Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-28 / 76-77. szám
1922. junius 29. Komáromi Lapok“ 3. oldal. a tartalékalap növelésében s a különleges tartalékalap létesítésében kívánta az intézet megszilárdítását előmozdítani. E törekvésnek eredménye az intézet vagyoni gyarapodását akképpen szolgálta, hogy az 1892 évben 13000 forintot kitett e két tartalékalap 1918. évben 840000 koronát mutat fel, a 100000 forintról 500000 koronára felemelt részvénytőke mellett. Ép igy növelte a tisztviselői nyugdij alapot 8200 forintról 260400 koronára. Szakértelme s a személyébe helyezett bizalom az üzletágak mindegyikébe jelentékeny emelk dést vitt bele, a tevékenysége bélyegét viselő első üzleti évben 27961 forint 59 krajcár szaporodással 1150246 forint 80 krajcárt kitevő betétállomány 1918. évben 8345000 koronára rúgott fel. Az értékpapír állományt 42000 forintról 3100000 korona névértékre emelte fel s a folyószámla követelés 59000 forintösszegét 1518000 koronára duzzasztotta. Az intézet székházának megépítésével ingatlanaink 1400 forint értékét az 1918. évi értékmegállapitás szerint 177000 koronáig gyarapította. Uj üzletággal is bővítette az intézet üzletkörét, intézetüok kötelékében megszervezve az uj áruosztályt, a bank és pénzváltó osztályt és szoros kapcsolatot teremtett az Osztrák magyar bankkal és — ezt hangsúlyozottan emelem ki —, a Magyar Általános Hitelbankkal. A krónikás, aki majd megírja a betevő és hitelt kereső közönség számába 1872. november 17-én megnyílt intézetünk félszázados működésének 1897. évben kezdődő második 25 évi adatszerű történetét, müvében csak Tuba János e gyéniségének, kötelesség érzetének, szaktudásának és fáradhatatlan tevékenységének eredményeit és sikereit domborítja ki intézetünk ama megingathatatlan szilárdságában, mely áldozatok, veszteségek mellett bár, de dacolni tudott a világcengés és az azt követő béke hozta politikai és gazdasági válság pusztító következményeivel. És itt kizárólag Tuba János érdetnekép és sikerei koronájakép kell leszögeznem azt a tényt, hogy intézetünk fennáll s el nem sodródott az annyi drága mérhetetlen értéket elnyelt örvények forgatagában. Mert épen az Általános Hitelbankkal gondos előkészítés után létesített társulási kapcsolatban állotta ki a tüzpróbát Tuba János élesszemü előrelátása és vezető bölcsessége, mely társulási viszony a közbizalom megalapozásával e hatalmas erejű pénziatézet nyújtotta anyagi é3 erkölcsi hátvéd mellett nemcsak intézetünk versenyképességét és hitelképességét fokozta, de felvértezte az ellenállásra is az előre félt súlyos idők járása után elkövetkezett viharokkal szemben, melyek ha rázkodtatásokat okoztak is, de intézetünknek a gazdasági élet talajában mélyen maggyökeredzett, beépített fennállását érinteni nem bírták. Intézetünk díszére már az elnöki tisztet töltötte b«, mikor a földrészünket végig rengetett. vérzmtar utolsó elnyelő hullámai reánk borították a megsemmisülést, a katasztrófát; a régi acélos erő kiegyenesítette roskatag alakját s izzó fajszeretetétől hevítve nem j csüggedő elszántsággal állt élére a régi vezér körül a régi osztatlan bizalommal összesereglett < tábornak, nemcsak a város, de az egész felvidék magyarságát falankszá tömörítve a nemzeti kisebbségeknek a nemzetközi szerződésben, alkotmány levélben megpecsételt jogai kiküzdésére. Ha kora Fáy Andrást Pest vármegye hírneves táblabiráját a ki megyéje védnöksége alatt az első Hazai Pesti Takarékpénztárat megalapította, a nagy magyar meseköltőt, az ország mindenese épitetonjával megtisztelhette, úgy azt hiszem, mi hálánk megayi'atkozatásáuí joggal nevezhetjük Tuba. Jánost e város mindenesének. Mert Tuba János egész életében dolgozott mindenkiért, egyesekért és az egyetemes jólétért. Nem volt olyan ügyes bajos dolgában hozzá fordult polgártársa, akit ne támogatott, ne segített volna. Nem volt a köz és társanalmi éietnek olyan területe, melyet munkás keze fel nem keresett volna. Nem ismert áldó- j zatot, fáradságot és pihenést, amikor a közér- • dek munkára szólította s lankadatlan buzgó- j sága ki nem meríthető tettvágya mindig talált j tennivalót a közjó szolgálatára. Volt hossza időszak életében, mikor egy maga volt egész Komárom, akinek a város minden buja, baja, öröme, vágya, érdeke, célja, ott forrongott az ö agyában és lelkében, ott érlelődött meg elhatározássá 8 alakult ki tetté, cselekedetté. Vezér volt, aki táborában évek hosszú sorá át egyesítette az egész várost, aki úgyszólván egy maga gondolkozott egész városáért s mindenki megnyugodva bizalommal követte őt az általa kijelölt utón. Kétség kívül voltak Komáromnak magasan szárnyaló, világra szóló tehetségű, halhatatlan szülöttei, akiknek a tudomány, irodalom terén szerzett dicsőségét országszerte, vagy a haza határain tnl is széles e világban meghordozta a hir, ámde ezeknek hatása nem szorítkozott kizárólag városunkra s még szárnybontásuk ideje előtt távozva falaink közül s velünk közéleti érintkezést nem tartva, dicsősségüknek csak reánk verődött viszfénye tükröződött meg méltó büszkeségünk csillogtatásában. Tuba János városához igaz szeretettel és tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodva 45 éves közpályáján minden Isten áldotta tehetségével, tudásának teljes fegyverzetével csak szülővárosa köz és társadalmi érdekeit szolgálta s otthonunk bástyái között kifejtett munkásságának eredményei, elért sikerei avatták őt e kor legnagyobb városi alakjává s városa leghívebb fiává. Nevét nem az ötökkel hivalkodó származás patinája, nem az előkelő születés fénye, hanem önerejéből kiküzdött érdemei s a köznek tett jószolgálatai elvi tathatatlansága aranyozták be s tették a jelen ■ és utókor számára hálára érdemessé s maradandó értékűvé! S a mily hősi törhetetlenséggel s csüggedetlen lelkesedéssel küzdött kezében a magyar kultúra megtépni nem engedett zászlajával az édes anya testéről leszakított felvidéki magyarság egyetemes faji, nyelvi és kulturális érdekeiért rácáfolva és lenyűgözve agguló kora gyengeségeit s testén szervezetén rágcsáló gyilkos kór okozta betegségét : méltán alkalmazhatjuk reá is a jellemzést, amellyel kortársai az elaggott Fáy András tevékenységét méltatták: a férfi érett eszével dolgozott mint ifjú s az ifuság lángoló füzével mint aggastyán. Ezért adózott neki elismeréssel, igazságtevéssel és csodálattal egyik búcsúztatója, aki nemes ellenfélből siratója és gyászolója lett 1 Mi is rójjuk le emléke iránt tiszteletünk és hálánk adóját! A lelkűnkben élő kegyelet lángját lobogtassak fel érdemei oltárán ! S ne lohadjon e láng mig élni fog intézetünk s becsülettel teljesiti hivatását, hogy a közgazdasági életműködés tápláló csatornáin át jótékony : támasza legyen a termelésnek, az ipar és keres- ! kedelemnek! S most a reá emlékezés e felemelő per- I céhen felkérem a tisztelt közgyűlés tagjait, hogy szivükben e megtisztult érzésekkel, gyászunk és fájdalmunk kifejezésére felállássá, 5 mutassuk he áldozatunkat az oltár előtt az ő üdvözült szellemének! De nemcsak lelkűnkben őrizzük emlékét, ez utókor számára jegyzőkönyvünkben is örökítsük meg élete, munkássága homály tálán-emlékezetét. S vonjuk be azt ] érdemei hervadhatatlanságának repkényszálaival! .. . Lezárt szemének adjuk vissza látó, ! reánk szegzett tekintetét, hogy lássa cselekedeteteket ! Lopjuk vissza elnémult ajkára a hangot, hogy intő figyelmeztetéseit hozzánk juttathassa ! Hozzuk vissza őt az általa felépített intézeti palotáink falai közé művész mesteri keze által élethüségben megszólaltatott képmásában, hogy részese lehessen tanácskozásainknak, határozásainknak! Emberszeretetének, szivjóságának példázására nyúljunk le segúö kézzel a létküzdelem elesettjeinek és hajótöröttjein k életmélységébe egy Tuba János nevére teendő, elöregedett, önhibájukon kívül ■ támogatásra szorult komáromi iparosok és kereskedők segélyezései szolgáló alapítvány