Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-09-05 / 106. szám
Msgyvanharmaffili évfolyam. 106. szám. Kedd) 1922. szeptember 5. mm■ i .......... ■ "»u KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. J«. II .111 ....... J __ _ £i«<!zctésl ár caeh-Bzlovék értékben: Helyben és vidékre pest»! szétküldéssé!: 5$é*í évre 80 I, félévre 40 K, negyedévre 20 E. Egye« szám ára i 3Ö fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GáÁL GYULA dr Szerkesztő: BÁRÁNYA'i JÓZSEF dr. Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Nádor-u. 28. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min. a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők! Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Jugószlávia is. Az S. H. S. királyság egyik ig«n íoutos ügye azonban az interparlamentáris konferenciát mégis foglalkoztatta. A jugoszláv és görög uralommal elégedetlen macedónok ugyanis emlékiratot nyújtottak be a konferenciához és ebben a világ összes parlamentjeit arra kérték, hogy elszakadási törekvésükben segítsék őket. A jugószlávok & konferencián nem voltak képviselve, a másik érdekelt állam, Görögország képviselői azonban a konferencia elnökségénél tiltakoztak a macedón röpirok kioszlása ellen, mert a röpirat — szerintük — Görögországot megrágalmazza. A macedón kérdés nemcsak a balkán, hanem egész Középeurópa fontos problémája, ezért a Kassai Napló bécsi szerkesztője felkereste a konferencia alkalmából Bécsoe jött macedónok vezérét, R. Toinalowíkyt, a macedón egyesületek szövetségének megbízottját. Tomalowsky az érdeklődési-e a követkéz" igen érdekes nyilatkozatot tette: „A konferencia tagjaihoz intézett memorandumunkban ismertettük azt, hogy Macedóniát 1920-ban felosztották Szerbia és Görögország között, habár abban az államban több, mint egy millió boigár él. Ismertettük azt a szomorú helyzetet is, amelyben a felosztott Macedonia bolgár népe sínylődik. A török uralom alatt a bolgároknak ezen a területen 340 bolgár iskolájuk és 378 bolgár templomuk volt, ezeket azonban mind megszüntették, vagy pedig elvették a bolgároktól. Memorandumunk főként a görögök ellen irányult, akik nemcsak a bolgárokat, hanem minden nem görög nemzetiségű lakost üldöznek. A bolgárokat kényszerítik arra, hogy neveiket megváltoztassák, az intelligenciát, a tanárokat, tanítókat, orvosokat, ügyvédeket és bírákat deportálták, mert a bünük az volt hogy magukat bolgároknak vallották. Macedónia őslakoinak ezrei emigrálnak mostan és nem mernek visszatérni. Az interparlamentáris konferenciától azt kértük, hogy vizsgálja meg a macedóniai állapotokat és a világ összes parlamentjei ügyünkkel foglalkozva, kényszerítsék Jugószláviát és Görögországot, hágy a nemzeti kisebbségekről szóló törvénybe iktatott, rendelkezéseket a közöttük felosztott Macedóniában is megvalósítsák.“ Tomalowsky a beszélgetés során közölte azt is, hogy a macedónok, ha követeléseiket a belgrádi és athéni kormányok a legrövidebb időn belül nem teljesítik, egész Európában a legélesebb akciót indítják meg Jugószlávia és Görögország ellen. Lengyel-magyar barátság. A drágaság elleni ankéteken és a parlamentben egyre sürgősebben követelik egyes haDgok, hogy a magyar kormány kezdje meg a tárgyalást Lengyelországgal és kösse meg a kereskedelmi és gazdasági szerződést a politikailag és gazdaságilag is legrokonszenvesebb utódállammal. Lovag Drozdowsky Henrik, a varsói magyar-lengyel kamara elnöke, — a tárgyalások előkészítésére és az akció folytatására Budapestre érkezve — már pár nap óta ott tartózkodik és tárgyalói fog a magyar kormánnyal a szükségesekről. Az akcióról és a történendőkről Pietrzykowszki László lovag a magyar-lengyel kamara titkára ezeket mondotta el: — Nemcsak a régi történelmi összeköttetések, hanem a legújabb és legprózaibb gazdasági szükségletek utalják arra a két országot A búza, az élet, a reménység, a mindennapi kenyér alapja múlt évi árának egynegyedrészére szállót! le. Örülni kellene ezen nekünk fogyasztóknak és mégsem tudunk. Aggodalmat kelt bennünk az a gondolat, hogy a búza árával együtt nem látjuk a többi árak leszállását, azok igen magasan ülnek még a nyeregben. Pedig ez két okból is veszedelmet jelent. Először a termelő osztályt teszi tönkre, amelynek nincsen forgó tőkéje és nem bírja ki az áraknak ilyen kilengését, amely a termelési költséget sem fedezi, azután az egész gazdasági életbe rázkódtatást visz bele, mert a mezőgazdaság krízise a többi téren is éreztetni fogja hatását. A természetes dolog az lenne, ha az ipari cikkek ára is leszállana a kenyér paritására, a munkabérek is, amelyet nyomon követhetne a vasúti tarifa leszállítása, a