Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-06-03 / 66. szám

1922. június 3.

„Kom&romi Lapok"

5. oldal.

|| tüntetőén, a Hanságban főként vízrajzi okok I voltak mérvadók, tekintettel arra, hogy a Magyarországnál maradó Hanság- csatornától északra fekvő területek Ausztriánál való meghagyásuk esetében gazdasági pusztulásnak lennének kitéve, a lékai területnél, mint a Pinka-völgyben főleg gazdasági okok. A népszövetség kedvező döntése esetén a legkedvezőbb esetben 18 község 42 300 holddal és kereken 12.000 lakossal kei ülne vissza Magyarországhoz.

A szorosan vett határmegállapitási mun| kálatokat ez a bizottság csak megkezdte és 1 ennek folyamán eddig a brennbergi kőszénig bánya úgynevezett „Ilona“ aknáját Magyarig országhoz visszacsatolta.

A határmegállapitás ügyében jogilag az I osztrákokkal szemben legelőnyösebb a helyzet,

Imert mig a többi szomszédállam és Magyarország között a visszacsatolásra javaslatba hozott területek átadása tárgyában a népszövetség csak közvetítésre hivatott, addig az osztrákok a velencei egyezség értelmében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a bizottsági javaslatokat, I illetőleg a népszövetségi határozatokat fenntar- I, tás nélküi elfogadják.

A magyar—román határmegállapitás. A magyar—román határmegállapitó bizottp ság április hó folyamán a népszövetség elé ter- i jesztetíe határkiigazitó javaslatát. Javasolja négy l tiszta magyar községnek, a szatmárvármegyei f Nagypalad és Börvély, továbbá a Bihar-, illeí tőleg Arad vármegyében Ant és Kispereg közli ségeknek Magyarországhoz való visszacsatolá{ sát 21000 holddal, több mint 600J fő lakos| Sággal. Ezzel szemben a bizottság Romániához \ kivanja csatolni a csanádvármegyei Nagylak j község határának jelenleg magyar közigazgatás 5 alatt levő részét 600 fő tót, román és magyar | kevert lakossággal és 6000 hold területtel. E területen fekszts a gazdasági szempontokból ( nagyon fontos nagylaki „Pannónia“ keaderfonól gyár, valamint Nagylak vasúti állomás is, úgy hogy ezzel megszakadna a makó - mezőhegyesi 1 vasúti összeköttetés. Magyarország pedig kényszerülve volna arra, hogy a megszakítás pótlására Magyarcsanád és Csanádpaiota között egy körülbelü 10 kilométer hosszú uj összekötő vonalat építsen. Ezenfelül a bizottság úgy döntött, hogy a tiszta magyar Nagypeies«e, Kispeleske és Atya (Szatmárm), továbbá Kisiratos (Csanád m) községek, melyek a békeszerződésben nincsenek külön megnevezve és melyeknek hovatartozása felett a bizottságnak a szorosan vett határmegállapitás folyamán saját hatáskörében kellett volna döntenie, bár a lakosság szinmagyar voltára és gazdasági helyzetére való tekintettel a Magyarországhoz való csatolást kérte, Romániánál maradjanak.

Ezenfelül a magyar-román határmegállapitó bizottság az úgynevezett trianoni határvonal kitűzésénél, mely egyébként csak Bihar vármegye egy részében történt eddig, több mint ötezer hold területet szakított el Magyarországtól, vissza pedig csati négyszázharminc holdat ítélt. Az elszakított területek közé tartozik a többek között a Tisza grófi családnak Geszt mellett levő Rád vány-puszta birtoka is, melyet minden fáradozás ellenére sem sikerült megmenteni.

A csehszlovák—magyar határmegállapitás.

A csehszlovák-magyar határmegállapitó bizottság részletes eredményeket még nem mutathat fel, mivel a bizottság ugyanilyen minőségben a cseh német, a cseh-lengyel és a csehoszirák határmegállapitást is végzi. Itt csak igen szerény hatarkiigazitásokra van kilátás, a békeszerződés kísérőlevele értelmében felállított történelmi, néprajzi, gazdasági, földrajzi és statisztikai tanulmányokkal megokolt követeléseinket a bizottság, igen futólagos helyszíni szemle után, azzal utasította vissza, hogy azoknak teljesítése a békeszerződés szellemébe ütközik. Ugyancsak visszautasították minden helyszíni szemle nélkül a magyar kiigazítási javaslatot, mely a tiszta magyar lakosság által lakott Kis Magyar Alföldre, illetőleg a Dunahatárszakaszra vonatkozott.

Viszhang

Deák Antal ny. r. kath. plébános ur „Egyesülésben az erő" cimü cikkére.

