Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-28 / 12. szám
4. oldal. 1922. január 28 «Komáromi Lapok «rikkévalós&ggal voltak egyenlők, a halálos percek örökkévalóságában átélte a zakatoló »iry örületes sebességével az egész életét, minden mi kedves, az első játékok, a szerető szfilók, a testvérek, a mosolygó leányszemek mind-mind főivonultak szemei előtt, amig a Dana dermesztő hideg hullámaiig ért. A sors azonban, amely ezer halálból megmentette, nem b&gyott magával dacolni, csoda történt, amilyenre nem emlékezik senki. A nagy magteságbőljleugró dermesztő hidegvízben, az ólom súllyal reá nehezedő vizes ruha dacára fölszinen marad, kétszáz métert még nszik, aztán elveszti erejét, de ekkor már ott vannak a segítők, csónakkal mellé eveznek. Szegény Btömley tiltakozik az életsorsába való beavatkozás ellen, ö meg akar halni. Ekkor azonban elveszti eszméletét. A hajósok a csónakba vonszolják, kiviszik a partra, onnét gyorsan a magyar hídfő raviziós szobájába. Orvosi kezelés alá veszik, száraz ruhába öltöztetik. Kilétét nem akarja elárulni, de ruhájában megtalálják Írásait. Megtudják, hogy kicsoda. Öngyilkosságának okairól megtagad minden felvilágosítást. Mikor aiTi'l van szó, hogy vissza mikor megy, kereken kijelenti, hogy nem akar Komaromba visszatérni. Gyengéd és szeretetteljes bánásmódban részesítik ott a revíziós osztályban, majd estefelé egyik tatai borátja, volt kollégája jön az őrségre, akinek megörül és azzal elmegy Tatába. Mi vitte őt ez első végzetes tettére? — találgatta mindenki. Az a híresztelés, hogy nem volt pénze és ez keserítette el, helyt nein állhat. Az a föltevés, hogy mivel valamelyik irodában -ellőtt itt Komáromban hálnia rendes lakas híján s hogy egyik barátja, ismerőse se hívta meg puha, meleg családi otthonba, amire nyolc évi bolyongás után ugyancsak vágyhatott, aki ismeri az elkeseredett, érzékeny lelkek termé zetrajzát, az elismeri, hogy bizonyos mértékig elősegíthette e szomorú elhatározásában. Tatáról másnap Ácsra ment, hogy szembenézzen az áilitóiagas veszedelemmel. Ott kellemes csalódás érte, amiről már Komáromban is hallott, népszerűsége egy cseppet se csökkent. Elment az ácsi ref. lelkészhez is, aki ottmarasztotta ebédre. Itt is előhozta aggodalmait, hogy mint volt szabadkömivesre nem tekintenek-e reá rossz szemmel. A lelkész ugyanazokkal az érvekkel nyugtatta meg, ami vei komáromi barátai és ez láthatólag egészen fölvidiiotta. Majd ahhoz a kollégájához ment, akinek levele olyan nagy aggodalmakat oko zott n ki. Ez történt vasárnap. Hétfőn aztán azt mondotta, hogy Esztergomban lakö nővérét látogatja meg. Aggódó barátai el akarták ki strai, de annyira sikerült őket meggyőznie arról, hogy ő már letett minden végzetes szándékról, hogy barátai nyugodtan, szívélyes bnesuzás után bocsátották el. Akik halálos veszedelemből, vagy veszélyből, szóval a már biztos halálból megmenekültek, azok beszélik, hogy egy ideig azt képzelik, hogy tényleg meghaltak és ami velük történik, az tulajdonképpen a másvilágon történik már. Szegény Kömley is azt hitte. De az Észtergom felé haladó vonat magányában, az egyedüllét gonosz tanácsadói között eszmélni kezdett, hogy ő még él, pedig ő neki már meg kellett volna halnia. Ez a gondolat mindjobban átfonta lelkét, minél jobban közeledett Esztergom felé. Rettegett attól a gondolattól, hogy meg fog érkezni és ott a nővére körében majd elterelődik a halál gondolatátől, pedig ennek nem szabad megtörténni, neki meg kell halni. Már erősen közeledett Esztergom felé, sietnie kellett. A kenyérmezei állomáson a mozdony elé vétette magát. És amit nem tudtak elvégezni a háború gyilkos golyói, srapnelljei, tankjai, a