Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-09-07 / 107. szám

2. oldal.

kézen maradhassanak, a kormány kénytelen volt az itt elhelyezett állami hivatalokat oly városba áthelyezni, ahol a hivatalnoksereg gyermekei nemzeti nevelését biztosítva látja.

A hivatalokat oly helyre helyezte, ahol szlovák iskolák vannak. A megyei határok változásával a vármegyei székhelyek központi fekvése is megváltozott. Miután alkalmasabb, központiasan fekvő megyeszékhely kinálkozott, az ez esetben a megye szélén fekvő helyeknél, a kormány már utazási költségek kímélése szempontjából is a lakosság érdekeit tartotta szem előtt. A demokratikus államban a nagyközönség érdekei, egyes egoista törekvéseknél, mindig eiőbbrevalók. A kormány eljárása a fenti érvektől eltekintve — praktikus szempontból is, helyesen és demokratikusan oldja meg a kérdést.“

A Dennik e cikkéből arra lehet következtetni, hogy a szinmagyar törvényszéknek Komáromból való áthelyezése a magyarság érdekében történt. A kormány ugyanis atyai gondoskodással őrködik a felett, hogy a magyar Komárom, Ipolysággal együtt, megmaradjon a maga ős eredeti magyarságában. De viszont a magyar városokban levő hivatalnokok gyermekeinek nemzeti nevelését is biztosítani kivánja és ezért a magyar városokat le kell degradálni jóval eddigi nívójuk alá azzal, hogy úgy közigazgatási, mint törvénykezési tekintetben eddigi jellegüktől megfosztják. Arra sem a Dennik, sem a kormány nem képes rájönni, hogy a magyar városokban magyar hivatalnokokat is lehetne alkalmazni, mert bi-z az ott élő magyarságnak ügyét a magyar hivatalnokok sokkal jobban és alaposabban el tudná intézni, mint a nép nyelvét nem értő és igy csak nagy nehézséggel dolgozó cseh hivatalnokok.

A legegyszerűbb megoldás tehát az volna, hogy ha a magyar vidékek ügyét magyar hivatalnoki kar intézné, míg a más nyelvű helyeken az ott lakó népesség nyelvét értő hivatalnokokat alkalmaznának, akkor nem volna olyan nagy gondja az államnak, hogy mit tegyen a csehszlovák hivatalnokok gyermekeivel. Ha olyan igazán demokratikusan intézkedik a kormány a közigazgatási és törvénykezési intézmények megszüntetése és áthelyezése dolgában, akkor ki kellene kapcsolni a nacionalista szempontokat és tisztán a kisebbségi jogok alapjára helyezkedve, igazságosan és törvényesen lehetne eljárni.

A komáromi törvényszék, mely a messze vidék tözsgyökeres magyarságának szolgáltat igazságot, mai székhelyén kifogástalanul tölti be hivatását és a jogkereső közönségnek érdekeit a kisebbségi törvény szempontjából is megfelelően képviseli. Hogy a törvényszéket közel a nyelvhatárhoz fekvő városba helyezik át, annak átlátszó tendenciája mindent megmagyaráz és hiába akarja a Dennik ezt kedvezőbb világításban feltüntetni, azzal a köztársaságban élő milliós magyarság e nagy sérelmét nem reperálhatja. És az is bizonyos, hogy ilyen és ehhez hasonló kormányintézkedések egyáltalában nem segítik elő az óhajtott konszolidációt, de mélyítik a megnemértés által amúgy is tátongóvá vált szakadékokat a kormány és a magyarság között.

Hogy Komáromot megfosztják megye székhelyi jellegétől is, az sem történik a kisebbségi elv alapján, de épen annak ellenére. Ezt már számtalanszor megírtuk. Mert Komárom az eddigi magyar járásoknak mindenképen megfelelő középpontja volt, sokkal inkább, mint a nagy zsupák egyik-másik székhelye. De az elnemzetlenitö törekvéseket szolgáló centralizáció nem tűri, hogy a Dunától északra fekvő nagyterületen kompakt egységben élő magyarságnak magyar középpontja legyen. Ez az egyetlen rugója az intézkedéseknek, vonatkozzék az akár a törvényszék áthelyezésére, akár a megyeszékhely megszüntetésére.

És itt található föl az az óriási ellentmondás is, mely az intézkedések és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése között lépten-nyomon mutatkozik és ezt a tényt semmiféle inagyarázgatásokkal sem lehet megdőnteni.

Fegyverj avitások "^jgjgf370

és átalakításokat csak puskamfiresnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskamfiveshe» Bratislava, Köztársaság-tér 1 »»ám.

„Komáromi Lapok"

Az állampolgárság megszerzése.

Mi kell az állampolgárság iránti kérvényhez?

