Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-28 / 76-77. szám
2 oldal „Komáromi Lapok-1922. junisu 29. = A kópviselőház ülésének befejezése. A parlamenti csaták után a szombati ülésen az elnök a pénteki ülésen előfordult brutalitásokat megbélyegezte, amire a német képviselők szintén résztvettek a tanácskozásokban. A törvények gyártásának nagyüzeme megindult és valóságos szatírájára az igazi parlatnentárizmusnak, egymás után fogadta el az éjjel-nappal ülésező többség a javaslatokat. A képviselőház elnöksége legkésőbb szerda estéig akarja befejezni az üléseket, egyesek szerint azonban kedden véget ér az ülésszak. Bizonyos, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a botrányos eseményekben gazdag ülésszakot már befejezték. Birtokreform uagg telepítés? Egész Európa hangos a demokrácia jel- j szavaitól, a kormányok feje fő a demokrácia j gőzétől, a bürók zakatolnak a kiegyenlítő va- i gyonelosztódás lázas munkájától, tintatengerek : és papiroshegyek emésztetnek föl a nagy munka, tudás, szorgalom, fáradság teremtette vagyonokból rakott máglyán, melyből gyanús vörös Ián- \ got vet ki a még nyugtalanságban élő millók • feje fölé az uj-uj parazsat fogó konstruktiv : munkában meddő szocializmus. Mert ugyan a demokrácia tiszta elvei ér- ; vényesülnek-e a birtokreform keresztülhajtásánál? A megrendült gazdasági élet szanálásáról i előfordul, hogy az erős kéz politikáját igazolhatja a becsületes szándék; a mi generációnk talán igazságtalanságokat lát rendeletekben, tör- ; vényekben, mert szűk egyéni bőreinket sértik; \ a vagyont, tőkét munkájával teremtő ember i előtt nem lehet szimpatikus a szerzett jogok bármi csekély megnyirbálása sem. Már pedig \ a magántulajdon elvén kialakult modern gaz- * dasági és hatalmas kulturjavakat teremtő élet jj gerincébe vág minden reform törekvés, amely \ az osztozkodás keresztül erőszakolásánál a jo- \ gos rekompenzációra keveset ad, vagy lealkudja, j Birtokreform, amely dolgos kezek mun- ■ kájához komoly alapot, földet kíván adni, min- j den demokratikusan gondolkodó ember előtt megérthető és kívánatos. De! Ha egyszer bir- i tokreform készül, az ne csak papiroson, a cimben kürtölje világgá a reformtörekvést, de tartalmában is azoknak a demokrata elveknek megfeleljen. A mi birtokreformunk azonban csak ; már lepel, köpönyeg a hatalmat durva kézzel 1 gyakorlóknál, mert belül elnemzetlenitő szán- | dékot rejteget. ■ Ez a kibuggyanó szándék kezd már nem titok lenni, a trójai faló még nincs Trója falain belül, a türelmetlen igénylők, a polymétés Benes elbújtatott harcosai építő szerszámokkal, : éhes szemekkel járják már a földeket, mérik a helyeket, tervezik a terveket az ugyancsak földéhes, napszámba járó, nem a maga portáján álló, nem a maga ökreit hajtó magyar gazdasági munkás tehetetlenségtől elbágyadt szemei előtt. Úgy mondják, hogy a környék nagy birtokaira annyi földet igénylő jelentkezett, hogy földet kellene kölcsön kérni még, hogy valamennyi kérése teljesithető legyen. S akkor, amikor a magyar földmunkás, a magyar törpebirtokos áhítozó, vágyódó szemmel tekint a ringó, hullámzó kalászos rónaság felé, amelyen ősei dolgoztak napkeltétől napnyugtáig a kenyérért, a földbirtokreform demokratikus jelszava mellett valóságos telepítés kezd megindulni. Ha igazságos akar lenni a birtokhivatal, akkor kikapcsolja a reform keresztülvitelénél a szándékos telepítést. Mert igy olyan színezete van az egész birtokreformnak, mintha csak lepelnek szánták volna ahhoz a munkához, amit magyarán, nyíltan kimondva: mesterséges elnemzetietlenitésnek, az itt évezred óta dolgozó magyarság kijátszásának kell minősíteni. Valóságos mesterséges kiválasztást akar a reform keresztülvinni akkor, amikor az agrármunkákra a kiválasztást századok már megtették. A magyar földmunkás hosszú évszázadokon keresztül élt a szántók, rétek között, élt a földnek, dolgozott generációkon keresztül megedződött karral a föld terményeiért, a vérébe ivódott a munka s ugyan hová fog menni, hol fog uj munkakört keresni, találni magának, ha a föld, kicsúszik a lába alól. Uj proletariátus fog fejlődni a földtől, a lelkeket iekötő ugartól megfosztott ezrekből, mig az uj telepesek, nekik