Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-08-19 / 99. szám

4. oldal. Komáromi Lapost 1922. augusztus 19. egyáltalában lesz társulata. Hogy legalább ezt j a végső veszedelmet kivédhessük, a Központi Iroda részéröl tisztelettel javasolom, hogy e nagyfontosságu nemzeti és kulturális létkérdé­sünk megmentése érdekében kérje föl a Ve­zérlő Bizottság nemzetgyűlési képviselőinket arra, hogy a pozsonyi minisztériummal hala­déktalanul érintkezésbe lépni szíveskedjenek, ott a döntést további halogatások nélkül azon­nal követeljék s ez ujaob nagy sérelmüket a parlamentben megfelelően szóvá tegyék, egy­ben egyengessék az útját annak, hogy a jövő­ben a koncessziót a Szlovenszkói Magyar Szin­­pártoló Egyesületnek adják ki. A Vezérlő Bizottság a javaslatot egyhan­gúan elfogadta s a képviselők a megbízatást vállalták. Mint most utólag értesülünk, Faragó le­mondott a pozsonyi magyar társuiat vezetésé ről és társulata tagjainak kijelentette, hogy nem vállal többé anyagi garanciát. A tagok­nak fizetését aug. 15 ig bezárólag kifizeti és azután a társulatnak magának kell gondos- ; kodni további sorsáról. A társulat gyűlést tar- t tott, melyen elhatározták, hogy a sziniévadot jj saját üzemükben, saját felelősségükre, maguk j tovább folytatják. A társuiat a további veze- | téssel Földessy Lászlót, Örvössy Gézát és Bajnait bizta meg. A társulat felhívással for- \ dúl a pozsonyi magyar közönséghez, melynek ’ igazán kötelességévé válik a 90 tagból álló I társulatnak az eddiginél is nagyobb mértékben ( való támogatása. A kútmérgező sajtó. Minden intelligens ember előtt világosan áll az az igazság, hogy nem minden magyarul Írott lap szolgálja a magyarság érdekeit. Hogy mégis bizonyos magyarellenes körök kitarta­nak, szubvencionálnak magyarul irt, de ma­gyarellenes lapokat, annak az az oka, hogy az ilyen lapok kitartói számítanak a magyarság hiszékenységére, hogy hátha felülnek ezeknek a mümagyar, csak látszólag magyar lapoknak. Hála azonban a Magyarok Istenének, ezek a magyarság között egyenesen kútmér­­gezésre kiadott lapok nem igen tudnak gyöke­ret verni a magyarság között. A bécsi magyar lapokból is kevesebb fogy el mint azelőtt. Akik még még most is hű olvasói ezeknek a magyarellenes lapoknak, azokról megvan a magyarságnak a maga le­sújtó vagy sajnálkozó véleménye. Többször említettük már, hogy nemcsak Bécsben gyártanak magyar nyelvű kútmérgező lapokat, hanem itt Szlovenszkóban is vannak u. n. bécsi magyar lapok, amelyeknek kitartói és céljai ugyanazok, mint a bécsieké. kapitánynak egy jeles tollú, tanult embere, a kit diplomáciai ügyekben követül használgatott. Ezt a derék embert a tokaji kapitány a Tiszába folytatta a vele volt asszonnyal, gyermekekkel és sét kocsissal együtt. Hogy a dolog ki ne tudódjék, még a szekereket is elégették. A ke­gyetlen gyilkosság azonban hamar kiderült. Ferdinand király (1545. január 10 én) ugyanazt irta volt Fráter Györgynek, hogy Serédy kapi­tánynak semmi része sincs a gyilkosságban, de ezt az állítást megcáfolta Fels Dénárt fővezér, a ki (január 4 én) megírta, hogy Serédy az ő utasítására gyilkoltatta meg Ferenc diákot és kíséretét, de a tokaji várnagy (Szennyesy) igen ügyetlenül hajtotta végre a dolgot. E gyilkosság majdnem háborúra adott al­kalmat. Szerencsére Fráter György és I. Fer­­dinánd békés utón elintézték. Ezután néhány éven át csöndben és bé­kességben éltek Kassán, ügy Czeczey, mint Zádorla a kassai magyarság részéről a legna­gyobb tiszteletnek és szeretetnek örvendhetett. Az a különálló magyar világ magyar lan­tosaival és énekeseivel, melyet Czeczey terem tett Kassán, 1552-ben megszűnt. Izabella ki­rályné lemondott s Kassa ismét Ferdinánd ke­zére került. Szegény Czeczey ezt a csapást nem élte túl. Bánatában halt meg. Mi lett Zádorlával, nem tudjuk. Czeczey elhanytával az ő nevét sem emlitik többé. Czeczey és Zádorla a nemzeti királyság­nak két leglelkesebb hive