Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-02 / 13-14. szám

4. oldal.

Komáromi Lapon

1922. £ei>roár 2.

dalmunkban és művészetünkben jut legszebben kifejezésre.

Külön ki kell emelnünk a lévaiak vendégszeretetét, mely annyira közvetlen és meleg vonásokban nyilatkozott meg, bogy a meghatottságnak és elragadtatásnak forró könnyeit csalta ki a szemekbe. Az igaz testvéri érzés domborodott ki a Lévai Kath. Körben a Dalegyesület tiszteletére adott teán, mely alatt a Lévai Dalárda hölgytagj&i figyelmes szeretettel és gyöngéd készséggel bnzgólkodtak azon, hogy vendégeik otthon érezzék magukat. Felejthetetlen kedves epizódja marad ez mindenkorra a Komáromi Dalegyesület lévai látogatásának, melynek egyik legbecsesebb emlékét képezi.. .

*

Fogadás és tea a Kath. Körben.

A Komáromi Dalegyesület, hogy a méga múlt év nyarán kapott meghívást teljesítse, január 28 án, szombaton tartotta meg hangversenyét Léván, a Vigadóban. A Lévai Dalárda agilis vezetősége rendezte az estélyt, mely minden mozzantában fényesen sikerült.

A Dalegyesület müködökara, a vonós négyes tagjai és az egyesület műkedvelői a délután 1 órakor induló vonattal dr. Kamrás József elnök, Fiilöp Zsigmondü. alelnök és Molecz Tivadar karnagy vezetésével utaztak el Lévára mintegy ötvenen.

A vendégszereplö dalosok este fél hatkor érkeztek Lévára, hol a pályaudvaron a Lévai Dalárda vezetősége fogadta őket. Az állomásról fogatokon szállították be a vendégeket a Katholikus Körbe, hol a kör elnöksége és a Lévai Dalárda müködökara fogadta ünnepélyesen az érkezőket.

A Lévai Dalarda vegyeskara és a Komáromi Dalegyesület férfikarának jeligéjükkel való kölcsönös üdvözlése után Dr. Lakner Zoltán, elnök üdvözölte rövid beszédben a komáromiakat, örömét fejezve ki, hogy meghívásukat elfogadták és sok sikert kívánt a testvéries találkozáshoz. Az üdvözlő beszédre Dr. Kamrás József, a K. D. elnöke válaszolt tömör tartalmas beszédben, rámutatva arra, hogy azok a kulturális célok, melyeket a két testvéregyesület szolgál, a Dunamenti magyarságot elszakíthatatlan kapcsokkal fűzik össze és e kapcsok erősítése mindnyájunknak kötelessége. Köszönetét mondott a Lévai Dalárdának és a Kath. Körnek a testvéries fogadtatásért.

Ezután a társaság Szakács Viktor plébános szeretetteljes meghívására a kör helyiségeiben teához ült, melyet a Lévai Dalárda hölgytagjai szolgáltak föl a vendégeknek igazi magyar vendégszeretettel. Ez a figyelem igen megható érzéseket váltott ki« és csak szorosabbra fűzte a két testvéregyesület között a szeretet szálait.

Hangverseny a Vigadóban.

A Komáromi Dalegyesület hangversenye iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. Nemcsak Léva városának intelligenciája, de a távoli vidékek magyar előkelő közönsége is már hetekkel azelőtt nagy várakozással tekintett az estély iránt. A Komáromi Dalegyesület országos neve s azok a jó hirek, melyek a vendégszereplést megelőzték, nagy vonzóerőt gyakoroltak, ami az estélyen megnyilvánult, szinte végnélküli ünneplésben teljesen beigazolást nyert.

A lévai Vigadó hatalmas színházterme teljesen megtelt díszes közönséggel, ‘ mintegy nyolcszázan szorongtak a nézőtéren, mely ritkán látott olyan nagy és előkelő közönséget falai között. De meg kell állapítanánk, hogy ezt a nagy érdeklődést, a Komáromi Dalegyesület teljes mértékben kiérdemelte. Olyan művészi műsort adott, amely agy megválasztásában, mint megoldásában a legmagasabb műigényeket is kielégítette. De törekvését nagy eredmény is koronázta, mert a közönség minden egyes müsorszámát a legnagyobb elismeréssel fogadta, tüntető, meleg tapsokkal honorálva azt a gyönyörű knltarmnnkát, melyet a vendégszereplö egyesület teljesített.

