Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-14 / 110. szám
2. oldal, „ Komáromi Lapos 1922. szeptember 14. fölvételét megnehezítse, esetleg meghiúsítsa. Erre a félhivatalos is rámutat, hangsúlyozva, hogy a könyv feltárju azt a veszedelmet, amellyel a Habsburg restauráció kísérlete Középeurópa békéjét fenyegeti és kárörvendve mondja, hogy a könyv meg fogja tenni kellő hatását. Hogy tényleg el fogja-e érni célját az ártatlanság mezébe bujtatott, de kigyósziszegéssel teli könyv, azt nem vitatjuk. De azt igenis el kell ítélni, hogy a csehszlovák kormány, mely lépten-nyomon Középeurópa békéjének megvédöjeként tetszeleg a világ előtt, ebben a tényében egyenesen békétlenséget szít, mint minden külpolitikai ténykedésében, mely Magyarországgal van vonatkozásban. Vájjon mi lehet az ilyen viselkedésnek a rugója: elvakultság és gyűlölet, vagy félelem és rettegés ?... = Az uj minisztérium megalakul. Megírtuk már egynéhányszor, hogy az uj bormány megalakul. Hogy a krónika teljes legyen, tehát ezúttal is leközöljük a Tribuuának erre vonatkozó hírét, mely szerint bizonyos, hogy a miniszterelnökséget Svebla vállalja és hogy Eosin, Sramek, Bechyne és Strebrny is belépnek a kormányba. Legközelebb a többi személyekre nézve is megállapodnak és legkésőbb október első napjaira várható a kormány kinevezése. Ennél is többet tud a „Ceske Slovo“, melynek egyik esti lapja szerint a kormányváltozás még ebben a hóban végbe fog menni. = A beruházási költségvetés. A csehszlovák kormány a drágaság elleni küzdelem kérdésében kibocsátott felhívásában nagyobb beruházások foganatosítását helyezi kilátásba. A „Venkov“ értesülése szerint a beruházási program igen nagyszabású és tervbe vették többek között 100 hid, 60 mozdony és megfelelő vagon beszerzését. Cseh- és Morvaországban nagy villammüveket, több utat fognak építeni, Prágában, Brünnben, Troppauban és Pozsonyban pedig állami tisztviselők számára lakóházakat építenek. A szükséges készpénzösszeget az 1923. évi beruházási költségvetésből haladéktalanul folyósítják, de lehetséges, hogy újabb külföldi kölcsönt is igénybe vesznek. Osztályok mennek tönkre de kizárólag Csehországban. Szlovákia városai egymás után adják be a kulcsot, nem birják a terheket, melyek reájuk nehezednek. A pótadót , végletekig emelni nem lehet, m8rt az állam itt < is lefölözi az adózók teljesítő készségét. A jö- j vedelem adó kivetésénél a munkásságra is rákerül a sor, mely eddig adót alig fizetett. Most már a hatezer koronát meghaladó jövedelem adózni fog. A tisztviselők, főképpen az jj államiak magas fizetéseik után nagy adókat j fizetnek. Szóval minden társadalmi osztály szenved a gazdasági válság lázában. Mi reánk, úgy látszik nem kerül a sor. j Mnnkásházab, tisztviselő lakások itt aligha f épülnek. A hivatalokat elviszik innét és igy a \ lakáskérdés magától oldódik meg. Ezzel azután \ a forgalom is elköltözik innét és erre a városra j ráborul a csendes haldoklás szamfedője. Az ;; emberek, akiknek megélhetésük nem lesz, ki- j vándorolnak, elköltöznek és itt maradnak a ) kopott, vedlett házak, üres boltok, ásitozó j vendéglők, szegényes piac, komor tekintetű j emberek, a Duna és a kikötő, melyben nem j kötnek ki hajók. Valamikor, nem is olyan régen, azt hit- ; tűk, hogy ez másképpen lesz. Pezsgő élet, i nyüzsgő forgalom zaja töltötte ba a várost, a \ munka folyt, a gyárak kéménye füstölt, szi- i rénái hívogatták a munkást, az iparos és a ] kereskedő jólétnek örvendett, a gazda sem ; sopánkodott, mint ma, jólét, pénzbőség, mun- ; kaalkalom, amennyi jólesett, vasutak, gyárak, l iparvállalatok épültek és azt hittük, hogy ez a \ fejlődés egyre lendül, fokozódik . . . És . . . itt vagyunk tanácstalanul, var- ! gődünk lázasan, orvos nélkül és orvosság nélkül. A kormány, amelynek gondviselésünk