Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-07 / 107. szám
Negyvenharmadik évfolyam» 107. tiám. CsGftSrtSkj 1922. szeptember 7. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár c«*it-frolov&k érié Is bu. s Helyben ás vidékre postai szétküldéssel: Scéss érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egye» szám ám j 80 fillér. A magyar kisebbségnek aktivitásba kell lépnie és elhagynia eddigi tartózkodó, passzív politikai álláspontját. A politikai szervezkedés feltétlen szükségessége soha szükségesebb nem volt, mint ez idő szerint. Vizsgáljuk meg csak kutató szemekkel ennek okait. Az államalakulás óta a kisebbség helyzete egyre rosszabbodik. A terror és a statárium korszaka, mely a megszállás tényével kezdődött, ezreknek ártatlanul való bebörtönzése és a gyanú vagy besugások folytán való letartóztatások már jórészt megszűntek ugyan, de a magyar kisebbség ma sem örvendhet politikai jogoknak, mert nincs gyülekezési jogunk, egyesületeinket derűre borúra feloszlatják, vagyonukat elveszik; vannak megyék, hol népgyüléseket magyar pártok részére nem engedélyeznek, az iskoláért folytatóit küzdelmünkben a legpártosabb magatartást tanúsítja velünk szemben nem egy hatóság, gyűléseinket szocialista bujtogatók zavarják meg hatósági csendes támogatás mellett, szóval szabadságjogaink a nullával egyenlőek. Mit szóljunk parlamenti képviseletünkről, mely a milliónyi magyarságnak tizenkét képviselőre nyújt csak igényt: a mi számításunk szerint harmincra volna igényünk. Ha pedig ezt a szót sűrűén kell használnunk közéleti küzdelmeinkben, ha állampolgári jogegyenlőség és ha demokrácia volna ebben a köztársaságban, ha nem tennének nemzetiség és nemzetiség közt mindenütt küiömbséget! Sajnos, ezen a téren vannak legkeserübb tapasztalataink. A magyar tisztviselőknek hivatalukból való elbocsátása és kiüldözése, a magyar nyelvnek tudatos mellőzése minden téren, a magyar földbirtok kisajátítása és elnemzetietlenitése, a népszámlálók erőszakosságai, a nyelvhasználatnak bíróságok előtt való lehetetlenné tétele, ugyebár egyik sem bizonyiték az állampolgári egyenlőség mellett. Magyarul csak a katonai behivó parancsokat fogalmazzák és az adó hirdetményeket, magyarul dobolják ki a törvények és rendeletek büntető határozmányait is, állampolgári jogokról még nem állott módunkban magyarul hallani semmit ifjú államunk részéről. Mi, mint lojális nép, minden törvényt tisztelünk és megtartunk, azokat is, amelyek súlyosan vagy kellemetlenül érintenek. De azt, hogy egyre csak terheket és mindig csak terheket rakjanak reánk, sokáig bírni nem lehet. Minden terhelésnek van határa, az ember is csak ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ember és egyszer csak összeroskad a teher súlya alatt. Mondják meg nekünk, milyen jogokat és kedvezményeket nyújt az államkormányzat? Adózunk a szakadásig, de városaink a koldusbotra jutottak az államtámogatás híján, jótékony és emberbaráti intézményeinket az állam nem támogatja, ezernyi munkanélkülinek nem jut munka, csak egy kis alamizsna, aminek elfogadása sérti a dolgozni kívánó munkásnak önérzetét, mert azt ellenszolgáltatás nélkül kapja. Illetőség, állampolgárság címén a leglehetetlenebb zaklatásoknak van kitéve a magyar lakosság. Egy útlevél megszerzése, amihez mindenkinek kivétel nélkül, állampolgárságra, illetőségre való tekintet nélkül joga volna, — hiszen élni és mozogni szabadon velünk született természeti jogok, — valóságos nemzeti vivmányszámba megy. Azután a magyar kuliura erőszakos visszaszorítása, iskoláink elfoglalása, kulturális szervezkedésünk kicsinyes megakadályozása, ami a legnagyobb kisebbségi sérelem, lehetetlenné tesz minden megegyezést és megalkuvást a mostani kormányzattal, amellyel a magyar kisebbség a legélesebb ellentétben áll. Ennek az ellentétnek kifejezésre kell jutnia politikai és közéleti téren egyaránt. Semmiféle irányban nem egyezhetik meg a magyarság jogai biztosítása nélkül. Minden öntudatos magyar embernek be kell lépnie egy politikai pártba és szervezkednie kell, mert ezt létérdeke parancsolja Ha ez nem történik meg, oldott kéveként szertehullunk. Gyakran halljuk, főleg hatósági emberek, igen