Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-03 / 66. szám
6. oldal. »Komáromi Kaput« 1922. június 3. Őszinte örömmel fogadtuk jövendőbeli plébánosunk nagy kitüntetését s ebbeli örömünket csak fokozta az egyhangú választás, amelylyel az uj plébánosnak nem csekélyebb örömöt szereztünk, mint a minőt okozott neki a jól megérdemelt apáti kitüntetés. Ad multos annos: számos évig viselje érdemei méltó és igaz elismerését. Dr. Majer Imre a komáromi plébánosok sorában a 20 ik helyet foglalja el. A komáromi plébánia önállósítása óta (1773) elődei voltak a plébánosi székben: 1. Tiborcz János ex jezsuita, adminisztrátor 1773-74. 2. Tornóczy Antal adminisztrátor 1774—75, 3. Matzer Péter exjezsuita 1775—1794. 4. Hury Pál első világi plébános 1794— 1800. 5. Streiter József révi prépost 1800—1809 Később pozsonyi prépost és érseki vikárius. 6. Viturka György szentbenedekrendi apát 1810-1827. 7. Dr. Szemes György révi prépost 1827— 1843. Később esztergomi kanonok, huníi főesperes. 8. Thuránszky Herman adminisztrátor 1843-1846. 9. Lipovniczky István szentbenedeki apát 1846—1851.1849-ben elfogták és bebörtönözték. Később érsekujvári plébános, majd arbei c. püspök, végűi nagyváradi püspök (-j- 1885). 10. Csáktornyái Antal adminisztrátor 1852 —1853. 11. Pázmány Antal aszódi prépost 1853 — 1865. Később esztergomi kanonok, sasvári főesperes. 12. Meszlényi Gyula boóthi apát 1866 — 1881. Később esztergomi kanonok és végül szatmári megyés püspök. 13. Molnár János egedi apát 1881—1900 Utóbb esztergomi kanonok, honti főesperes. 14. Gróf Majláth Gusztáv Károly adminisztrátor 1892—1897. Most Erdély püspöke. 15. Böschatt Ferenc adminisztrátor 1898 — 1900. 16. Kutschera József 1900—1915. 17. Farda Adolf adminisztrátor 1914—16. 18. Dr. Madurkay Miklós 1916—1922. 19. Solymossy Dezső adminisztrátor 1921 —1922. (V. ö. Dr. Alapi Gyula: Komáromi plébánosok. Komáromi Lapok, 1919. február 5. 6. sz.) Dr. Majer Imre nehéz viszonyok közt foglalja el a komáromi plébániát, de törhetlen akaratereje, erős hite, konciliáns egyénisége és türelmessége átsegítik őt az átmeneii bajokon és azokat sikerül orvosolnia. Nagy munka és sok feladat vár reá, de ezek megoldásában szervezett egyházközség áll támogatására készen, mert negyedszázad mulasztásait kell helyrehozni és az ötéves világháború romjait eltakarítani. Ezek egész embert feltételeznek. Dr. Majer Imre ezek közé tartozik a fenti életirása tanulságai szerint. t FORDÍTÓI iroda. $ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A legjobb csehszlovák, szerb, (ciril betűs) horvát, magyar és német fordítások 322 irodájában (Komárom, Városháza, földszint) készülnek. ♦ ♦ $ m Tervszerű magyar knlturpolitika. Ne ijedjen meg senki sem attól, hogy a címben a kuliurát és politikát egy szóban találja együtt. Mert nem a fórumok napi politikájáról lesz itt szó. Ezt a kulturális életbe egyáltalán nem akarjuk bevinni. Sőtl A legnagyobb szerencsétlenségnek tarlanók az aktuális politikai kérdések szemszögéből Ítélni meg a kulturális élet megnyilvánulásait. És anélkül, hogy a magas politikát a legkisebb mértékben is lebecsülnők, annak létjogosultságát tagadnék, mégis kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az alábbi fejtegetésekben valami sokkal komolyabbról, a jövőt