Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-08-19 / 99. szám

1922. augusztus 19. Komáromi Lapok“ 5. oldal. Tanító urak, egyházak, iskolák figyelmébe ajánlom 00 könyvkereskedésemet, ahol a szlovenszkói iskolákban engedélyezett összes magyar és szlovák taal­kony vek beszerezhetők. Szintúgy raktáron vannak az iskolai nyomtatványok: ivekben, kötve puha vagy kemény táblában a szükségelt mennyiség szerinti beosztással. Postai megrendelést postafordultával intézek el. ifiitiof undor ^ ^ ® jpilíul UllilElu! liBiíÉi!, iilSITiSIlljä (S SíilfiijifflEtí rulan ele?e11 művész 6miéke, megragad stilus teli lémégívt) és a felfogás eredetiségével Egy t-icr-z lolif (SzíEt Ceoilia) finomságával lep meg. A magjer sú’usDfck gyakorlati alkal­mazása oinameDtilában és rajzbsn egyaráit nagjsznü endménytket produkál. Ezek a fiatal iparművészek társulva a képzőművészeti főiskola több növendékével karácsony táján kiállítást rendeznek a kultur palotában, melynek vezetősége örömmel és készségesen támogatja a sok művészi remény­séget igéiő ifjú művész nemzedéket munkájában. A magyar társadalomnak kötelessége volna e művészeket támogatni és ezzel a további munkára buzditani. Több fiatal magyar iparművész tanulmá­nyai befejezése után Pozsonyban szándékozik letelepedni és ott iparmüvészi műtermet beren­dezni. Berecz Gyula lesz a vezetőjük, aki az ő gazdag formanyelvén szói hozzánk, magya­rokhoz, és művészete tele van magyar dallal, siró jajjal és zokogással, mely felénk bug, felénk muzsikál, műveiből, amelyek a magyar lélek alkotó géniuszának kiapadhatatlan forrá­sából buzognak elő. A fiatal művészt és társait érthető kíváncsisággal és várakozással kívánja viszont­látni karácsonyra Komárom és vidéke magyar társadalma. (a—ű) flndree után Amundsen. (Küzdelem az északi sarkért.) A világhit ti norvég kutató, Amundsen Ro nald kapitány — mint ismeietes — 1911. dec. 15-én először tette lábát arra a pontra, ahol a Déli Sark fekszik s ezt a kis fensikot ő maga keresztelte el VII. Haackon-fensiknak. Amund sen ebben az évben elhatározta, hogy repülő­gépen áthalad az északi sark fölött és tapasz­talatairól tudományos megfigyeléseket tesz. A »Maud« nevű expediciós hajó Amundsennel és több társával junius 29-én indult útnak a Ba row fok felé, amely legvégső északi pontja Alaskának. Amundsen ugyanis úgy számított, hogy erről a pontról indul el repülőgépen és körűire püli az északi sark nagy medencéjét. Azt remélte, hogy az északi sarkot is átrepül­heti és a Coümbia-foknál főidre szállhat, ahol Gottfred Hanson kapitány még 1920-ban nagy élelmiszerkészleteket halmozott fel. Amundsen még a Spitzbergákon és ettől valamivel délre Bear Isiandon akart leszáilam s igy repülőgépen ismét eljutni arra a pontra, ahonnan útnak in­dult. A számitáíok szerint Barrow foktól a Co lumbia fokig 15 órai légi útra lett volna szűk sége. A repü őgépet Omdal rak, a legkiválóbb norvég pilóták egyikéuek kellett volna kormá­nyoznia. A tervek szerint a »Maud« expediciós hajónak julius közepe táján kellett a Barrow­­fok közelébe érkeznie, a valóságban azonban másként alakultak a dolgok. Alig hagyta el ugyanis Amundsen hajója a Behring-szorost, amikor érös viharok és az ellenkező tengeráram­lat annyira megnehezítette a hajó előrehaladását, hogy Amundsen jul. 28-áa csak Poin Hcpeig ért el s onnan drótnélküli táviratot küldött Londonba. Amundsen közlése körülményesen leírja az utazás eisö etapejának rendkívüli nehézségeit, majd azokról a változtatásokról számól be, amelyeknek a kutató legújabb tervét alávetette. Amurdsen távirata rövid kivonatban a következő: »A Maud Lay fok magasságán jégtorla­szokba és jéfchegyekbe ütközött s igy vissza kel’ett térni Hope fokhoz. Az a hatalmas repü lőgőp, amelyen Barrow ból számítottunk fel­szállni s az egész északi sarki bassint körül­­repü'ni, nincs többé a hajó fedélzetén. A re­pülőgépet az amerikai Homes vitorlás fedélze­tére szállítottuk át és magam is ezen a hajón igyekszem Barrow fokot megközelíteni. Minthogy a saison nagyon előrehaladott és az éghajlati viszonyt k a lehető legkedvezőtlenebbek, lehet­séges, hogy az északi sark repülőgépen való megközelítésének végrehajtását a jövő év jú­niusára halasztjuk. Ebben az esetben úgy Om­dal és Lund társaim, mint magam Barrow fo­kon fogunk kitelelni. Felesleges, hogy a Spitz­­bergákról újabb értesítést küldjenek részünkre a légköri állapotokat illetőleg, mert ezek az értesilések úgy sem juthatnának el Barrow­­fokig. Dróttalan táviratokat a Stavanger i föl­vevő állomás továbbítása révén kaphatunk. Egyébként valamennyien jól vagyunk.