Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-16 / 111. szám

2. oldal, „Komáromi JLapoií 1922. szeptember 16. = A cáfolat még nem jelent semmit. I Bécsi diplomata körökben élénk diskusszió tár gyát képezik azok a térképek, amelyeket eddig meg nem állapított egyének terjesztenek és Ma­gyarország felosztásának tervét tüntetik föl. A térképen Románia egészen a Tiszáig terjed. Dunántúl Jugoszláviáé, a DinániüDeni rész pedig a Duna—Tisza közével Csehszlovákia színeivel vanifestve. A térkép részben megfelel annak a füzetnek tartalmával, amelyben egy Hanus Kuff­­ler álnevű prágai iró fejti ki C ehszlovákia ha­tárainak stratégiai, politikai és gazdasági szem ■ poDtból szükséges kiterjesztését. Nyilvánvaló ugyan, hogy Magyarország felosztásának tervével nem a szövetséges hatalmak foglalkoznak és magyar körök véleménye szerint ez a térkép is a kis ántánt külföldi propagandájának mü helyéből került ki. A kis antánt bécsi képvise­leteihez közel álló helyek határozottan cáfolják, hegy a relytélyes eredetű térképek forgalomba hozásához a csehszlovák, jugoszláv, vagy román prapagandának valami köze lenne. = A kisebbségek helyzete Magyarorszá­gon. Az utódállamok kormányfórfiai szeretnek a kisebbségi kérdésnél Magyarországra hivatkozni, ahol szerintük nincs jó dolguk a kisebbségek­nek. Hogy Magyarország felosztásáoái is ezek és hasonló ráfogások játszottak döntő szót, azt ma már a szövetségesek is kezdik belátni. Ma­gyarország ellenségei még ma is megrágalmaz­zák e tekintetben. Genfben a népszövetség, a nemzeti kisebbségek kérdésének egyetlen fóruma, ülésezik és ez előtt a magyarság diszkreditálá* sára a román kormány megvádolta a magyar nemzetet a kisebbségek védelme tekintetében. Hogy a kisebbségeknek milyen a helyzetük je­lenleg Magyarországon, ezt fényesen dokumen­tálja az a nyilatkozat, amelyet dr. Siegescu Jó­zsef bölcsészetkari dékán, román kormánybiztos tett egy újságírónak. — A kisebbségek védelme — mondotta — sehol oly pregnánsan biztosítva nincs, mint Magyarországon. Bethlen gróf még mielőtt minisz­terelnök lett, állandóan a kisebbségek védelme ér­dekében dolgozott. Bethlen miniszterelnök kor mánybiztosságokat szervezett. A kormánybiztosok nemcsak véleményező, hanem intézkedő szervek is. Mihelyt valami sérelem tudomásukra jut, a legnagyobb szigorral bánnak el a magukról megfeledkezett szervekkel. Nagy baj, hogy sok román községben hiánvoznak a papok, mert átmentek Romániába. Érezzük ennek a hiány­nak súlyos következményeit* de egyelőre tehe­tetlenül állunk a kérdéssel szemben. A hitköz­ségek a püspöki jurisdictió tekintetében még a régi egyházmegyei hatósághoz tartoznak, tehát Babonaság. Irta Sipulusz. Nem vagyok babonás ember, de egyes dolgok jelentőségéhez vakon ragaszkodom, szó­kéhoz tudniillik, melyeket a magam tapaszta­latából ismerek. Hiszem például azt, hogy amely napnak reggelén pappal találkozik az ember, azon a napon a legelső hir, amelyet hall, rossz hir lesz. Akár rám nézve, akár másokra nézve, de mindenesetre gonosz hir. A sok közül egy csattanós példa: Egy napon reggel tiz órakor a Népszínháznál felülök a villamosra, hogy a képviselőházba menjek. A hátsó perronon az első, akit megpillantok, Hock János volt. — Hazulról jössz? — kérdi. — Onnau. — E szerint még nem tudod a nevezetes újságot ? — Beszélj, nem tudok semmit. — Hencz Károly ezelőtt egy órával Keg­­levich grófot párbajban megölte. Hiszem azt is, hogy amely napnak reg­gelén az ember öreg zsidóval találkozik, az a napja szerencsés leszen. Eklatáns eset a sok közül: Annak a napnak a reggelén történt, amelynek estéjén az Aranylakodalom cimü Beöthy Lászlóval közösen irt színdarabunk került színre a Magyar Színházban, ügy féltiz óra tájban távoztam hazulról. A kapuban egy öreg zsidó, mintha csak rám várakozott volna. Amint meglát, leveszi a kalapját és alázatosan megszólal: — Nagyságos ur, ne sajnáljon egy sze­gény embertől néhány krajcárkát. Habozás nélkül zsebembe nyúltam és egy papokat csak a nagyváradi és az aradi püspö­kök kü'dhetnek, ők pedig nem kü'denek, mi viszont papokat