Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-05 / 119. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

POLITIKAI Í^A P,

ísl&íReié#! ár cseh-sxlovák értékbon t Helyben és vidékre posta! szétküldéssé): övre 80 K. félévre 40 K, negyedévre 20 Egye* »igám áir® t 80 fillér.

K.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BA8ASWAY JÓZSEF dr.

Legfelsőbb helyről

hangzott el rólunk egy nyilatkozat, mely a magyar kisebbségnek viselkedésével foglalkozik. Távol legyen tőlünk, hogy a köztársaság tiszteletben álló, érdemes elnökével polémiába bocsátkozzunk, de nem térhetünk ki az elől, hogy a nyilatkozatban foglaltakra nézve meg ne tegyük megjegyzéseinket. Ezt annyival is inkább megtehetjük, mert az elnök e nyilatkozata tulajdonképpen üzenet a magyar őslakosságnak, mely az uj államalakulat révén nemzeti kisebbséggé degradálódott.

A köztársaságban uralkodó állapotok önmagukban is elég frivol képét mutatják annak a helyzetnek, melybe a magyar kisebbség jutott. Ez a helyzet a türelmetlen nacionalista kormányok alatt valamennyi demokratikus intézmény viszszafejlődésére vezetett, mert sem a békeszerződésekben biztosított jogok, sem az alkotmánytörvény rendelkezései nem jutottak érvényre. Parlamentarizmusról, a mai rendszer mellett beszélni sem lehet. A forradalmi nemzetgyűlés által létrehozott házszabályok egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy a kisebbségek ügyét behatóan megtárgyalják, képviselőink állandó szélmalom harc folytatására vannak kárhoztatva a nemzetgyűlésen. Már a választási törvény tendenciózusan megalkotott rendelkezései alapjában véve megfosztják a kisebbségeket attól, hogy számarányuknak megfelelő képviselettel rendelkezzenek a fórumon s az elenyésző számú képviselő, kit a magyarság jogainak védelmére oda küldött, tehetetlen helyzetbe került az ott megnyilvánuló sovinizmussal szemben.

A gyülekezési jog kezelése semmiképen sem történik a demokrácia elvei szerint. Törvényszerűen bejelentett gyűléseink betiltására elég egy szolgabirói vagy zsupáni határozat, amely ellen hiába emel szót a felsőbb fórumok előtt a magyarság, az alsóbb hatóságok intézkedéseit rendszerint helybenhagyják és ezzel végérvényesen elütik a kisebbségeket attól a legtörvényesebb joguktól, hogy életérdekeikbe vágó kérdésekben egyöntetű állást foglalhassanak. Minden tömörülésben, melyet a magyarság szervez, az irredentizmus ostoba rágalmát dobják bele s lelkiismeretlen vádakkal illetik mindama törvényen alapuló törekvéseket, melyek semmibe vett jogainak érvényesítésére irányulnak a magyarság körében.

Ha jogos panaszainkat sajtó utján akarjuk a kormánynak tudomására hozni, túlbuzgó hatósági közegek az elkobzás

fegyverét irányítják ellenünk s a szabad szónak, szabad véleménynyilvánításnak legelemibb jogát sem respektálják. Kulturális intézményeinket egymás után szüntetik be, iskoláink számát a legminimálisabbra szállították le, magyar nyelvünk használatánál a kormány minden intézkedésében az elnemzetietlenités politikáját inaugurálja. A magyarság gazdasági helyzete súlyos terhei mellett csak rosszabbodik, innen-onnan hontalanná válik apái ősi földjén s a rög, melyhez annyi szeretet és szent hagyomány tűzi, kicsúszik lábai alól. A magyar munkásnak, melyet pedig az egész világon a legértelrnesebb és legkitartóbbnak tartanak, háttérbe kell szorulnia a nálánál kisebb ismerettel és kevesebb teljesítőképességgel rendelkező cseh vagy szlovák munkással szemben.

Ezek csak nagy általánosságban világítják meg a magyar kisebbség helyzetét, de ebből is megértheti mindenki, hogy a méltánytalan, igazságtalan elbánás következtében csak a panasz szavai törhetnek elő ajkainkról. A panaszé, mellyel eddig hiába fordult a magyarság a köztársaság kormányaihoz, azoknál orvoslást nem talált fájó sebeire, sőt még a megértés érzésével sem találkozhatott. Elhagyatott, árva helyzetében csoda-e, hogyha fájó sebeit a külföld előtt tárta fel? Meg lehet-e bélyegezni azért, hogy törvényekben elismert és az állam által szankcionált jogai érvényesítése végett segítségért azokhoz fordul, kik legalább részvevő szívvel meghallgatják és tragikus helyzetét megértik ?

