Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-19 / 99. szám
4. oldal. Komáromi Lapost 1922. augusztus 19. egyáltalában lesz társulata. Hogy legalább ezt j a végső veszedelmet kivédhessük, a Központi Iroda részéröl tisztelettel javasolom, hogy e nagyfontosságu nemzeti és kulturális létkérdésünk megmentése érdekében kérje föl a Vezérlő Bizottság nemzetgyűlési képviselőinket arra, hogy a pozsonyi minisztériummal haladéktalanul érintkezésbe lépni szíveskedjenek, ott a döntést további halogatások nélkül azonnal követeljék s ez ujaob nagy sérelmüket a parlamentben megfelelően szóvá tegyék, egyben egyengessék az útját annak, hogy a jövőben a koncessziót a Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egyesületnek adják ki. A Vezérlő Bizottság a javaslatot egyhangúan elfogadta s a képviselők a megbízatást vállalták. Mint most utólag értesülünk, Faragó lemondott a pozsonyi magyar társuiat vezetésé ről és társulata tagjainak kijelentette, hogy nem vállal többé anyagi garanciát. A tagoknak fizetését aug. 15 ig bezárólag kifizeti és azután a társulatnak magának kell gondos- ; kodni további sorsáról. A társulat gyűlést tar- t tott, melyen elhatározták, hogy a sziniévadot jj saját üzemükben, saját felelősségükre, maguk j tovább folytatják. A társuiat a további veze- | téssel Földessy Lászlót, Örvössy Gézát és Bajnait bizta meg. A társulat felhívással for- \ dúl a pozsonyi magyar közönséghez, melynek ’ igazán kötelességévé válik a 90 tagból álló I társulatnak az eddiginél is nagyobb mértékben ( való támogatása. A kútmérgező sajtó. Minden intelligens ember előtt világosan áll az az igazság, hogy nem minden magyarul Írott lap szolgálja a magyarság érdekeit. Hogy mégis bizonyos magyarellenes körök kitartanak, szubvencionálnak magyarul irt, de magyarellenes lapokat, annak az az oka, hogy az ilyen lapok kitartói számítanak a magyarság hiszékenységére, hogy hátha felülnek ezeknek a mümagyar, csak látszólag magyar lapoknak. Hála azonban a Magyarok Istenének, ezek a magyarság között egyenesen kútmérgezésre kiadott lapok nem igen tudnak gyökeret verni a magyarság között. A bécsi magyar lapokból is kevesebb fogy el mint azelőtt. Akik még még most is hű olvasói ezeknek a magyarellenes lapoknak, azokról megvan a magyarságnak a maga lesújtó vagy sajnálkozó véleménye. Többször említettük már, hogy nemcsak Bécsben gyártanak magyar nyelvű kútmérgező lapokat, hanem itt Szlovenszkóban is vannak u. n. bécsi magyar lapok, amelyeknek kitartói és céljai ugyanazok, mint a bécsieké. kapitánynak egy jeles tollú, tanult embere, a kit diplomáciai ügyekben követül használgatott. Ezt a derék embert a tokaji kapitány a Tiszába folytatta a vele volt asszonnyal, gyermekekkel és sét kocsissal együtt. Hogy a dolog ki ne tudódjék, még a szekereket is elégették. A kegyetlen gyilkosság azonban hamar kiderült. Ferdinand király (1545. január 10 én) ugyanazt irta volt Fráter Györgynek, hogy Serédy kapitánynak semmi része sincs a gyilkosságban, de ezt az állítást megcáfolta Fels Dénárt fővezér, a ki (január 4 én) megírta, hogy Serédy az ő utasítására gyilkoltatta meg Ferenc diákot és kíséretét, de a tokaji várnagy (Szennyesy) igen ügyetlenül hajtotta végre a dolgot. E gyilkosság majdnem háborúra adott alkalmat. Szerencsére Fráter György és I. Ferdinánd békés utón elintézték. Ezután néhány éven át csöndben és békességben éltek Kassán, ügy Czeczey, mint Zádorla a kassai magyarság részéről a legnagyobb tiszteletnek és szeretetnek örvendhetett. Az a különálló magyar világ magyar lantosaival és énekeseivel, melyet Czeczey terem tett Kassán, 1552-ben megszűnt. Izabella királyné lemondott s Kassa ismét Ferdinánd kezére került. Szegény Czeczey ezt a csapást nem élte túl. Bánatában halt meg. Mi lett Zádorlával, nem tudjuk. Czeczey elhanytával az ő nevét sem emlitik többé. Czeczey és Zádorla a nemzeti királyságnak két