elhatározásával s utasítsa a közgyűlés az igazgatóságot, hogy rendelkezésre álló anyagi 1 eszközeink szerénységéhez mérten az alapítványi összeg első részletekép 2000 K-t azonnal vegyen gyümölcsöző kezelésbe s az abból az évenkénti üzleteredmény engedte korlátokon belül újabb tőke részletek hozzácsatolásával s * a kamatok tőkésítése mellett 20 év múltán felgyűlt alapítványi tőke kamatjövedelmét fordítsa az alapítvány megszabott rendeltetésének betöltésére.! j E javaslataim elfogadásával, tehát most már a közgyűlés határozatával úgy hiszem nemcsak Tuba János nemes életének hódolunk j s nem is csupán intézetünk rója le azzal a köteles tisztelet adóját, hanem tartozunk mind- I ezzel annyit szenvedett szülővárosunknak is „ . de tartozunk önmagunknak is. Tnba Tános egyénisége, melytől minden hivságos dolog távol áll, nem lesz fényesebb általa, hanem a mi lelkünk lesz gazdagabb, ha az ő életét magunkba olvasztani igyekszünk. Elhaladásaink óráiban bátorítólag fog tekinteni ránk az ő arcképe intézetünk falairól. Ha szűk körünkben az ő emlékezetét erősítjük, szo’gálatot teszünk városunknak is, mely a csüggetegség óráiban sokszor fog az ő ceüggedetlenségéhrz menekülni. De ismétlem, tartozunk ezzel mi ; magunknak is, ha az ő élete példáján magunj kát gyakorolni és edzeni akarjuk, hogy szám; adásunk nyugodt legyen, ha majd az ő szelí lemszárnya megjelenik a Péczelyével, Szinyevj ével, Beötüyekével és Jókaiéval együtt egy | sorban mind, hogy megvigasztaljanak bennün| két, felemeljenek és vezessenek abban a nagy- i szerű világban, amely ebből a földből: az 5 | lelkűkből pompázott elő. Semmi sem vesz el a világon, t. közgyűlés! I Az ö emlékük, köztük a mi drága Tuba j Jánosunké, hallatlanul dús örökségünk, melyet j el sem tékozolhatunk, mert minél inkább téko- I zoljuk azt, annál inkább nőni fog. Isten ellen ; vétenénk, ha hütelenek lennénk hozzájuk, ha ; megtagadnánk emléküket.! I Ulleuél uisumot I minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. ötdékl megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hefenkint háromszor megg küldönc Prágába Gjárási dij 35 korona. ■ rím- hácvlrS 7cinmnnrl ü Lehangolóbb érzéssel még nem tért haza küldöttség Komáromba, mint pénteken Prágából. Nemcsak üres kézzel jöttek, hanem azzal a lesújtó tudattal, hogy ennek a városnak nincs mit remélnie ettől a kormánytól és sorsa iránt teljesen érzéketlen. Szándékosan nem használunk erőteljesebb színeket önnek a magatartásnak a jellemzésére. A törvényszék áthelyezése az igazságügymiuiszter szerint befejezett dolog. Nem történik ugyan máról holnapra, mert Érsekujváróit egy palotát emelni, ehhez egy modern fogházat építeni, 60—70 uj lakásról gondoskodni, nem éppen a leggyorsabb tempót helyezi kilátásba, ámbár nem tudjuk, hogy e törekvő és elszlovákositásra kiszemelt város áldozatkészsége milyen határokig fog mozógni. 8—10 millió koronába kerülne hozzávetőleges becslés szerint az építendő objektumok értéke, bizonyára ér annyit az érsekujvári iparosoknak és munkásoknak, mint a komáromi kikötőépités. A küldöttség, mely a törvényszékért deputált, felkereste a pénzügyminisztériumot is, hogy a kikötő telek hátralékos 2 millió vételárát sürgesse. Áz a válasz, amit erre kapott, méltó volna arra, hogy francia mintára falragaszokon tennék közzé. A minisztériumnak ebbön a kérdésben az az álláspontja, hogy mivel a szerződést még nem irta alá, tehát őt nem kötelezi (!!), ezért nem is utalványoz semmit, mert nem jár (!), de méltányosságból a város súlyos anyagi helyzete iránt, egy milliót kiutalványoznak előlegül. (Hogyha ebből levonják a város állami tartozását, talán semmi sem marad belőle). így pocsékolta el a város közönsége potom pénzen a kikötő telkét, legértékesebb tulajdonát és mo3t már láthatják azok, akik olyan igen az eladás mellett kardoskodtak, hogy milyen alapos volt az ellenvélemény bizalmatlansága és aggodalma a javaslattal szemben. J piai illái.