Közel 40 éve állok a Krisztus szolgálatában. Mindenkor örömmel és lelkesedéssel teljesítettem e szolgálatot, abban a felemelő, bátorító, csüggedést nem engedő hitben, hogy előbb-utóbb diadalmaskodniok kell a krisztusi eszméknek ... a sötétség és gonoszság felett;

— hogy az első pünkösd napján csudaszerüen megalapozott testvériség templomának minden bizonnyal fel kell épülnie !

Azonban, midőn magányos elmélkedéseim alatt visszaszállt lelkem a keresztyénség hosszas és változatos múltjára s vizsgálgattam egyúttal a jelent és a jövő reménysugarai biztatólag nem intettek felém, önkénytelen kérdeztem : mi lehet az oka, hogy a szent, várva várt templom még mindig csak az apostoli alapozásnál tart —, vádolólag intve az egész keresztyénség felé ?!

. . . Kérdésemre mindenkor ezt a feleletet nyertem : az apostoli-utódok hűtlenek lettek! . . . Nem azzal a tűzzel, lelkesedéssel, önzetlenséggel, hűséggel szolgálták a Krisztust, mint azok, akik az első köveket lerakták — és jólehet csak tizenketten, de a világábrazatát mégis megfordítottak ... Az apostoli utódokat — nagyon kevesek kivételével — rabul ejtette a világ lelke ... az önzés démona... Ahelyett, hogy adták volna „Soli Dei Gloria“ : keresték, munkálták a saját dicsőségöket, hatalmukat, anyagi érdekeiket.

Némelyek szerint talán tulmerész, de megmásithatlan álláspontom az, hogy a tenger kínt,' szenvedést hozott, a testvériséget csúfosan arcul vert világháború ... erős váddal terheli az apostoli utódokat is. Mert, ha a dicső Apostolok óta annyi száz- és százezer apostol-utód magasztos hivatásának magaslatán áll és működik

— különösen a közvetlen testvérekkel — a tanítókkal együtt —, lehetetlen, hogy kétezer év alatt a testvériségben, mely kizár magából minden önzést, irigységet, telhetetlenséget —, annyira összeforrasztani ne tudták volna az emberiséget, hogy az egymást gyilkoló undok eszközök és fegyverek és az ezekre megbocsáthatatlanul pazarolt milliárdok helyett: a közjólétnek, közmivelődésnek, közboldogulásnak oltárait — a testvériség templomával együtt fel építhették volna.

A rettenetes vérzivatar és istenítélet alatt és után — amely tőlem is két gyermeket kegyetlenül elsöpört —, némi vigasztalást az nyújtott: az Úr utai végéremehetetlenek...; hátha-hátha az irtózatos tűz megtöri a szivek jegét s az egymás megértésére, a testvériesülésre, a krisztusi szeretetre vezet . . . Reményem csúfosan megcsalt . . . Még mindig a régi hidegség, elzárkozottság, a legnagyobb közöny a szent dolgok iránt. Még ma is fázik akárhány kath. apostol utód: ha egy prot. apostoli utóddal kezet kell fognia. Hallatlan ugy-e? De Így van ... És mit szól ehhez Róma?!... Azonban nem ez a fő, hanem az, hogy mit szól ehhez a Krisztus? ... Több mint bizonyos, ostorral felelne. És oda kiálltja : „hát még ti hivatottak se tudjátok, hogy nincs sem zsidó, sem görög, sem ur, sem szolga, sem férfi, sem nő közt személyválogatás! Mert ti mindnyájan egy Atyának a gyermekei — tehát testvérek vagytok!“ ... És, hogy az igazimádók az Istent lélekben és igazságban imádják.

Az első pünkösdi lélek ... az a szent Tűz, akit oly kevesen ismernek és még keve sebben bírnak szivükben — szállja meg keblünket; rázza fel az önzés, a szeretetlenség álmából; döntesse le — és főképp a vezetőkkel, a papi fejedelmekkel a felekezeti, a nemzetiségi válaszfalakat, amely nem a népek iránti szerétéiből állnak fent,. . . vezessen a Krisztusi szeretet szakadatlan munkáihoz, hogy enyhüljön a nyomor, vigaszt találjanak a megsebzett és sok helyen még mindig vérző szivek 1

. .. Szeretett Testvér! Deák Antal! — akit önérzetes büszkeség és boldogság tölthet el, hogy fogva tart az a pünkösdi lélek, akinek sugalatára történt kedves hívásodra: nagy örömmel társulok Veled a köztestvériség templomának az építésére 1

Testvéri forró üdvözlettel

Martos, 1922.

Puskás Lajos \ ref. lelkész.