Nacionalista részről unos-untalan azt vetik szemünkre, hogy örökké panaszkodunk és nem tudunk belenyugodni az uj, megváltozhatatlan helyzetbe. Ha a magyarság nem lenne kuiturnép és nem lenne politikailag érett arra, hogy lojális magatartásával ennek az uj helyzetnek minden vonatkozásában híven teljesítse a reá háramló kötelességeket, — még akkor sem szabadna a becstelenség bűnébe esnie azzal, hogy ezeréves multját és szent hagyományait máról-holnapra egyszerűen megtagadja. E szabadsághoz szokott, tiszta alkotmányos életet élő nemzetiség lojalitását kétségbe vonni nem lehet. A reudszer, melyben a köztársaság területén élnie kell, rövid négy év alatt megmutatta, hogy minden alkotmányos felfogással ellentétben áll. Ha ez az egészségtelen politikai rendszer, mely immár az egész világ előtt ismeretes, hamarosan meg nem változik, akkor az állam alapjait alá fogja ásni s nem akad olyan hatalom, mely talpra állítsa.

Ennek a rendszernek köszönheti rész-SiercesztőgéK ét kiadóhivatal: Nidcr-u. 28 . hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik ketenkint háromszor: kedden, csütöiiököa és szambatoo

, ben a kormány, hogy a legutóbbi népszövetségi ülésen több politikai kérdésben : kudarcot vallott. A mesterkedések és ra■ vaszságok már nem igen hatnak és a I világ népeinek közös fórumán egyoldalú I információk nem érvényesülhetnek. Az

■ igazságot csak ideig-óráig lehet elaltatni, • de megsemmisíteni lehetetlen. A magyar ! kisebbségnek jogos panaszai itthon süket

fülekre találtak, tehát a külföldhöz kellett folyamodnia, hogy fájdalmáról tudomást vegyenek. Ehhez emberi joga van. Hogy ez a cselekedete rosszul esik annak, ki atyai gondozásában egyformán szeretné részesíteni az állam minden nemzetiségét, azt sajnálni lehet, de ennek oka egyedül az a rendszer, melyet a csehszlovák kormányok éveken át uralkodóvá tettek s amelyet, dacára mindennek, tovább is fenn akarnak tartani. Gyökeres rendszerváltozással lehetne csak elnémítani a panaszokat és megelégedetté tenni az itt élő kisebbségeket.

= A magyar—csehszlovák tárgyalásokat elhalasztották. Megírtuk, hogy október első napjaiban fogják újra fölvenni a csehszlovák— magyar gazdasági tárgyalásokat, melyek befejezésével kereskedelmi szerződést fog kötni a két állam. A tárgyalások megindítása dolgában már folytak az előkészítő tanácskozások, de mint értesülünk, a tárgyalásokat elhalasztották. A cseh-szlovák kormány követe már visszaérkezett Budapestről, az ő távollétében pedig nem indulnak meg tárgyalások. Minden valószínűség szerint a csehszlovák kormány megvárja, mig a keleti kérdést elintézik. Egy prágai németnyelvű kormánylap szerint okt. ló én kezdik meg ujrá a tárgyalásokat.

= Benes miniszterelnök hétfőn reggel visszaérkezett Prágába. A keddi minisztertanács foglalkozott a kormány lemondásával is, amit a kormány tagjainak ajánlani fog a miniszterelnök. Ami az aj kormányalakítást illeti, mint már előző számunkban megírtuk, a kormány újjáalakítása holt pontra jutott. A szabályozások, melyek az egyes tárcák betöltése körül fölmerültek, eddig még nem szűntek meg és igy egyelőre végleges döntésről nem lehet szó. A helyzet tisztázását Masaryk elnök, a miniszterelnök és Svehla együttes tanácskozásától remélik.

= Szlovenszkó teljhatalmú minisztere. Az

aj kormány alakításával kapcsolatban a szlovenszkói teljhatalma minisztérium sorsáról is intézkedni fognak. A petka tanácskozásain fölmerült a köztársaság elnökének az a nézete, hogy tekintettel a köztársaság védelméről megalkotandó törvény végrehajtására, szükségesnek mutatkozik, hogy a pozsonyi minisztérium élére erélyes, közigazgatási szakembert állítsanak. Ezekszerint teljhatalmú miniszternek hivatalnok embert fognak kinevezni és igy Kállay József dr. neve került forgalomba, aki elsősorban fog tekintetbe jönni a teljhatalmú miniszteri tárca betöltésénél.

— Tankönyvek, Írószerek, tanszerek kap! hatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében.