Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-08 / 81. szám
2 olda\ »Komaromi Liavok< iuliiis 8 mesterségesen szítsuk, de viszont politikai kötelességünk bizonyos kérdések tisztázása. P Mindenkor hangoztattuk azt a meggyőző- j désünket, hogy ebben az államban egyféle törvény van, csak hogy azt kétféle mértékkel mérik. Keserű tapasztalatok tanítottak meg erre negyedfél esztendő alatt. A vasárnapi eset csak újabb bizonyítékát szolgáltatta a mi álláspontunknak. Mi úgy tanuliuk politikai iskoláinkban, hogy a törvény előtt való egyenlőség a demokrácia egyetlen és sarkalatos alapelve, amiből önként következik, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, katona, civil egyaránt. Azt kérdezzük a zsupán hivataltól, a városi és az állam ügyészségtől: be volt-e jelentve a vasárnapi felvonulás és mikor? Ki adott rá engedélyt ? Szóval ki viseli és vállalja érte a politikai és erkölcsi felelősséget? Miután a válasszal tisztában vagyunk már eleve, hogy itt bejelentés nem volt, mert a menet előtt és után és körül egyetlen rendőr sem volt látható, ellenben a menetben több államrendőr is vett részt katonai formaruhában, ebből megállapítható, hogy engedélyt nem kértek és nem kaptak ; szabad-e a jövőben nekünk is hasonló felvonulásokat, körmeneteket, népünnepélyeket bejelentés és hatósági ellenőrzés nélkül tartanunk? Ez a második kérdésünk. Mi sem akarunk izgatni senki ellen, nem akarjuk senkinek meggyőződését sérteni, nem bántjuk nemzetiségét senkinek és a rendért is elvállaljuk a felelősséget. A mi gyűléseinket, ünnepeinket ellepi az államhatalom végrehajtó közegeinek egész serege. A kisgazdapárt múlt évi magyar búcsújára emlékezünk csak, ahol egész államhivatalnoki mozgósítás volt, detektivszázadok és rendőrhadosztály vonult fel ártatlan örömünk és szórakozásunk ellenőrzésére. Mi bejelentettük, a nyomatékos ellenőrzést sem fogtuk fel provokálásnak, nyugalommal, önfegyelmezéssel, rendet tartva mult el a tízezernyi nép ünnepe. Tehát mi következik ebből: mi tiszteljük a hatóságokat, politikailag érettek és fegyelmezettek vagyunk, mert nem sértegetünk senkit, nem bántjuk senkinek meggyőződését és nem provokálunk. A kétféle mérték gondolkozóba ejt bennünket, legyenek a hatóságok is ebben segítségünkre : állapítsák meg azt, hogy ami másnak szabad, szabad-e nekünk is, magyaroknak. Avagy nekünk csak adótfizetni és katonáskodni van jogunk? * A sérelmes esemény leírását a Prágai Magyar Hírlap nyomán a következőkben közöljük: A zboróvi csata emlékünnepe Komáromban. Komáromból jelenti tudósítónk: Julius 2-án a zborói csata emlékére Komáromban is nagy j ünnepséget rendezett a helyőrség. Délelőtt a j Dunarakparton volt tábori mise, az ünnepség : pedig délután a Pintyőke-ligetben zajlott le. A délutáni ünnep sorrendje a következő volt: A menetet megnyitó 16 trombitás után 6 ló által - vontatott nehéz tüzérségi szekereken Giskrakorabeli harcosok ültek korszerű fegyverzettel, j Utánuk egy lovaskozák következett. A második kocsin 3 orosz gyalogos feküdt lövésre készen tartott fegyverrel, előttük pedig egy szakaszvezető és egy baka állott szuronyratüzött fehér kendővel megadásra készen. A harmadik kocsin gépfegy- j ver látszott s előtte a földön halottak feküdtek, i A negyedik kocsin, mely az olasz fron'ot áb- j rázolta, egy kaverna bejáratánál, mely kasiro- ■ zott sziklákból készült, egy összeroskadó osztrák- i magyar bakára a kavernából egy légionárius rohan rá késsel a kezében. Az ötödik kocsin a ; szétzúzott feketesárga vámsorompó előtt kétfejű f sas hevert s 3 légionárius szuronyával a föld- j höz szegezte. Mögötte őszbajuszu, őszszakálu generálist lehetett látni — ki valószínűleg Ferenc j Józsefet akarta ábrázolni — és kezeit arcába j temetve sirt. Mellette