Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-28 / 12. szám
12. siám< negyvenharmadik évfolyam. Szombat) 1922. Január 28. LÁPOK KOMARQMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKA.! LAP. tütkefási ár c<i®fa-sslovák értékben: Heiyben és vidékre postai szétküldéssel: ttgét* évre 8ö K, feléire 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér. meg kellene jelenni azon a konferencián, melyet Génuában tartanak a különböző államok. Ez lesz az első alkalom, amidőn minden állam mint egyenjogú, egyforma fél képviselteti magát és hallatja szavát nemcsak Európa, de úgyszólván az egész világ gazdasági újjászervezése kérdésében. Az olasz kormány a szövetséges hatalmak képviseletében elküldte meghívóit nemcsak azokba az országokba, melyek a világháborúból győztesként kerültek ki, de azokat az államokat is meghívta, a melyekről eddig minden előzetes meghallgatásuk nélkül szoktak határozni. A konferenciának tervbevelt céljai mellett tört lándzsát az angol miniszterelnök, logikus beszéde Európaszerte nagy feltűnést keltett s azt a reményt kezdte éj> resztgetni a szivekben, hogy a nemzetek 'géhuai találkozása az egész világ gazdasági életében uj erőt fog ébreszteni és az általános konszolidációnak, amelyre különösen Európában oly égetően nagy szükség van, fogja egyengetni útját. Meghívták a konferenciára Amerikát is, amely nélkül lehetetlen Európa talpraáliitása. Amerika azonban, úgy látszik nem kíván részt venni az európai államok génuai konferenciáján. Tapasztalható, hogy Amerika az utóbbi időkben jóformán teljesen visszahúzódott az európai ’ ügyek intézésétől és csak akkor kivan újra aktivitásba lépni, ha eleve meggyőződött arról, hogy mindaz, ami munkájának sikerét kockáztatja, nem lesz többé útjában. Amerika tehát azt kívánja, hogy ne tegyék meg képviselői az utat hiába Genuába. Minden jel arra mutat, hogy Amerika a konferencián nem fog megjelenni. Az a kérdés most már, hogy miért nein akar résztvenni. Ismeretes az az ellentét, mely Amerika és Franciaország között fenn áll. Mert igaz ugyan, hogy Amerika nem hajlandó elismerni az oroszországi szovjeturalmat és a? állandó vörös hadsereget, de éppolyan mértékben tiltakozik Franciaország túlhajtott militarizmusa ellen is, amely az óriási francia szárazföldi hadseregben jut kifejezésre. A washingtoni konferencián lefolyt események erősen meglazították a két nagyhatalom között fennállott barátsági viszonyt, ahol Franciaország a leszerelés kérdésében olyan mereven szembehelyez-ALAPITÖTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYÁT JÓZSEF dr. kedett az összes hatalmakkal. Ezt az ellentétet még Lloyd Georgenak is nehéz lesz kiegyenlíteni és igy a génuai konferencia ügye nem a legjobban áll és mindazok a vérmes remények, melyek a gazdaságilag egyformán lecsúszott európai államok népeiben a konferenciához fűződnek, egyelőre csak remények maradhatnak, pedig itt van már a huszonnegyedik óra, hogy Európa megmentéséért határozott lépés történjék. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nadar-u, 20 hová úgy & lap szellemi részét illető közlemények, mm a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeoJőjt Kéziratokat nem adunk vrssza. Gik hetenkio! háromszor: kedden, csütörlüköa és szombatos. Van-e magyar probléma? Újév rég elmúlt, amikor csehszlovák vezető férfiak nyilatkozatai, beszédei felszínre kényszeriíették em$ kérdést, illetőleg felszínre kényszeriíették azzal, hogy agyon akarták hallgatni. A magyar sajtó éberebb erői, — mint e lapok is, — azonnal meg szólaltak, de én úgy találom, hogy még mindig nem kaüő eréllyel, pedig e kérdés mélyen nyúló erejénél fogva kell, hogy részünkről kellő eréllyel hangsúlyozott ébresztővé váljék, meilyel fel kell, hogy rázzuk a konszolidálás alkalmazkodás, beleélés magyar lovagjait. Az űr, mely itt tátongott a hivatalos nyilatkozatokban a magyar kérdést illetően, egy reflektor fényével világított be oda, és ama eszmekörbe, melybe sorsunkat kényszerláncokkal kapcsolták s melytől ezek után igazán hiába várnók a meghallgatást, jogaink elismerését. A csehszlovák republikában elismerten van német kérdés s van egy kissé ruszin kérdés, de magyar kérdés? — Hallatlan irredentizmus kell ahhoz, hogy valaki ilyesmit csak sejteni is próbáljon. Pedig mig könnyű lenne igen tisztelt vezető politikusoknak erről meggyőződni (de