szibériai hómezők járványai, a vörösök rémuralma, a Dana dermesztő hulláma, azt elvégezte az esztergomi vonat mozdonya, a szerencsétlen Kömleyt fölnégyelte. Kenyérmezőn temették el. Mi csak sejtjük, gyanitjuk és kutatjuk, rettenetes tettének okát, de a valóság rejtélyének titkát magával vitte a sírba. Végzetes körülmény volt az is, hogy első kísérletéről legbizalmasabb barátai csak szombat este értesültek, amikor már lehetetlen volt átmenni. Bizonyára jobban tudtak volna lelkére hatni azok, akik előtt föltárta volna, lelkének legtitkosabb rejtőkét. Esté .kint felszökött menni a kaszinóba, első öngyilkossági kísérlete előtt való este is fönt volt és szép és vonzó előadásait nagy élvezettel hallgatták a kaszinó tagok. Senki se sejtette róla, hogy micsoda terveket szövöget Utolsó komáromi vacsoráját Prithő Sándor kollégájánál költötte el, ahol szintén olyan volt a hangulata, hogy abbéi nem lehetett volna öngyilkosságra gondolni. Az ö lelke szerint nagy oka volt e két halálraszáDásának. Mi már nem tudjak megfejteni erejtélyt. Kegyelettel és szeretettel őrizzük meg emlékét e tragikus \éget ért derék magyar fiúnak, aki a sorstól mást érdemelt volna. Yale! Yale 1 Sit tibi terra ievis! Influenza járvány vniit — Bezárták az elemi iskolákat és óvodákat. — Dr. Gaál Zsigmond, Komárom város tiszti főorvosa jelentést terjesztett a város tanácsa elé, melyben a városunkban járványszerüen fellépett influenza terjedéséről számolt be. Ennek alapján Dr. Szijj Ferenc polgármester az 1876. évi XIV. t.-c és 1892. évi 11436,B. M. számú rendelettel biztosított jogkörénél fogva, a város területén levő összes elemi iskolákban, valamint az ip&ros tanonciskolákban és a kereskedő tanonciskolákban, úgyszintén az öszszes kisdedóvodákban a tanítást 1922. évi január 25 tői február 12 ig (bezárólag) beszüntete és erről a fenthivatkozott törvény és rendelet értelmében a minisztériumot jelentés utján, valamint az állami tanfelügyelőséget és az érdekelt iskolák igazgatóit ezen határozattal értesítette. Ezen intézkedés természetesen kiterjed az izraelita valiásu elemiiskolai tanulók vallásoktatására is Ezen intézkedésekre indokot szolgáltat a v. tiszti főorvosnak jelentése és a közegészségügyi bizottság működése hiányában az orvosokból és az érdekelt iskolák igazgatóiból összehívott értekezlet azon megállapítása, hogy az influenza betegség járványos jellegű elterje dést mutat a városban s a megbetegedésed állandóan szaporodnak, az összes elemi iskolákban január 24-én a tanulóknak kb. 30%-a hiányzott. Az előadások szüneteltetését ki kellett terjeszteni a tanonc iskolára is, minthogy azok a községi elemi iskola helyiségeit használják az esti órákban s ezek fűtése a nappali fűtés hiányában nehezen volna keresztülvihető. A kisdedovoda bezárása és az elemi iskolai hitoktatások szüneteltetése ugyancsak a járvány indokából történt. A polgári iskolákban és a főgimnáziumban a hiányzó tanulók száma sokkal kisebb százalékot (10 százalékot) mutatván s ezek ellenálló képessége a betegséggel szemben nagyobb lévén, miértis ezen intézetek bezárása egyelőre indokoltnak nem mutatkozott. Komáromi levelek. Borzasztó! kedves és kedvetlen, nyájas és nyájtalan olvasóim, hogy megint egy uj hullám csap keresztül a fejünk felett. A hő, — olcsósági, — szédelgést — láncolási és az ördög tudja, hogy hány féle hullámon kivül most az u. n. fagyhullámmal lesz szerencsénk megismerkedni. Még az a szerencsénk, hogy a fagyhullám rideg hatását enyhítik a bál és a lándmllámok és ezek mellékhullámfodrai: csók — az ölelő, a kar, — a csak szorosan és efféle hullámok. Újra elfoglalta birodalmát a kivágott ruha és nem egyszer