Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-28 / 76-77. szám
i. oldal. »Komáromi Liaj/ok« 1922. jnoiqB 29. Most előállott az az eset, hogy se pénz, se posztó. Ha a város részletenkint kapja meg a két és félmilliót, ez azt fogja eredményezni, hogy tartozásait ebből fedezni nem tadja, mert időközben sürgős kiadásokra kénytelen felhasználni és a régi tartozásai fedezetlenek maradnak. Ebből sokat tanait a város közönsége. Beláthatja, mit ér a kormányigéret, annak betartása egyáltalán nem kötelező reá nézve. Hiszen itt volt jelen a kikötő telek eladásánál a kormányreferens, aki ígéreteket tett, a vételár fizetését napok alatt helyezte kilátásba, a szerződés szerint az 30 nap alatt esedékes. Hányszor harminc nap mait el azóta? A kormány pedig, csakhogy a fizetéstől szabaduljon, ezt kitolja és aláírásától teszi függővé a fizetést. És ha egy vagy két év mnlva határozná el magát az aláírásra ? Addig a város menjen tönkre, vagy hitelezői üssék dobra vagyonát. Ez az a bizonyos megértés, amelyet a kormány igy tanúsít a várossal szemben. Bezzeg a kormány mindenkor és minden ügyben szemére lobbantja a városnak, hogy vele szemben „csekély megértést tanúsít.“ ítéljetek polgártársaink a megértés ügyében ti. Reméljük, ezek után felnyílik itt a szeme mindenkinek, szocialistának és nem szociálistól nak egyaránt. Hogy pedig felnyíljon, reámutatunk még egy kormányóhajra. A kormány a hajógyár telkét ki akarja sajátítani, mint inuk, az ez ügyben tartott elsó tárgyaláson négyszögöléért 20, azaz húsz koronát igéit. Tehat ismét nemzeti ajándékot kér Komárom koldusbotra juttatott városától. Az egymillió előleget a kikötő telekért, melyet birtokba vettek, j amelyen építkeznek, bontanak, szívességből (előzékenységből) folyósítja a kormány, de viszont óhajtja, hogz a város adja át a hajógyár telkét simán és főleg olcsón. Nesze neked Kukorica János ! Kapsz előleget, ha ellenértékűi tíz akkora ajándékot kínálsz föl. Azt kérdezzük félénken és bátortalanul: mikor szűnnek meg ezek a fényes üzletek Komárom városára nézve ? Igazán kapcsoljanak ki bennünket ezekből a kedvezményekből, mert tönkre kell mennie ezekben ennek a szegény városnak. Ámde ne búsulj magyar lakosság és ne aggódj négy év óta munka nélkül álló munkásság: a volt katonai lövőszergyár ismét üzembe helyeződik. így mondja az Ígéret Prágában. Komáromban fanyar arccal fogadják ezt az ígéretet és azt tartják, amit a régi magyar példabeszéd mond a sok szófia beszédről, hogy „az ígéret szép szó — ha megtartják, ügy jóI“ „ ... Veridicus. legjobb növendékeinek a város által adományozott jutalomdijakat, rajzeszközöket és pénzadományt. A tanoncok közül egyik az Ipartestüknek köszönte meg az iskola és a tanoncok iránti állandó érdeklődését, egy másik pedig az igazgatónak és tanitókarnak köszönte meg a velük | való jóakaratu fáradozást. Általában megállapíthatjuk, hogy a tanonciskola ez évi eredménye nagy javulást mutat az előbbi évekéhez viszonyítva. A tanoncok magaviseleté összehasonlithatlanwl jobb, mint tavaly volt, mutatván, hogy az ifjúság maga is kezd visszatérni a békeidőbali állapotokhoz. Szorgalmuk, előhaladásuk javulása legkifejezőbb dicseret Pethő Sándor igazgatónak és tanitókartársainak, akik a tanonciskola nívóját fáradhatatlan ügyszeretetükkel emelni igyekeztek. Fegyverjavitások és átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. Kegyelet Rely isolt emlékének. — A református egyház megemlékezése. — Az Iparostanonciskola igazgatósága f. hó 25-én vasárnap tartotta az iskola évzáró ünnepét a tanoncok rajzkiállitásával kapcsolatban. Az évzárón megjelent a komáromi Ipartestület elnöksége és számos iparos tagja, s a város valamennyi iparostanonca. A rajzkiátlitás minden várakozást felülmúlóan az iskola tanító karának fáradhatatlanságát, ügyszeretetét és a tanoncok egyre régi kerékvágásba visszatérő szorgalmát dicséri. Különösen ki kell emelnünk azokat a