tudom, erről ők meg is vannak győződve, csak nem szabad róla tudniók) ha belepillantanának a szlovák lapokba, melyek közül az „államhüek“ tele vannak a vészkiáltással, hogy Szlovenszkóban még mindig a magyarok- az urak (kár, hogy erről csak ők tudnak, mi magyarok sajnos ezt éppen nem tapasztaljuk; s a felvilágosító, hittérítő munka még mindig nincsen befejezve. A republikában a magyar kérdés eredete a párisi békekonferencia alkotása, mely a Duna vonalhoz ragaszkodva adoti a köztársaságnak egy millió magyart s nagyon természetes, hogy eme 1 millió magyar az U/2 millió osztrákkal lakván Szlovenszkól, eme területnek szellemi vezető elemét képezve eddig, hatást gyakorolt az egész országrészre s ezen hatást a beözönlö cseh népelem, ha mérsékelni tudta is, de megsemmisíteni — képes nem vólt, Hozzájárult ehhez nagy mértékben az országrész geográfiai elhelyezkedése: a dél/felé siető folyók, a dél felé torkoló völgyekkel, a hegyek dél felé lankásodnak, a vasútvonalak — keletkezésükben követve a természet parancsolta lehetőségeket — déli irányban koncentrálódnak s a gazdasági, kereskedelmi, évezredes kapcsok minden lázitó, romboló munka dacára sem akarnak egészen elszakadni. Mindezek oly tényezők amelyek nemcsak külsőségekben jutnak kifejezésre, hanem belső, lelki összetartozás érzetet konvotváló erők. Ezek a kiindulási pontjai a magyar problémának. Ezt a természeti erők adta magyar kérdést pedig növelte a köztársaság eddigi politikája. Ez a politika a terület megszállásától kezdődő eg mindjárt mint nyilvánvaló ellenséggel szállt szemben az ittlakó magyarsággal — ez akkor talán némileg indokolható volt; — de ezen ellenséges magatartás változatlanul megmaradt, sőt idővel, egyes megnyilvánulásaiban még túlnőtte a régi mértéket is. Egy pillanatra sem gondolt a lelkek megnyerésére, hanem mindenkor saját, nemzeti politikáját tolva ki cégérül, aszerint is járt el. Maga a magyarság pszichológiailag oly helyzetben volt, hogy sima, ügyes bánásmóddal meg lehetett volna nyerni. Egy csehszlovák vezérkari tiszt lette előttem azon kijelentést, hogy „Maan muss mit allen Ungarn umgehen können und wenn man ihm gut behandelt-, so kann man mit ihn sehr gut auskommen.“ Sajnos, e kijelentés igazán hasonlított a szlovenszkói magyar psichofotográfiájához. A vezetés Prágából azonban elhibázva e megismerés kamatoztatását, folytatott mindent agy, mint egy megszánt, ellenséges országban szokás. Katonai diktatúra, állandó statárium voltak közigazgatásának eszközei. S a seb; melyet a békedikiátum ejtett- a magyar lelkeken, nem tudott, — 3 nem tud behegedni. Azt mondhatnák erre cseh részről, hogy ez csak egyes érzékeny emberek lelkitükre, mentalitása, de maga a nép zöme mór megnyugodva veti alá magát a prágai intézkedéseknek. Óriási tévedés és önámítás lenne ezt hinni. Próbáljanak az urak Prágából megjelenni Szlovenszkó csak kissé magyarabb vidékein s a nép közé vegyülni, a konszolidálódásba vetett bizalmuk, megelégedésük menten eiszállna. De kívánom, hogy hallják s akkpr azután menjenek Prágába s tájékoztassák a többi urakat, akik azt hiszik, hogy Szlovenszkóban a magyar kérdés közigazgatás kérdése. De hát persze, a vasúti fővonalak mentén, a zsupáni hivatalokból informálódni — bizony nem elég. Talán eíőbbeni célra való törekvésnek kell minősítenünk a nagy vármegyék bevezetendő szisztémáját. Ezen uj szisztéma — ahelyett, hogy geográfiaiig összefüggő területeket egyesítene — kellemesebb nemzetiségi megoszlást akar teremteni, s meg akar szüntetni oly tiszta magyar vármegyéket, mint Komárom, Esztergom, Hont, N^grád, Gömör, Abagj-Tornal s helyette mindenütt a magyarságot ellensúlyozó tót elemmel vegyest óhajtja látni a vármegyei bizottságokat. Éltjük a tendenciát, de bocsánat uraim, azt hiszik önök, hogy ezáltal segítenek az országos magyar probléjnán? Nem, ezzel csak az elkeseredést fogják felkorbácsolni, az elégedetlenségnek adnák uj tápot s uj harcra ösztönöznek bennünket. Vagy legalább majd örülhetünk annak, hogy oly " városok tanácskozó termeiben, honnan önök erőszakkal űzték ki a magyar nyelvet, ott újból gyönyörködhetünk benne s fiaink ott lesznek, hogy védjék eltiport, megalázott nemzetüket. S a megértést, melyet, a tiszta magyar mpgyp* . 0 ivegytiszt _ Kontárom, Nádor-utca 3 • és 48-. szánfc Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. ti w liípi