volna a feladata, rábiz bennünket a gondviselésre. Fogalmaz hozzá prokiamáeiót, amelyet mi nem értünk meg, lehet, hogy a gondviselés sem. ebben a rettenetes gazdasági krízisben, amelyben élünk. A pénz mintha teljesen elbúcsúzott volna a forgalomtól, bezárkózik, elbújik, kerüli a napvilágot. A lapok tele vannak árverési hirdetésekkel, csődhirekkel, munkabeszüntetésekkel. És mit tesz a kormány ? Az kérem alássan langyos proklamációk&t fogalmaz, az áruuzsora letörését ígéri, továbbá a munkanélküli segélyek kifizetését ígéri, továbbá Ígéri egyes árukra nézve a vasúti díjszabás mérséklését és a szénadó leszállítását. Egyelőre ígéreteket kapunk, de hát hogy ezek az Ígéretek hogyan számitolódnak le, az felette problematikus, mivel az Ígéretekről szomorú tapasztalataink vannak. Hiszen Ígérni ígértek nekünk mindent, de abból úgyszólván semmi ssm következett be. Azért vau itt elkeseredés, kétségbeesés, tanácstalanság és pesszimizmus. Ellenben abszolúte nem ígéri a kormány az adók leszállítását, a vagyondézsma elhalasztását, a földbirtok ügynek olyan mogoldását, hogy se azok régi, sem uj tulajdonosai tönkre ne menjenek, nem ígér közmunkákat, csak a költségvetés keretében előirányzottak sürgő végrehajtását. A közönség nem bírja az adókat megfizetni, egyszerűen képtelen, mert teljesen ki vau merültve. A gazda nem tudja termését értékesíteni, az iparos és kereskedő nem fizethet, mert üzlete teljesen pang, megállóit és forgalom nincsen; vállalkozás hírmondóul sem akad, tehát nincs miből adót fizetni. Mégis azt látjuk, hogy az egész országban lázas munkában van az adóprés, készül a vagyondézsma, ha ugyan lesz kinek és miből fizetni. E demokratikus uj államban a nagybankok hatalma az égig nőtt csekély három esztendő alatt és minden üzlet, minden vállalkozás bankok kezén van. A közmunkák, építkezések folynak ugyan, Szegény Komárom! Hogy Komárom visszafejlődését rikitó színekben lássuk, nem is kell pár száz évvel visszamennünk, amikor Komárom búza és fakereskedelme súllyal birt egész Középerópában, a komáromi buzakereskedők tölgyfa hajói fölmentek egész Linzig és lementek egészen a Fekete tengerig és amikor a felvidék fakereskedelme Komáromban bonyolult le. Mondom, nem kell olyan messze visszamennünk a múltba. Elég neküuk a legutóbbi 3 évre visszatekintenünk, hogy lássuk Komárom rohamos visszafejlődését, helyesebben tervszerű visszafejlesztését. Ha Komárom nevét kiejtjük, vagy leírjuk, önkéntelenül egy halálos betegre gondolunk, sajnos azonban azok az érzések, amelyek egy halálos beteggel kapcsolatban önkéntelenül a szivünkbe lopóznak, sokkal fájdalmasabbak a megszokottaknál. Itt azok, akik segíthetnének a beteg Komáromon, azok ellenkezőleg azon vannak, hogy roiuéi előbb elpusztuljon. Mi, az árvaságra Ítélt gyermekek hiába siránkozunk, hiába panaszkodunk, kérünk, hogy segítsenek a haldokló Komáromon, süket fülekre találunk és a betegnek éterinjekció helyett bénító szereket adnak. Komáromra az első halálos csapást maga a békeszerződés sújtotta, amikor derékon kettévágta. Nem abban rejlik e kettévágás halálos volta, hogy a Duna túlsó oldalára eső kisebb városrészt ős Komárom városa elvesztette, hanem abban, hogy elvágták fő ütőerétől, a budapest—győri vasútvonaltól és elvágták két járástól: a gesztesi és tatai járástól, összesen 43 községtől és 89 népes, nagy pusztától, amelyek lakosai idejártak be Komaromba venni és eladni. A komáromi kereskedelmet, ipart, személy, pénz és áru forgalmat emelték, a komáromi piacot bőségesen ellátták. És euuek most mind vége. A komáromi kereskedők és | iparosok boltjai, műhelyei mind a dunahid felé helyezkedtek el, mert a hidon át jött feléjük ’ a forgalom, a vásárlók, a rendelők tömege, a pénz, az élet. A megye másik két járása (az udvardi és a csallóközi) nem birt olyan fontossággal