szakrajzokat, amelyeket Obholczer, hajógyári tisztviselő, szakrajzelőadó, Lohner József tanító és Pongrácz Sándor szakelőadó vezetésével dolgozlak ki a tanoncok. Az ünnepélyen Boláoghy Gyula ipartestületi elnök mondott formás beszédet, köszönetét fejezte ki Pethő Sándor igazgatónak, valamint a tanítótestületnek azért a minden várakozásnak megfelelt működésűkért, amellyel az iskolaéven át az iparostanoncok oktatását ellátták. Örömmel tapasztalja, hogy a tanoncok magaviseleté, szorgalma és tanulmányi előhaladása kezd a békebeli időkéhez közeledni. Hogy a tanoncifjuság az elvaduló erkölcsök és az ifjúság lelkét nyugtalanságban tartott uj, s konstruktiv munkára képtelen világnézetek gomolyagában megtalálta a helyes utat a munka és az erkölcs felé, annak a lelkes tanítótestületnek érdeme, amely a tanoncoknak nemcsak ismereteket, tudományt, de nevelést is tudott adni. A tanoncifjuság is dicséretet érdemel, mert bebizonyította, hogy szorgalmas tanulásával, igyekezetével munkástagjává akar válni a társadalomnak. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Pethő Sándor igazgató kiosztotta az iskola A magyar irodalom fényes nevű vezéralakjának, varosunk egyik legnagyobb fiának Beöthy Zsoltnak halála mélységes gyászba borította a komáromi református egyházat is, mely a nagy elköltözöttben nemcsak a legtermészetesebb szálakkal Komárom földje nagy fiát, de az egyetemes magyar kálvinista egyház kimagasló férfiát gyászolja. Beöthy Zsolt szeretettel csüngött a komáromi ref egyházon s bár nem volt annak tagja, mégis utolsó rendelkezései között meleg szívvel emlékezett meg róla, végrendeletében a komáromi református egyház javára fordítandó hagyományával külön is megörökítette mélységes hálára érdemes nagy nevét. A komáromi ref. egyház presbitériuma junius 24 én Vargha Sándor ref. lelkész, és dr. Gaál Gyula fógondnok együttes elnöklete mellett tartott ülésén, melyen Tóth Kálmán egyházmegyei esperes és Gálffy Géza egyházmegyei tanácsbiró is jelen volt, kegyelettel áldozott a nagy férfiú emlékének. Dr. Gaál Gyula, az egyház ékes szavú főgonduoka a kővetkező beszédben emlékezett meg Beöthy Zsoltról: „Mély fájdalommal kell az egyháztanács mai ülésében jelentést tennem & magyar tudományosságot ez év április 18-án ért pótolhatatlan ürttámasztő veszteségéről. Nekünk átléphetetlen országhatáron túl gyászba öltözötten temetett egy ország, melynek nem rég még gyermekei voltunk s az irodalomtörténet, kulturhistoria, esztétika első mesterének, a magyar irásnoűvészet, ékesszólás művészének kihűlt földi maradványai felett elvesztett tudós fiában siratta hősi múltja után rombadölt, porba hullott jelenét 1 Nem volt tagja helyi gyülekezetünknek, de büszkeséggel kell megállapítanunk, hogy e város, ez egyház adta őt őrök büszkeségül a nemzetnek, abból a gyökeres komáromi nemzetségből, melynek erőteljes törzsén a múlt század hatvanas éveinek kedvenc Írója, majd a mindnyájunk által kegyeletes emlékezetünkben tartott édes atyjában pedig az ország magas polcú birája, költője, s egyházunk egyik vezérférfia sarjadzott ki az örökkévalóság számára. Most az összeomlott Nagymagyarország egyre másra düledező pillérei közt az egyik legerősebb oszlop dőlt le Beöthy Zsoltnak, a Jókai földjének talajából kipattant, s 14 éves korában kész Íróként a nyilvánosság elé lépett szellemóriás halálával. Méltán mondotta ravatalánál a magyar közoktatás ügyek akkori vezetője : Fejfájára az van írva: élt 74 évet. Nem igaz ! Beöthy Zsolt nemzetének ajándékozott 60 munkás, gazdag esztendőt! Nemzetének szentelt e hat évtizedes munkásság eredményének jellemzését egyházunknak a gyászszertartást végző főpapja ebben & két mindent kifejező szóban foglalta össze: magister Hungáriáé! Valóban oktatója, neve- I lője volt nemzetének, akinek tanításából min> den lélekre rászállt egy-egy fényes, himes * gondolattól mindnyájan gazdagabbak lettünk ismeretben és tudásban, mert