egy káplár állott, a föl- j dön pedig egy őszbecsavarodott koldus hen- , tergett. A hatodik kocsi apotézist ábrázolt. A « kocsik után katonabanda, majd légionáriusok és nők haladtak. A menet a városon keresztül a Pintyőke-ligeibe ment ki. A menetet a város magyar lakossága sírva nézte végig. A Pintyőkeligetben lefolyt ünnepségek csak egy mutatványáról van pontos értesülésünk. Ez a következő: Egy mesterséges drótsövénnyel körülvett dombon két tipikus magyar katona ül, a drótakadályon kívül pedig két szuronyt szegező csehszlovák katona áll őrt . . . így egyengetik a megértés útját . . . A nkslnik államioM. Ebben a fontos és aktuális kérdésben olyan tág tere van a találgatásnak és oly nagy a bizonytalanság, hogy nem lesz érdektelen, ha közreadjuk az állampolgársági ügyek pozsonyi referensének dr. Dusek Vladimirnek egy újságíró kérdésére tett válaszát. Az a kérdés, hogy ki lehet csehszlovák állampolgár? A referens a kérdésre a következő felvilágosítással szolgált. — A különféle híresztelésekkel szemben szükségesnek tartom megállapítani, hogy ezidőszerínt már csak az 1879. évi magyar allam-Az ellenállhatatlan férfi. Irta Gellért Mária. — Most már mindegy, — gondolta János — úgy sem tudok rajta segíteni és hát tulajdonkeppen nem is olyan rossz ez, igy köztük ülni az erdő hüsében. De azért mégis ostoba dolog, az ördög vigye el, ez megint az én hagyományos szerencsém, mert érzem, hogy még se lesz jó vége. Két nő vette közre Jánost, egy fekete asszony és egy szőke leány. Mind a kettő egyformán tetszett neki s most öt esztendőt adott volna az életéből, ha csak az egyik van mellette, s a másik — esetleg három év múlva. — Mert ha nem leszek ügyes, mind a kettőnek fuccs ... Huszonkilenc éves volt, barna, csinos fejű, jóformáju fiú; azok közül való, akik minden második nőnek megtetszenek; az ő cipőit a leglustább szolgáló is tükörfényesre keféié, a hivatal minden gépirókisasszonya rajongott érte s urihölgy ismerősei gyakran és szívesen hívták meg ebédre. János egy ideig gondtalanul úszott az árral. De aztán ráeszmélt, hogy tulajdonképpen rosszabbul jár, mint az utolsó kis gimnázista, aki reménytelenül szerelmes valami szinésznőbe. Oly kedvesek voltak hozzá azok a nők, akik a közelében forogtak — sohasem jutott i ahhoz, hogy valami távoli szép vágyban nyújtsa ki a karját; sok, de közepes boldogsággal halmozták el. Végre megunta. — Ebből elég volt — kezdte meg a nsgy leszámolást. — Egy asszonyt akarok szeretni — szép, fekete, eszes, ízléses, nem könnyen hódítható, férfiművész, szerelmetértő asszonyt. Tüzes és ragyogó élményt akarok, amit — ha vége is szakad majd egyszer — nem rázhatok le magamról unott elfelejtkezéssel, mint valami szürke porkalandot. És meg kell hóditanom egy leányt: szőkét, karcsut, kedveset; megtölteni vággyal és szerelemmel a lelkét, könnyel és gyötrődéssel az éjszakáit, hogy még dédanya korában is én jussak eszébe . . . Egyelőre ennyit akart János ur, mert végeredményben életcélja neki sem volt más, mint a hozzá hasonló, csinos és elkényeztetett férfiaknak : az életét egy milliomos apóshoz óhajtotta örökre hozzáfűzni. Először azonban meg kell valósítania két regényét... Kereste a gyönyörű fekete asszonyt és a szép szőke leányt — s meg is találta mind a kettőt. És most itt ültek mellette a fűre leteritett pokrócokon. Egy egész nagy kiránduló-társaság mulatott rajtuk kivül az erdei tisztáson. Távolabb kissé idősebb bácsik nyújtóz polgársági törvény és a 10361/1920. I. sz. miniszteri rendelet alapján lehet az állampolgárságot kérvényezni. A jogi és tényleges álláspont a következő: Azon volt osztrák állampolgárok, akik 1910. évi január 1-je és 1920. évi julius 16-ika között terjedő időben — tehát az Ausztriával kötött békeszerződésig, — szereztek