keresem a vizet, ahol — a, amint Molnár Ferenc Ördögének szemtelen El^ zája mondaná ; ezek a félmesztelenek fürödni fognak. No, mert amint végig siklik éhes tekintetem a mezítelen karukon, melleken, váltakon és hátakon és a rövid szoknyák alul kilibbenő térdeken, hát Uram bocsa! — azt hiszem, hogy a komáromi strandon vagyok és azt keresem, hogy melyik csinos leánycsoporttal lehetne halacskát, ezt a közkedvelt vizitársas játékot játszani. De csalódásomra hamarosan rájövök, hogy ez nem strand, mert a víz legfeljebb csak a táncosok homlokáról, arcáról patakzik le. Ez bálterem, bár mint mondám, némelyik toalett kutya nagy tévedésbe ejt. Arról nem is beszélek, hogy legtöbb táncoló pár mozdulata hasonlít a ktzdő úszók ügyetlen úszó tempóihoz. Az is áll és az is növeli a bálterem és a strandfürdő közötti nagy hasonlatosságot, hogy legtöbb táncoló azt hiszi, hogy ők most nyakig a vízben vannak és csak a fejüket lehet látni és a testük többi részével annyira összesimulnak, hogy azt biz Isten jobb volna nem látni. Még a vizbefulót is megtaláljuk a bálteremben, mert némelyik táncos annyira magához szorítja a párját, hogy az valósággal fül* dokol. Vannak, akik azt hiszik, hogy egészen a víz alatt úsznak és még a fejükből se látnak mások semmit és annyira összenyomják az arcukat, hogy a Le Griffon cigarettapapírt se lehetne a két arc közé ékelni. Mit érezhet egy ilyen hölgy jegyese, vagy férje ? Bizonyosan azt gondolja: „No hála Isten! — csakhogy nyugodtan szemezhetek lent a kávéházban a kaszirnővel. Ez a derék áldozati barom reggelig ki nem ereszti az én nőmet a karmai közül. Legközelebb megiszom vele a brúdert. Jóravaló gyerek és jobb sorsra érdemes!“ Ha már a komáromi báltermet a komáromi strandfürdőhöz hasonlítjuk, akkor térjünk mindjárt reá az egyéb közös tünetekre. Ilyen a táncáramlat (a folyamat lent van a sörödében) tánchullám, táncforgatag és táncörvény. Az öregedő legények ilyen táncáramlat közepére vagy bélére állnak és kéjelegnek az itt tapasztalható nem utolsó élvezetben. A tánchullám ugyanis női karokat, kebleket, vállakat, hátakat, térdeket, lábakat és egyebeket sodor, dörzsöl, zsuról, simít a táncforgatagban állókhoz. Igaz, hogy ez az élvezet azzal a veszedelemmel is jár, hogy az összekulcsolt kézőklök a levegőben megtett örületes le- és fellibegésével az illető szemét, vagy zápfogát üthetik ki, arról nem is beszélve, hogy a legkedvesebb tyúkszemét is kitaposhatják es a kárvallott fölszisszenve sántikál be a majomszigetre Igen sziget, ez is egy hasonlatosság a strand fürdőhöz. A strandfürdőn is gyakran mondják, hogy kint vagyok a vízből. A bálteremben ezt akkor mondják, amikor egy nehéz táncosnőtől szabadul meg az áldozat. Természetesen ilyen túlizzó szenvedélyektől fütött bálteremből mindenki fölhevülve kerül ki és kész a veszedelem. Kint a szabadban a fagyhullám ugyancsak szedi áldozatait és a köhögés hulláma se utolsó a hullámok korszakában. Az a szerencse, hogy a Fektor-féle mézcukorka-hullám hamarosan elejét veszi a köhögés hullámának. Ugyanis tudnunk kell, hogy Fektor György, a volt komáromi cukrász király, a habcsókok, indiáner fánkok, kürtfánkok, krémes lepények és az összes torták népszerű és szeretett nagymestere újra gyártja az ő kitűnő mézescukorkáit. Közismert tény, hogy két jó tulajdonsága van: a köhögést, rekedtséget meggyógyítja és hogy, aki ilyen Fektor-féle mézcukorkát használ, annak az óhaja beteljesedik. Így például én szentül hiszem, hogy az az óhajom, hogy ezért Saját érdeke mindenkinek! hogy Mártii György fodrásztermét felkeresse, hol (higénikus) gyors és pontos kiszolgálásban részesül. ( Központi k&vóházzall ~ szemben. tíf
