Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-03 / 66. szám
I»22 junius 3. «Komáromi Lapok« 7. oldal. városi lapok vitték. A mi lapjaink, még a napilapok is, kisebb-nagyobb nyilvánossággal, de mégis csak helyiérdekű jelleggel bíró lapok voltak. Amellett — ami szintén nagyon természetes, — a változott viszonyokhoz sem lehetett máról holnapra hozzásimulni. Mindezek és a megjelenésben való többszörös és hosszasabb akadalyoztatas is előidézték azt a szerencsétlen helyzetei, hogy máig sincs valójában vezető sajtóorgánumunk, amely mind elterjedtségre, mind egeszseges és józan szellemére nézve irányitóan tudna a magyar közvéleményt vezetni. Pedig erre egctö szükség lenne. És inkább kevesebb lappal rendelkeznénk, de lennének köziünk erős és versenyálló orgánumok, melyek segítenek az egységes magyar közvélemény kialakulásai es bátor harcosai lennének a magyarság kisebbségi jogainak. Itt tenat mind szellemi, mind anyagi téren erős centralizációra lenne szükség, egy olyan vállalkozásra, ameiy a magyarság számottevő részét minden poinikai vagy egyeb mellékgondolat nélkül egy táborban egyesuené. Ezen egészsegtelen és töiedék magyarságunkra nézve karos, — mert az erők szettorgacsoiására vezet, — az a tünet, hogy néhány ember gondol egy nagyot és mereazet és uj lapot alapit, mert ez előnyös gazdasági vállalkozásnak latszik előttük. A nu helyzeiünkben egy lapalapitás nem egyszerűen csak gazdasági befektetés és nnyagi erők kérdésé, habar megengedem, hogy jó mértékben annak is kell lennie. Ha ez utóbbiak niányzanak, annak a lapnak most és itt nincs létjogosultsága es nem is jósolhatunk neki hosszú eletet, amint azt számtalan példából már eddig is láthaduk. Mert elvek nélkül nem lehet megállni óit, ahol egész világok vívják eiet-halainarcukat. Arra kell tehát törekedni, hogy egyelőre legalább egy lapot mind szellemileg, mind anyagilag annyira megerősítsünk, hogy az bátran telvcnesse a versenyt más nyelvű hangadó lapokkal is. De ennek a lapnak mentesnek kell lenni minden pártpolitikától. Egyetlen jelszava legyen: magyarság. De szolgáljon a magyar olvasó közönség napi szükségleteinek kielégítésére, azért mindig fürgének, mindig frissnek, a napi eseményeket pontosan hozónak kell lennie, azonkívül, hogy jogaink megvédésének és hangoztatásának elvéi sem szabad soha, egy pillanatra sem feledni. Ezért nagyon vigyázni keil, hogy a gerincteienseg, a megalkuvás valahogy ra ne üsse bélyegét, bot még a lap üzleti részében, a hir detesekben sem szabad a zászlóra függeszted elveket felrúgni. Azokat is meg kell rostálni a lap irányának megfelelően. Mert előállhat az a visszás ndyzet, hogy amit a lap a szövegrészben egy-ket oldallal előbb ostoroz, ugyanazt alább a hirdetések közt a legmelegebben ajánlja és propagandát csinál neki. Mindenki átláthatja, hogy a lap munkája igy csak szélmalomharccá és porhimessé devalválódik. De az is bizonyos, hogy a föniebbi elvek alapján szerkesztett lap erős varunk, hatalmas védőbástyánk lesz létünkért es szellemi előrehaladásunkért vívott küzdelmeinkben. Természetesen, amikor igy a centralizációt hirdetjük, nem mondjuk azt, hogy a kipróbált helyi lapokat üssük agyon. Azok a maguk őrhelyen nagyon jó szolgálatokat tettek eddig es tesznek ezután is a magyarságnak. De meg helyi szükségletek is kívánjak létezésüket. És a kívánt nagy lap vagy lapok mellett igen hatásosan szomatnak bele az elvi küzdelmek koncertjébe is. Ami pedig az u. n. emigráns sajtót illeti, azzal szemben a legmerevebb elutasítás, a