illetőséget, továbbá azok a volt magyar állampolgárok, akik 1910. évi január 1. és és 1920. évi julius 16-ika között terjedő időben — tehát az Ausztriával kötött békeszerződésig, — szereztek illetőséget, továbbá azok a volt magyar állampolgárok, akik csak 1910. január 1. és 1921. julius 26 ika között szerezték meg ilietőségüket a csehszlovák kö/.társaság valamely helységében s ha még 1910. január 1 - je előtt a mai csehszlovák köztársasághoz tartozó területen kivül eső, de a volt osztrák-magyar monarchia területén bírtak illetőséggel, — az 1920. évi április 9-én kelt 236. sz. alkotmánytörvány és a békeszerződések értelmében csak abban az esetben tekintetnek állampolgároknak, ha legkésőbb 1921. december hó hó 31-ig azon zsupáni hivatalnál, melynek területén illetőségi községük fekszik, az állampolgárság elismerése iránt benyújtották kérvényeiket s a kérvény elé hivatalos helyen nem gördítettek akadályokat. Akik ily kérvényt nem nyújtottak be, vagy állampolgárság iránti kérelmüket elutasították, nem tekinthetők állampolgároknak. — Hangsúlyozva jegyzem meg, hogy azon személyek, akik még 1918 évi október 28 án illetőséggel bírtak a köztársaság területén kivül fekvő volt osztrák magyar monarchiabeli községben és akiknek valamely cseh szlovák község csak 1918. évi október hó 28 a után anélkül, hogy előzőleg megszerezték volna a csehszlovák állampolgárságot, akár négy évi vagy két évi ottartózkodás alapján az 1886. évi XXII te. 10. és 11. § a értelmében megadta a községi illetőséget, — ezzel egyáltalán nem szerzett illetőséget vagy állampolgárságot Ezekre a személyekre az alkotmánytörvény 9. § a és békeszerződési határozmányok egyáltalán nem vonatkoznak. — Az alkotmánytörvény 9 § a alapján az állampolgárság elismerése iránti kérelmek felett a teljhatalmú miniszter dönt és ezen döntés ellen semmiféle felebbezésnek nincs helye. Egy kormányrendelet szerint a belügyminiszter erre vonatkozó joghatását átruházta a szlovenszkói teljhatalmú miniszterre, ezért téves a felfogás, hogy a belügyminiszterhez intézhetők felebbezések. — Nem felelnek meg a valóságnak azon kodiak el, vagy keresztberakott lábbal kuporogtak; nehány gyerek és két fiatal leány élénkítette kerek csoportjukat. Az egyik föltűnt Jánosnak: kicsi, kövér, barna bakfis volt, tizenhét körül, nyugodt és mosolygó s hihetetlen kitartással evett; rántottcsirkét. hideg borjusültet, turóslepényt, almáspitét, dob s tortát, apró süteményt. — János először zavartan tekintett reá, aztán öntudatlanul megcsodálta ezt a pompás közönbösséget és étvágyat. A végén pedig elmosolyodott, mert arra eszmélt, hogy hiszen ez a milliomos vaskereskedő egyetlen kisleánya — szóval a harmadik nő is itt van, ime. — Ez mégis furcsa — gondolta gyanakodón — Kicsit sok a jóból. Olyasmit érzett, mint mikor valaki tökéletes iramban száguld a ródlipályán, de éppen ez az akadály nélkül való, nagyszerű repülés tölti el némi hitetlenkedéssel s félő gyanújával egy közeli árokbaborulásnak. A fekete asszony könnyű, áttetsző halvány lila batisztruhát viselt. Ragyogó volt, érdekes és vágyatkeltő A szőke leány egyszerű fehér vászonba öltözött Sima, szőke haja ragyogott a napon, miniha aranylemez simult volna a homlokához. Szép volt, tiszta, gőgös és majdnem hideg. De passzivitásában épp úgy benne rejlett a János akarása, mint a tündöklő asszony szelkúrák otthon. Reggelenként fé|p°hár SCHMIDTHAUE R-féle ___________________ igmándi keserüviz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel----------------------------------------------használható székrekedés és ennek következményei ellen u m. étvagy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás vérbőség stb. ítí Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. *> 532
