Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-28 / 12. szám
1822. janaár 28 „Komáromi Lapuk 8 oldat. torok ugyanis magyar nyelvű címzéssé és magyar szövegű bélyegzővel látják el híva talos leveleiket Figyelmezteti a rendedet az illetőket, hogy ebben provokáció rejlik s az ilyen leveleset a postahivatalok el nem fogadják. Az elfogadottakat pedig a szállításból kirekesztik. Mit szólsz hozzá magyar kenyeres pajtásom? U'iy-e ilyenre még a legsö étebb Bach korszakban sem volt példa. Azt megtiltani, hogy magyarul címezzék az egyházak, a hitközségek, a felvezetek a leveleiket, igazan sok a sotsnál s az az indokolás, hogy a magyar címzésben jrovokalást látnak, az már a komikumba fullad. Ez erőltetett okkeresés. Az okot nem is kell keresni, rai azt mar régen tudjak; elfojtása, einémitása, letörése mindennek, ami magyar. Ez az igazi ok. Csak hogy ezt még egyen lőre ne n lehet nyíltan bevallani. Da majd annak is e jön az ideje. Ma még a köztársaság hivatalos exponensei hivatalos nyilatkozatokban, küldöttségeket fogadó beszédekben hangoztatják a magyarság egyenlő jogait, Ez -k a beszédek, nyiiatKozalok, iuterjuvok a küföidaek vauuak szánva. A félrevezetett külfö d szemei is kéz áenek azonban kinyi ni és egyre több olyan hang szólal meg a külföldi sajtóban és parlamentedben, amelyen elárulják, hogy kezdik mar ismerni a valóságot. Oh azok a komaromi megállapított árak! A középosztály nehéz helyzetében hőn áhítozott az árcsökkenések után. Mivel az élő marha és sertés ára rohamosan leesett, joggal remélhette mindenki, hogy a hús, zsír, a szalonna és a hústermékek ára esni fog és a vendéglői árak se fognak olyan magas áron állam ezentúl. De a nyomorgó tisztviselő tervez, a mészárosok, hentesek és vendéglősök végeztek. Eszük ágában se volt leszállítani az árakat. Végre is a rendőrség és az ármegállapitó bizottság vette kezébe a dolgot az árakat leszállította. Az emberek örültek és öröm sugárzó arccal újságolták egymásnak, hogy valamivel könnyebb lesz az élet. Különösen a háziasszonyok körében keltett nagy őrömet ez a derék és dicséretes beavatkozás. Lapunk, a Komáromi Lapok, külön cikkben zengzetes nyelven, szépprózai stilusban dolgozta fel ezt a hálás témát és sorban leközölte a leszállított árakat. Soha még cikkünk •lyan olvasottságnak nem örvendett, mint ez a cikk. Az emberek kezdték kívülről betanulni, mint az uj posta tarifát, sokan kinyírták a lapból és a tárcájukba őrizgették, mint az menetrendet. Voltak, akik, mint az étkezés, a háztartás uj kiskátéját és breváriumát kartontopra ragasztották föl és kifüggesztették a konyhában és az ebédlőben a legszebb csendélet mellé. De cikkünk népszerűsége kérész, tiszavirág életű volt és az ármegállapitó bizottságba helyezőit hit és bizalom olyan arányban kezdett szétfoszlani, amilyen arányban a mészároshoz, a henteshez küldtek husért az egyes háztartások. Ott ugyan tudtak a leszállított árakról, de hallani se akartak róla. Aki arra mert hivatkozni, hogy a lapban is olvasta az ■j árakat, azzal küldték el, hogy menjen a szerkesztőségbe, vegyen ott, ha ők jobban tudfák, hogy mennyiért lehet adni a húst. Szóval száz szónak is egy a vége, kevés Jrivétellel a hentesek, mészárosok fütyültek a rendőrségre, az ármegállapításra, mérték tovább is drága árakon a húst. A szegény közönség egyenesen nem merte följelenteni őket, mert attól féltek, hogy akkor meg majd egyáltalában nem kapnak bust. Végre azért a rendőrség is megtudta, hogy úgy áll a dolog, hogy a rendőrség tervez, a husiparosság végez. Erélyesen a kezébe vette az ügyet. Sorra járta a husiparosok egy nagy részét és a visszaélőket az uzsorabiróságnak _dta át. Mivel azonban nem az összesekhez Reggelizés e’őtt fal pohár Schmidthauer-féle Hasáénál Ja valódi áldás gyomorbajosoknak és székssorulásban szenvedőknek. ( kopogtatlak be, igy néhányan kibújnak a büntetés alól. Örömmel kell megállapítanunk, hogy pár hentes és mészáros már önmagától leszállította a húsárakat és azt mondják, hogy ők e leszállított árakkal is megtalálják számításaikat. E derék iparos polgártársaink neveit szívesen leközölnék, ha a rendőrség rendelkezésünkre bocsátana. Megérdemlik, hogy a közönség a legmesszebbmenő támogatásban részesítse őket. Csodálkozunk, hogy a mai alacsony húsárak mellett a hatóság házi kezelésben nem vágat minél sűrűbben és nem árusittat állandóan húst a hatósági mészárszékben. A szegény munkás, iparos és tisztviselő osztály hálásan megköszönné a hatóság e gondoskodását. Most pedig kíváncsian várjuk, hogy az uzsorabiróság Ítéletének lesz-e majd foganatja. Egy tanító tragédiája. Megrendülve, könnyekig meghatva Írjuk le e sorokat, amelyek egy derék magyar tauitónak szomorú tragédiájáról szólnak. A könynyeíuk a magyar nyelv egy derék apostolának, egy jó és müveit embernek, önzetlen jóbarátnak az elmúlásáért, megrendítő haláláért hullnak. Kömley János a háború kitörése előtt az ácsi ref. iskolának volt a tanítója. Mindenki szerette, tisztelte és becsülte a ritka szép képzettséggel bíró, több nyelvet beszélő kedves megjelenésű, jó modorú fiatal j embert. Jó hírneve túllépte Ács község határát, eljutott Komáromba is, ahol éppen a háború kitörésekor az a kitüntetés érte, hogy a községi elemi iskolához több pályázó közül őt választották meg rendes tanítónak. Mielőtt tzonban elfoglalhatta volna az uj állását, jött a behívója és Ácsról egyenesen a harctérre kellett mennie. Hamarosan az a lesújtó hir jött róla, hogy fogságba esett. Különböző fogolytáborokból Írogatott klasszikus francia nyelven a komáromi és ácsi ismerőseinek. Aztán jött az orosz földindulás. Sokáig semmi hir se jött felőle, mi barátai régen holtnak hittük őt, megsirattnk és m-ggyászoltuk a csendes, jó fiút. Végre a múlt év végén egyik budapesti megfigyelő kórházból levél érkezett a komáromi községi iskola igazgatóságához Kömley Jánostól, hogy egy fogoly sz&ilitmánayil megérkezett Oroszországból és amint csak lehetséges, visszajön Komáromba állását elfoglalni. A mait hét elején meg is érkezett. Jelentkezett az igazgatónál, tanfelügyelőnél, ahol azt a fölvilágvsitást kapta, hogy 2—3 hónap is belekerülhet, amíg állását elfoglalhatja. Ad dig esetleg a tanfelügyeiőségí íródéban nyerhet elhelyezést. Talán ez a hossza terminus is lehangolólag hatott érzékeny lelkére. Annyi tény, hogy megérkezése után lázas sietséggel kereste a találkozást komáromi bizalmas barátaival. Azoknak elmondotta, hogy ó Komáromban nem akar maradni. A bábomba való bevonulása olyan hirtelen történt, hogy ácsi tanítói állásáról még nem mondott le. ó szives örömest visszamenne Ácsra, da egyik ácsi kollégájától kapott egy elijesztő levelet, amelynek tarta mából ő azt olvasta ki, hogy ő már Ácsra se mehet vissza, mert elfordult tőle a nép bi zalma. ö ennek az okait kereste és azt kérdezte komáromi bizalmas barátaitól, hogy az ő ácsi népszerűtlenségének nem az e az oka, hogy őt a háború kitörése előtt fölvették a győri szabadkőmives páholyba, de közvetlen kitört a háború, őneki «ég id-je se lett volna mint szabadkömivesnek aktiv működni. A kórházban a kezébe akadt egy köay v, amely borzalmas vádakkal illeti a túlzó, destruktiv szabadkömíveseket 11 igyaror-zág katasztrófáját illetőleg. ő attól tart, hogy Ácson azért fordultak el tőle, mert megtudták róla, hogy szabadkőműves és azt gondolják róla, hogy része vau a magyar katasztrófát in. Mint érző magyar ember nem tudja elviselni még ennek az alaptalan gyanúsítás gondolatát se s Ácsra nem mer visszamenni, éppen e miatt. Barátai megnyugtatták, hogy a túlzó distruktiv szabadkőmivesek bonéért a becsületes