volt. A tót királynak csúfolt Szapolyai Jánosnak alig akadt még em­bere, a ki hivebben ragaszkodott voina hozzád és családjához, mint Czeczey és Zádorla. Tisztelet a kevés kivételnek, de a Szlo- a venszkóban megjelent munkás, illetve szoci­alista, kommunista és ez a két másirányu ma­gyar lapok teljesen egy követ fújtak a bécsi magyarral. Az itteni boldog (?) állapotokat az egekig dicsérték s a túlsó oldalra a világ őszi szes bűnét, szennyót, piszkát rákenték. E cé­­érdekében ferdítettek, hazudtak, rágalmaztak. Minden nagyobb városban volt olyan magyar­ságot gyalázó lap, amely Dumas, Montepin tollát túlszárnyaló rémségeket írtak Magyar­­országról, ellenben Dante csak Kis Miska volt hozzájuk képest, mert az itteni állapotokat Dante Paradicsománál sokkal szebbre festették. Ezenkívül íöismertető jelük ezeknek a közös célt szolgáló szlovenszkói bécsi magyar lapoknak, hogy soha se Írják a magyar nép ezeréves köztudatába átment régi helyneveket i (Komárom, Érsekújvár), hanem az uj helység- » névgyárból kikerült ós soha a köztudatba át jj nem menő uj neveket (Komárno, Nové-Zámky, ; Veiky Med’er stb.). E lapok szerkesztői, munkatársai jórészt ' abból az elemből került ki, mint a bécsiek, j amely elem odaát felforditotta a rendet, né- J melyik politikai, a másik bűnügyi téren jutott \ összeütközésbe a túlsó oldalon a hatóságokkal, j Szépen megléptek és itt mindaféle okos köz- i mondasbeli Pálok, nagyon jól tudják, hogy mit j kaszálnak és azt is, hogy milyen napszámért, j Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy \ azok a túlsó oldaircl jött jövevények erős tá- ; pót adnak a minden okos, felviíágosodott em- \ bér által eléggé el nem Ítélhető antiszemitiz- ij musnak, lévén ezek a jövevények véletlenül j túlnyomó részben a szemíta nemzetséghez tar- * tozóak. Mi, felvilágosodott és az antiszemitiz- j must ostorozó sajtó aztán csak iulerőfaszités- \ sei tudjuk elnémítani a felületes szemlélőnek f ebből a véletlen tényből táplálkozó antiszemí- f tizmusát. S ehhez a nehéz munkához zsidó t polgártársaink segítő munkásságát is kérjük, j Az önérzetes magyar zsidóság na csak j belsőleg, de külső megnyilatkozásaiban is adja j íanujelét, hogy teljes mértékben elítéli az efféle ; szerkesztők, újságírók kutmérgezö munkáját. \ Tessék őket társadalmi bojkott alá venni, a j szellemi termékeiket nem olvasni, nem járatni, j üzletekben nem tartani, nem áruitatni s azokba j hirdetéseket föl nem adni. Ugyan ezt teszi a . magyarság többi része és csak ezt kérjük a j magyar zsidóságtól is. Az antiszemitizmus el- \ leni küzdelem ezzel egy hatalmas fegyvert fog j nyerni. Senki se fog belepusztulni abba, ha nem j tudja, hogy mit ir a bécsi magyar és az itteui ] szlovenszkói bécsi magyar sajtó? Van már az j itt élő magyarságnak olyan erős sajíója, hogy * az is bö szellemi tápot adhat bárkinek. De í i akit ez sem elégít ki, tessék a magyarsággal ■ | szemben nem elfogult német lapokat olvasni. E kis intermezzó után térjünk vissza az ! eredeti tárgyunkra. Örömmel kMl megállapítanunk, hogy nem­­j csak a bécsi magyar sajtó, de a szlovenszkói j magyarság ellenes lapok is a magas pártfogók | minden erőlködése, dédelgetése, szubvenciója í dacára, napról napra nagyobb tért veszítenek. Hol vannak a Népszavák, a Munkáslapok és társaik. Megszűnt a komáromi, pozsonyi, losonci és igen sok felvidéki. A más cim alatt keletkezett magyargyalázó lapok is agonizálnak. Aztán mi ennek az oka? Elvesztették a vakon hivő olvasó közönségüket. Szeretném én látni azt a Munkáslapot, vagy azt a Népsza­vát, amelyik el tudná hitetni a magyar kom­munista, szocialista munkássággal, hogy ez itt az Ígéret földje, ez itt a mesebeli Eldorádó, amikor a valótények ellenkezőjét mutatják, amikor a csehszlovák földosztásnál a magyar mánkásságot — mint a kifacsart citromot — eldobják. Amikor a munkásság tízezreinek eddig kenyeret adó magyar földbirtokokat fölosztják, de