szén olcsóbbodása és ez viszont az ipari termelés fokozására vezetne. így igen egészségtelen ez a mai helyzet, amivel inkább aggodalomra van ok, mint örömre. Ehhez járul az az aggasztó tünet, hogy a pénz teljesen hiányzik a forgalomból, senki sem vesz, mert nincsen pénze és senki sem tud eladni, mert a pénzhiány ezt nem teszi lehetővé. Termelő és fogyasztó eképpen tele van panasszal. A külföld irigyli magas valutánkat, amiben pedig nincsen köszönet. Mert mi hasznunk van a magas valutából, ha egyáltalán nincsen valutánk. A pénzintézetek személyes hitellel nem foglalkoznak, a jelzálog kölcsön ki ment a divatból. A bank ma csak vállalkozásból és valutaspekulációkból él és gazdagodik. A bank fölöslegét mind az állam szívja fel és mesterséges bankjegy deflációt idéz elő, pénzdrágaságot, pénzszűkét, hogy az keresett és hajhászott cikk legyen. Ennek az eredménye azután az, hogy a gazdag üzérek külföldre mennek drága valutával olcsón élni. Mi pedig itt nyomorgunk, ide kötve, ide láncolva, mert helyzetünkön senki sem segít. Itt van a munkanélküliek nagy serege, a nyomorgó kis egzisztenciák ezrei mind várják a ki utat, de hiába. Olcsó a búza, de a liszt nem lett sokkal olcsóbb, nem abban az arányban, amivel a gabona ára leszállt. A hús, a zsir most is drága. A cipő ára, a ruháé nem ment le egyharmadrészére, még a felére sem, szerényke kis százalékokban fejezhető ki ez az árcsökkenés ma még, ha ugyan egyáltalán bekövetkezett. Így tehát az olcsó búza nem jelent ránk semmi egyebet, mint nagy aggodalmat a jövő iránt, melyet kiszámítani nem tudunk: javulást vagy romlást hoz-e reánk? = A kormány ujjáalakitása. A Gas szerint a kormány elnöke Svehialesz, aki előbb ugyan vonakodott elfogadni a miniszterelnöki tárcát, de amikor az elnök kijelentette, hogy különben kénytelen lenne választást rendelni el, mégis úgy határozott, hogy átveszi a kormányt Az újjáalakított kormánynak pénzügyministere Rasin lesz, belügyministere Bechyne. A Lidove Noviny szerint az őszi kampányon Benes és kormánya megmarad, legfeljebb csak egy miniszteri tárcában áll be változás. = Fel akarják támasztani a volt osztrákmagyar monarchiát? Egyik amerikai lap, a Chicago Tribune Ausztria megmentéséről szólva, többek között azt irja, hogy újból fel akar ják támasztani a volt osztrák-magyar monarchiát. Ebben az irányban — áliitólag — már meg is történtek a kezdő lépések. A csehszlovák koronának ugrásszerű emelkedését is azzal ma gyarázzák, hogy a jól értesült körök számolnak ezzel a törekvéssel. Az idő beigazolta, hogy az olaszok, osztrákok, magyarok, románok, csehek, szerbek, szlovének, lótok és horvátok c -ak akkor tudják gazdasági életüket biztosítani, ha egyesülnek. A volt monarchia visszaáliita: ára az első lépés — prágai körök felfogása szerint — az volna, hogyha Ausztriát cseh igazgatás alá helyeznék. Ausztria után Magyarország következnék. A lap szerint IV. Károly király halála óta a csehek ellenérzése Magyarország iránt lényegesen alábbhagyott. Ez a kalandos hir bizonyara azok ban a pragai körökben találja meg forrását, amelyek imperiálista törekvésükben a nagy szláv birodalomról álmodoznak. = Ru8zinszkó autonómiájáért. A népszövetség a magyar mtén pártnak hozzá föíterjésztéit panaszára már egyizben felhívta a csehszlovák kormányt, hogy a köztársaság fenhatósága alá tartozó Ruszinszkó lakosaival szemben a békeszerződés pontjait tartsa be és lássa el Ruszinszkót autonómiával. Az autonómia még mindig nincs meg, Ruszinszkó mint megszállott terület semmi néven nevezendő képviselettel nem bir még a nemzetgyűlésen sem. A magyar ruthén párt hivatkozva a népszövetségnek 1920 okt. 25 én kelt határozatára, újból panasszal fordul hozzá a ruszinok ügyében, kiknek számára a békeszerződésben foglalt jogok és a Millerand kísérőlevelében tett kijelentések értelnében arra kéri a népszövetséget, hogy Ruszinszkó autonómiájának mielőbbi megadásara hívja fel a a cseh szlovák kormányt. A petíció azt mondja, hogy a csehszlovák kormány áltál felhozott mindennemű kifogás csak ürügy arra, hogy a ruszin nép életbevágó ügyeinek elintézését elódázza és felajánlja a helyszíni vizsgálatot is, amire a népek szövetségének szabályai módot nyújtanak. = Magyarország fölvétele a Népszövetségbe. Eddig az a hir járta, hogy a kis antant ellenzi Magyarország fölvételét a népszövetségbe. A Temps azt irja, hogy a kis antant végre nem ellenzi a fölvételt, csak azt köti ki, hogy a Habs burgoknak nem szabad visszatérni a trónra. Küzdelem Jugoszlávia és Görögország ellen. Az interparlamentáris Unió bécsi konferenciáján — miként ismeretes — a kisantat államai nem vettek részt. így tárol maradt