« Amundsen tehát, mint a fenti távirata mutatja, az eddigi balsikereken sem vesztette el kedvét veszélyes vállalkozása végrehajtásá­hoz. Két társával olyan ponton szándékozik kiie’elni, ahol rengeteg szenvedésnek és nélkü­lözésnek lesz kitéve. A tudomány már eddig is rendkívül sokat köszönhet Amundsen fáradha­tatlan kutatásainak, de ha jövőre valóban sike­rül megvalósítani most meghiúsult tervét, ak­kor olyan eredményekkel fogja gazdagítani a geográfiának ezen a ponton eléggé hiányos is­mereteit, hegy neve aranybelükkel fog dísze­legni a világhiiü kutatók annaleseibeo. A Disnahid legyen rövid elmefuttatásomnak tárgya, a Du nahid, melyen az átkelési szabályok negyedfél esztendő alatt többször változtak meg, miut az időjárás. Most a legújabb szabály, meiyet sehol sem tettek közhírré az, hogy a hidat ezen az^ldaton nyolc órakor lezárják és ha a túlsó felen átkelési engedélyt adnak ki, amey este 9 éráig szól, azzal 8 után nem lehet visszajutni. Hol 9, hol 8, hol 7, hol 6 óra jelenti a zárórát és még az uj rendet meg sem szoktuk, máris uj rendhez kell alkalmazkodnunk. Leg újabban az iparosok és kereskedők ellen jelent meg egy szigorú rendelet, akiknek a határátke­lés úgyszólván lehetetlenné lesz téve. A határ­­átkelés csak azoknak a birtokosoknak lesz ál­landóan lehetséges, akiknek termelői mivolta a hatóság előtt ismeretes. Más halandók csak ha­lálesetben, vagy valami hitelt érdemlően igazolt nagyobb családi esemény vagy fontos ügyekben kaphatnak átkelést, azonban ezek száma na ponta 20-nál több nem lehet. Hát ez a rendelkezés, kérjük alásan, me- | gint haladás, csakhogy visszafelé. A Dunabid arra a célra épült, hogy a két \ városrész közt a forgalmat biztosítsa és fontos j közlekedő ut iegyen a Duna két partja között. Ugyancsak arra a célra épült a vasúti össze­kötő hid, amelynek megnyitását május 1, má­jus 15, junius 1 re ígérték és amellyel ismét teljesen elhallgattak. Komárom lakossága ezekbe az intézkedé­sekbe sehogy se nyugedhatik bele. Abból a mej cáfolhatlan föltevésből indulva ki, hogy a hid a forgatom céljaira épült és ezt köteles szolgálni, különösen mai helyzetében, amikor nem is két várost, de két országot köt össze, arra az állá-pontra helyezkedik, hogy a forga­lom érdekében a Dunahidat meg kell nyílni, a forgalom lehető kiaknázása céjából, mely mindkét állam egyforma érdeke, a hidat leg­alább a személyforgalom számára éjjel nappal nyilvatartani, ami nem állana másból, mint két tisztviselő éjjeli ügyeletes szolgálatából, mivel a hidőrség éjjei nappal a hidfőuét vaD. Ez Komáromnak küönös érdeke, amelyet forgalmától az uj államalakulat teljesen meg­fosztott. A vám létérdeke követeli a hid teljes és korlátozás nélküli megnyitását és a határát­lépés legliberálisabb kiterjesztését. Ez a forga­lom lenne hivatva kárpótolni azokért a káro­kért. amelyeket ipara és kereskedelme immár negyedfél esztendeje elszenvedni kénytelen. Pórul járt bor tolvajok. — Berúgtak a lopott bortól. — Érdekes betörési^jgyben nyomozott múlt héten a csendőrség. Minden nagyobb fáradság nélkül megállapították, hogy Garam'ők köz­ségtől nem messze levő Szűcs András garam­ion i lakos borpincéjét feltörték. Körülbelül 40—50 liter bor hiányzott a hordókból. Sike­rült mindjárt a tetteseket is, Hara Miklós fa­lubeli fiatalember és Bogyó Lajos személyében elfogniok. A Garamlök köz-égtől nem messze e-ő szöllőhegyre, Hara Miklós és Bogyó Lajos előre összebeszélve, egyik nap éjszaka elmen­tek bort lopni. Magukkal vittek létrát és más oly szerszámot, mely alkalmas a borpince fel­nyit ásálioz. A szöliöhagyen Szűcs András pin­céje előtt elmen ve — mivel legalkalmasabb volt a pince tetőzete ahhoz, hogy felbontsák és úgy jussanak be a pincébe, mindjárt hozzá is fogtak a tetőzet felbontásához. Mikor sike­rült a tolvajoknak akkora lyukat csinálni, hogy rajra behatolhassanak, gyorsan bebújtak s el­kezdtek iddogálni. Közben a magukkal hozott edényeket is megtöltötték, hogy hazavigyék ké­sőbb. Iddogálás közben, valami szóváltás támadt közöttük, mire Hara, az egyik tolvaj, hátra­hagyva mindent, jókedvűen haza felé tartott. Mig Bogyó Lajos egyedül maradva a pincében, tovább iddogáií, megfeledkezve arról, hogy közben kivilágosodott és hogy a bor is meg árthat. Jókedvűen dudorászva, hátrahagyva mindent, ő is ingadozó lépésekkel botorkált le a községbe a járókelők szemeláttára. Feltűnt a község lakóinak Hara és Bogyó jókedve, utána néztek hát a pincéknek, hol Szűcs And­rásét feltörve találták. Egyben a pince körül

Next

/
Thumbnails
Contents