és magyarságunkat tekintve, sokkal fontosabbról lesz szó. Arról, hogy mi, az ezeréves magyar kultúra ősi fájáról lenyesett magyarok miként fogjunk hozzá irodalmunk és kultúránk megalapozásához és céltudatos fejlesztéséhez. Még 1919 szeptemberében, amikor a júniusi harcokat kisérő és követő statárium kissé megenyhült és a magyar lapok újra megjelenhettek, sőt egyre-másra uj lapok nőttek ki szinte a földből, még akkor írtam valahol, hogy az a sok újonnan megindult lap semmikép sem mozdítja elő kultúránk megalapozását. Sőt azok csak az erők szélforgácsolására vezetnek. Azonkívül többnek az eredete is nagyon homályos kulisszák mögé nyúlt vissza. Azóta sok viz lefolyt már a Dunán, több nagy lármával megindított sajtótermék csendesen ki is muh már. De a magukat élelmesnek gondoló lapgründolók vállalkozási kedve csak nem szűnt meg. Azóta is, sőt most is egyre-másra alakulnak az uj lapok, részben politikával foglalkozók, részben politikamentesek. Sőt az újabb időkben a bécsi szökevények is áttették egyik őrcsapatukat ide mihozzánk és kimeritheietlennek látszó erszényükből egymás után rázzák ki az emigráns sajtó sápadt lápvirágait, melyek hangnemükben csak árnyaiatiiag — vagy talán semmiben sem — különböznek a hírhedten szomorú emlékű Bécsi Magyar Újságtól és társaitól. Úgyhogy innen-onnan ott tartunk már, hogy a Budapestről szétugrasztott patkánysereg jóvoltából nálunk is az az irodalmi dsungel kezd felburjánozni, amelyik a nagy betörés előtt Pestről az egész magyarságot fojtogatta, közéletünket és a naiv közönség mentalitását megmergezte és amelyiknek nagy részé volt a bekövetkezett sorozatos katasztrófák felidézésében. Pedig nekünk, ha élni és fejlődni akarunk, ezt el kell kerülnünk. Minden erőnkkel azon kell fáradoznunk, hogy a kutmergezők törekvéseit meghiúsítsuk. Epen azért céltudatos kultúrpolitikát kell megkezdenünk és erőink teljes megfeszítésével diadalra juttatnunk. Magyar fajiságunk és az anyatőről levágott kultúránk legéletbevágóbb érdeke ez, amihez különben jogunk van, de szent kötelességünk is valamennyiünknek síkra szállni érte. Az alábbiakban itt fennállói irodalmi és kulturális viszonyainkról tett néhány ! megjegyzéssel kapcsolatban ehhez kívánunk hozzászólni és néhány eszmét megpendíteni, j Hogy az uj államalakulatban kerülésünk idején nem voltak ezen a területen nagyobb kulturális gócpontjaink, sem megfelelő lapjaink és folyóirataink, az egészen természetes, de nem egészséges folyománya volt az egész magyar kulturális és irodalmi életnek. Mert az a nagymértékű centralizáció, amely minden erősebb megnyilvánulást, történt az légyen akár szellemi, akár művészeti, akár közgazdasági téren, egy helyre, Budapestre igyekezett összepontositani, teljességgel megakadályozta, hogy mint Németországban, nálunk is szellemi középpontok alakuljanak ki a vidéken is. Csakhogy amit Kármán József a XVIII. század legvégén oly meggyőzően hirdetett, hogy Pestet az ország szellemi középpontjává kell tenni, mert csak így lehet kultúránk egységes és egységes irányú föllendülését remélni, az később — mondjuk, egy évszázad múlva — nagyon megboszulta magát. Kármán korában valóban életkérdés volt a magyar Írókat összegyűjteni, hogy úgy az egymással való érintkezés mig egyrészt Ízlésüket