Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-16 / 111. szám
1922. szeptember 16. , Komáromi Lapok. 5. oldal. és értelem sugárzott felénk; nem halljuk kissé monoton előadását, mellyel meggyőződéséé hittel beszélt kedves témáiról; nem hat reánk lehűiöleg fanyar szkepszisének zuhanya, akik konokul hiszünk a szebb és jobb jövendőben. Részvéttel állunk meg sírja előtt, mely az embert takarja el benne, akit nem ismertünk; énjét, belsejét, érzéseit, vágyait gondosan és féltve takarta el mindenki előtt; a közélet munkása emlékezetére ejtünk egy könnyet fáradt szemeinkből, aki egy szép korszak, az építés, a haladás korának volt kombattáns harcosa és aki még megérte munkája gyümölcsérését is, aki oly nyugodtan halt meg, amilyen emáció nélkül élt. Emlékét munkájának elismerésre méltó önzetlenségét, nemes becsvágyát, jóakaratát helyi aanáleszeink sorai híven megőrzik. * Haláláról a Komáromvármegyei Orvosszövetség a kővetkező gyászjelentést adta ki : Komárom város és vármegye orvosi kara fájdalommal tudatja, felejthetetlen kartársa dr. Farkas Benő nyug- vármegyei tiszti főorvos folyó hó 14 én, délután 3 órakor, életének 85 ik évében történt elhunytát. Temetése folyó hó 15-én, délután 3 órakor az izr. temető halottas házából fog végbemenni. Komárom, 1922. szeptember 14. * Temetése ma, pénteken délután 3 órakor ment végbe az ízr. temetőben, melyen megjelentek pályatársai az összes bGyi orvosok, dr. Mezey János megyei és dr. Gaál Zsigmond városi tiszti főorvosok vezetésével; ott voltak a megyei nyugdíjas tisztviselők, a megboldogult tiszttársai, köztük dr. Witausek Károly ny. tiszti főügyész, dr. Berencsy László ny. tiszti főorvos, Galba Károly ny. árvaszéki ügyész, dr. Alapi Gyula ny. főlevéitárnok, továbbá Bályay Mihály, Czike Imre és Mészáros Karoly árvaszéki ülnökök. Ott voltak a gyászoló család rézzéröl öccse Wolfinger bankigazgató Pozsonyból, sógora Frischman József ármentesitö társulati föszámvevő és sógornője Molnár Etelka urhölgy. A gyászszertartás Kurzmann fökántor megható éuekével kezdődött, majd dr. Wallenstein Zoltán főrabbi lépett a szószékre és költői szárnyalásu, szivekhez szóló gyászbeszédet mondott, végül pedig meleg színekkel rajzolta meg a megboldogult egyéniségét és mutatott rá hitéhez való törhetlen ragaszkodására. A megindító beszéd után dr. Mezey János megyei tiszti főorvos, a megyei orvosszövetség elnöke vett búcsút elhunyt öreg kollégájától, vázolva az elhunytnak hivatali és tudományos pályafutását, hangsúlyozva nagy munkásságát, melyen a rohamosan fejlődó orvosi tudomány szilárdan építhetett. Megemlékezett irodalmi működéséről, mely tiszteletet és becsülést szerzett nevének és megőrzi tisztes emlékezetét. Ezután a Szent Egylet emberei a koporsót & sirhoz vitték hol édes anyja mellett helyezték örök pihenőre dr. Wallenstein főrabbi megáldó szavai után. A temetésen számos tisztelője és imerőse vett vészt, rokonsága azonban nem érkezett meg a temetés idejére. Dr. A. Gy. fl uálőperek pszichológiája. A modern társadalomtudomány valóban uj és értékes eredményeket hozó módszere az induktió, eszköze pedig a statisztika. Nem Aliit fel isteni vagy emberi eszméket a sokféleképen vitatható társadalomfilozófia köréből, nem von le abból erőszakolt logikai következtetéseket, melyben mint valami Prokrustes- ágyban hol a keze, hol a lába nem fér be a valóságnak. A modern társadalomtudományi kutatás az adatok elfogulatlan gyűjtésével kezdődik: ez a statisztika. A rendszeresen csoportosított számok szinte már beszélnek s az indukció nem más, mint a számok beszédjének tudományos tételekbe foglalása. Minthogy pedig ezek a tételek — amint láttuk — tárgyilagos tényeken alapulnak, a belőlük leszűrt igazság is valóság és nem hipotézisből kiinduló kombináció, azért ez a való igazság szükségszerben fedi is a tényeket. A válóperek