idegen környezetben, uj munkakörben tehetetlenül fognak küzködni a sok izzadságot, igen kemény munkát követelő földeken. Erőszak a lermészet ellen mindig megboszulta magát s lehetetlen, hogy a földbirtokhivatal intézői lucidum intervallumokban ne látnának bele abba a mélységbe, amibe a keresztülerőszakolt szlováktelepités alanyai buknak. Nekünk nem lehet célunk a súlyos következményekre figyelmeztetni a kormányköröket, de kötelességünk a magyarság érdekéber. tiltakozó szavunkat felemelni olyan szándék ellen, amely amúgy is megkötözött szabadságunkat, kisebbségi jogainkat újabb sérelemmel tetézi. A magyarság ragaszkodik a földhöz, amelyet évszázadok óta tartott s amelyből önkezemunkájával javakat termelt. | Tuba János emlékezete. ' Emlékbeszéd, tartotta a Komárom Vidéi Hitelbank köz: gyűlésén dr. Gaál Gyula, a Komáromi Lapok főszerk.-je. Sötét gyász fájdalma remegted meg aj- jj i kamen a szót. Kiáltó ürességet érzek magam körül. ; Hiába keresi borongó lelkem, vágyó két sze* - » mem e terem megszokott markáns alakját, í ; gondfalhök árnyalta erélyes arcával; az üre- [ sen maradt elnöki széket az igazgatóság ran- I delkezéie folytán nekem kellett elfoglalnom, hogy első teendőm bejelentsem a tisztelt közgyűlésnek intézetünk pótolhatatlan veszteségét, í Tuba János volt vezérigazgatónk, majd elnö| künknek a magyarság viszontagságos jelenéért í s jövőjéért vívódott munkássága közben várat| lan, hirtelen elkövetkezett elmúlását. Elmondjam-e vájjon, ki volt Tuba János, i ennek a városnak, a komáromiaknak és intéze- i tünknek? Kiért enéma gyász és égő fájdalom? ; Óh, emlékezzünk a közel múlt szeptemberi \ reggel bágyatag őszelői megvirradtára: mint i riasztotta meg e város apraját nagyját, az , ■ emberek szájáról megfélemedetten elhangzott, j I kételkedve fogadott, döbbenetes hir s a röpke ; í szóban valóra vált lesújtó bánatunk! Mind- : j nyájunk szivében megdöbbenést, megrendülést j S keltett a valóság, mindenki érezte annak su'yát, s nyomasztó terhét; hisz mindegyikünk vesztese j volt a városunkra, intézetünkre ránehezedett j ! csapásnak. ; A köziutézeteink épületeinek ormán a lelkek j S fájdalmának viszhangjakép csakhamar megjelent ! j fekete zászlók beszédes némasága, az örökké í S valóság kapujánál elvált szellem visszamaradt ! j porhüvelye számára közművelődési palotánk ’ i először megnyílt előcsarnokának komor feusé- j ; gessége, a kegyeletnek a raoatalt színes szál- i ■ lagok között borító virágerdőben tobzódó j i gyászpompája, a temetésnek az ezrek, meg j j ezrek sokaságának, a tömeg megindultságától ; 1 szokatlanul kiduzzadt keretei, a bucsuzókuak 1 i a koporsónál s a megásott sirüregnél felzolsogó 1 j jajszava mind, mind a kivételes emberi nagyj ságot, a földi lét határállomásához eljutott i életút gazdag tartalmasságát, uagy értékét s í azt hirdették, hogy a föld, a temető csendes • földje drága kincset orzott el tőlünk, élőktől! Óh a halál kérlelhetetlen, de igazságos j biról Az élet vásári zajában, az anyagiasság j mozgatta érdekhajsza, törtetés, sokszor nem ! kiméli az igazi érdemet, igen gyakran ádáz j indulattal ront neki a közéleti önzetlenség ; gáncsnélküli bajnokának s kegyetlen kézzel I tépdesi meg a köztéren kifejtett áldásos^ mun- I kásság jutalmául kiosztott babérágakat. Ám az enyészet fuvallata pillanatnyilag megtisztítja | az élet kidőlt, nagy alakjait ez egyenlőtlen l küzdelem rájuk lehelte homályától s tisztán ragyogó fényességük kisugárzik a tömegérzés ösztönszerü megnyilatkozásából s széles társadalmi rétegeknek a szemek alján felszivárgó könnyei megc.