nem keresünk. — Nem tűrjük tehát, hogy bárki vádolja a magyar kormányt azzal, hogy netu gondos­kodik a községek papi szükségletéről, mert aki ezt vádként felhozza, az tudatosan hamisan vádol. Hogy a magyar kormány mennyire kö­rültekintő ebben a kérdésben, mutalja, hogy — nem titok — a föntnevezett püspököket több­ször felkértük, tegyenek eleget a községek lelki- j szükségletének és küldjenek papokat. Eddig a I püspökök nem intézkedtek. Kulturális tekintetben a miniszterelnöktől megbízást kaptam, hogy kövessek el mindent, hogy a kisebbségek el iegyenek látva könyvek­kel, a tanulók tankönyveknek Legfőbb gondom legyen, hogy az itt maradt kisebbségek kulturá­lis igényei kieJégittessenek. Boldog lennék, ha minden államban a kisebbségek olyan védelem ben részesülnének, mint Magyarországon. = A közös adósság és Csehszlovákia. A külügyminisztérium összeállitása szerint Cseh­szlovákia a volt monarchia háború előtti adós­ságaiból a következő tételeket kell átvennie 2,006,400000 arany koronát, 161,100000 arany­forintot, 40,300,000 márkát, 65,600,000 hollandi forintot. = Megszavazták Magyarországon a földadójavaslatot. A magyar kormánynak az állam konszolidációra irányuló fontos lépését siker koronázta. Az államháztartás gazdasági egyensúlya megteremtésére a földadó termé­szetbeni beszolgáltatását kezdeményezte a kor­mány és az erre vonatkozó javaslatot a ma­gyar nemzetgyűlés úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Káilay pénzügy­­miniszter most a valutaspekulánsok büutetésé­­röl szóló törvényjavaslatot terjesztette a nem­zetgyűlés elé. = Aztán ki a műveltebb nemzet? Talán el se hinnök, ha nem egy román lapban olvas­nék. De hát ott írva vagyon, tehát igaznak kell lenni. A «Monitorul Oficiaj» folyó évi 110 szá­mában 5194 ik lapján nagyon érdekes belügy­miniszteri közlemény jelent meg, amelynek tar­talmát rövidesen az alábbikban adjuk : Curtea de Arges városában jegyzőiskola fog megnyílni, ahová az alábbi feltételek mellett lehet beirat­kozni : 1. Községi igazolvány arról, hogy a fo­lyamodó jelölt roman. 2. Születési anyakönyvi kivonat, melyből kitűnjék az, hogy az illető a 21. évet betöltötte és a 40 évet nem haladta meg. 3, Igazolvány arról, hogy az ujoncozási törvénynek eleget tett. 4. Igazolvány arról, hogy legalább az elemi népiskolát elvégezte stb. Ami­koronát nyújtottam át neki. Az öreg zsidó rám néz, elmosolyodik és igy szól: — Meg tetszik engedni, hogy valamit mondjak ? — Csak ki vele, öreg. — ügy látom, hogy a nagyságos ur ba­bonás és hogy a mai napon nagy fába készül vágni a fejszéjét. Ezért kapom én, mint a sze­rencse meghozója az egy koronát. Az öreg zsidónak igaza lett. A szeren­csét csakugyan meghozta, mert az Aranylako­dalom csak a Magyar Színházban vagy két­­százszor ment. Az én egy koronám busásan kamatozott. Az ilyen esetek után én csali egyre voltam kiváncsi, még pedig arra, ha az ember öreg zsidó pappal találkozik reggel ? Bizonyos, hogy zavarba jön, de hogyan vágja ki magát? Vájjon melyik alak erősebb, a pap e vagy a zsidó? Erre a kérdésemre soha a véletlen ne­kem feleletet nem adott. A legtöbb tapasztalat azonban a fül meg­­csendttlése terén áll rendelkezésemre. Az a ba­bonám is megvan ugyanis, hogy ha a jobb fülem megcsendül, vagy baj ér, vagy rossz hirt hallok. Ha pedig a bal fülem csendül meg, az ennek az ellenkezőjét jelenti. És mondhatom, hogy alig van hót, hogy egyik vagy másik eset be ne következzék. Megtörtént már, hogy hét­főn, vagyis a hét első napján, ami nagyon fon­tos, a bal fülem korán reggel egymásután hármat csendült. Három hosszút és szinte fül­siketítőt. No, most már az egész familia feszült figyelemmel leste, hogy miféle többrendbeli szerencse fog bennünket ezen a héten érni, ha már az első napon ilyen feltűnően jelent­kezik. Mondhatom, hogy ez a hét és ez a jóslat fényesen bevált. Mindjárt az első napon kaptam kileucszáz koronát szindarab­dőn leközöltük a román belügyminiszteri intéz­kedést, ahoz a következő megjegyzéseket va­gyunk kénytelenek fűzni: 1. A jegyzői állás betöltésére oly csekély iskolai képzettség kíván­tatik, mint amilyen a magyar éra idejében egy hivatalszolgától követeltetett csak meg. 3. A magyar impérium idejében hat vagy nyolc gimnáziumi bizonyítvánnyal és egy évi jegyző­­ségi gyakorlatai lehetett csak a jegyző tan­folyamra beiratkozni. 