Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-15 / 71. szám
1922 junius 15. „Komáromi Lapok“ 3. oldal. prágai kiállítása, mely pünkösd ünnepén nyílt meg ünnepélyes formák között, a kormány, a főváros, a hadsereg, a hivatalos körök és a társadalom élénk érdeklődése mellett. A köztársaság elnökét dr. Winter Leo képviselte, jelen volt dr, Srobár közoktatásügyi miniszter képviseletében dr. Riha miniszteri tanácsos, a prágai képzőművészeti és az iparművészeti főiskolák rektorai, a diplomáciai kar több tagja, Mittelhauser francia tábornok, Prága város polgármestere stb. szintén megjelenésükkel mutattak érdeklődést a kiváló művészi esemény iránt. A kormány a reprezentációs ház összes kiállítási helyiségeit díjmentesen bocsátotta a Sz K E rendelkezésére és 10000 K államsegélyt folyósított a rendezési kiadásokra. A prágai művészkörök és egyesületek a legmelegebb fogadtatásban részesítették a magyar művészeket és az erkölcsi sikert biztosították részére. A kritika a legmelegebb hangon emlékezik meg a Sz K E vállalkozásáról, mely bennünket is közelről érdekel, amennyiben a kiállító művészek közt Harmos Károly festőművészünk is szerepel igen szép kollekcióval, amely a kiállítás egyik legértékesebb része. A vernissage napján az első képet ő adta el és vevője Mitíelhauser tábornagy, a csehszlovák haderő főparancsnoka volt. Kívüle a magyar művészgárdában Skutetzky Döme elhunyt kiváló festőművész művészi hagyatéka vezet és Angyal Géza, Flache Gyula, Gyurkovics Ferenc, Gerő, Hermély Viktor, Pongrác Károly, Sárkány Kálmán, Tichy K. és Tichy Gyula, Thain János s a komáromi Rosenthal Ferenc, csupa magyar művészek vettek részt. A nemrég elhunyt Skutetzky [Döme mű vészi hagyatéka a kiállítás egyik nagy attrakciója. Hámorképei a maguk nemében egyedül állók, itt szinte verseeyen kívül áll az elhunyt mester. Portréi és tájképei szintén tiszteletet érdemlő gonddal és tudással vannak megfestve. Leánya, Skutetzky Lola festőművésznő szintén résztvett a kiállításon. Harmos Károly 33 képpel van képviselve, amelyeket a zsűri egyhangúlag elfogadott kiállításra, nagy feltűnést keltettek eredetiségükkel és eszmegazdaságukkal. Az első képvásár is Harmos képeiből történt. Műkereskedők egész anyagát megakarták vásárolni, de ebbe a mű vész több okból nem mehetett bele. Ellenben több város meghívását kiállítás rendezése céljából elfogadta. Angyal Géza fiatal és talentumos festő, az ifjúság heve hellyel-közzel elragadja, főleg nagy méretekkel akar feltűnni, amivel erejét túlbecsüli néha. Ennek ellenére elvitathatlanul tehetséges festő, akiben most bont szárnyat az egyéniség. Idegen hatások alatt áll, de ezeket a reminiszcenciákat felejtve, kibontakozik belőle az igazi művész tehetség. Flache Gyula, a kiállítás főrendezője, aki óriási munkát végzett és gyönyörű eredményt ért el. A kiállításról megállapították, hogy az utolsó évtized legnívósabb tárlata. Bravúrral festett képeit jó meglátás, finom szinérzék és tudás jellemzik. Gyurkovics Ferenc üde és friss képein az ecsetkezelés és vonalvezetés virtuozitása lepi meg a szemlélőt. Hermely Viktor a melancholia festője, kinek képeiből a költészet bája csillog elő, egészséges impresszionizmusa még a laikusok előtt is rokonszenvessé teszik képeit. Reichental Ferenc műveit a komáromiak ismerik, de Prága megértőbben fogadta képeit, mely az orosz expresszionizmusnak érdekes alkotásai. Komoly művészkörökben szép jövőt jó sóinak a fiatal művésznek. Sárkány Kálmán akvarelljei rutinos képek, tetszetősek, de nagyobb és mélyebb művészi hatás nélkül. Thain Jánost is ismeri a komáromi közönség, előnyösebben is lehetett