Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-19 / 99. szám
1922. augusztus 19. Komáromi Lapok“ 5. oldal. Tanító urak, egyházak, iskolák figyelmébe ajánlom 00 könyvkereskedésemet, ahol a szlovenszkói iskolákban engedélyezett összes magyar és szlovák taalkony vek beszerezhetők. Szintúgy raktáron vannak az iskolai nyomtatványok: ivekben, kötve puha vagy kemény táblában a szükségelt mennyiség szerinti beosztással. Postai megrendelést postafordultával intézek el. ifiitiof undor ^ ^ ® jpilíul UllilElu! liBiíÉi!, iilSITiSIlljä (S SíilfiijifflEtí rulan ele?e11 művész 6miéke, megragad stilus teli lémégívt) és a felfogás eredetiségével Egy t-icr-z lolif (SzíEt Ceoilia) finomságával lep meg. A magjer sú’usDfck gyakorlati alkalmazása oinameDtilában és rajzbsn egyaráit nagjsznü endménytket produkál. Ezek a fiatal iparművészek társulva a képzőművészeti főiskola több növendékével karácsony táján kiállítást rendeznek a kultur palotában, melynek vezetősége örömmel és készségesen támogatja a sok művészi reménységet igéiő ifjú művész nemzedéket munkájában. A magyar társadalomnak kötelessége volna e művészeket támogatni és ezzel a további munkára buzditani. Több fiatal magyar iparművész tanulmányai befejezése után Pozsonyban szándékozik letelepedni és ott iparmüvészi műtermet berendezni. Berecz Gyula lesz a vezetőjük, aki az ő gazdag formanyelvén szói hozzánk, magyarokhoz, és művészete tele van magyar dallal, siró jajjal és zokogással, mely felénk bug, felénk muzsikál, műveiből, amelyek a magyar lélek alkotó géniuszának kiapadhatatlan forrásából buzognak elő. A fiatal művészt és társait érthető kíváncsisággal és várakozással kívánja viszontlátni karácsonyra Komárom és vidéke magyar társadalma. (a—ű) flndree után Amundsen. (Küzdelem az északi sarkért.) A világhit ti norvég kutató, Amundsen Ro nald kapitány — mint ismeietes — 1911. dec. 15-én először tette lábát arra a pontra, ahol a Déli Sark fekszik s ezt a kis fensikot ő maga keresztelte el VII. Haackon-fensiknak. Amund sen ebben az évben elhatározta, hogy repülőgépen áthalad az északi sark fölött és tapasztalatairól tudományos megfigyeléseket tesz. A »Maud« nevű expediciós hajó Amundsennel és több társával junius 29-én indult útnak a Ba row fok felé, amely legvégső északi pontja Alaskának. Amundsen ugyanis úgy számított, hogy erről a pontról indul el repülőgépen és körűire püli az északi sark nagy medencéjét. Azt remélte, hogy az északi sarkot is átrepülheti és a Coümbia-foknál főidre szállhat, ahol Gottfred Hanson kapitány még 1920-ban nagy élelmiszerkészleteket halmozott fel. Amundsen még a Spitzbergákon és ettől valamivel délre Bear Isiandon akart leszáilam s igy repülőgépen ismét eljutni arra a pontra, ahonnan útnak indult. A számitáíok szerint Barrow foktól a Co lumbia fokig 15 órai légi útra lett volna szűk sége. A repü őgépet Omdal rak, a legkiválóbb norvég pilóták egyikéuek kellett volna kormányoznia. A tervek szerint a »Maud« expediciós hajónak julius közepe táján kellett a Barrowfok közelébe érkeznie, a valóságban azonban másként alakultak a dolgok. Alig hagyta el ugyanis Amundsen hajója a Behring-szorost, amikor érös viharok és az ellenkező tengeráramlat annyira megnehezítette a hajó előrehaladását, hogy Amundsen jul. 28-áa csak Poin Hcpeig ért el s onnan drótnélküli táviratot küldött Londonba. Amundsen közlése körülményesen leírja az utazás eisö etapejának rendkívüli nehézségeit, majd azokról a változtatásokról számól be, amelyeknek a kutató legújabb tervét alávetette. Amurdsen távirata rövid kivonatban a következő: »A Maud Lay fok magasságán jégtorlaszokba és jéfchegyekbe ütközött s igy vissza kel’ett térni Hope fokhoz. Az a hatalmas repü lőgőp, amelyen Barrow ból számítottunk felszállni s az egész északi sarki bassint körülrepü'ni, nincs többé a hajó fedélzetén. A repülőgépet az amerikai Homes vitorlás fedélzetére szállítottuk át és magam is ezen a hajón igyekszem Barrow fokot megközelíteni. Minthogy a saison nagyon előrehaladott és az éghajlati viszonyt k a lehető legkedvezőtlenebbek, lehetséges, hogy az északi sark repülőgépen való megközelítésének végrehajtását a jövő év júniusára halasztjuk. Ebben az esetben úgy Omdal és Lund társaim, mint magam Barrow fokon fogunk kitelelni. Felesleges, hogy a Spitzbergákról újabb értesítést küldjenek részünkre a légköri állapotokat illetőleg, mert ezek az értesilések úgy sem juthatnának el Barrowfokig. Dróttalan táviratokat a Stavanger i fölvevő állomás továbbítása révén kaphatunk. Egyébként valamennyien jól vagyunk.