Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-06-28 / 76-77. szám

f.922 jupius 29. ^Komaromi .Lapok“ a két magyar város között annyira kívánatos érzelmi közösségét. A kérdés megvitatása ma nem az újságba való; a két város magyarsá­gának érintkezése oly élénk, hogy ez újságon kívül is megtörténhetik s megvagyunk győződve, hogy nyugodt abb, mélyebb megfontolása a dolgoknak, máskor nem fogja megvádolni a magukat ma is magyaroknak tartó érseknj­­váriakat. (Egy újvári.) * Mi a fenti sorokhoz az alábbiakat fűzzük hozzá: Nagyon örülünk, ha az érsek újvári helyi sajtónak az a híradása, hogy az érsek­­újvári ügyvédek memorandnmbau kérték & komáromi törvényszéknek Érsekújvárra való áthelyezését, — nőm felel meg a valóságnak. A valóság ugyanis az, hogy az érsekujváriak nem a komáromit, esak egy törvényszéket kértek. Minthogy egy egészen uj törvényszéket létesíteni sokkal nehezebb, mint nem egészen 30 kilométernyiről (Komáromból) Érsekújvárra helyezni, természet.st-n a vezetökörök ezt az utóbbi mudot választották. Az érsekujváriak intenciója nem Komárom ellen irányult, de a kérelmiig megvalósitása mégis a magyar Komáromon ejtett halálos sebet. Nekünk aztán oJyan mindegy, hogy az érsekuj váriak kérték-e vagy sem a mi törvény­székünket, minket csak a szomorú eredméuy sújt le: a törvényszékünket elviszik Érsekúj­várra. Hiába akarjuk az érsekuj váriak jóhisze­műségét menteni, a keséiü labdacsot mégis csak le kell nyékünk. Mielőtt Érsekújvár lépéseket tett a tör­vényszékért, a helyi érdekeket háttérbe kellett volna szorítani s mérlegelni kellett volna, hogy ezzel nem ártanak-e az összmagyarságnak s egy szinmagyar városnak? Csak nem voltak olyan naivak, hogy el tudták hinni, hogy a magyarsággal olyan mos­tohán bánó vezető körök az érsekujváriaknak is adnak magyar törvényszéket s emellett a komáromi is megmarad. Ekkora naivitást nem tudunk elhinni az érseknjváriakról, hiába igye­keznek azt elhitetni velünk. Azonban hiaba vitatkozunk mi már ezen. A szomorú valóság az, hogy az érsekujváriak öröme a szinmagyar Komárom és az itt elő összmagyarság gyásza is egyszersmind. (-■-) I JACK LONDON V 1 LÁGHIRÜREGÉNYE AZ ÉNEKLŐ KUTYA CÍMMEL JULIUS ELSEJÉN KEZDŐDIK A PESTI NAPLŐ FÜGGETLEN REGGELI ÚJSÁGBAN Kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól, Budapest, VII, Erzsébet-körut 20 359 később adja az embereknek, még sincs okuiik a csüggedésre, hogy a gabonát, a gyü­mölcsöt érlelő nyár nem váltotta valóra remé­nyeinket. Hogy a földmives hiába verejtékezett, hogy ismét a hét sovány esztendő egyike ne­hezedik mindnyájunkra. Péter Pál napja azonban az iskolákban a tanuló ifjúságnak is hálaadás ünnepe. Ősi szo­kás szerint ekkor tudják meg növendékeink, hogy munkájuknak mi az eredménye. Ekkor lesz nyilvánvaló: ki mint vet úgy arat. A szel­lemi, a lelki életben is van aratás, mikor az eredményt felmutatják. S itt aki nem vetett, aki nem munkálkodott, az hasztalan gondolja, hogy aratni fog. Szomorú dolog, mikor az aratás idején nincs mit tennünk. Bánkódás nélkül nem gondolhatunk arra az időre, hogy a vetés ide­jét nem használtuk ki. S az aggodalom redője jelenik meg homlokunkon, ha a jövőre gon­dolunk. Vájjon a mi ifjúságunk mit arat most az iskolai év végén ? A tanítók eltelve a legjobb szándékkal a legtisztább magot vetették az ifjak leikébe s eljött az aratás ideje s szomo­rúan látják, hogy a konkoly elszaporodott, a a gaz, a gyom fojtogatja a buzakalászt. Nem csak arra gondolunk, hogy ismeretben, tudo­mányban nem gyarapodtak kellőkép, hanem inkább arra, hogy lélekben mennyit fejlődtek, hová jutottak ? Erkölcsi javakat, becsületességet, szorgalmat, kitartást, a szép, a jó, az igaz felé való törekvést a sajátjukká tették-e? Avagy a könnyelmű, léha gondolkodás ragadt-e rájuk ? Megtanulták-e azt, hogy iparkodással, munká­val