tökéletes boykott álláspontjára kell helyezkednünk, jelenjék meg az a sajtótermék akár Bécsben, akár ut minalunk. A magyar szellem és kultúra szégyenfoltjai ezek, aminőket eddig egyetlen más nép sajtója sem produkált. A miben az a szomorú dicsőség, hogy saját nyelvünkön saját fajunkat gyalázó, bemocskoló, denunciáló sajtótermékek jelennek meg, amelyektől minden jóizlésti ember undorodik, még ha nem magyar is az illető. Ezek a legaljasabb eszközökkel dolgoznak saját fajuk — vagy csak a nyelv ugyanaz ?! — megrontásán, még az uszítástól és fenyegetéstől sem riadva vissza. És szomorú látni, hogy az a kritikátlan magyar ember, ha kezébe jut egy ilyen sajttakaró, milyen mohón szívja magába annak bóditó mérgét! Hogy ettől megmentsük az egyszerűbb népet, a legszélesebb körű felvilágosító munkát kell megkezdenünk, hogy ezek a bennünk folyton arculpökdőső kis- és nagypiszkosok végre-valahára eltűnjenek a magukat magyaroknak érzők kezéből. Ha nem támogatjuk őket koronáinkkal, önmagukban összeomolva majd csak eltűnnek a dicstelenség homályába. Mert elvégre a pünkösdi királyság olajos korsója sem csorog örökké. És a szubvenció is megszűnik ott, ahol nincs eredmény. ______________ (Folytatjuk.) Gin. Iparosok! A borzasztó csapás, mely Szlovenszkó egész iparát fenyegeti, szoros összetartásra ösztönöz bennünket az utolsó órában, hogy védelmezhessük magunkat az iparosság legnagyobb ellensége, a stagnáció és munkanélküliség ellen. Az összes iparágak és társadalmi osztályok mind szervezkedtek, csak mi iparosok maradtunk egyenetlenek. Ez az egyenetlenség volt a győzelme ellenségeinknek, akik ezáltal megerősödtek és az iparon a legnagyobb sebeket ejtették. Egy további egyenetlenseg csak siettetné és előmozdítaná az amúgy is nagyon szorongatott iparosság elfojtását. Az egyes ember erőtlenül all ezen problémával szemben. Orvoslást, valódi radikális orvoslást csak az öntudatos egyesülés, szervezkedés nyújthat. De ezen szervezkedés támaszkodhassak Szlovenszkó összes iparosaira. Iparosok! Testvérek! Döntsetek ti magatok csatlakozástokkal sorsunk felett. Ébredjetek az iparosságra oly káros lethargiaból, mondjátok ki mindnyájan a megváltó szót: Mi belepünk a Szlovenszkói Iparosok Országos Szövetségébe. Iparosok! Ti vagytok ami államunk legerősebb oszlopa és leghatalmasabb támasza. Csak ti vagytok hivatva felépíteni és újjászervezni azt, amit a szerencsétlen háború elpusztítod. A ti kezetek munkája van hivatva maradandó értékű mesterművei alkotni. Iparosok! Védjéíek legszentebb birtokotokat. Nyújtsátok fesivéri és baráti jobbotokat egy eddig nem letezett hatalmas szövetségre, mert a ini szemünk előtt csak az a szent cél lebeg : megerősödése és nagysága az iparosságnak. A Szlovenszkói Országos Iparos Szövetség joggal dicsekedhetik azzal, hogy a legteheísegesebb es legtekintélyesebb férfiak állanak élen. Ezen férfiak, akik veletek gondolkodnak és éreznek, egyesülve az ipartestületekkel, iparegyietekkel és mester szövetkezetekkel, bármikor latba vetik egész hatalmukat és tekintélyüket az egész iparosság összes érdekeiért. Azért a ti betátastokra és józanságtokra hivatkozva, kérünk benneteket, segítsetek nekünk összehordani az anyagot és köveket, hogy egy oly müvet alkothassunk, mely lángoló szavakkal fogja hirdetni: Isten áldása legyen a becsületes és tiszteletre méltó iparon 1 Az Orsz. Iparos Szövetség nevében : Hermann Gyula elnök. Boldoghy Gyula a Komáromi Ipartestület elnöke. Hölgyeknek ajánljuk az évtizedek óta elismert és kedvelt