a magyar munkásnak egy talpalatnyi föl­det se adnak, mert magyar, amikor az állami közmunkáknál mellőzik a magyar munkást, amikor a gyárak, ipartelepek egymásután szün­tetik be az üzemet, amikor a határzárak miatt az itteni munkásság nem mehet le az Alföldre aratni, akkor ugyan nem talál olvasóra az a lap, amely az itteni Eldorádóról ir. Ezek a lapok ma már elvesztették olvasó közönségüket. A magyar kommunista, szocialista munkás már kiábrándult a cseh magyar barát­­kozásból. Szomorúan látja, hogy csak addig volt jó a magyar munkás, amig itt a csehek elhelyezkedtek, mikor inár elég erősnek érezték magukat a magyarsággal szemben, hátat for­dítottak a magyar munkásságnak, amelyet pedig még arra is rá tudtak vénái, hogy meg­­tagadtatták vele a magyarságát, faját, átkot szórattak magyar faj testvéreikre, gy alázni se­gítettek velük mindazt, ami magyar, s meg­­tagadtatták velük az ezeréves vérségi köteléket. A kiábrándulás, a csalódás napról napra növekedik. Ez nemcsak a maoar munkásságot tévútra vezető lapok számának rohamos csök­kenéséből látszik, hanem a magyar munkásság soraiból fölhangzó hangokból is. Ma már neru ritka és mind sűrűbben előforduló eset, hogy a magyar pártok tagjai sorába tömegesen lép­nek be. Csak a közelmúltban történt, hogy a Kisgazda és Kisiparos Párt egyik vidéki gyű­lésére kiküldött központi pártvezérek ünnepé­lyes fogadtatásában tavaly még «rős kommu­nisták siettek előliárni. Hogy a kisgazdapárt gyűlésein ma már a helyeslő és éljenző volt kommunisták nem ritka jelenségek, arról nem is kell szólnunk. Megtörtént az az eset is, hogy tavaly még a falunak legvéresebb szájú kommunistája kért szót a gyűlésen é9 kijelen­tette, hogy rutul becsapták őket a cseh eiv­­társak, nem szégyenük bevallani, hogy a félre­vezetésnek vége, fölnyiií már a szemük, Szóval a kútmérgezö lapok olvasóközön­ség hiányában kezdenek megszűnni. A kitartó patrónusok sokaíják a pénzt, nekik már telje­sen mindegy, mit csinál a magyar unkásság. A magyar intelligencia szellemi megfertőzésére szánt lapoknak is ez lesz előbb-utóbb a sorsuk. A megfogyatkozott olvasóközönség miatt ugyan nincs már létjogosultságuk, a szubvenció még egy kis éterínjekció, de az se tart örökké. Lltleuél uisomof minden államba a iegggorsabban és leg­olcsóbban megszedek. Oidákí megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor rnegg küldönc Prágába £1 járási díj 35 korona. Gm: László Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. I® Cim: Bratislai Berecz Gyula I iparművész Devét Írjuk e sorok élére, aki a | budapesti iparművészeti főiskolának utolsó | évét végzi és most itt időzik Komáromban ; családja körében. E sorok Írójának alkalma nyílott a művész rajzait megtekinteni, terveit í átnézni és beszélgetni vele jövő terveiről. Berecz és több komáromi múvésznöven­­í dék (Lenhardt György, Nagy Márton, Rafael \ György stb.) a budapesti iparművészeti főis-Ikola hallgatója, amelyen művészi képzésük folyik. A tanulás az életviszonyok eltolódása folytán roppant megnehezült. Leírhatatlan nél­­■ külözések közt folyik a megfeszített munka ; és a létért való küzdelem sokszor a kétségbe­­í esésig hevíti a mai fiatal müvésznemzedék > idegeit. A legtöbb saját erejére utalva két • keze munkájával tartja fenn magát. Berecz Gyula például, aki a fémszobrá­­l szatra képzi ki magát, plaketteket, művész 5 kivitelű ékszereket készít, hogy megélhatését biztosítsa. Több ily munkájának fénykép repro­­| dukcióját láttuk, amelyek nagy stilusérzék, I formagazdaság és ötlet jegyeit viselik maguk­­? ban. Vannak köztük ezüst serlegek, egyház­­művészed tárgyak (kelyhek, ciboriumok, szent­ségtartók) plakettek, jelvények, zománc dísz­tárgyak, miniatűrök, ékszerek, boutoniérek, asztaldíszek stb. képei. Egy római stílben készült grandiózus gyümölcstartó igazán fejedelmi asztaloknak lehetne méltó ékessége; egy szászserleg, hábo-

Next

/
Thumbnails
Contents