Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-02 / 13-14. szám

% oldai.

»Kouiaiuraj .Lapok«

1822. február 2.

— Az autonómia csak idő és pénzkérdése.

Egyik újságíró beszélgetést folytatott Juriga Ferdinánd képviselővel, a szlovenszkói néppárt egyik vezérével, a magyar országgyűlés volt tágjával, aki a szlovenszkói és ruszinszkóí helyzetről a következőket nyilatkozta:

— Törvénytelennek és alkotmányellenesnek tartom, hogy Ruszínszkó belügyeiről és bármely ruszinszkóí kérdésről a mai csehszlovák képviselőházban törvényeket hoznak. Ez ellenkezik a versaillesi békeszerződéssel és az állam tételes alkotmányával, mivel a parlamentben Karpatorusszia képviselve nincs.

— A csehszlovák állam tételes alkotmánya ugyanis kimondja, hogy a választásokat a forradalmi nemzetgyűlés feloszlatása után hat hónapon belül a köztársaság egész területén meg kell tartani. Es mindamellett, hogy azóta már néhányszor hat hónap eltelt, Ruszinszkó még mindig választások előtt áll.

— Benes ruszinszkóí útja egyszerűen diplomáciai és politikai fogás, amely a Ruszinszkóban uralkodó törvénytelen állapotok leplezését és az ottani lakósság általános elégedetlenségének lecsillapítását szolgálja. Hogy véleményem helyes, azt a jövő is meg fogja mutatni.

A néppárt és a nemzeti párt fúziója megtörtént és célja, hogy a szlovák autonómisták egységes frontot állíthassanak fel a centralistákkal szemben.

— Az autonómia különben szerintem csak iflő és pénz kérdése. Ha Szlovenszkónak elég pénz fog rendelkezésére állani, úgy az autonómia rövid időn belül megvalósul.

= Az őszi mozgósítás költségei. A «Lidové Noviuy» a pénzügyminiszter azon jelentését, hogy az októberi mozgósítás költségei csupán 253 millióra rágnának, több megjegyzést fűz. Abból, hogy 260.000 tartalékos katona vonult be, akiknek a zsoldot és a mozgósítási j költségeket kifizették és akiket élelmezni kellett, \ arra következtet, hogy ezen a címen 700 millió I kiadás merült fel. Ehhez hozzájárul még a ka- j tonák szállítására, lovak, szekerek, autók és j épületek rekvirálására szükséges pénz. A katonai j csapateltolások, távirati és telefon illetékek t költsége szintén mintegy 200 millió koronára j tehető. A L. N. ezek alapján a mozgósítási költ í séget több mint egy milliárd koronára becsüli, j ami nagyjában megfelel azoknak a becsléseknek, amelyeket ellenzéki körökben lehetett hallani. A tapasztalatok alapján könnyen lehetséges, hogy ezen miiliárdot egy későbbi pótköltségvetésben fogják elrejteni,

== Német-szlovák-magyar bizottság Politikai körökben élénk feltűnést keltett a „Tri - buna“ azon jelentése, amely szerint német kezdeményezésre a német-, magyar és szlovák néppárt között tárgyalások vannak folyamatban, amelyek valamennyi autonóm érzelmű párt közös bizottságának megalakítására irányulnak. A »Tribuna« a bizottság megalakulását néhány napon belül jósolja, bar ezt a jelentést eddig semmiféle pozitív tény nem támogatja, igen figyelemre méltó a »Tribuna egy megjegyzése, amely 6 néppártnak állásfoglalását a Szlovenszkóban élő nemzeti kisebbségekkel szemben ilykéut formulázzá: »A területi autonómián belül a cseh-szlovák állam más nemzetiségei számára teljes autonómiát követelünk a nyelvi, iskola, közigazgatás és igazságszolgáltatás területén, valamint minden egyéb kérdésben, amennyiben azok az illető nép saját eszközeiből előteremthetők. A föderációs alkotmányt tekintjük a csehszlovák köztársaság erős és nyugodt létezésének egyedül lehetséges alapjául.« Ezen formulának ez a kitétele : »amennyiben azok az illető ■ép saját eszközeiből előteremthetők« minden esetre gyanút keltő. Mondanunk sem kell, hogy a »Tribuna* jelentése egészében úgy, mint részleteiben megerősítésre szorul.

= Kormánypropaganda. A »Gazette de Prague« a kormánynak francia nyelvű lapja •gy az iskolaügyet a külföld előtt ismertető «ikkében azt Írja, hogy Szlovenszkóban a szlovák iskolák hiánya kéayszeritette a kormányt »reformok« foganatosítására. Azt is állítja, hogy 14 magyar iskolát tart fenn az állam. A »G. d. P.« persze bölcsen elhallgatja a külföld előtt azt, hogy ezen 24 iskolából a kormány 8-at és óvatosan kitér az elől is, hogy a tanitónőképzők és az ipari s kereskedelmi szakoktatásra vonatkozólag részletesebb adatokkal szolgáljon a jámbor külföldnek. (ESŐ.)