pszichológiájának kutatója igaz fájdalommal fogja nélkülözni az induktiv kutatás módszerének lehetőségét. Az a tény, amelyen az induktiv kutatáshoz szükséges adatokat gyűjtenie kellene : a válópörök friss vagy porlepte aktáinak gyűjteménye. Ám ezeket az aktákat fiskálisok gyártják, a fiskális kezét, igazmondásban pedig nyelvét sok mindenféle körülmény gátolja. A pervezetés célszerűsége, a felek személyes érdekei, a tárgyalások nyilvánossága okozta köteles diszkréció, a gyermekekre való tekintet: mind arra kéDyszeritik a feleket és képviselőiket, hogy a bíró előtt is, a társadalomkutató előtt is hallgassák el a való okokat és hamis vagy mellékes okokat hozzanak fel a válóper alapjául. Hába való fáradság volna tehát tiz évre visszamenőleg adatokat gyűjtenünk válóper iratokból abban a reményben, hogy igy közelebb jutunk a válóperek okaihoz és az azokat előidéző lélektani körülményekhez. Ez a statisztika is beszélne, de nem igazat beszélne. Azt mondaná például, hogy az utolsó tiz évben Komáromban csak két házasságtörés történőmért csak két válást mondott ki a biróság házasságtörés alapján. Holott ez a szám csupán azt jelentené, hogy ezer és ezer házassagtörés közül csupán két esetben indították meg a válópert ezen az alapon, illetőleg a bíróságok két esetben mondották ki ilyen alapon a válást Az élet számtalan olyan körülményt ismer, melyek a házasfelek együttélését lehetetlenné teszik, ám a házassági törvény skatulyáz, kategóriákat, paragrafusokat állít fel. A biró nem kiváncsi másra, csak ami a törvényadta keretekbe belefér és nem kiváncsi többre, mint amennyit a törvény a válás kimondásához minimumként megkövetel. Az ügyvéd ismeri a biró türelmetlenséget s nem is mond többet, mint amennyit a szakszerűség vele mondat — s mint amennyit a perrendszerü bizonyítékokkal bizonyítani is tud, — holott a társadalomkutató szempontjából legtöbbször az volna érdekes, ami túl megy a törvényes sablonok keretein, még akkor is, ha az per' rendszerűén nem bizonyítható — de igaz. A válópörök indokainak két legelcsépeltebb sablonja a „hűtlen elhagyás“ és a „házastársi kötelességek súlyos megsértése“. Nyilvánvaló, hogy az első nem ok, hanem már maga is okozat. Bennünket nem érdekel, hogy a házasfelek egyike hűtlenül elhagyta a másikat, hanem hogy miért hagyta el? Erre pedig sem a periratokból, sem pedig az ítéletből választ kapni nem fogunk, ott csak hivatkozást találunk községi bizonyítványokra, melyek szerint egyik házasfél a másikat elhagyta és egy másik bizonyítványra, amely szerint a „házastársi együttélést“ a biróság meghagyásában kitett időben sem állították helyre. Az ennek alapján meghozóit bírói Ítélet olyan sablonos és semmitmondó, mint a kéttizedes számjegygyei való szorzás. A „háztartási kötelességek súlyos megsértése“ már többet sejtető cim és ha ezek a perek árulnak is el sokat az egymást megunt vagy a házasságot megunt párok pszichológiájából, még sem adhatják a válóperek teljes pszichológiáját, nem adhatják a teljes igazságot. Rendkivül alkalmas azonban a válópereknek ez az érdekes csoportja arra, hogy a deduktiv módon elért következtetések helyességét ezen a módon ellenőrizzük. Forduljunk tehát a deduktív módszerhez, mindig kutatva, mindig kopogtatva, hogy a konkrét tények mennyiben igazolják az eredményeket. A társadalomkutatók tényleg ehhez a módszerhez fordultak s igy állapítottak meg tényeket. Válóperre, a házassági kötelék felbontására akkor kerül a sor, ha szétszakadtak azok a kötelékek, melyek a házasfeleket együtt tartották. így a probléma megfordul és az lesz a kérdés, hogy mi tartja össze a házasfeleket ? Ezek az okok természetesen nagyon különbözők, változók családonként, társadalmi osztályonként, változnak a korral, változnak mindennel, ami az embert magát meg tudja változtatni. A romantikusok nagy csalódására a házasfeleket bizonyos idő után együttartó legfőbb ok a társadalmi konvenció, a nemzedékeken át begyökeredzett megszokás és a szokatlantól, a megszokástól való félelem. A második ok az anyagiakban keresendő: a nő sokat elnéz és megenged a férjének azért, mert magára maradva nem találná meg a házasságban biztosított jólétét. Azzal vigasztalja f magát, hogy „mind ilyen.