« Amundsen tehát, mint a fenti távirata mutatja, az eddigi balsikereken sem vesztette el kedvét veszélyes vállalkozása végrehajtásához. Két társával olyan ponton szándékozik kiie’elni, ahol rengeteg szenvedésnek és nélkülözésnek lesz kitéve. A tudomány már eddig is rendkívül sokat köszönhet Amundsen fáradhatatlan kutatásainak, de ha jövőre valóban sikerül megvalósítani most meghiúsult tervét, akkor olyan eredményekkel fogja gazdagítani a geográfiának ezen a ponton eléggé hiányos ismereteit, hegy neve aranybelükkel fog díszelegni a világhiiü kutatók annaleseibeo. A Disnahid legyen rövid elmefuttatásomnak tárgya, a Du nahid, melyen az átkelési szabályok negyedfél esztendő alatt többször változtak meg, miut az időjárás. Most a legújabb szabály, meiyet sehol sem tettek közhírré az, hogy a hidat ezen az^ldaton nyolc órakor lezárják és ha a túlsó felen átkelési engedélyt adnak ki, amey este 9 éráig szól, azzal 8 után nem lehet visszajutni. Hol 9, hol 8, hol 7, hol 6 óra jelenti a zárórát és még az uj rendet meg sem szoktuk, máris uj rendhez kell alkalmazkodnunk. Leg újabban az iparosok és kereskedők ellen jelent meg egy szigorú rendelet, akiknek a határátkelés úgyszólván lehetetlenné lesz téve. A határátkelés csak azoknak a birtokosoknak lesz állandóan lehetséges, akiknek termelői mivolta a hatóság előtt ismeretes. Más halandók csak halálesetben, vagy valami hitelt érdemlően igazolt nagyobb családi esemény vagy fontos ügyekben kaphatnak átkelést, azonban ezek száma na ponta 20-nál több nem lehet. Hát ez a rendelkezés, kérjük alásan, me- | gint haladás, csakhogy visszafelé. A Dunabid arra a célra épült, hogy a két \ városrész közt a forgalmat biztosítsa és fontos j közlekedő ut iegyen a Duna két partja között. Ugyancsak arra a célra épült a vasúti összekötő hid, amelynek megnyitását május 1, május 15, junius 1 re ígérték és amellyel ismét teljesen elhallgattak. Komárom lakossága ezekbe az intézkedésekbe sehogy se nyugedhatik bele. Abból a mej cáfolhatlan föltevésből indulva ki, hogy a hid a forgatom céljaira épült és ezt köteles szolgálni, különösen mai helyzetében, amikor nem is két várost, de két országot köt össze, arra az állá-pontra helyezkedik, hogy a forgalom érdekében a Dunahidat meg kell nyílni, a forgalom lehető kiaknázása céjából, mely mindkét állam egyforma érdeke, a hidat legalább a személyforgalom számára éjjel nappal nyilvatartani, ami nem állana másból, mint két tisztviselő éjjeli ügyeletes szolgálatából, mivel a hidőrség éjjei nappal a hidfőuét vaD. Ez Komáromnak küönös érdeke, amelyet forgalmától az uj államalakulat teljesen megfosztott. A vám létérdeke követeli a hid teljes és korlátozás nélküli megnyitását és a határátlépés legliberálisabb kiterjesztését. Ez a forgalom lenne hivatva kárpótolni azokért a károkért. amelyeket ipara és kereskedelme immár negyedfél esztendeje elszenvedni kénytelen. Pórul járt bor tolvajok. — Berúgtak a lopott bortól. — Érdekes betörési^jgyben nyomozott múlt héten a csendőrség. Minden nagyobb fáradság nélkül megállapították, hogy Garam'ők községtől nem messze levő Szűcs András garamion i lakos borpincéjét feltörték. Körülbelül 40—50 liter bor hiányzott a hordókból. Sikerült mindjárt a tetteseket is, Hara Miklós falubeli fiatalember és Bogyó Lajos személyében elfogniok. A Garamlök köz-égtől nem messze e-ő szöllőhegyre, Hara Miklós és Bogyó Lajos előre összebeszélve, egyik nap éjszaka elmentek bort lopni. Magukkal vittek létrát és más oly szerszámot, mely alkalmas a borpince felnyit ásálioz. A szöliöhagyen Szűcs András pincéje előtt elmen ve — mivel legalkalmasabb volt a pince tetőzete ahhoz, hogy felbontsák és úgy jussanak be a pincébe, mindjárt hozzá is fogtak a tetőzet felbontásához. Mikor sikerült a tolvajoknak akkora lyukat csinálni, hogy rajra behatolhassanak, gyorsan bebújtak s elkezdtek iddogálni. Közben a magukkal hozott edényeket is megtöltötték, hogy hazavigyék később. Iddogálás közben, valami szóváltás támadt közöttük, mire Hara, az egyik tolvaj, hátrahagyva mindent, jókedvűen haza felé tartott. Mig Bogyó Lajos egyedül maradva a pincében, tovább iddogáií, megfeledkezve arról, hogy közben kivilágosodott és hogy a bor is meg árthat. Jókedvűen dudorászva, hátrahagyva mindent, ő is ingadozó lépésekkel botorkált le a községbe a járókelők szemeláttára. Feltűnt a község lakóinak Hara és Bogyó jókedve, utána néztek hát a pincéknek, hol Szűcs Andrásét feltörve találták. Egyben a pince körül