Az ól AoiÉHi jaipiMn.

Komárom plébániája uj vezetői kapott dr. Majer Imre eddigi párkányi plébános személyében. Komáromban sokan ismerik őt, hiszen gyermek és ifjú éveit ebben a városban töltötte, sok ismerőse és barátja él még, akikkel együtt rótta az iskola padjait és megosztotta gyermekjátékait.

Életrajzi adataiból és papi működéséből elmondjuk róla a következőket:

Dr. Majer Imre 1865. márc. 12 én született Aradon, tehát jelenleg 57 éves. Katonacsalád fia, édesapja mérnökkari őrnagy volt és Aradról a komáromi helyőrségbe került állomásra; gyermekei itt jártak az elemi iskolába és a kisgimnáziumba is. Imre volt a harmadik fiuk a gondos szülőknek, akik a községi elemi iskolába Íratták be, ahol az 1871—1875. évek közt végezte az I—IV. osztályokat. Majd az algimnáziumba került, ahol tanárai Lóskay Piacid, Halbik Ciprián, Benyák Ottó, Gyulai Rezső, Panghy Özséb, Németh Vilmos nagyon meg voltak elégedve előmenetelével az I—Ili. osztályokban, amelyeke itt járt.

Szülei a papi pályára szánták, mely iránt kora gyermekkora óta őszinte hivatást érzett lelkében. A teológiát Esztergomban elvégezve, 1888-ban szentelték fel pappá, azután Garamkövesdre került káplánnak. 1890-ben Esztergom- Vizivárosban, majd Érsekujvárott káplánkodott, 1893-ban pedig Leányvárott lett plébános, ahonnan 1906-ban Párkányba került plébánosnak.

Leányvár községben 14 évig működött s ottani működésének sarkpontja a felekezeti iskola megmentése volt. Ezt az iskolát Vargyas állami tanfelügyelő annak idején minden áron államosítani szerette volna, részben mert német ajkú iskola volt, részben pedig azért, mert a düledező iskolát újra építeni és kibővíteni a község nem volt hajlandó. Majer plébános, hogy az iskolái megmentse, lemondott egy évi jövedelméről és ebből egy modern, uj két tantermű iskolát építtetett. Ezen önfeláldozó nagy buzgóságáért és áldozatkészségéért a pápa Vaszary Kolos hercegprímás felterjesztésére tb. kamarásává nevezte ki, a község pedig hálából az iskola homlokzatára elhelyezett márványlappal örökítette meg emlékét.

Párkányba 1906-ban került Majer Imre dr„ miután elődje, báró Jeszenák Gábor pozsonyi kanonokká neveztetett ki. Első teendője volt a templomot és a plébániát restaurálni kívül-belül. A templomot egy év alatt rendbe hozatta, szépen kifestette, az oltárokat, a szószéket renováltatta, bevezettette a villamos világítást, uj orgonát és zászlókat szereztetett be a különben szegény templomnak. Azonkívül szép temetőkápolnát építtetett, Nánán pedig, filiális községében, nehéz küzdelmek árán az ő utánjárására és fáradozására felépült az uj templom 1912-ben.

Mint az esztergomi-vízivárosi zárda és nőnevelő intézet igazgatója 16 éven át sok áldozatot hozott. Ottani működésének koronája és nevének minden időkre megőrzője az uj emeletes kath. polgári iskola.

Ily kiváló és érdemes férfiút választott meg egyhangúlag a város kegyurasága, hogy méltó utódja legyen egy Lipovniczkynak, Meszlényinek és Majláthnak a komáromi plébánián.

Mint apátot küldi őt városunkba a főpásztor, felruházza őt külső dekórummal, hogy uj működési helyén tovább szolgálhasson az Isten dicsőségére és hívei javára.

Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás f. évi május hó 1-én dr. Majer Imre párkányi plébánosnak, a lelkipásztorkodás és tanügyi téren szerzett érdemeinek elismeréséül a sz. Margitról nevezett bélai c. apátságot adományozta.

Dr. Majer Imre ezen megérdemelt nagy kitüntetése általános örömet okozott városunkban, a főpásztor már mint apátot küldi az elárvult komáromi plébániára az érdemes férfiút, hogy uj működéséhez és előkelő állásához, magasztos, fenséges apostoli, hivatásához a külső dekórummal is rendelkezzék.

Majer Imre valóban megérdemelte a főpásztori kitüntetést. A lelkipásztorkodás terén nagy érdemei vannak, a kath. tanügy terén pedig szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett. A tanügy és a kath. iskola nagy barátja, a katholikus iskolák jellegének és jogainak bátor, csüggedést nem ismerő védelmezője.