-illanásából. íme a halál igazságos, részrehajlatl&n ítélete már igazságot szolgáltatott Tuba Jánosnak. S megadta a feleletet az általam feltett kérdésre akként, hogy az életfutás, melynek e megdicsőülés jutott osztályrészéül, a polgártársak erkölcsi, szellemi és anyagi erőgyarapodásának érdekeiért megharcolt, eredményes és mindig a közjó önzetlen szoigál&ta után érkezett el végső leáldozásához. De lebbentsük meg, voDjuk fel a kárpitot Tuba Jánosnak lezárult élete mögött kibontakozó, örök példaadással világító múltjáról, i vessünk egy réveteg pillantást az élet koronáját elnyert földi vándorújára s adjunk választ e helyen, 30 éves tevékenységének színhelyén mi is az általam felvetett kérdésekre. Hálával eltelten kell a Gondviselés kegyelméhez feltekintenünk, hogy az egyszerű halásznemzetség alacsony városvégi házában ringott bölcsőjét életajándékul őserővel, tehetséggel. emberszeretettel és szükebb hazájáért lángoló szeretettől átfűtött lélekkel töltötte ki. Mikor tanulmányai befejeztével egész ifjan szülővárosába visszatért, Pápán már elismert irói nevet hozott magával. A szűk aljegyzői szobából tört elő sokoldalú tudása, ékes szólása, megfontoltsága. Munkabírásával, munkaszeretete versenyzett. Nagy kérdéseket bolygat meg s tűz napirendre. Azt vélnéd, álmokat álmodik, ábrándokat szó, délibábot kerget, miaor rajongó hitével városa jövaodőjét színezi, hogy a múlt század elején a hatalmas keressed -Imi forgalmú pezsgő élettel birt duuamelíéki gócpontot, a szabadságharc után beállott pangás élettelenségéböl becsületes erőfeszítéssel az alkotó, városépítő munka utján a landülés, a fejlődés és virágzás előző színvonalára emelje. Tervei, szándékai propagálására a „Komáromi Lapok“-at alapitjt. Szóval és tollal dolgozik eszméi magvalósításán. Aj/olsto a lesz a város kultúrájának s e célból iüólik'al, művészekkel keres összeköttetést; vezérei a népoktatásnak, a népnevelés ügyének, zászlótartója a haladásnak, úttörője a két városrészt összekötő állandó dunai hid állami kiépítésének, vezetője és irányitója az egyesítés iránt általa indított mozgalomnak. A társadalmi téren kifejtett munkássága köréből az ipartestület megszervezését említem, melynek első iparhatósági biztosa volt. Életre hivott egy műkedvelő társaságot, mely előadásai jövedelméből a dalárda kertet segített megszerezni. Megalakította a női iparegyesületet, melynek titkára volt, s amely az 1892. évbeu állami polgári leányiskolává fejlesztett női ipariskolát tartotta fenn. A két Jókaiház, Beöthy László szülői házának emléktáblával történt megjelölése, az ipar és gazdasági kiállítás rendezése s a Klapka szobor felállítása ugyancsak az ő tevékenysége emlékét óraik maradandóan. A közvélemény vállára emelte a lelkes fiatal tisztviselőt, diadal szekerébe ültette; a népkegy, az elismerés megfüröszté a népszerűség napsugaras verőfényében, s már mint intézetünk vezérigazgatójára rábízta képviseletét a nemzet tanácsában, a politikai téren is kezébe adva a vezéri pálcát s három országgyűlésen át rendületlen bizalmával övezte. Ezek voltak a lendületes, magasra Ívelő életpálya tüneményes közéleti megnyilatkozásai, melyek ezelőtt 30 évvel intézetünk ügyeimét Tuba Jánosnak közszeretetben részesített s a tisztelet és ragaszkodás központjába helyezett egyénisége felé irányították. A főjegyzői aranytollat felcserélte a pénzintézeti igazgató párnázott székével. De figyelmét városáról el nem fordította. Sőt mint anuak országgyűlési képviselője, annál nagyobb súllyal, erősebb nyomatékkal érvényesítette érdekeit. . . Mikor azután más idők jöttek más emberekkel s az országos politika viharzásának hozzánk átcsapott azsla megrázta a mi közéletünket, megakasztva a teremtő, épitő munka folyamát, Tuba János akkor sem hagyta el a fórumot; a törvényhatósági bizottság zöld asztala meilett a leghátsó ülésben őrállókéut sokszor önmagára hagyatva, de mindig harcedzetten és harcra készen buzgott igazai védelmében. Eájó szívvel szemlélte mindig a közélet meddőségét, a tétlenséget, a mozdulatlanságot. Az bántotta, ha nem használhat, mert élete egyetlen törekvése az volt, hogy a köznek hasznára legyen. Közéleii munkássága nagy diadalát hozta meg számára az érsekujvár—komáromi vasút vonal hossza éveken át húzódott állami kiépítésének megoldásra juttatása. A komárom—gútai helyi érdekű vasúti szárnyvonalat pedig négy évvel később 1914. évben, mint engedélyes maga építtette ki. Intézetünk vezetése körül elért sikereiről beszéljenek a rideg számok és puszta tények! Az 1891. év november hó 15-én tartott közgyűlésünkön egyhangúlag megválasztott uj vezérigazgató minden igyekezetét, törekvését az intézet megizmosodásának és a közbizalom meghódításának szentelte. Nem a jövt-delmeknek magas összegű osztalékok nyújtásával könnyen kimeríthető felhasználásában, hanem
