenteni. Malinsky tanácsai igen érdekesek, mert ezekből felvilágosításokat nyerhetünk a francia monarchisták középeurópai, tehát elsöadó, áldozatkész, hát azt mondták rá, hogy buta. — Jó ideig voltunk egymás mellett. Sokat masíroztunk, rengeteget kínlódtunk, temérdeket koplaltunk. Néhány csetepátét megusztuk szerencsésen. Az első komolyabb ütközetben azonban mind a ketten golyót kaptunk. Ő a hasába, én a lábamba. Ő negyednapra meghalt, nekem a negyedik héten levágták a jobblábamat. — Ahogy az ágyon feküdtem szomorúan és nyomorékul, álmatlan éjszakán azon járt az eszem, hogy mégis csak Ö volt az okos Józsi, én lettem a buta Józsi. Okosabb meghalni, mint nyomorékká lenni. Hiszen eleinte ünnepelni fognak, tejbe-vajba fürösztenek ha hazakerülök. Da mi sors vár rám utóbb? Rokkantja a háborúnak nemcsak én leszek, hanem millió ! Mi jut rám a szeretetböl és jóságból, ha azt sok millió pindurka darabocskára szelik? Az ünneplés utóbb könyöradománnyá zsugorodik, a hősből végül is koldus válik. — A könnytől bizony homályos lett a szemem. De azért egészen jól láttam, hogy az én halott Józsi pajtásom sovány és buta ábrázata mosolyogva fölém hajol. És a fej hangtalanul beszél hozzám: — Ne busulj Józsi. Ha eleresztenek, eredj haza Pestre. Menj el a Retek-utca 8. száma házba, első emelet hat. Kovácsné lakik ott, két gyerekével. Nagyon jóravaló asszony, kezet is csókolhatsz neki. Mondd meg, hogy te vagy az nj Józsi, akit a pajtásod, a régi Józsi küldött. Az már aligha tér vissza, mert egy kicsit meghalt. Ott fogsz lakni Kovácséknál, az én szobámban. A többit bizd rám. Szervusz.“ — Három hónap múlva (ezalatt megtanítottak mülábon járni) ott laktam a Retekutcában, a Kovácsnénál. Magamba gubózkodtam, mint a selyemhernyó. Nem jártam emberek közé, hogy sajnáltassam magamat. Ültem és töprengtem, hogy mitevő legyek. sorban bennünket érdeklő terveire vonatkozólag. Malinsky mindenekelőtt megállapítja, hogy ha az orosz bolsevizmus és Németország leigázása csakhamar nem szűnik meg, így ez egész Európára rettenetes következményekkel fog járui. Nem lehet majd elkerülni az amerikai, vagy pedig az ázsiai (a sárga faji) hegemóniát. Angliának és Németországnak további harci csak Amerikának és — mivel Malinsky antiszemita, leszögezi, hogy —a zsidóságnak volna hasznára. Ezek után Malinsky megállapítja azt, hogy az általános választójog és általában a demokrácia megakadályozza a világbékét, amelyet csak — szerinte — a monarchists államforma biztosíthat. Malinsky a béke érdekében azt kívánja, hogy Németországnak biztosítsák a gazdasági megélhetés előfeltételeit. Ezt a mondatot úgy lehetne érteni, hogy tegyék jóvá azokat az igazságtalanságokat, amelyeket Németországgal szemben a békeszerződés megkötésekor elkövettek. Malinsky azonban nem igy érti, hanem azt mondja, hogy Bajorországot el kell szakítani Németországtól, egyesíteni kell Ausztriával és az újra visszaállított Magyarországgal és a három egyesitett ország élére szuverén uralkodót keli helyezni. A bajor—osztrák—magyar monarchia vezetné azután a Balkánt is. A Bajorországtól megfosztott Németországot azután egészen apró monarchiák szövetségévé kellene átalakítani, — Poroszországot jelentékeny módon meg kellene nyirbálni, úgy hogy ne legyen nagyobb, mint Nagy Frigyes előtt. A német monarchiák államszövetségéhez kellene csatolni a kicsiny uj balti államokat is, amelyek éiére szintén uralkodókat kellene állítani. Miként tehát látjuk, a francia monarchisták Németországot teljesen balkanizáini, apró fejedelemségekre osztani akarják. Hegy ez a balkanizálás miképen lehet az európai béke legerősebb biztositéka, arról Malinsky már nem nyilatkozik. Miként Németországgal, Ugyanúgy akar bánni Maliasky Oroszországgal. Mindenek előtt másfél millió hadsereget akar szervezni, amely angol, francia, lengyel, német és magyar csapatokból állana és amelynek az lenne a feladata, hogy a bolsavizmust Oroszországban megdöntse. Miután ez a másfél milliós angolfrancia német-magyar-lengyel hadsereg a bolsevizmust levarte volna, Malinsky szerint meg kellene kezdődnie Oroszország felosztásának. A németek annektálnák európai Oroszország északi részét, Moszkvát is beleértve és onnan tovább terjeszkednének Szibéria felé. Az angolok viszont megvetnék lábukat az európaj — Egy éjszaka odaül az ágyam szélére a buta Józsi s elkezd az ágy midié támasztott mülábammal játszadozni. :— Szép munka — hallom a mozdulatlan szájáról a szót. — Mégis jobb volna valami kenőcs, amitől a láb újra kinő. Majd talán feltalálják. De nem ezért jöttem. Valahogy be kell osztanunk az életedet. Te Józsi, holnap reggel korábban kelj fel. Amikor a házbeliek még alusznak. Ezt a faszéket tedd oda a kályha mellé, ahol a csöve a falba fúródik. A csövet húzd ki és nyúlj be a falüregbe jobbra. Ott találsz egy újabb nyílást, belülről kiszedtem két téglát. A nyílásban van egy csomag, az a tied. Az én hagyatékom. Legközelebb újra diskurálunk... — Még nem is szürkült, már kezemben volt a csomag. Pénz volt benne : ezerháromszázötven korona. És néhány ékszer. Óra, gyűrű, lánc. Két ezüst cigarettatárca. Néhány értékpapír. — A kincseket a fejem alá tettem, viszszafeküdtem az ágyba s délig aludtam. Egyszerre gazdag embernek éreztem magamat. — Az ur nem hiszi el ezt az egész történetet. Igaza is van. Én se hinném el, ha valaki más mesélné nekem. De ha nem hiszi, fejtse meg azt a rébnszt, miért mentem én egyenesen a Retek-utca 8. számú házba, első emelet hat? Vagy hogyan jutott eszembe a kályhacső üregében egy csomagot keresni? — És ha már ezt se akarja elhinni, hogy hiszi el a többit ? Hogy a buta Józsi jóformán minden éjjel meglátogatott. Hogy napról-napra tanácsokat és utasításokat adott. Hogy meghagyta, mit vásároljak, mit adjak el. Hogy lassankint vállalkozót kereskedőt, börzetudóst csinált belőlem. Hogy a koldus nyomorékot átváltóztatta aj milliomossá, rettenetes gazdagság urává.