4. A néhai magyar im­­j perium alatt 3800 jegyző és körjegyző volt j alkalmazva s ezek között több mint 600 román ! nemzetiségű jegyző volt s ezenkivü! több szász, tót, cseh, szerb nemzetiségű is. Az ilyen minő­sítésű közigazgatási elemekhez csak gratulál­hatunk — Nagy Romániának. — Határkiigazítás. A nemzetközi bizott­ság befejeite a Marciházátót a Körösszeg—Ant községig terjedő szakasz felett folytatott tanács­kozásait és véglegesen megállapította a Románia és Magyarország között lmzodó határnak Sza­­lonta vidékét érintő pontjait. A bizottság hatá­rozata mintegy 4000 holdnyi területet Ítélt a szalontai határból Magyarországnak. Egyébként azonban a határvonalak változatlanul megmarad­tak, úgy Ant község is — amelynek átcsatolá­sát többször hiresztelték — román terü'et maradt. == Maniu — non coronai A Maniu Gyula vezetése alatt álló román nemzeti párt végre­hajtó-bizottsága ülést tartott, amelyen négy pontból álló rezoluciót fogadott el. A párt a jelenlegi kormányt a közhatalom bitorlóinak nyilvánította, majd kijelentette, hogy elérkezett­nek látja az időt a gyulafehérvári kongresszus összehívására és az önálló erdélyi parlament kikiáltására. A végrehajtóbizottság végül elha­tározza, hogy a párt nem vesz részt Ferdinand királynak Nagyrománia királyává való meg­koronázásán, A párt ezt a fontos elhatározását a következőkben okolta meg: A végrehajtó bi­zottság mély fájdalommal latja azokat az elő­készületeket, melyeket a jelenlegi kormány a koronázás megünneplésére készít elő, még mi­előtt az uj alkotmány készen lenne. A koroná­zás nemcsak a királyi hatalomnak a jogok teljességével való felruházását szimbolizáló cse­lekedet, hanem egyut’al a hatalomnak egész románlakta földre való kiterjesztését is jelké­pezi. Az ilyen történelmi aktusok párttüntetéssé való lealacsonyitása akadályozza a király és az ország között a lelkek egyesülését.. Ennek kö­vetkeztében a végrehajtó-bizottság elhatározta, hogy momerandumot terjeszt az uralkodó elé és kijelenti, hogy a koronázás ünnepélyén a nem­zeti párt nem vehet részt éppen monarkikus elve és a dinasztia magas presztízse érdekében. jaim vidéki előadásaiért. Kedden egy régi ba­rátom megfizette egy régi adósságát. Szerdán kihúzták a Vörös Kereszt-sorsjegyemet három­száz koronával. Csütörtökön a Vigszinház el­fogadta egyik színdarabodat előadásra. A többire nem emlékszem, de minden napra jutott valami jó. A legbabonásabb ember azonban, mint minden iróember, én is a kártyában vagyok. És pedig azért, mert a fü'csendűlés után ez esett meg velem leggyakrabban. A kártyában az a babonám, hogy a vörös ember énrám sze­rencsétlenséget hoz. Nem csak ha nekem gi­­bice), hanem, ha abban a szobában, lakásban, vagy klubhelyiségben, ennek bármely részében egy vörös ember tartózkodik, akkor szeren­csétlenül járok. Ha ez csak a direkt gibicre állana, akkor könnyű volna rajta segíteni, de igy majdnem lehetetlen. Azt nem követelhetem, hogy a klub a kapujára ezt a táblát tegye ki: Vörös embereknek tilos a belépés. Az Otthon körben évek hossza során át volt nekünk egy nagyon kellemes és kedves tarokk partink, mely a következő urakból állott: Alszeghy Kálmán, az Operaház főrendezője, Fenyvesi Emii, a Vigszinház tagja, Gelléri Mór és Hevesi József, végül László Éde mű­egyetemi tanár és e sorok Írója. Minden áldott délután ott játszottunk az Otthon körben s akik először jöttek, megalapították a partit. Négyes tarokko , úgynevezett Paskiavicset játszottunk. Annyira össze voltunk tanulva, hogy már nem is beszéltünk, csak jelekkel érintkeztünk. Mind­egyikünknek meg volt a maga babonája, az enyém a vörös emberek hibicelésére vonatko­zott. De csak egy ideig vonatkozott, mert egy napon rémülve vettem észre, hogy az én ba­bonám kezd háziasán berendezkedni és térj esz*

Next

/
Thumbnails
Contents