leglelkesebb hive volt. A tót királynak csúfolt Szapolyai Jánosnak alig akadt még embere, a ki hivebben ragaszkodott voina hozzád és családjához, mint Czeczey és Zádorla. Tisztelet a kevés kivételnek, de a Szlo- a venszkóban megjelent munkás, illetve szocialista, kommunista és ez a két másirányu magyar lapok teljesen egy követ fújtak a bécsi magyarral. Az itteni boldog (?) állapotokat az egekig dicsérték s a túlsó oldalra a világ őszi szes bűnét, szennyót, piszkát rákenték. E céérdekében ferdítettek, hazudtak, rágalmaztak. Minden nagyobb városban volt olyan magyarságot gyalázó lap, amely Dumas, Montepin tollát túlszárnyaló rémségeket írtak Magyarországról, ellenben Dante csak Kis Miska volt hozzájuk képest, mert az itteni állapotokat Dante Paradicsománál sokkal szebbre festették. Ezenkívül íöismertető jelük ezeknek a közös célt szolgáló szlovenszkói bécsi magyar lapoknak, hogy soha se Írják a magyar nép ezeréves köztudatába átment régi helyneveket i (Komárom, Érsekújvár), hanem az uj helység- » névgyárból kikerült ós soha a köztudatba át jj nem menő uj neveket (Komárno, Nové-Zámky, ; Veiky Med’er stb.). E lapok szerkesztői, munkatársai jórészt ' abból az elemből került ki, mint a bécsiek, j amely elem odaát felforditotta a rendet, né- J melyik politikai, a másik bűnügyi téren jutott \ összeütközésbe a túlsó oldalon a hatóságokkal, j Szépen megléptek és itt mindaféle okos köz- i mondasbeli Pálok, nagyon jól tudják, hogy mit j kaszálnak és azt is, hogy milyen napszámért, j Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy \ azok a túlsó oldaircl jött jövevények erős tá- ; pót adnak a minden okos, felviíágosodott em- \ bér által eléggé el nem Ítélhető antiszemitiz- ij musnak, lévén ezek a jövevények véletlenül j túlnyomó részben a szemíta nemzetséghez tar- * tozóak. Mi, felvilágosodott és az antiszemitiz- j must ostorozó sajtó aztán csak iulerőfaszités- \ sei tudjuk elnémítani a felületes szemlélőnek f ebből a véletlen tényből táplálkozó antiszemí- f tizmusát. S ehhez a nehéz munkához zsidó t polgártársaink segítő munkásságát is kérjük, j Az önérzetes magyar zsidóság na csak j belsőleg, de külső megnyilatkozásaiban is adja j íanujelét, hogy teljes mértékben elítéli az efféle ; szerkesztők, újságírók kutmérgezö munkáját. \ Tessék őket társadalmi bojkott alá venni, a j szellemi termékeiket nem olvasni, nem járatni, j üzletekben nem tartani, nem áruitatni s azokba j hirdetéseket föl nem adni. Ugyan ezt teszi a . magyarság többi része és csak ezt kérjük a j magyar zsidóságtól is. Az antiszemitizmus el- \ leni küzdelem ezzel egy hatalmas fegyvert fog j nyerni. Senki se fog belepusztulni abba, ha nem j tudja, hogy mit ir a bécsi magyar és az itteui ] szlovenszkói bécsi magyar sajtó? Van már az j itt élő magyarságnak olyan erős sajíója, hogy * az is bö szellemi tápot adhat bárkinek. De í i akit ez sem elégít ki, tessék a magyarsággal ■ | szemben nem elfogult német lapokat olvasni. E kis intermezzó után térjünk vissza az ! eredeti tárgyunkra. Örömmel kMl megállapítanunk, hogy nemj csak a bécsi magyar sajtó, de a szlovenszkói j magyarság ellenes lapok is a magas pártfogók | minden erőlködése, dédelgetése, szubvenciója í dacára, napról napra nagyobb tért veszítenek. Hol vannak a Népszavák, a Munkáslapok és társaik. Megszűnt a komáromi, pozsonyi, losonci és igen sok felvidéki. A más cim alatt keletkezett magyargyalázó lapok is agonizálnak. Aztán mi ennek az oka? Elvesztették a vakon hivő olvasó közönségüket. Szeretném én látni azt a Munkáslapot, vagy azt a Népszavát, amelyik el tudná hitetni a magyar kommunista, szocialista munkássággal, hogy ez itt az Ígéret földje, ez itt a mesebeli Eldorádó, amikor a valótények ellenkezőjét mutatják, amikor a csehszlovák földosztásnál a magyar mánkásságot — mint a kifacsart citromot — eldobják. Amikor a munkásság tízezreinek eddig kenyeret