Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-02 / 13-14. szám
tSWbi. február 2. „Koaaferotui Lapok 3. oktal. > A Budapesttel összenőtt helyiségek háborús megnövekedése annál jeldatősebb: így Kispest &0,244, tíz év alatt ÖÖ.3 százalékkal, íO.iM lélekkel szaporodott, Erzsébet falva <$.325 — 30.2 százalékos, Rákospalota 35 586 — 41.5 százalékos, Csepel 13.5222 — 49.2 százalékos, Budáink 13.470 — 28 százalékos, fííakota 12.141 — 19 3 százalékos, Pestszeutförinc 11.512 — 47.6 százalékos és Gödöllő 10.148 — 34.1 százalékos növekedése jóval nagyobb Budapestnél, az utolsó tiz évben a ökáros fejlődése a környező falvak előnyére megcsökkent, mig ezekkel együtt Nagybudapestnek közel 1,200.000 lakosa vau, vagyis az ország lakosságának egy hetede a fővárosban és annak külső perifériáin él. Ez a számadat különösen azért jelentős, mert hiszen a fővárostól és a magyar városoktól bizonyos törekvések szeretnék elvitatni politikai és gazdasági súlyúkat és jeienlőségÜKet. Mindenesetre érdekes azonban a főváros környékének fejlődésére az, hogy Újpest lakossága tiz év alatt CBak 628 lélekkel, vagyis csupán 41 százalékkal növekedett. Igen érdekes, hogy a városok közül legerőteljesebben Zalaegerszeg 22.7 százalék, Kaposvár 22.3 százalék, Győr 22.9 százalék, — Szombathely 12.2 százalékkal erősödtek. Az Alföidön csak Szeged 12 százalék, Debrecen 1L3 százalékkal uövekedtek és Miskole lakossága is 115 százalékkal gyarapodott. Ezzel szemben Hódmezővásárhely lakossága 2.6 százalékkal csökkent, Kecskemété csak 6 3 százalékkal gyarapodott, Nyíregyházáé csak 7.6, Makóé csak 5.4, Kiskunfélegyházáé csak 5.3, Geglédó csak 8.2, Szentesé csak 2.5, Hajdúböszörményé csak 2, Nagykőrösé csati 0.3 százalékkal növekedett. Amiként latható, a Dunántúl sokkal jobbau fejlődik, mint az Alföld, mert a Dunántúl csapán Pápa lakossága csökkent 45 százalékkal és Sopron fejlődése igen jelentéktelen, alig 4 százalék. Jellemző, hogy az Alföidön Hódme-Ővásárhelyen kívül Szarvas, Karcag, Dévaványa és Tótkomlós veszítettek lakosságuk számából és hogy a Dunántúl azok a helységek, amelyek közvetlenül a Duna men, tén fekszenek, egyre kisebbek lesznek. Szekszárd lakosságának 6.7, Paks lakosságának 3.8 százalékát, Mór 1.3 százalékát veszítette el, mig a jelentős vasúti forgalom folytán Szolnok 13.2, Hatvan lü százalékkal gyarapodott. Ez is mutatja, hegy a fejlődés csak az ipari, nein pedig a mezőgazdasági vidékeken történik. Mig az ország területén csak negyvenkét •ly&n város van, amelynek lélekszámú meghaladja a tízezret, addig ötvenhárom faluban, aietőleg nagyközségben lakik 10.000 embernél több. magyarok megalapították a „nép“ szövetséget, jelenleg ezt csak szövetségnek nevezték el. Akkortájt a megalakításnál nagy lármát csaptak, jelenleg nem 1 máztak, as kor nagystílű beszédek hangzottak el, telve államellenes eszmékkel, most csendben és egyszerűen összejöttek és bejelentették a nyilv nosságnak, hogy megalakítottak egy egyesületet. Az egyesület alapítása ellen — folytatja a lap — senkinek sem lehet kifogása, ha oly egyesületről van szó, melynek létjogosultsága van. De jól & szeme közé kell nézni azoknak, akik ezt az egyesülatet megalakították. Résen kell lennünk! Mert az egyeasuly és a konszolidáció sérelmet szenvedőét. Eszünkben sincs, bogy ok nélkül gyanítsunk bárkit is, de tény az, hogy 1918 október ótá a Szlovenszkón élő magyarok azon része, amely jelei leg ezt az egyesülést szervezi, igen kevés bizonyítékát adta annak, hogy nem törekszik egyébre, mint kulturális nívóm emelni nemzetét. Sőt mi több, ezen magyarok vezerői oly sokszor viselkedtek államunkkal és népünkkel szembe ellenségesen, bogy eg-ész jogos a mi bizalmatlauságunk. Azt állítják, hogy egyesületük csak kulturális célokat követ és hogy politika teljesen ki lesz zárva az egyesület körétől. Ideje volna, hogy a magyarok egyszer már józanabbul keídj^nek gondolkozni és ezen ígéretükéi be is váltanák. De kételkedünk, vájjon képesek-e egyáltalában a Szent-Iványiak ilyen munkára. Az itteni magyaroknak még igen-igen át kell orientálódótok (!) és csak akkor fognak nekik hinni a tisztességes (??) republikánusok, hogy amikor kultúráról beszélnek, tényleg kultúrát is gondolnak alatta. Mert hazánknak két ellensége van és pedig a szociáldemokraták és a magyarok.