Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-16 / 111. szám
üegfvenharmadlik évfolyam. III. szám. Szombat) 1922. szeptember 16. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. EüüDzetésI ár r.ieii-.dovák értékben: Melyben és vidékre postai szétküldéssel: évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyea szám ára * 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA 1ÁN0S. Főszerkesztő: GAÁL GYÜLá dr. Szerkesztő: BARA?JYÁY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton a demokratikus kormány programmja, miként ezt a közoktatásügyi miniszter Érsekújváron kijelentette a légionárius ünnepen. Komáromot meg kell büntetni, mert magyar; politikusai teszik tönkre a várost, — adja az emigráns újság a miniszter szájába a szót, — mert nem tudnak, vagy nem akarnak beilleszkedni az állam keretébe. Álljunk meg egy szóra a szókimondó, magyarbarátságáróí közismert miniszter urnák famózus nyilatkozatánál, amelyből a demokráciának, tehát a jogegyenlőségnek egészen uj tantéteteit szűrhetjük le. Egy várost, mely magyar jellegéről még az erőszakosságok ellenére sem akar lemondani, meg kell ezért büntetni, kultúráját megsemmisíteni, évszázados intézményeitől megfosztani, falusorba lefokozni. Ez a Srobár-féie igazság. Kétségbe kellene esnünk jövő sorsunk felett, ha csak ez az igazság érvényesülhetne egy állam életében, ha a konszolidáció egyedüli eszköze a bunkósbot volna és a megértés útját pofonokkal egyengetnék. Ez a nyilatkozat a politikai iskolázatlanságnak és éretlenségnek minden időkre fényes és kiáltó bizonyítéka marad, amelyet márványba kellene vésni a jövő nemzedék okulására a kisebbségi jogokat tartalmazó alaptörvények mellé. Szerencse, hogy a köztársaság politikáját és általában a politikát nem a boszuállás és a megtorlás alacsony ösztönei irányítják, ami végeredményében igen szomorú bizonyíték volna egy államra nézve; amint Srobár miniszterségével sem lehet nagyra fiatal köztársaságunk, sem befelé, sem kifelé, mert az ilyen politikusok elvi magaslatokra emelkedni képtelenek, a politikai elfogultság ballasztja állandóan lefelé huzza őket a föld felé, repülni nem tudnak, csak a rögön bukdácsolnak, gurulnak előre. Komáromi politikusok: kik ezek a félelmes emberek, akik ellen hol egy Micsura, hol egy Srobár sütögeti el öreg ágyúit? Mi úgy tudjuk, hogy itten i‘gen langyos politikai élet folyik. Évszámra nincsen egy politikai népgyüiés, az is a kommunista vagy szocialista oldalról történik, itt van a magyar kisgazda párt centruma, de nagyobbszabásu működése inkább a vidéken, künn a falun folyik, a keresztényszocialista párt talán még papíron is alig létezik, nem a valóságban. A Komáromban élő pár száz csehszlovák tizszer akkora politikai intenzitással dolgozik, mint a magyar pártok. Gyűléseket tartanak, agitálnak, felvonulásokat rendeznek: ezeknek természetesen a javukra írják ezt, hiszen kormányhű elemek. Tehát mégis a komáromi politikusok teszik tönkre a várost és az ártatlan lakosság ezek miatt bűnhődik. Micsoda elfajulása ez minden morális érzéknek az ilyen következtetések levonása, egyszerű kirúgása az etikai talajnak a gyakorlati politikából, mert hiszen ennek az ellenkezője lenne a kormánypárti városok megjutalmazása, törvényszékkel és megyeszékhellyel, pénzügyigazgatósággal való leborravalózása. Akkor az árulás szedhetné össze Judáspénzeit, a fajnak, a nemzetiségnek, az anyanyelvnek megtagadása lenne csengő pénzen eszkomptálva. Talán ennyire mégsem volna szabad a kormánynak lesülyednie. A miniszter Komárommal Érsekújvárt állitja szembe; már maga a beállítás is perfid, mert a szomszéd magyar város magyar lelkének átalakulására céloz, amiben persze egy pillanatra sem hiszünk. Nincs olyan magyar város, miniszter ur, rnely miniszteri vállveregetések olcsó dicsőségére pályáznék. Nem kaphat Ön olyan magyar intelligenciát, mely az után a kezek után kapkodna, amelyek bennünket iskoláinktól fosztottak meg. Ami pedig a komáromi politikusok beilleszkedését illeti az állam kereteibe, erre