volna képviselve mert csak öt képpel szerepelt. Meleg kisalföldi tájképeinek sok nézője van. Három grafikus állított ki a kiállításon: Harmos, Tichy Kálmán és Gerő. Közülük Harmos Károly ez az izmos művészi egyéniség vezet tudás, elmélyedés és gondolatgazdagság dolgában. Tichy Kálmán szintén a budapesti tárlatoknak is elismert elsőrangú grafikusa, aki nagyszerűen rajzol, fejlett szinérzéke van, ötletes, de egyéni stílusa még nincsen. Mint szenzitiv művészlélek élénken reagál az erősebb hatásokra, korán elhalt bátyjára a nagy tehetségű Tichy Gyulára is emlékeztet egy-két kompozíciója. Finom Ízléssel megrajzolt mese illusztrációinak bája, habos, finom és művészi hatású aquatintái a kiállítás legszebb darabjai közé tartoznak. Gerő, a harmadik grafikus Harmos és Tichy súlyosabb művészi egyéniségei mellett nem juthatott kellően érvényre. Egyes képei (Salome, Salambo) artisztikus művészi készségről tanúskodnak. Két szobrász kiállító: Horn Károly és Szvetenay szintén megbecsülést szerzett a magyar névnek. De valamennyi kiállító művész érdemesen és eredményesen munkálkodott közre a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületének ezen első prágai kiállítása sikerén. Ebből nem von le semmit a turócszentmártoni tót művészek nyilatkozata sem, akik arról világosítják fel a közvéleményt, hogy a prágai kiállítás magyar művészek kiállítása. Ezt felesleges volna letagadni, mert a magyar művészeknek dicsőségére válik a prágai kiállítás. Csúz, — Köszuéng, — Ischias elismeri első gyógyhelye! Einstein és a szárazság. Irta : Kiss Péter Pál. ' Kedves olvasó, nem bánom, ha megkövezel is, vagy ami ennél még rosszabb: ha kinevetsz is, mégis meg fogom írni ezt a cikket, amelyben legkevesebb bizonyára Einsteinről lesz szó. Bátran várom a kinevettetés vértanuságát már ezért is, pedig ennél még nagyobb merészséget is el fogok követni. Azt nevezetesen, hogy megmondom minden kertelés nélkül, hogy egyáltalában nem vagyok elragadtatva a relativitás elméletétől. Nem pedig azért, mert egy a normálisnál több tekervényü és mélyebb barázdáju és nagyobb súlyú agyműködésnek csak akkor vagyok bámulója, ha az e szép földön nyomorgó emberiség nagy tömegének boldogulásához járul hozzá, ha csak egy mákszemnyivel is, a mákszemet mennyiségi szimbolikus értelemben véve természetesen. Ha annak a rendkívüli agyműködésnek az eredménye lehetővé teszi, hogy minél többen jussanak emberi sorba, ne kelljen az életet pusztán az anyagi létért való sikertelen küzdelemmel eltölteniök. Már pedig ad-e a relativitásnak oly általánosan csodált elmélete millióknak kenyeret, hajlékot, ruhát, fűtőt, hát még azt, ami ezen felül kell? Nem, úgy e bár? Nos, ha nem, akkor kár is érte lelkesednünk 1 Aminthogy nem tudok lelkesedni, akkor sem, ha egy, az Einstenéhez hasonló nagy agy : srapnellek, vagy egyéb emberpusztitó anyagok tökéletesítésén fáradozik sikerrel. Azt tartom Kölcseyvel: „Napoleon bajvivási, Waterloi diadal Mind csak kakas viadal" Nem a rombolás, nem a fantasztikus elméletek szolgálatába szegődött emberi elme, hanem a munkát végző elmék ragadnak meg és töltenek el soha meg nem szűnő csodálattal. Nézem az ég vigasztalan kékségét, érzem a perzselő szelet végigfutni arcomon, hallom • az emberek sóhaját: — Kipusziul minden 1 — ' Nem lesz kenyerünk! — Jön a megjósolt hét szűk esztendő! És ez az emberiség, mely már évezredek óta lakja ezt a plánétát, nem tanulta még meg, hogyan kell megbirkózni a szárazság rémével. Tudós csillagászai a Marsra irányítva masinájukat, meglátják annaktulnyomólag szárazföldi felületén a szabályos fekete vonalakat és megállapítják róla, hogy