akire Beöthy Zsolt kincssaóró szellemének — mondja a főpap — hatása nem volt, az nem volt ember vagy magyar I A széttépett ország közművelődésének egén fényes világitású napsugárzás volt élete, melynek egyetlen célja, törekvése volt, hogy a tudományt a magyar nemzeti gondolat szofgá latéba állitea s kultúránkat magyarrá, nemzetivé építse fel. Pazar kézzel szétosztott, kimeritketlen tudásával igaz vallásossága párosult, mely vallásunknak a magyar szabadságot, alkotmányt védő százados küzdelmeiből, a Bocskai, Bethlen szabadságharcokból kiaradt történelmi levegőjében gyökerezett. Hűséggel szolgálta egyházát, mint a dunántúli egyházkerület tanácsbirája, később a pápai főiskola világi gondnoka. Előttünk ragyogott, világított mint tudós és egyházkor! máayzó. Emléke örök és halhatatlan! I Felkérem a nagytiszteletü presbitériumot, hogy gyászának kifejezést adva, emlékezetét jegyzőkönyvében örökítse meg s elvesztése fölött érzett fájdalmának fiához. Beöthy Lászlóhoz intézendő részvétiratban adjon kifejezést.“ A presbitérium tagjai mélyen meghatva hallgatták mag a gyönyörű beszédet és a fögondüok javaslatát egyhangúlag elfogadták azzal, hogy az emlékbeszédet az egynáz jegyzőkönyvébe iktatják. ttftloi a Irani Mnyattt. Vettük az alábbi sorokat: A Komáromi Lapok folyó év junius hó 22 én megjelent száma „Küzdelem a komáromi törvényszékért. (Szózat az érsekujváriakhoz!)“ cimmel foglalkozva a komáromi törvényszéknek Érsekújvárra való áthelyezése kérdésével, többek között igy ir: „Fájó szivvel kell leszögeznünk, hogy Rákóczi Ferenc egykori hires kurucvárosában Érsekújvárban kicsinyes helyiérdekekből találkoztak az összmagyarság érdekeit városi érdekekből, kényelmi szempontokból háttérbe szorító magyarok, akik szűk látóképességükben e magyarság ellenes akciónak még a szekértolói is tudnak és tudtak lenni.“ Ézen cikk lényegében nem épen nyugodt hangú vádirat az érsekuj vári magyarok ellen, melyre azok egyáltalán nem szolgáltak rá, az ellen tiltakoznak s az ellenük emelt vádat megbántott nemzeti önérzettel utasítják vissza. A vádnak csupán azon állítása felel meg a valóságnak, hogy az „Érsekújvár és Vidéke“ cimü hetilapban cikk jelent meg, amelyben Micsura teljhatalmú miniszternek az érsekujvári polgármesterrel közölt nyilatkozata hozatik nyilvánosságra s amely nyilatkozat ezen hetilap cikkében válaszképen szerepel azon memorandumra nézve, amit a cikk állítása szerint a törvényszéknek Érsekújvárra való áthelyezése érdekében a miniszterhez az érsekujvári ügyvédek nyújtottak be. Mindenek előtt le kell szögezni, hogy az érsekujvári ügyvédi kar, mint testület, a komáromi törvényszéknek Érsekújvárra való áthelyezését sem írásban, sem élőszóval, sem a : minisztériumban, sem egyébb fórum előtt soha nem kérelmezte. Az ügyvédek memoranduma csak azt szorgalmazta, hogy az aranyosmaróti törvényszék feloszlatásával törvényszék nélkül maradt lévai és ipolysági járásokat egy Érsekujvárott felállítandó törvényszékhez csatolják jelenleg a nyitrai törvényszékhez tartozó magyar járásokkal együtt. Az ügyvédi kar memoranduma tehát nem irányult a komáromi törvényszék ellen, melynek túlnyomóan magyar tárgyalási nyelve nekünk is büszkeségünk. Azt azonban természetesnek fogja a vádat emelő cikkíró is találni, hogy mi újvári magyarok — mert hál Istennek vagyunk vcgy 14.000 en — szintén szeretnénk egy törvényszéket magunknak, hogy ezért küzdünk, hogy ezért memorandumozunk. S ebben nem kényelemszeretet vezet bennünket, hanem az itt lakó magyarság érdekeinek mélyen — igen mélyen átgondolt védelme. — A magyarság összérdekeinek védelmében mi mindig Komárom mellé állottunk, sőt legyünk Őszinték, sokszor mi adtuk a lelkesedést, a nagy tömeget; most, mikor nemcsak a mi speciális érdekeinkről van szó, ne álljunk egymással ellenségként szemben. Az ilyen izgatott hangú cikkek csak elhidegitenek egymástól s nem szolgálhatják Íz IpaioslanoMiHola évzáró ünnepe.