-1? Eddig a Szloveuszky Dannik. Jó mindig tudnunk, hogy az ellentábor sajtója mit ír. Azért közöltük le minden kommentár hozzáfüzése nélkül. Franciaország és Magyarország. Mindenki ismeri a múlt évbeu Magyarországon járt de Monzie francia szenátor ne- ' vét. De Monzie most feltűnést érdemlő nyilat- j kozatot tett arról, hogy Magyarország mit várhat Franciaországtól. Az érdekes nyiiatkozat igy szól: — ürömmel jelezhetem, hogy Franciaország népe a legjobb utón vau abban az irányban, hogy Magyarországot, mint olyat j érdekelje és végre megszűnjék Magyarországot ( csak mint Németország hűséges csatlósát te- ; kinteni. Lassan — amin azonban tán alig is lehet csodálkozni, hogy ha meggondoljuk, hogy \ Franciaország mily hosszú időn át látta Magyarországot Németország oldalán küzdeni — kezdi a francia közvélemény Magyarországot önmagáért értékelni, kezdi értékelni azt a ! tragikumot, amely évszázadokon keresztül Né- t metország érdekkörébe állította és kezdi i ismerni a kulturális, a szellemközösségnek ! azokat a szálait, amelyek a történelem folya- ] mán Frauciaországhoz fűzték. Franciaország * kétségtelen szimpátiával fordul már most a magyar nemzet ügyei felé s tudatában van I ezenfelül azoknak a fontos érdekeknek is, j amelyek Franciaországnak parancsolják, hogy j Magyarországot saját barátsága körébe vonja, j Sajnos, Franciaország helyzetét a magyar | vonatkozásban súlyosan megnehezíti az a j Tiszoay, melyben ma Magyarország a szomszédaival él. Bármennyire rosszul esik is nekem, ki keli jelentenem, hogy Franciaország nem tudja Magyarországot Csehország, Romá; nia és Jugoszláviával szemben támogatni Franciaországot érzelmi kapcsolatokon, a lekötelezettség érzetén kívül oly súlyos gazdasági és politikai érdekek fűzik ezekhez az államokhoz, hogy Magyarország támogatása is csak ezekkel az államokkal együtt, de ellenük nem lehetséges. — Franciaországtól Magyarország a dolguk mai állása szerint nem várhatja, hogy a trianoni békeszerződés határozmányainak lényeges módosításához ez államok ellenére hozzájáruljon. S ez az a körülmény, amely lehetetlenné tette, hogy pl. & Habsburgok restaurációjának kérdésében más álláspontot foglaljon el, mint amit tényleg elfoglalhat. Franciaországtól Magyarország ma csak azt várhitja, hogy a trianoni béke keretein belül támogassa teljes erejével s az én nézetem szerint az összes európai nemzetek között igenis Franciaország az, amelynek Magyarország és az osztrák magyar monarchia többi utódállamai közt minden tekintetben a közvetítő szerepet kell játszania, agy a maga érdékénen, miut az államok javára. Franciaországban ma már nagyon kevesen vannak, akik Középeurópa t&lpraállitását a mai viszonyok közt leghelyesebb orientálódását, máskép tudnák elképzelni, mint oly módon, hogy Franciaország támogatásával létre jönne az államok közt a nélkülözhetetlen gazdasági egység, amelyet azután nem is a távol jövőben, követni kellene Magyarország belépésének az úgynevezett kisantantba, követnie kellene a politikai egység bizonyos formájának. W. Ak. Tényleg csak kultúra? (A Slovensky Dennlk a Magyarok Szövetségéről.) A Slovensky Danáik egyik száma „Tényleg csak kultúra? c. vezércikkében többek között ezeket írja a Komáromban megalakult magyar kultnrszővetségről: Már másodízben próbálkoznak a Szent- Iványi fajtaju magyar politikusok, hogy a Üzlovenszkón élő mtgyarokat egy szervezetbe egyesítsék. Az első ilyan kísérlet 1920 júliusában történt és ekkor Komáromban összegyűlt egynéhány száz magyar — köztük sok nagy- MrtokosjGátnágnás, báró és gróf, valamint sok magyar képviselő, élükön Toblerrel (?), kiről időközben kitűnt, hogy nem lehet