Az állampolgárság iránt beadott kérvények ezer és ezer számra feküsznek elintézetlenül a minisztériumban és a zsupáni hivatalokban. Erre vonatkozólag a zsupáni hivatal rendeletet bocsátott ki, amely előírja azt, hogy mi mindent kell csatolni az állampolgársági kérvényhez. A régi rendi világban, amikor a demokrácia szellője még csak nem is fujdogált, a kamarásság elnyeréséhez sok mindenfélét követelt a föudvarmesteri hivatal, amely azonban egyszerűen elszégyeíhetná magát, h» ezeket a kikötéseket olvashatná, hogy rai mindent is nem kell igazolnia az állampolgár jelöltnek fiatal köztársaságunkban.

A különféle keresztlevelek, illetőségi levelek, bizonyítványok után, melyeknek felsorolásába oeleszédülhet az olvasó, egyik kemény pont a 9-ik, amely sem többet sem kevesebbet nem kiván, mind azt, hogy a leendő állampolgár mondjon le az állammal szemben minden hadikölcsön igényéről.

Az egész természetes, hogy egy kis életrajzot is be kell matatnia a kérvényezőnek folyamodványa kapcsán. Hol született, hol és hogyan él, mi a mestersége, ujraoltották-e; nem tudjuk, hogy életünk legfontosabb eseménye vagy eseményei ifjúkori szerelmünk vagy szerelmeink édas-bus története esetleg nem szükséges-e az életrajzocskához, hiszen e nélkül nem is volna az kerek egész, csak száraz adathalmaz, amelyből egyéniség nem domborodik ki.

Ezen is segit a rendelet, mert mindenféle rendőri hatóságnak keli igazolnia az állampolgárjalöltnek múltját, előéletét, politikai megbízhatóságát és ez fontos tisztelt közönség, mert ifjn államunknak csak megbízható polgárokra van szüksége, akik pontosan lefizetik adójukat, vagyondá'smájukat, forgalmi és fényűzési adójukat és a felsőbbséget tisztelik.

Talán ezért kell a kutatásnak egészen mélyre belenyúlnia a folyamodó előéletébe addig a határig, hogy milyen magatartást tanúsított a Csehszlovák köztársasággal szemben megalakulása óta, sőt megalakulása előtt is.

Ha mindezeken a próbákon átesik a jelölt, ami mellesleg mondva, nem is éppen könnyű dolog, akkor reménye lehet, hogy az állampolgárságból lesz valami. Az azonban sok mindenfélétől függ, ami nem tartozik ezeknek a komoly soroknak a keretébe, amelyeket sietünk bsvárni azzal a komoly intelemmel, hogy az érdekeltek ne c.-ak olvassák e), hanem tanulják is meg, mi kell kérvényük mellé, ha azt nem akarják, hogy a kérvény utazásokat tegyen a zsupáni hivatal, főszolgabírói hivatal és a folyamodó között egyszer vagy többször is.

A kérvények tehát a következő melléklettel látandók el és pedig:

1. az eddigi honi és állami illetőségről szóló bizonyítvánnyal, 2. az eddigi állampolgársági kötelékből való elbossáttatásról szóló bizonyítvánnyal; 3. a kérvényező és mindama családtagok születési bizonyítványával, akik vele együtt állampolgárságot nyernek (feleség és kiskorú gyermekek), becsatolandó a törvényes képviselő beleegyezése, mely esetleg a gyámhatósággal (árvaszékkel) jóváhagyandó; 4. bizonyítvánnyal arról, hogy a kérvényező felvétele valamely Szlovenszkó területén fekvő községbe meg van neki Ígérve (esetleg a községi képviselőtestület üléséről szóló jegyzőkönyvi kivonatta!; 5. igazolvánnyal arról, hogy a kérvényező 5 év óta megszakítás nélkül itt lakik; 6. bizonyítvánnyal arról, hogy a kérvényező már 5 év óta adót fizet (adókönyvi kivonattal, esetleg az adóhivatal által megerősített községi eiöljárósági bizonyítvánnyal); 7. a vagyoni viszonyokról szóló bizonyítvány - nyal (az ingatlan vagyonra vonatkozólag telekkönyvi kivonat, az ingóról hivatalos bizonyítvány) esetleg bizonyítvány arról, hogy a kérvényezőnek olyan keresete van, amelyből magát és családját a község megterheltetése nélkül eltartani tudja; 8. a községi elöljáróság által kiállított erkölcsi bizonyítvánnyal.