azok bizonyára öntöző csatornák, de a Földre még senki ilyen öntöző csatornát készíteni nem próbált. Vigasztalanul kék az ég, a szomju föld hasztalan várja az esőt, mely millióknak adná meg a mindennapi kenyeret. Szomorúság vesz erőt rajtam a tikkasztó hőségben és mint ahogy a rémekkel küzdő gyermek a sejtelmes estszürküleiben dajkájától mesét kér, hogy megtudjon nyugodni: én Jókai apánkhoz fordulok vigasztalásért. Ő Tatrangi Dávidhoz utasít, a Duna deltáján épült Otthon állam alapítójához. És igaza van. Jer hát „(A) jövő század regénye !“ Lássuk mit tud Tatrangi Dávid. „Dávidnak több év óta volt már egy találmánya, mellyel ő nem ütött zajt: magának tartotta. Ez az „esőcsináló készülék." Volt a dobrudzsai rónának egy része, melyet a hajdani mocsárföldből, az újabb gazdálkodási rendszer követelményekép a török kormány gabonatermő földdé alakított át. Ez a tér a Dunadeltától a küsztendzsei vasútvonalig tart. Sok évi folytonos búzatermelés által ez a talaj arra a sorsra jutott, hogy termő erejéből teljesen kizsaroltatott s következtek rá olyan évtizedek, amikben hat Ínséges év jutott négy középszerű termésű esztendejére. Az aszály anynyira meghonosult ezen a vidéken, mint Köves Arábiában ; ha pedig nedves esztendő volt, akkor felvette a vidéket a föld árja s két évig sanyarú maradt a föld, termésre alkalmatlan. Az igy elértéktelenült földek nagy részét összevásárolta Tatrangi az Otthon állam számára. S akkor az aszálylátogatta vidék számára feltalált egy készüléket, melyet ő „esőcsinálódnak nevezett el. Columbus tojása az egész. Még a múlt háborúból maradt a győztes hadsereg birtokában az ellenségtől elfoglalt húszezer darab hadi léggömb. Teljesen hasznavehetetlen, céltalan iim-lom a repülőgépek feltalálása óta. Dávid e haszontalan kacatot értékesíteni nem tudta. Hét óriási vizemelő gépet állított fel, egyet a Dunaparton, mást a tengerparton, a húszezer léggömb alá húsz hektolitert tartalmazó tömlőket kapcsoltatott, amiket a vízgépek megtöltöttek. Akkor minden százra egy repülőgépet alkalmazva, azokkal végig épilteté az egész léggömb tömeget a Dunától a tengerig s onnan vissza: a felemelt víztömeget a földre alá bocsájlva s huszonötször fordulva egy éjjel, tízmillió hektoliter vízzel frissité fel a vetéseket. Úgy, hogy ezen a darab földön a legaszályosabb rekkenő időszakban is minden éjjel megjelent a jótékony eső." Eddig Jókai és most hadd beszéljek egy kicsit ismét én. Mind az írónak, mind a tudósnak s igy a feltalálónak is hatalmas fantáziájának kell lennie. Sőt bizonyára az író kisebb fantáziával is boldogul, mint a tudós. Csakhogy mig az Írónak a fantáziájának működésén kivül nincs más dolga, minthogy leüljön és leírja azt, amit elgondolt, a feltalálóra még igen nehéz feladat vár, mire reálizálhatja azt, amit merészen elgondolt. És ha már realizálta, akkor is a legtöbb esetben hiányzik találmányának a valóságos élet forgatagába való átültetéséhez: a pénz. Innen van az bizonyára, hogy nagyobb a szobatudósok száma, akik elvont, esetleg metafizikai elméleteket állítanak fel, mint azoké, akiknek az u. n. technikai vívmányokat köszönhetjük. És ezért lehetséges, hogy talán már a hottentották is beszélni fognak a relativitás elméletéről, amikor még az eső csinálót senki sem találta fel. Pedig ez az, amire szükségünk volna. Ez az amire vágyom, noha míg e sorokat irom, beborult az ég s a háttérben villámok cikázását vélem látni. Úgy, hogy lehet, hogy mire az olvasó elé jutnak e sorok, már „Tornyosultak setétlő fellegek A sebes zápor gyorsan megeredt s a tikkadt föld, fü, fa, virág felüdült.“ Ha igy lenne, szívesen megbocsátanék