Kriegner-féle szépitőszereket: Krieg ner akácia-krém 2—3 nap alatt fehérít, simít fiatalít szépít. — Teljesen ártalmatlan. Kriegner akáciaszappan kellemes, tartós és üdítő. Kriegner akácia-púdéi* védi a bőrt a nap és szél befolyása ellen. Kapható mindenütt. Egyedüli készítő Kriegner gyógyszertár 297 Budapest, Kálvin-tér. — Látta Ön már Czibor kalapos-mester kirakatait? (Jókai-u. 2.) Ez idő szerint szenzáció I A legnagyobb választék Hűeket nyúlszőrkalapokban és sapka-újdonságokban! Kalapok alakítása, tisztítása és festése a legújabb módszer szerint! Előnyös árakt Szakszerű kiszolgálás l 1*7 Borzalmak százada. Folyó XX. századunkat bátran nevezhetjük a borzalmak századának... Mindjárt a második évtizegében elhelyezkedett a nagy világégés, az óriási világháború és — a különböző nemzetek fogvicsorgatása után Ítélve — a harmadik évtizedben lehet még oly irtózatos zenebona, minőkre még a legberekedtebb ukáciusok sem emlékeznek. De nem kívánjuk! A világháború-szülte nagy nyomorúságnak következményeit ma is-sajnosán tapasztaljuk. Azóta az enyém-tied közötti külömbség sziláid alakja kezd cseppfolyós állapotba jutni. Ahhoz értő szakavatott férfiak valóságos sportot űznek a oetörésekből s dicséretükre legyen mondva — csak a legjavát emelik el a ruhaféléknek és élelmiszereknek. Továbbá minden lap fűszerezve van parázs öngyilkossággal és gyilkosságokkal. Mint nemrég a nemesócsai eset! És itt állapodjunk meg egy pillanatra ... * Régi principálisom, Tretter Mátyás esperesplébános beszélte, hogy milyen okos emberek voltak az ő egykori sváb hívei Kirván. Mikor a fiaik házasodni akartak, a bölcs apa — tehetsége szerint — néhány hold földet kihasított a birtokából s vőlegény fiának adta. Ugyan igy tett a menyasszony édesatyja is. — Hadd boldoguljanak a fiatalok is! A magyar ember (vérmérsékletének hódolva) itt is a szélsőségekbe vagdos. Vagy semmitsem akar adni a fiataloknak s akkor szegények „kénytelenek lopni“ az öregnek búzájából, kukoricájából, hogy legyen pár koronájuk, — vagy mindenét odaadja s előáll az ócsai eset! A magyar, ki a vérszerződés megalkotása alkalmával — már 1000 év előtt! — olyan politikai érettségről tett bizonyságot, hogy ma is tátva marad egész Európa szája: az ily kis kaliberű „vér"-szerződések megkötésénél nem tud az arany középuton maradni, hogy jusson is, maradjon is! Hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon ! Hiszen a jó Isten nem azért adta az észt az embernek, hogy maga után huzza, mint a juhász a botját, hanem azért, hogy az mindig kéznél legyen es használja! És pedig — okosan használja! Akkor majd megszűnnek a keserű örökösödési háborúk és talán az ócsai esetek is letűnnek a történelem színpadáról. Bár úgy volna! Deák Antal. híreik. Kérdések. Fénylik Uram, napod — S ránk sütni nem szabad ? Itt van bús éjszakád — S a — hajnal hol marad ? Adsz esőt, harmatot — S ajkunk szomjan eped ? Elült már a vihar — S mért — villámlik eged ? Teremtél nemzetet: Hogy éljen.. . S mért — halott ? S ha — meghalt, minek — él ? — Láttál: szabad — rabot ? — . . . Kérdezünk. — S nem felelsz. Hallgatsz, jó Istenünk, A sok kérdésre hát: Könnyel — mi — felelünk. .. Bodnár István. — Az uj apátplébános körünkben. Dr. Majer Imre bélai c. apát, pápai titkos kamarás, komáromi plébános tegnap, pénteken este 8 óra után érkezett hívei körébe. Az állomáson dr. Mihola Ferenc városi tiszti főügyész, a kegyuraság elnöke és dr. Alapi Gyula az egyházközség elnöke, valamint Solymossy Dezső h. plébános várták és fogadták.