sokszor magas állást viselő személyiségek részéről is azt a kifogást velünk, magyarokkal szemben, hogy politizálunk. Általában itt. e mellett a centralista kormányzati rendszer mellett mindig a politikai magatartását firtatják mindenkinek, holott ehhez senkinek semmi köze nincsen, mert ez mindenkinek privát dolga. Senki a lelkiismeretéről, vallási vagy politikai meggyőződéséről beszámolni senkinek nem köteles. Az a nevezetes, hogy ezt a kifogást soha nem halljuk a nem magyar nemzetiségekkel szemben, tehát azok, mint teljes jogú polgárok, tetszés szerint politizálhatnak. Hát kérjük tisztelettel, nem úgy verik a cigányt, mondja a példabeszéd. A politikában résztveszünk, mert ez ma fajunkkal, nemzetiségünkkel szemben való elengedhetetlen kötelesség. Aki magyar ember és úgy érzi, hogy dolgai nem mennek rendben, hogy elhelyezkedése az uj államalakulásban nem felel meg kívánságainak, az lépjen ki a passzív szemlélődésből, hagyjon fel a meddő kritika terméketlen szalirta-Szerkesztöség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mini,, a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendőit Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik híteokiint háromszor; kedden, csütöriököa és szombaton csépléseivel, vegyen részt pártja küzdelmeiben, a magyar kisebbség nemzeti életének megalapozásában, az aktiv politika munkájából kérjen részt. Aki nincs velünk, az ellenünk van, aki habozik, aki Csügged, az elmarad tőlünk, aki pedig alkudozik, az ellenségünk. Utunk egyenes és csak előre vezet, megállásnak, hátrálásnak helye nincs. Végcéljaink kitüzvék. Fény' déreng felénk a messze távolból, ahol sejtjük a magyarság szebb jövőjét.- Az utódállamok és Olaszország vámuniója. Nitti volt olasz miniszterelnök egy ujságtróuaK «-dott nyilatkozatában kijelentett*,* hogy az egyedül orvosszer, amely a békeszerződés által teremtett lehetetlen gazdasági helyzeten segíthetne, az lenne, ha az utódállamok: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, a délszláv állam és Románia Olaszországgal közös vámterülettel birna. Ezáltal egy 120 millió főbői álió gazdasági ország létesülne, mely eilen senki sem tehetne semmit és mint önállói, az egész feivirágozhatna. Nitti uagy bizalommal tekint e terv megvalósítása elé. Irt Miié el a nw A hogy a „Slovensky Dennik“ magyarázza. — A demokratikus elv diadala. — Az állami hivatalnokok gyermekeinek nemzeti nevelése. — Demokrácia és nacionalizmus egy kalap alatt. A magyar ellenes szlovák újság, a „Slo vensky Dennik“ segítségére siet a kormánynak és megmagyarázza, hogy miért 'is kellett a komáromi törvényszéket áthelyezni Érsekújvárra. Ez egyik iegelfogultabb sajtóorgánum, mely a magyar pártokat mindenkoi; irredenta szolgálatban állóknak nevezi és szemenszedett rágalmakkal szokta meggyanúsítani, azt állítja, hogy a kisebbségi jogokat Európában a csehszlovák kormány tartja legnagyobb tiszteletben, mely a nemzeti kisebbségek jogait nemcsak elismerte, hanem törvény utján is védi. „Komárom és Hont megye megszüntetése demokratikus elvek alapján történt. Komárom és Hont megye másik nagyobb része Magyarország birtokában maradt. A tradíciókon a józan ész logikája, az olcsóbb közigazgatás célsz-rü keresztülvitele győzött. Az állam szörnyű pénzpocsékoíásának ezzel útját vágtuk.“ Majd áttérve a közigazgatásra és törvénykezésre azt Írja, hogy „Komárom és Ipolyság tiszta magyar jellegének megtartását biztosítja az uj beosztás, mert ezzel ott az állami hivatalnokok létszáma a minimumra apad le. A megyei közigazgatás átlagos létszáma 150— 200 hivatalnok. A nagy hivatalnoksereg családja nemzeti neveléséről csak akkor tud gondoskodni, ha a megfelelő iskola áll rendelkezésére, vagyis amelyben a tanítás az állam nyelvén történik; ezek jogosan követelhetik a szlovák iskolát. Tősgyökeres magyar városban szlovák iskola lélesüése szemet szúrt volna a magyar politikusoknak és rögtön a nemzetközi bíróság ítéletére hivatkoztak volna. Mindezen körülményt a kormány szem előtt tartotta, mielőtt az elhatározás fejtett döntött volna. Hogy az ipolysági és a komáromi középiskolákat a magyar kisebbségek részéra meg*' mentsük, továbbá, hogy a népiskolák is magyar