nézve nem utalunk egyébre, mint arra, hogy ezek az állam törvényeire való szüntelen hivatkozások azok becsületes és őszinte betartását követelik, amit mi sem szűnünk meg soha követelni, tehát ezek az állam — nem a magyar vagy osztrák állam — hanem a csehszlovák állam törvényei alapján állanak. Ha a miniszter ur ezeket a törvényeket időnként olvasná, a sebtében hozott törvényeket értjük, talán kormányzati elvein sokat módosítani volna kénytelen. Mi az állam kereteit alkotó törvények alapján állunk és ezekbe beilleszkedtünk, adókat lojálisán fizetjük, amig tudjuk; fiainkat katonának küldjük az állam védelmére: mit akar többet dr. Srobár miniszter ur? Az igaz, hogy a lojalitásból nem csöpögünk, mert a lojalitás ki nem kényszeríthető. Mi is vagyunk annyira lojálisak, mint a kormány velünk szemben. És ilyen büntető expedíciók után, amilyeneket középafrikai törzsek ellen szoktak rendezni vállalkozó szellemű ültetvényesek, nem pedig demokratikus és kultur államok ■ miniszterei, erre igen kevés a hajlandóságunk és kedvünk. Srobár miniszter ur szerint a kormány faluvá fokoz le bennünket. Tudjuk. Velünk együtt sok, igen sok magyar várost, azért mert magyarok. Mi azonban a leendő faluban is magyarok fogunk és akarunk maradni. Ha az volna az ára ennek, hogy nem »Bratislava« jSldorádóját igémé is, hanem azt, hogy Komáromból Prágát, vagy Berlint csinál, a magyar lélek akkor sem változik meg. Bajainkban, szenvedéseinkben visszatérünk a vigasztalás könyvéhez, a bibliához; az Egyptomba számkivetett zsidó nemzet sorsa lebeg szemeink előtt, mely kiheverte a reá bocsátott csapásokat. — A koridor. A csehszlovák köztársaság megteremtőinek ismert ideája az északi és délszlávok egyesítése. Ez az idea váltotta ki a koridor gondolatát, melyet Ausztria és Magyarország határán akartak mintegy húsz kilométe.myi szélességben Csehszlovákia és Jugoszlávia között felállítani. A Prager Tagblatt egyik közelebbi számában közli az úgynevezett II. memorandumot a párisi béketárgyalások idejéből, melyet annak idején a csehszlovák küldöttség terjesztett be a koridor érdekében. Ez az 1919 évből származó okmány azt mutatja, hogy a csehszlovák kormány igen óvatosan hozta elő javaslatát. Érdekes, hogy a különben elég terjedelmes emlékirat végső következtetései mint hangzanak. A memorandum ugyanis ezeket mondja : 1. A tartós békét biztositó új középeurópai politikai rendszer érdekében a németeket és a magyarokat el kell választani egymástól és szomszédságot kell teremteni a csehek és a délszlávok között. Ez nem Csehország és Jugoszlávia helyi problémája, hanem európai kérdés. 2. Ezt a megoldást úgy lehet elérni, hogy Magyarország nyugati részét négy német-magyar megyét: Mosont, Sopront, Vast és Zalát a csehszlovák köztársaságba és Jugoszláviába kebelezik be. Ebből a tervből ugyan nem lett semmi, de a két szlávnemzetség közvetlen összeköttetésén úgy a csehszlovák, mint a jugoszláv államférfiak állandóan dolgoznak. — A nemzetgyűlés összehívása. A Ceske Slovo értesülése szerint a nemzetgyűlést okt. 10-ére hívják egybe. Hasonlóképen szól a Ludove Noviny erre vonatkozó híradása is. = Mikor nevezik ki az új kormányt? Eddigi rendelkezések szerint az új kormány kinevezését október 1-én teszik közzé. Ha ez igy lesz, akkor a Benes kormány több mint egy évig vezette az országot, mert tudvalevő hogy múlt év szept. 28-án nevezték ki. Azonban minden attól függ, hogy Benes mikor érkezik vissza Géniből. Remélik, hogy október 1-ig visszaérkezik s akkor az új kormány kinevezését publikálni fogják, de ha nem jönne addig Prágába, akkor a kinevezés is halasztást szenved. kúrák otthon. PpcrffplpfilíPflf félpohár SCHMIDTH AUER-féle igmándi kesertiviz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel ___________________-______ használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvagy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás. vérbőség stb. fi? Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. __________532_ Igmándi iiíefö sxnedició Klán ellen