csiszolja, nyelvjárásbeli eltéréseiket levásitsa, addig másrészt kitartó munkára is serkentse őket. És nem lehet tagadni, hogy az erőknek ez az egyesítése tette lehetővé azt, hogy irodalmunk aránylag rövid idő alatt levetette a gyermekcipőket és pár évtized múlva szinte felszökkent a nyugat nagy és müveit nemzeteinek hosszú múltra visszatekinthető irodalmaihoz. De ennek a kezdet kezdetén célravezető centralizációnak csakhamar rossz oldalai is jelentkezni kezdtek. Boldog-boldogtalan tódulva igyekezett az irodalmi szent Mekka, Budapest felé és aki iskolában valamikép megtanulta a j betűvetést, az — különösen a bomlasztó ele! mek közül — mind-mind itt akart elhelyezkedni ; és könnyű munkával megélhetést találni. így | az iroi méltóság csakhamar lezuhant arról a I magas piedesztálrói, amelyre az úttörők és klasszikusaink tehetségükkel és önzetlen munkásságukkal felemelték. Ezek önzetlenül odaadó és csendes munkásságát felváltotta a talmi irók és irodalmi gyárosok rekedt varjú károgása: íj az irodalom üzletté lett, a legtöbbnél csakis j azzá, minden ideális lendület es eszmei tarta! lom nélkül. És az igy keletkezett irodalmi börzén ] klikkek hatalmaskodtak, amelyek bizony nem ! valami nemzeties szellemben diktálták az iraj mot. Sőt azokat, akik mint igazi tehetségek, j eszmei és faji jelleget is igyekeztek Írásaikba ; bevinni, kizárták maguk közül és ahol csak ! tehették, igyekeztek őket alámenteni. Azoknak ! az íróknak pedig, akik nemikép érvényesülni : akartak, közéjük kellett állani és minden ideáj lis ballasztot levetve, velük károgni. így a legí utóbbi évtizedek irodalmának magyaros szelleme j és jellege alapjában megromlott, sőt a külföldről behurcolt métely terjesztőjévé vált. S mivel a nagy Pestre való törtetés miatt vidéken Íróink Közül csak kevesen maradtak, azért a ; vidékről sem indulhatott ki valamiféle jótékony áramlat, amely a pesii nemzetköziseget és dekadenciát ellensúlyozhatta volna. Mert hisz a fővaros elnyelte a vidéknek úgyszólván minden tehetséget és ilyen gócpontok ott ki sem alakulhattak. Nincs szándékomban itt most azt fejtegetni, hogy ez a tipikus pesti börzeirodaiom és újságírás mennyiben járult hozzá a magyar közállapotok teljes iezüilesztéséhez, az irokat és lapokat sem akarom felsorolni, amelyek a sirásás kétes értékű munkáját végezték. Csak azt jegyzem meg, hogy mi itten a nagy fordulatkor teljesen felkészületlenek voltunk ahhoz, hogy irodalmi életünket önállóan rendezzük be, aminthogy a bekövetkezett eredményeket sem látta előre senki sem. És ez az elmondottak után egészen természetes is. Hiszen a vidék egyáltalán nem tanult meg kulturális, sőt más tekintetben sem a maga lábán járni. Teljesen a dekadens főváros járszalagján botorkált, onnan kapta irányítását és mindennemű szellemi táplálékát. Ezért mozdult meg az egész itteni magyar közélet, igy vele az irodalmi és kulturális tevékenység is az átalakulás után olyan lassan, olyan félve, annyira botorkálva. Nem voltak ezen a részen reprezentáns Íróink, mert Budapest szívta fel az itt nőiteket is, nem voltak tőkeerős könyvkiadó vállalataink, mert szükség sem volt rájuk, nem voltak hangadó laporgánumaink, mert az irányítást, a vezetést a fő-1922* JUN. 17—26 BUDAPESTI ÁRUMINTAVÁSÁR és Autó- és motorcsónak-kiállítás.