— Elbocsátott közlekedési és közalfcal mázolták a miniszterelnöknél. A miniszterelnöknek az elbocsátott tisztviselők megbizottaihos intézett felszólítása aiapján a kér. közlekedési és közalkalmazottak szervezetének kéttagú kül döttsége napokban adta át Benes miniszterelnöknek az érsekujvári körzet 334 elbocsátott vasuli tisztviselőjének a miniszterelnökhöz intézett folyamodványát. A küldöttséget Füssy Kálmán és Hlinka András képviselő« mutatták be a miniszterelnöknek, aki megígérte, a kérvények gyors és a lehetőséghez képest kedvező elinté zését. (ESŐ.)

= A német képviselők szlovenszkói ut jának epilógusa. Amint értesülünk, a képviselő ház mentelmi bizottságához az államügyészségtől az a megkeresés érkezett, hogy a ház Böbék Ferenc német kér. szoc. képviselőt két beszédjében (az iglóiban és gölnicbanyaiban) foglalt izgatás miatt adja ki. A képviselőhöz mentelmi bizottsága csak áprilisban fog abba a helyzetbe jutni, hogy ez ügyben érdemlegesen döntsön. (ESŐ.)

A prágai magyar irredenta.

(A Slovensky Vychod meséi.)

A „Slovensky Vyehod“ még mai, javultabb formájában sem tud odáig emelkedni, hogy a magyar kisebbség létkérdését a komoly tárgyilagosság hangján és igazságosságra törekedve tárgyalja. Ha magyarság követeli a jogait, amelyek a békeszerződés értelmében megilletik, a „Slov. Vychod“ irredentát kiált, vagy pedig azzal az anarchisztikus érvvel intézi el a dolgot, hogy a szlovákoknak a magyar uralom alatt még annyi joguk sem volt.

A „Slov. Vychod“ az elvakult sovinizmusnak ezzel a gyűlölködő politikájával nem áll egyedül, de kétszeresen kell azt épen az ő terhére Írnunk, mert a helybeli szlovák újság közvetlen közelből látja életünket és küzdelmeinket.

Mai számában két cikket is szentel a szlovenszkói magyar politikának. Vezetőhelyén a lévai kisgazdakongresszussal foglalkozik a rosszakaratú ferdítések és rágalmazások módszerével, két hasábbal odébb pedig külön szolgál azzal a leleplezéssel, hogy a magyar politikusok szakítanak eddigi politikájukkal s Prága felé akarnak orientálódni.

Megállapítását arra építi a „Slov. Vychod,“ hogy a /eloszlatott egyesületek dolgában K&rmendy-Ékes és társai fölkeresték Benes miniszterelnököt, akinek előadták sérelmeiket és panaszaikat s a demokrácia nevében kívántak orvoslást A „Slov. Vychod“ ezt a tényt úgy állítja be, hogy a Hortby-kurzus exponensei nem tudnak belenyugodni ezeknek az „irredenta fészkeknek“ a föloszíatásába s még ők, a „fehér terroristák társai“ mernek beszélni Benesnek demokráciáról. Nem tudjuk, hogy a „Slov. Vychod“-nak a lelkiismeretleusége vagy a gonoszsága nagyobb.

Banes — Írja tovább a lap megígérte, hogy kívánságaikat a lehetőséghez képest teljesíteni fogja, de Körmendy Ékesék ezzel be nem érték s elhatározták, hogy minden eszközzel a pozsonyi minisztérium megkerülésére fognak törekedni.

Prágában akarják megalakítani a keresztényszociálista egyesületet és a szinpártoló egyesületet, amelyeknek föszékhelye Prágában lenne s Szlovenszkóban csak fiókokat szerveznének.

A Prágában megalakított „irredenta“egyeaületeket — írja tovább — ily módon csak a belügyminisztérium oszlathatná föl, mig a pozsonyi minisztérium csak javasl&tot tehetne. Ezt a támadást azonban a szlovák politikusok le fogják törni.

Hogy érdemben igaza van-e a „Slov. Vychod“-nak, s a magyar politika a jövőben tényleg Prága felé kíván-e orientálódni, azt nem tudjuk. De tudjuk azt, hogy ezideig a szlovákoknál hiába keresett megértést és támogatást jogai érvényesítésében,- csak gáncsot kapott

Élűi jogunk van, s ha itt Szlovenszkóban minduntalan elgáncsol beunüuket nem a nép, hanem a hivatalos körök politikája, talán azzal még nem követünk el hazaárulást, ha Prága, | a főváros felé nyújtjuk ki a kezünket. Mi Jé! tünk biztosításába!) arra fogunk orientálódni

a köztársaság keretén Imiül, ahol igazságot kaphatunk.