A színpadon a Lévai Dalárda vegyeskara jeligével üdvözölte a komáromiakat, kik azt szintén jeligéjökkel viszonozták. Majd kezdetét vette a műsor, melyet Petőfi Sándornak: Falu végén kurta kocsma c. költeményére Wusching Konrád által irt müdal vezetett be. Molecz Tivadar, a Dalegyesület érdemes karnagya vezette a kart, az ö mesteri vezetése meglátszott az összes karokon, melyeket az énekesek , előadtak. Az első szám azonnal megragadta a közönséget. A dinamikai hatásokban gazdag müdal kitűnő előadása, szűnni rém akaró tapsokat váltott ki a közönségnél, mely a műsor utóbbi énekszámait csak fokozottabb lelkesedéssel tapsolta, valósággal ünnepelve Molecz karnagyot és a feladata magaslatán álló férfikart. Az első ének után hatalmas babérkoszornt nyújtottak föl a müködökarnak, mellyel a lévai testvéregylet óhajtotta kifejezni elismerését a kitűnő karnak és nagyérdemű vezetőjének.

A müködökar a hangverseny folyamán még igen nagy hatást ért el Tóth—Révfy Gézának Szép Bilaton partján c. gyönyörű karával, valamint Arany János V. László c. balladájára ugyanazon szerző által irt remek melodrámájának előadásával. A költeményt Mokos Kálmán szavalta, sok drámai éröv 1, a kisérő zenét pedig zongorán Korén József szolgáltatta preciz és avatott kézre valló, kifogástalan játékkal. A darab előadásának sikerében mindketten osztoztak. A müködökar szolgáltatta a műsor zárópontját is. Fekete — Méder Mihálynak Magyar népdalok c. férfikarát énekelték el oly frenetikus hatással, hogy a ' közöuség tomboló tapsaira még egy népdal- ! csokor előadására kényszeritették derék dalo- ’ sainkat, kik bncsnszámnl a „Nem nézek én, minek néznék.. .“ kezdetű magyar népdalegyveleget adták elő.

A közönség a müködökar számaitól el volt ragadtatva. Sokan kifejezték a vezetőség előtt, hogy ilyen erős, kitünően szervezett és j fegyelmezett kart nagyon régen hallottak t. i úgy a mesteri vezetés, mint a mintaszerű elő- i adás tekintetében a legteljesebb és legegyöntetűbb elismerésüket fejezték ki.

Da a műsor többi számai is nagy sikert arattak. Molecz Manci szavalatáról (Harsányi Zsolt: A hercegnő ruhája. Kardos Tilda : A balálhinta. Ha éu akarom .. .) elragadtatással szóltak és méltán, mert ez a talentumos szavaló mind a három költemény előadásával fejlett szavalókészségének és előadóképességének adta fényes tanúságát. Forró tapsok jelentették megérdemelt nagy sikerét.

A műsor egyik kiemelkedő pontja volt a vonós négyes fellépte. Zsidek Béla (I. hegedű), Dr. Polóny Béla (II. hegedű), Molecz Tivadar, (viola) és Mézes Károly (gordonka), ezúttal mutatkoztak be nagy közönség előtt először, de ez az első fellépés már is bebizonyította j azt, hogy olyan előadókkal van dolgunk, kik készültség és tudás tekintetében igen messze fölülmúlják a megszokott átlagot. Technikájuk elsőrendű, összjátéknk kifogástalan s igaz gyönyörűséget szereztek a műértő közönségnek. Hajdn Op. 74. Andante graziöse b dar és Op. 76. Allegro d moll. szerzeményeit valamint Mozart: Menuett d moll szerzeményét játszották a müvek teljes megértésével, a ! klasszikus szerzők méltó interpretálásával. A hatás nagyszerű volt, a közönség szűnni nem akaró tapsokkal adózott a művészi nívón álló i szép előadásnak s a kitűnő előadóknak.

Joó Leonka előadása (Az egynapos aszszony) egy csapásra meghódította a közönséget, mely a bájos műkedvelő rendkívül ügyes és ked- 1 vés előadását élvezettel hallgatta végig, meleg | elismerő tapsokkal árasztva el őt. Hasonlóképen i meleg sikere volt Mokos Kálmánnak is, ki ; basszus szólójával művészit nyújtott. Schubert „A vándor“ c. müdalának helyes felfogással, pompás kidolgozással s a dalköltemény szépségeinek az ő gyönyörű tömör orgánumával való megkapó kifejezésével, a kiforrott énekelőadót állította elénk, kinek megérdemelt nagy sikeréhez egész este a legmelegebben gratuláltak. Néhány hangnlatteljes magyar dallal egészítette ki műsorszámát, mely valóban felejthetetlen marad a lévaiak előtt. A kitűnő énekest Molecz Tivadar karnagy kisérte zongorán a tőle megszokott művészi simulékonysággal.