képviselő, mert nem csehszlovák állampolgár. Akkor a Ki Mi a üliMjt és Ki m? (A köztársasági elnöktől a skolky referáton ál a községi jegyzőig. — Egy kis összehasonlítás). A Kassai Napló írja: Néhány hónap előtt elhalt egy közhivatalnok s igen szomorú körülmények közölt hagyta a családját hátra. A hagyaték a fizetés egy részéből állt, amelyet azonban semmi sürgetés dacára sem sikerült a hátramaradt család részére megszerezni. Az özvegy a sok sikertelen kilincselés után végre Masaryk elnökhöz fordult s magyar nyelvű kérvényben kérte igazságos ügye elintézését. Néhány napra rá megérkezett a válasz. Masaryk elnök kabinetirodája magyar nyelven válaszolt a magyar nyelvű kérvényre és tudomására hozta a kérelmezőnek, hogy ügyében azonnali elintézésre utasította a skolsky referátot. Az elnök kabinetirodája nem csak Ígért, hanem cselekedett is. Még azon a héten megérkezett a pozsonyi skolsky referál értesítése, meiy azonban az eredeti magyar beadványra szlovákul adta meg a választ. Itt azonban még nem ért véget a história. Egy bizonylat megszerzése vált szükségessé egy ugocsamegjei magyarajka faluból. A bizonylatot magyar nyelven kérte az ottani körjegyőtől a fél. Egy hét múlva megérkezett a vatasz a kért bizonyitvány nélkül. Az ugocsamegyei falé nótáriusa azt válaszolta a kérelemre, hogy a csehszlovák köztársaság hivatalos Dyelve a csehszlovák, akinek tehát kérelmezni valója van, az ne magyar nyelven írjon, hanem csehszlovákul, különben hiába kér. A köztársaság elnöke nem irta ezt. Igazságos ügyen segítségért fordultak hozzá s Masaryk elnök megértette a magyar nyelvű kérést is. Megértette é3 magyar nyelven válaszoft rá. Kérdjük: miért ép <5, egyedül? Miért akar itt minden ember pápább lenni a pápánál és miért nem tekinti a köztársaság területén minden közeg példának az első ember, a köztársaság elnökének cselekedeteit? Miképen lehetséges, hogy a köztársaság területén egyedül Masaryk Tamás elnök respektálja a mindenki által respektálandó nyelvtörvéuyt ? És miért van az, hogy a magyarság Prágán keresztül mindig hamarabb eléri a maga igazát, mint Pozsonyban ¥ A Dalegyesület Léván. 1922. január 28. Annak a céltudatos, lelkes munkának, melyet városunk egyik régi, legtekintélyesebb egyesülete, a Komáromi Dalegyesület, a magyarnemzeti kultúra szolgálatában oly uemes buzgalommal és kitartó szeretettel állandóan kifejt, fényes és emlékezetes példáját szolgáltatta Léván, január 28-án, amikor az ottani Dalárda meghívására a lévai Vigadóban vendégszerepeit. Egész estét kitöltő, művészi mérték szerint is magas nívójú műsorával a jelzett napon hangversenyt rendezett, olyan nagy és meleg sikerrel, amely a nagy múlta és sok dicsőséget látott egyesületnek életében is kiemelkedő mozzanatot képez. Nemcsak a kultúra szempontjából volt ez az estély jelentékeny sikerű, de a magyarság testvéri érzületének dokumentálására is szolgált s valóságos magyar kulturünneppé emelkedett. Az ősi föld két különböző vidékén élő„ de szívben és lélekben egy nemzetségnek, az érzésben és törekvésekben közös harmóniában összeolvadó elárvult magyarságnak volt ez szívélyes találkozása, meiy a hétköznapok sorából kilépve, a magyar szivek őszinte szeretetének ünnepévé vált, hogy hossza időkre erősítse azt a kapcsolatot, mely magyart és magyart összeforraszt. Ezt tudták a lévaiak is, de érezték a komáromiak is, kik áldozatot nem kímélve s egy magasabb eszményi eél után törekedve, készségesen hallgattak testvéreik hivó szavára és a magyarságnak lélekemelő ünnepet szereztek. Nem lehet eléggé megbecsülni a Dalegyesületnek ezt a kultnrmunkáját és csak elismeréssel adózhatunk a Lévai Dalárdának, azért & kezdeményezésért, mely ez alkalommal is a magyarság nagy ügyét szolgálta. A siker, melyet a Komáromi Dalegyesfilet elért, egyben a magyar gondolat sikere is, melyet tiultnrális törekvésünkben híven kell ápolnunk mindenkormint velünk született természetes, ősi jusson, kát, mely épen nyelvünkben, dalainkban, iro