magyar embert sehol s* bántják, odaát már régen napirendre tértek t fölött, hogy ki volt szabadkőműves és ki nem. A kérdés az volt, hogy ki ártott a magyarságnak és ki nem? A magyarság tönkretevői fölött már kimondták az ítéletet. Azok részint börtönökben ülnbk, részint mint emigránsok öitögetik tovább a nyelvüket volt hazájukra, aheí jólétben és dicsőségben volt nekik részük. A magyarországi szabadkömive8 páholyokba* a túlzók túlsúlyba jutottak, s a magyarság faji érzésétől áthatott szabadkőművesek, akik sajnos nagyou kevesen voltak, elmaradoztak * páholyokból, őket nem érheti szemrehányás, Kömley is bátran szembenézhet a becsülete* ...agyar emberekkel. Ha mégis aggályai vannak — tanácsolták barátai — kérjen minél előbb egy napos átkelési igazolványt, menjen át Ác-ra, ahol különben holmiai is voltak, álljo* csak szembe a vádakkal és rágalmakkal, amelyekről különben nem is tudta biztosan, hogy mifélék, nem e irigység szülte, vagy valaki az állására aspirál, s ezért szeretnék Ácstól távol tartani. Tudja meg a valóságot. Addig n* töprengjen, ne tépelődjék, ne eméssze a lelkét képzelt okoskai és okozatokkal. E tanácsokra, vigasztalásokra látszólag uiegnyududott és szót. fogadott és pénteké* m g váltotta az egynapos átkelési igazolványát szombatra Ő azonban nem a Dunán akart átmenni, hanem a Styx és a L jet.be vizen át a másvilágra, ahova nem egy napos, se harminchttóras, Ínnem csak örökös átkelések vannak. Az a könyv, az a kórházban kezébe került könyv, amely sz irinte rettenetes vadakkal ostorozza a szabadkőmiveseket, égő máglyát rakott a leikébe, bebeszélte önmagának, hogy az arcárói leolvassák, hogy ö is az volt, nem lehetett elhitetni vele, hogy az emberek már disztingválnak, mindenki szeretettel, beépüléssel veszi őt körül, — ezt csak látszólag hitte el, — aztán szébe jutott az ácsi kedves tanterem, ahol öt mindenki szerette és oda talán nem szabad már neki visszatérnie, talán egy rosszkor küldőit levélnek, talán rosszul értelmezett kitételének visszabangja föl foltámadt agyongyötrö t lelkében,------------aztán eszéba jutott az ácsi tanterem falán függő Magyarország régi térképe, bogy most 5 neki njr* kell tanulni a magyar határokat, akár itt m* rád, akár a túlsó oldalon telepszik le, njra kell tanulnia és tanítania a szétroncsolt ország határait. Aztán eszéba jutott, hogy mindenhol olyan idegennek, olyan elhagyatottnak érzi magát, aztán még sok sok minden eszébe jutott addig, amig szombat reggel kilenc órakor a dunai hid közepére ért, ott aztán a pillanat milliomodrésza alatt megcsinálta a mérleget, az egyik oldalon nagy-nagy mínusszal végződött, a másik oldalon pedig az örök nyugalmat, vagy a végső megsemmisülést, talán a Nirvánát sejtett és nem tadta biztosan, esak azt, fogy ettől az élettől, amely mint érző embernek, mint érző magyarnak szomorúságot át és ígér, meg kell válnia. A nagy elhatározások akármilyen fenségesek vagy borzalmasak, a pillanatoknak a müvei. Szegény Kömley János, akit a harctéren, az orosz fogságban, az orosz pokolba* ezer és ezerszer eltudta kerülni a halált, most önként kereste. A démonok, az ő> dögök, a gyehennák esküdtek össze, hogy a nyolc évi halálküzdelemből hazatért ember, akiuek ott ezerszer módjában volt a halálnak-halálával meghalni, aki éhezett, fázott, nélkülözött, járványokon, gyilkos kórokon átesett, aki szomorú fogságában nyelveket tanult, tovább képezte magát, jegyzeteket csinált, hogyha haza jön bőséges anyaga legyen, mint tanítónak, aki küzdött, esdekelt, hogy a fogolyszállitmányokkal hazajöhessen és amikor hazaért önként kereste a halált. A hid közepén levetette téli kabátját és a közel 20 méter magasságból a Danába ugrott Pár pillanat, de ezek a pillanatok az 632— HL az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza.