Komáromra nézve, mint éppen a két elszakított járás. A két megmaradt járás egyrészét úgyis magához vonzotta Érsekújvár, Duuaszerdahely, Pozsony, a dunamenti falvakat pedig Győr. Az elszakitás folytán a dunahid felé elhelyezett rakparti, Baross és nádorutcai üzletek, műhelyekre pangás szállott nyomasztó ködként. Ha figyelemmel kisérjük városunk külső képét, szemiélnetjük az uj tünetet: az üzletek és műhelyek lassú vándorlását a város Dunara eső ré*zéból a Jókai és a Kossuth-tér felé. A Jókai utca maholnap tele lesz üzlettel, hiszen megfordult a világ. A vevő ma már nem a Baross utca felől jön Komáromba hanem a Kossuth-tér felöl. A Baross-utcai kereskedők, iparosok pedig telve vaunak jogos panaszokkal, nincs forgalom, de az adók súlyán nem könnyít semmi. A helyi lapok hirdetési rovata is szomorú fényt vet a visszafejlődésre itéit Komárom vigasztalhatatlan helyzetere. Az elköltözés miatt eladó üzletek, mühmyek vállalatok, házak, bútorok és egyéb berendezéseitől hirdető közlemények tarkítják a komaromi sajtótermékek hirdetési rovatát. Mindenki menekül innét, mint a sülyedő hajóról. A változott viszonyok igen sok családot megfosztottak a megélhetés lehetőségétől, fájószivvel, de el kell innét menniük. Soha annyi üzlet-eladás, átvétel nem volt Komáromban, mint az elmúlt három év alatt. A komáromi kultur, jótékony, sportegyesületek tagjainak névsorából tömegesen kell törölni az elköltözőitek neveit, ami béaitöiag hat Komárom kulturális, egyesületi, jótékonysági, társadalmi életére is. A határvárosok fejlődése különben se szokott rohamosan emelkedni. A töke, a válkozási kedv rendeseu bizalmatlan a határvárosokkal szemben, nagy befektetéseket, nagyobb építkezéseket nem igen eszközölnek. Példa volt erre Belgrad és Zimony stagnálása és más határ városok lassú fejlődése. Noha aztán még ehhez hozzájárul a mesterséges visszafejlesztés! irányzat, akkor természetesen annak a városnak napjai igazán meg vannak számláivá. Ilyen a sorsa Komáromnak is. Az első lépés a lassú visszafejlesztés felé az volt, hogy a vasúti menetrend teljesen ; mellőzte Komáromot es az összes komaromvidéki forgalmat Pozsony felé terelte. A gútaí, ! őgyallai vasútnak pompás csatlakozása van a I pozsonyi vonathoz, s a csallóközi, udvardi járás ; lakósai könnyen megközelíthetvén Pozsonyt, i csak természetes, hogy Komáromot mellőzik bevásárlásaikkal. Ennél nagyobb csapások is érték azonban Komáromot. Egyik halálos csapás volt, amikor kimondottak, üogy Komárom megszűnik megye széknely ienni. A kereskedelem, az ipar agóniáját csak siettetni fogja ez az intézkedés. Ki fog akaor Komáromba jönni, ha elviszik innét a székhelyei, a hivatalokat, az árva- I széket, aliainépiieszeti hivatalt ? A vidéki ember I ritkán jön be egyenesen azért, hogy vásároljon, 1 hanem amikor valamelyik hivatalnál ügyes-bajos 5 dolga akad. Ha Pozsonyban lesz a megye székhelye, akkor oda is megy majd a jó csallóközi venni és eladni. A hivatalokba járó vidéki látogatása mindig emeli az ottani ipar és kereskedelem forgalmat. Ha nincs hivatal, akkor : nincs is forgalom. Aztán jött a másik halálos csapás: annak | kimondása, hogy a törvényszékét elviszik Í Komáromból Érsekújvárra. Ez nemcsak Komáromra, hmem az illető egész magyarságra mért csapás. Ismét kevesebo lesz Komáromban a közhivatalok száma, ismét kevesebb embernek keli Komáromba jönni, ismét gyérül az idegenforgalom es ezzel a komáromi ipar és | kereskedelem megint csendesebb, keskenyebb f mederbe szorul. Újabban pedig arról jött a hir, hogy a I komáromi kulturmérnökséget is eiviszik innét. \ Megint csak fogyunk, kevesedünk, mert nem| csak a hivatalokba igyekvő vidékiek száma , csökken, de az elvitt hivatalokkal mennyi | tisztviselőcsalád költözik el innét, ami megint csak a város rovására megy, mert azok a SS