lehet csak előre jutni, vagy már most kez­dik megtanulni a svindiit, amit azután majd sohasem akarnak elhagyni? Ezekre gondolunk Péter-Pál napján. S ha remegve gondolunk arra, hogy odakünn a természetben gyönge lesz a termés, nem vál­nak valóra mezeinkhez fűzött reményeink, meny­nyivel inkább jogosult aggodalmunk, ha a ta­nulóifjúságra gondolunk, mely egy iskolaévet befejezve aratja egy esztendei munkáját, szor­galmát. Péter Pál napján Te Deumot mondanak azok, akik érzik, hogy az Isten őket megsegí­tette s ezért neki hálával tartoznak. Mentül szívből fakadna bár a Te-Deum, akkor áldott lenne az aratás ünnepe. Akkor a vetést nem csak az aratás, de az Isten áldása is követné. E9 I Péter-Pál. Holnap a naptár piros belűvel jelzi Péter Pál ünnepet. De hogyha nem is volna piros betűvel beírva ez a nap, mégis mindnyájan úgy tudjuk, hogy ez a nap az aratás kezdete. Megjelennek az első félkeresztek a gabonaföl­deken, jelezve, hogy a vetés, a munka után eljött az aratás. Vetés és aratás közt az idő a várakozás­nak szól. S e közben sok mindenféle történ­hetik. Jöhet természeti csapás, szárazság, árvíz s a vetésből nem lesz aratás, a reménységből nem lesz valóság. Az idei aratás nagyon siral­masnak mutatkozott. A hosszú szárazság elemi csapásként készült ránk zúdulni s lelki szemeink előtt megjelent egy kisebbfajta oroszországi éhínség, melynek következményei kiszámítha­tatlanok lettek volna. De a tizenkettedik órában megnyíltak az ég csatornái. S ha Péter-Pál napján nem is latunk majd félkereszteket a gabonaföldeken s a természet a mindennapi kenyeret pár héttel HÍREK — Egyházlátogatás. A komáromi refor­mátus egyháznál junius 24-én, szombaton folyt le a canonica visitatio. Tóth Kálmán egyház­megyei esperes Gálffy Géza egyházmegyei ta­­nácsbiró társaságában meglátogatta az egyhá­zat és résztvett a szombaton délután a Kollé­gium nagytermében megtartott fógimnáziumi es polgáá iskolai ref. tanulók vallásvizsgáján. A vizsgák eredménye fölött a legnagyobb el­ismerését fejezte ki Vargha. Sándor lelkésznek, ki a nnvezett iskolákban a vallásoktatást vé­gezte. Délután fél 6 órakor a presbitérium Vargha Sándor lelkész és dr. Gaál Gyula el­nöklete mellett az egyházlátogatás alkalmából ülést tartott, melyen az egyházmegye esperesét és kiküldöttjét Vargha lelkész üdvözölte meleg szavakkal. Ugyanezen ülés keretében áldozott napirend előtt a ref. egyház tanácsa Beöthy Zsolt emlékének, kit dr. Gaál Gyula főgondnok gondolatokban gazdag szép beszédben méltatott. A presbitérium Beöthy emlékét jegyzőkönyvében megörökítette és az elhunyt fiához részvetiratot intéz. Majd Tóth Kálmán esperes a törvényszerű kérdések feltevése kapcsán az egyház belső életé­ről, a lelkészek működéséről, a hívek vallásos éle­téről, az egyház anyagi viszonyairól, a vallások­tatásról és általában az egyházi életet érintő min­den mozzanatról felvilágosítást nyervén, teljes megelégedésének adott kifejezést. Üdvözölte az egyház uj kántorát Nagy Lajost, Kinek vallás­­oktatásával teljesen meg volt eléged/e. Marcsa György presbiter és hitoktató figyelmébe aján­lotta az egyházmegyének, hogy szükséges volna megfelelő tankönyveknek beszerzése, illetve szerkesztése, mert ilyenek hiányában a vallás: oktatás igen nagy nehézségekbe ütközik. Az esperes sajnálatát fejezte ki az általánosan tapasztalt könyvhiány miatt, de reméli, hogy ezt a kérdést a most alakítandó irodalmi tár­sasággal sikeresen meg fogják oldani. Az ülés 5. oidai. folyamán Vargha Sándor lelkész bejérénfSlte, hogy Beöthy Zsolt végrendeletében megemlé­kezett a komáromi ref. egyházról, mit az egyháztanács meghatva vett tudomásul. — Doktorrá avatás. Neuhauser Dezső komáromi kereskedő nevelt fiát Kluger Lászlót szomoaton e hó 24 én avatták fel e Budapestre áthelyezett pozsonyi egyetemen jogtudományi doktorrá. — A