äete innate

A jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok nem kedveznek Magyarországon a városi élet fejlődésének. Az ország lerongyolódott : a kereskedelem és ipar nem tud fejlődi! az épit ezés szünetel. A magyar városok különben is az alföld peremvidékein helyezkedtek el, ott, ahol különböző szignatnrája gazdasági vidékek érintkeznek és cserélik ki terményeiket. Ezeket a városokat legnagyobb részben elveszítette Magyarország s a trianie béke épen a tulaj dónk ép eii városokat csatolta más országok területéh-z. Kolozsvár, Arai. Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, Brass», Nagyszeben, Sz&tmár, Nagykároly, Mármarossziget most Romániához tartoznak, Kassa, Pozsony, Rozsnyó, Érsekujvár, Rimaszombat Komárom és Léva Csehszlovákia területén vannak, Újvidék, Zombor, Panesova, Nagybecskerek, Jugoszlávia városai lettek.

Bizonyos, hogy a magyar városi élet épen a magyar aíföldön fejlődött mindig leglassabban, a városépítés tömör formáival szemben a magyar paraszt a szélesen elterülő építkezésnek és elhelyezkedésnek hive: igazi városi élet ékként a ig is alakult ki a duu*. tiszai síkon. Most, hogy a háború és a forradalom után megejtett népszámlálás adatai világosságra kerültek, klilönőssen látható, hogy a városi élet ma is csak az ipari helyek« erősödik.

Az 1920 évi népszámlálás adatai szériát kilenc venkét város és nagyközség lélekszámú haladja meg a tízezret. Az ország tiz legnépesebb helye: Budapest (925.724), Szeged, (109 869), Debrecen (103.221), Kecskemét (72.768), Hódmezővásárhely (60,854), Miskolc (57.384), Újpest (55 825), Kispest (50.244), Győr (50.035) és Békéscsaba (46 679). Pécs, Baja, Mohács és Bácsalmás lakásainak száma hiányzik az összeállításból, a népszámláláskor megszállás alatt voltak: velük kilencvenhat helység lélekszámú nagyobb tízezernél, s Póet nyilván az első tiz magyar város között vau. Szeged egyrésze is megszállás alatt voH, mintegy 124 500 lakosa van Szegednek tószegeddel egy&tt.

A törvényhatóságok közül SoproB (35.25») és Szombathely (34.710) már a tizennyolcadik helyen van; rendezett tanácsa városok 6» nagyközségek előzik meg mindkettőt e sorban.

A rendezett tanácsú városok közü. Újpest a legnagyobb és utána Békéscsaba, amely azelőtt az ország legnagyobb faluja volt # tudvalevőleg csak az utolsó tiz évben alakult át várossá, Nyíregyháza (41.112), Székesfehérvár (39.282), Máké (96.810), Kiskunfélegyháza (36.785), Cegléd (36.733), Jászberény (32,900), Szolnok (32.583), Szentes (32.374), Nagykanizsa (30.410), Kaposvár (29 502), Hajdúböszörmény (28 724). Nagykörös (28.656), Eger (28.575), Mezőtúr (26.818), Kiskunhalas (26.071) Gyula (24.785). Kareag (22 536), Sátoraljaújhely (21.137), Vác (19 288), Pápa (19 240), Esztergom (17.917), Gyöngyös (17.870), Hajdúszoboszló (17 273), Hajdúnánás (17 091), Veszprém (15 534), Szekszárd (13.991), KisujszálUúi (13.788), Zalaet erszeg (13.305), Turkeve (12.833) és Kalocsa (12.303) maradtak meg a magyar városok közül.

Tizenkét törvényhatóság és harminchárom rendezett tanácsú város maradt meg az országban. r

Budapest leszámításával a városok lakosságának átlagos száma ma nem haladja meg a harminckétezret, ami azt jelenti, hogy a városi fejlődésnek nagy lépéssel kellene még haladnia a megmaradt területen.

Mindenestre bizonyos, hogy legerősebb az f emelkedés Budapest környékén.

Magában a fővárosban csak 5.2 százalékig kai növekedett n eg a lakosság szama. A mérí hetetlen lakáshiányt, az állam és főváros nem i tudják megoldani. Bizonyos, hogy a lakáshiányt í nem a lakosság számának megnövekedése, hanem bürokratikus okok idézték elő.