Ezen a törvény által megkövetelt s a szolgabirói hivatal által láttamozandó bizonyítványokon kívül, a kérvényekhez csatolandók még a következők:

9. nyilatkozat arról, hogy a kérvényező és családja lemondanak az állammal szemben

1922. szeptember 7.

mindama igényekről, amelyek őket hadikölcsönkötvények bírása eiraén megilletnék (az 1920. évi juuins 24-én kelt 417. sz törvény értelmében) és 10. a kérvényező rövid életrajza (curriculum vitae). Minden egyes közigazgatási hatóság az 1879. évi L. (50) t.-c. 10 § a értelmében vizsgálja felül, vájjon a kérvény megfelel e az összes fentemlitett feltételeknek, szükség esetén adja a kérvényezőnek kiegészítés céljából vissza. Elégtelenül felszerelt kérvények csak az esetben terjesztendők fel, hogyha a kérvényező beigazolja, hogy a szükséges okmányokat beszerezni nem tudja (esetleg azt, hogy mi okból). Az ö?szes kérvények, a csendőrség utján, illetőleg rend- Örigazgatóság, rendőrfőkapitányság utján foganatosított nyomosat után a főszolgabíró, illetve polgármester ur részletes véieményes jelentésének kíséretében azzal a hozzáadással terjesztendő (a zsupáni hivatalok által) ide, hogy mely okokból ajánlják a kérelem kedvező vagy kedvezőtlen elintézését. Ama kérvények, amelyek a zsupán urak véleménye nélkül terjesztetnek fel, olyanokul vétetnek, mint amelyek kedvező elintézésre nem ajáultatnak. Agcsendőrség, ill. rendörigazgatóság, városi rendőrkapitányság nyomozza ki, hogy » kérvényező s családtag ai milyen viselkedést tanúsítottak a csehszlovák nemzet érdekeivel szemben az áll&mfordulat előtt és után, vájjon nem e forog fenn azaz aggály, hogy valamikor az ill. község terhére fog esni, vájjon vagyonát nem-« piszkos üzelmekkel szerezte s vájjon ő maga vagy családjának valamelyik tagja nem e foglalkozik hasonló üzelmekkel; vájjon erkölcsi és politikai szempontból teljesen megbíz ható-e, hogy vájjon a háború tartama alatt a volt oszirák-raagy<.r hadseregben teljesített-« katonai szolgálatot s vájjon ezen szolgálatából kifolyólag valami nyugdíj igény, rokkantsági vagy hasonló éleim, járandóságok megilietik-e s vájjon a kérvényező vagy családtagjai osztrákmagyar hadikölcsönkötvények tulajdouosai-e? Az állampolgárság iránti kérvények 8 (nyolc) kor., mellékleteik pedig 50 filléres okmauybélyeggel látandók el.

Politika a vallási téren.

Ruszintzkóból újabb panasz érkezik. A R.. M. H. Írja: A tiszáninneni református egyházkerületben veszedelmes agitáció ütötte fel a fejét.

Amerikában csehekből alakult egy alapjában huszita irányzatú vallásos egyesület, a „Kostmcka Jednota“, melynek nyíltan bevallott célja a — politizálás.

Az elnyomó, butitó magyar református egyház rabszolgaságából fel kell szabadítani a szlovák testvéreket, — ez a jelszó s vallási testülethez egyáltalán nem méltó gy^lázkodással mocskolódik ez az „erkölcsi“ testület a magyar reformátusok ellen.

Egy Syrni nevű agitátort küldtek át a már Amerikában megmaszlagolt, hazatérő szlovák reformátusokkal együtt, aki az ungmegyei Sólymoson telepedett meg, mégpedig úgy, hogy egyszerűen beült Sólymosra mint lelkész, holott semmiféle okmányt, vagy képesítő bizonyítványt fel nem mutatott s ezzel az egyházi törvényeknek a lelkészek választásáról szóló II. törvénycikkét egyszerűen felrúgta.

Célja — nyíltan is hirdetett célja — a cseh huszitizmusba vezérelni át a szlovák reformátusságot. Azért jött, hogy az elcsehesitést erőszakkal keresztül vigye s ebben az áldott munkában segítségére sietett a hatóság is.

Az egyházi hatóságok ugyanis megtették a törvényes lépéseket Syrni törvénytelen eljárása ellen s követelték a solymosi református egyházból való eltávolítását, Szlávikék azonban, mert politikáról és csehesitésröl volt szó, Syrni ellen semmit sem tettek, jóllehet az egyházi hatóság kimutatta, hogy ugyanolyan bolsevik mozgalomról van szó, mint a görög katholikusok pravoszlávizmnsápál.

A törvényes választás nélkül pappá lett Syrni azóta ott ül Sólymoson, boldogítja a meghódított szlovákokat és csápjait nyújtogatja másfelé is.

Legújabban a szlovenszkói tiszáninneni református egyházkerület, majd a szlovenszkói reformátusok egyetemes konventje is tiltakozását jelentette be ezen vallássérelmi eset kapcsán a kormánynál annál is inkább, mert a