“ Ami azt is jelenti, hogy az asszony is „mind ilyen“ elnéző, gazdasági kényszerűségből. Harmadsorban együtt tartja a házasfeleket a gyermek. A szülő gyermekében a maga újrakezdett életét látja, s feláldozza annak a maga keveset Ígérő, javában már úgyis elmúlt életét. Negyedszerre és csak negyedszerre fogadják el a pápaszemes, kopasz, agglegény szociológusok az öt éven is túl tartó szerelmet. A szerelem tehát legelőbb elmúlik és ha sem család, sem anyagi okok, sem megszokás, sem a társadalmi konvenció össze nem köti a házasfeleket: kész a válóper. Az élet mutatja; hogy ezek a kapcsok milyen erősek, s hogy ezek a kapcsok hányszor tévesztenek meg bennünket a szerelem illúziójával, a szeretet látszatával. > Egyes válópörök lehetnek érdekesek, regényesek, pikánsak, de a válópörök egésze szürke, szomorú és komoly. Steckenpferd-szappan a régi felülmúlhatatlan Liliomtejszappan jeggyel mindenütt kapható. — Bevásárlásnál vigyázzon pontosan a védjegyre: — „Steckenpferd“ és a eég: Bergmann & Co., Tetschen és utasítson háború utáni utánzatokat vissza. 591 A Kóstoló elszámolása. Megemlékeztünk a Kóstoló erkölcsi sikeréről és most a rendezőség kérelmére közöljük azoknak a névsorát, akis azt adományaikkal támogatták. A Kóstoló tiszta jövedelme a haraigalapot illeti. Erre pénzadományokat küldtek: Letenay család 110 K; dr. Witausek Károly 60 í<; Síi. Benedekrend székháza, N. N., Fehér János 50 — 50 K; Bajkay János 40 K; Horváth István 30 K; Pöltzl Irma, Joachim Árpádné, Boros Dániel 25—25 K; N. N. 24 K; Biró Sándorné, D. F.-né, Dosztál Józsefné, Gacser József, Gregosic3 József, Gidró Bonifác, Gregoritsék, Hajdú Lukács, dr. Káilay Endre, Komjáthy M., Komáromi Edéné, L. L, Laky Istvánná, Langsádl Lajos, Langsádl József, Milus János, Mihola Jánosné, Nagy Mihály, Németh Ödönné, Prantner Lipót, Rafael József, Riszdorfer K, Schlaffer Márton, Schlosser Hermin, Sebestyén József, dr. Selye Hugó, Szabó Ferenc, Szalay János 20—20 K; Printz Nándor, Hinn János 15—15 K; özv. Bokrossy Kálmánná, özv. Barabás Jánosné, özv. Berkyné, Berta Orbán, Csalava l3tvánné, Cseh Zsigmond, özv. Domány Jánosné, Édes Ilona, Egler Dózsa, Finta László, Fekete Mihály (városi vámosj, Fektor Róza, Felix Ferencné, Fröhlich Viktor, Gulyás Antal, Gergelyi Józsefné, Gödör K. János, Gosztonyi Nándor, Jelenek Pálcé, Kolláoyi Miklósné, Kovacsics N., Kovách A.-né, líurucz András, dr. Madarassy Pálné, Marton Sándor, Madarász Mária, Miklós Endréné, Mihovits János, N. N., Mórocz Z., Nagy János, Német Endréné, Pataky Maurus, Petrovszky Menyhért, dr. Petőcz Károlyné, Poczinszky Gusztávné, Pintér Józsefné, dr. Rohonyi Oszkár, Rein József, Sólymos Ede, özv. Schaffer Gyű- Jáné, Szakmáry Károly, Szily László, Szondra Ödönné. Vida István, Vörös József, Wantz Róbertné, Zimkay Antainé 10—10 K; Kacz Jenőné, Pábli Józsefné 7—7 K; Baranya Jánosné, Biró Lucián, Both Juliska, Berai Jaroszlávné, Fekete Jánosné, Dénes Emilné, Drelik Jánosné, Hittrich Viktor, Hittrich Józsefné, Horváth Gábor, Horváth István, Holler J ólán, Ipovitz Józsefné, özv. Kecskés Lajosné, Kerek Józsefné, Kiss József, Kiss Sándor, Koton Lajos, Kotou Mihály, Kaubek N., Karle Sándor, özv. Kossár Dezsöné, Koczor Gy., Kacz Gáspárné, Kubica Istvánné, Lovász Béláné, L. K., Német Gáborné, Német Dávidné, Óvári Juliska, Pap Dezsőné, Paradi Károly, Pichler Manci, özv. Petrovicsné, R. M., Sweigerué, Szívós Donát, Szarvas Lajos, Szily Ernő, Szénássy Sándorné, Szórád Ferenc, Tóth Józsefné, T, L,