adó magyar földbirtokokat fölosztják, de a magyar munkásnak egy talpalatnyi földet se adnak, mert magyar, amikor az állami közmunkáknál mellőzik a magyar munkást, amikor a gyárak, ipartelepek egymásután szüntetik be az üzemet, amikor a határzárak miatt az itteni munkásság nem mehet le az Alföldre aratni, akkor ugyan nem talál olvasóra az a lap, amely az itteni Eldorádóról ir. Ezek a lapok ma már elvesztették olvasó közönségüket. A magyar kommunista, szocialista munkás már kiábrándult a cseh magyar barátkozásból. Szomorúan látja, hogy csak addig volt jó a magyar munkás, amig itt a csehek elhelyezkedtek, mikor inár elég erősnek érezték magukat a magyarsággal szemben, hátat fordítottak a magyar munkásságnak, amelyet pedig még arra is rá tudtak vénái, hogy megtagadtatták vele a magyarságát, faját, átkot szórattak magyar faj testvéreikre, gy alázni segítettek velük mindazt, ami magyar, s megtagadtatták velük az ezeréves vérségi köteléket. A kiábrándulás, a csalódás napról napra növekedik. Ez nemcsak a maoar munkásságot tévútra vezető lapok számának rohamos csökkenéséből látszik, hanem a magyar munkásság soraiból fölhangzó hangokból is. Ma már neru ritka és mind sűrűbben előforduló eset, hogy a magyar pártok tagjai sorába tömegesen lépnek be. Csak a közelmúltban történt, hogy a Kisgazda és Kisiparos Párt egyik vidéki gyűlésére kiküldött központi pártvezérek ünnepélyes fogadtatásában tavaly még «rős kommunisták siettek előliárni. Hogy a kisgazdapárt gyűlésein ma már a helyeslő és éljenző volt kommunisták nem ritka jelenségek, arról nem is kell szólnunk. Megtörtént az az eset is, hogy tavaly még a falunak legvéresebb szájú kommunistája kért szót a gyűlésen é9 kijelentette, hogy rutul becsapták őket a cseh eivtársak, nem szégyenük bevallani, hogy a félrevezetésnek vége, fölnyiií már a szemük, Szóval a kútmérgezö lapok olvasóközönség hiányában kezdenek megszűnni. A kitartó patrónusok sokaíják a pénzt, nekik már teljesen mindegy, mit csinál a magyar unkásság. A magyar intelligencia szellemi megfertőzésére szánt lapoknak is ez lesz előbb-utóbb a sorsuk. A megfogyatkozott olvasóközönség miatt ugyan nincs már létjogosultságuk, a szubvenció még egy kis éterínjekció, de az se tart örökké. Lltleuél uisomof minden államba a iegggorsabban és legolcsóbban megszedek. Oidákí megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor rnegg küldönc Prágába £1 járási díj 35 korona. Gm: László Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. I® Cim: Bratislai Berecz Gyula I iparművész Devét Írjuk e sorok élére, aki a | budapesti iparművészeti főiskolának utolsó | évét végzi és most itt időzik Komáromban ; családja körében. E sorok Írójának alkalma nyílott a művész rajzait megtekinteni, terveit í átnézni és beszélgetni vele jövő terveiről. Berecz és több komáromi múvésznövení dék (Lenhardt György, Nagy Márton, Rafael \ György stb.) a budapesti iparművészeti főis-Ikola hallgatója, amelyen művészi képzésük folyik. A tanulás az életviszonyok eltolódása folytán roppant megnehezült. Leírhatatlan nél■ külözések közt folyik a megfeszített munka ; és a létért való küzdelem sokszor a kétségbeí esésig hevíti a mai fiatal müvésznemzedék > idegeit. A legtöbb saját erejére utalva két • keze munkájával tartja fenn magát. Berecz Gyula például, aki a fémszobrál szatra képzi ki magát, plaketteket, művész 5 kivitelű ékszereket készít, hogy megélhatését biztosítsa. Több ily munkájának fénykép repro| dukcióját láttuk, amelyek nagy stilusérzék, I formagazdaság és ötlet jegyeit viselik maguk? ban. Vannak köztük ezüst serlegek, egyházművészed tárgyak (kelyhek, ciboriumok, szentségtartók) plakettek, jelvények, zománc dísztárgyak, miniatűrök, ékszerek, boutoniérek, asztaldíszek stb. képei. Egy római stílben készült grandiózus gyümölcstartó igazán fejedelmi asztaloknak lehetne méltó ékessége; egy szászserleg, hábo-