Minden kis nüanszában nagyszerűt produkáltak a Dalegyesület műkedvelői, kik Er-Ídélyi Zoltánnak „Megjött a papa !“ cimü egyfelvonásos vigjátékát adták elő. A kedves apróság a kitűnő Kovách Edith (Rózsika), D'Élia Ferenc (Pali), Pyber Kálmán (A papa) előadásában került szinre, kiknek együttesébe ügyesen illeszkedett be Joó Leonka (Böske) kis szerepében. Az együttesről már több ízben volt alkalmunk megállapítani, hogy minden tekintetben kifogástalanul állják meg helyöket. Előadásukban stilus van, játékukat a szia pali otthonosság, a legapróbb részletekig gondos kidolgozás, az egyes szerepbe való komoly elmélyedés, tanulmányozás és nagy megrögziti, alakitó készség jellemzi, összevágó egészet adnak, s művészetükkel teljes illnziót tudnak kelteni. A lévai közönség alig tadott betelni gyönyörű játékukkal, nyílt színen is, de a darab végén oly tomboló tapsokban tört ki, hogy a szoreplöknek vagy tizszer kellett megjelenai a lámpák előtt. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a szereplőket a lévaiak mint hivatásos. színészeket tekintették és nem akarták elhinni, hogy műkedvelők szereztek a lévaiaknak ilykirételes műélvezetet.

Tizenegy óra már régen elmnlt, mikor a műsor véget ért, mely feledhetetlen emlékezetű marad az előtt a díszes közönség előtt, melynek az egész estély a magyar kaltara ünnepévé lett.

Vacsora, tánc.

Műsor után a Lévai Dalárda vezetősége és tagjai a Komáromi Dalegyesület tagjaival közös vacsorára gyűltek egybe a Vigadó nagy éttermében, melyen vagy 150 en vettek részt. A testvéries szeretetnek gyöngéd jeleivel árasztották el a daltestvérek egymást, kik közül & lévai Dalárda vegyes kara Heckmann István, karnagy vezetésével a Balatoni nóták-at adta elő igen szépen, nagy hatás mellett. A komáromiak Hoppenek: Csillagos az éjjel nagyon c. dalcsokrával feleltek, a melynek kitűnő előadása nagy tetszést aratott.

Majd a táncterembe vonult az ifjúság, hogy a kitűnő magyaros hangulattal megédesített éjjel órákat vidám tánccal mulassa át világos reggelig. A táncból bőségesen kivették részüket a komáromi hölgyek is, kiket a táncosok úgyszólván — kézrői-kézre adtak.

Elismeréssel kell megemlékeznünk újólag a lévai Dalárda vezetőségéről, köztük Heckmann István karnagyról, azért a körültekintő, figyelmes rendezésért, mely a hangverseny sikerét nagyban biztosította.

A komáromi dalosok legnagyobb része Léváról a hajnalban induló vonattal utazott el, s vasárnap délelőtt érkeztek meg Komáromba, egy kedves emlékkel gazdagabban szivükben .. . Pausa.

HÍREK.

— Gyászmise a pápáért. A kath. világ fejének, XV. Benedek pápának elhunyta gyászbaboritotta az egész keresztény világot. Ennek száz és száz módon nyilványult meg a külsőségekben is a jele. A gyászlobógok százezreit lengette a szél a katolikus templomokon és intézményeken. Az elhunyt pápa lelkiüdveért a világ összes kath. templomaiban gyászszertartásokat tartanak. A komáromi Szent András templomban hétfőn reggel 9 órakor volt az elhunyt pápa lelkiüdvéért a rekviem. A gyászpompába öltözött hatalmas templom a nagy papi segédlettel megtartott gyászszertartás alatt megtelt a hívek nagy számával. A hatóságok, hivatalok, kath, intézmények, iskolák mind résztvettek a reqviemen, ami alatt a kórus az egyház legszebb énekeit adta elő.

— Zádor Dezső és Reinitz Béla hangversenye Komáromban. Említettük már, hogy február hó 5-én két nagy erősség jön Komáromba és a kultúrpalotában hangversenyt fog tartani. Mind a kettő európai híresség.

I Egyik Zádor Dezső kamaraénekes, a másik Reinitz Béla zeneszerző, zongoraművész, az Ady dalok megzenésitője. Zádor Dezső kamaraénekes, a drezdai, lipcsei, jelenleg a berlini opera tagja, a művész-világ legismertebbjei közé tartozik. Ritka művészi tudását már évekkel ezelőtt méltányolták és a budapesti operának igazgatói tisztjét töltötte be. Az Ady dalok interpretálását nem képzelhetjük jobb összeállításban, mintha Zádor énekét Reinitz kíséretében halljuk. Zádor ezenkívül dalokat, valamint opera áriákat fog énekelni. Reinitz Béla zeneszerző, a modern költészet legkiválóbb megszólalójának Ady Éudrének legmeghittebb barátai közé tartozott. Ady ő rá bízta költeményei megzenésítését. És az a csodálatos melódia, ami Ady dalaiból kicseng, méltán hasonlítható Reinitz zenéjéhez, melyből Ady szavai kihallatszanak. Reinitz egyik operáját most fogadta el