Főgimnáziumi Segítő Egyesület szom­baton délután Mórocz Emílián szeutoenedekrendi házfönök elnöklete alatt választmányi és köz­gyűlést tartott, melyen dr. Horváth Cézár egyesületi pénztáros terjesztette elő a múlt évi zárszámadásokat és vagyonmérleget, maty örvendetesen aiakult 6s vagyongyarapodást mutatott. Majd az elnök a íolyo évi (jövö iskolai év) költségvetésre tett javaslatot. A pénztáros részére a közgyűlés a felmentést megadta és a költségvetést is vita nélkül elfogadta. Majd Mórocz Emílián egyesületi igazgató számolt oe az egyesület mait évi mélyen szántó tevékenységéről. Kiemelve a Diákmenza létesítését, mely Kiss Eudréaó és dr. Alapi Gyula telkes munkájának eredménye. Az intézmény 30 szegény diáknak tette lene­­tővé a tanulást, köztük 11 teljesen ingyen kapott szállást és ellátást is. Megemlékezett Gidró Bonifác főgimnaziumi igazgató fárado­zásáról is, ipely nagy anyagi sikerrel járt a Segítő Egyesületre uezve. Ez tette lehetővé a tén segélyezési akciót, továbbá a könyv segé­lyezést. A közgyűlés az említett jóitevőknek jegyzö&öíiyvi köszönetét szavazott. Majd a magvas jelentés felölelve az évi jeieates többi kiemelkedő mozzanatát, a jö»ő év programját körvonalazta. A tisztikarba magvaiasztattak elnökké Zzindeiy Ferenc, atelnöKké dr. Szijj Ferenc, igazgatóvá Mórocz Emi,ián, pénztárossá dr. Horváth Cézár, titkárra a lemondott dr. Bognár Cecil nelyebe Hajdú Lakács. A távozó titkár érdtyneic jegyzőkönybe irta a közgyűlés. Számvizsgálók lettek dr. Alapi Gyula és Puhr János. A választmányba uj tagosul beválasz­tattak dr. Majer Imre apátpiésanos és dr, Wallenstein Zoltán főrabbi. Végül elfogadtak dr. Lipscher Mór indítványát a könyvsegely előmozdítása és dr. Alapi Gyuláét a jövő tan­évi gyűjtés szervezése tárgyában. A közgyűlés az elnöklő egyesületi igazgató éltetésével ért véget. — Vallás vizsgák. A református tanulók vallás vizsgáit szombaton es vasarnap tanodák meg a Kollégium nagytermében. Szombaton délután a főgimnázium, polgári fiú- és polgári leányiskola tanulóii, vasarnap délelőtt az elemi fiú- és délután az elemi leányiskola tanulóit vizsgáztattak. Az egyház elöljáróságának tagjai és a nagyszámban egybegyiilt szülök és érdek­lődők igaz gyünyörüseggei hallgatták a tanulók ügyes feleleteit es szép enekeit, kiknek oktatá­sat a lefolyt tanévben Vargha Sándor lelkész, Mokos Kálmán hitoktató, Lakatos Karoly, Marcsa György igazgatók és Nagy Lajos kántortanitó eiismerésremcltó buzgalommal es nagyon szép eredménnyel végezték. — Harangszentelós Bónyben. A komárom­megyei garamparti Beuy község, mely hires az ö régi, valamikor prepostsagi, gyönyöiü román­­stilü templomáról, folyó hó 17-én délután 3 órakor tartóit* indg hatalmas néptömeg jelen­létében két aj harangjának ünnepélyes felszen­telését. A nagyobb harangot, mely a Boldog­­sagos szűznek, mint a Béke Királynéjának ' tiszteletére szenteltetett fei, adnék adományoz­ták 22000 K értékben, a kiseobiket, mely egyúttal a lélekharang is lesz, Kati Vince es neje Kakas Terézia, hényi lakosok, Kuti Pál helyben piebanos szülei öntötték 3000 K érték­ben Sz. Terézia tiszteletére. A virágokkal éke­sített kec szép narangért bandériummal és processzióval vonultak ki a bényiek Pauer Károly kőhidgyamati esperes, dr. Porubszky Géza kéméndi és Kuti Pál bényi plébánosok vezetésével az állomásra, ahonnan ünnepélyesen hozták be azokat a községoe. A harangok szalagjait az odavaló piros csizmás tisztlányok tartónak. A tamplomnoz érve Pauer Karoly esperes leikész neszedoen méltatta a hivek nagy ünnepét, Simor László kerületi esperes pedig üanepélyesou felszentelte a harangokat. A felszentelést szertartás magasztosságát nagy­ban emelte a község fiatalságából alakult dalárdának megható, szép énese, meiy Ujlaky I Ernő kantortamtó betanításával és vezetésevei

Next

/
Thumbnails
Contents