Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-27 / 63. szám

4. oldal. «Komáromi Lapok« 1922. május 27. mozgósítanának a németek ellen. Mainz irá­nyában károm két óta francia csapatok, több­nyire színesek, teljes felszereléssel vonulnak fel. Számos vonatot vette* * észre, melyek nehéz tüzérséget szállítottak. A másik rémlátomást, helyesebben ten­denciózus híresztelést a Kassai Hírlap zengi el, amely mindig örül, ha Magyarországról valószínűtlen híreket írhat. Mert ezt Írja a K. H.: A nagyhatalmak még a génuai konferencia megnyitása előtt néhány nappal, ezúttal már harmadszor, erélyes hangú jegyzékben fordultak a magyar kormányhoz, amelyben a hadsereg leszerelését követelik a trianoni békeszerződés­ben megállapított létszámra. A magyar kor­mány mint mindig : úgy most is kibúvót keres és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy eleget tegyen az entente kívánságának. Hogy meg­találják a kiutat és megmentsék a menthetőt: egy régi, akkor jól bevált, de ma már aktuali­tását veszteit trükkhöz folyamodtak. Ismét elővették kedvenc vesszőparipájukat, amellyel port akarnak hinteni az entente szemébe. A magyar kormány lapjai ismét elkezdték a régi nótát játszani: a magyar hadseregre szüksége vau Európának, hogy megmentse az orosz bolseviki veszedelem elől. A magyar hadsereg szerintük Európa egyetlen fegyelmezett és lábon álló hadserege, amely nemcsak egy esetleges bolseviki támadás ellen tudná megvédeni Európát, hanem offenzivára is képes Orosz­ország ellen. Majd igy folytatja a K. H.: Az orosz kérdés fegyveres beavatokozás nélkül is eliminálódott, a magyar oft'enziva tervét soha rosszabb időben nem lehetett volna a kurzus lomtárából előráncigálni, de a magyar kormány mégis megkísérli ennek a rozsdás fegyvernek használatát. A külügyminisztérium egyik osztálya egy régebben, Masarevicb mostani bécsi követ, akkor még egyszerű miuiszteri tanácsos által kidolgozott tervezet alapján: orosz—magyar vezérkart állított föl Budapesten és külföldi propaganda szervezetei utján teljes erővel lancirozza külföldön is a tervet. A szervezés üi;yét a magyar kormány megbízásából Krisz­tiét* Aladár, a Terüleivédő Liga főtitkára végzi, ő szervezte meg az Aggteleki-utca 2. szám alatti központi irodát is, amelyet szerényen Orsz. Royalista Klubnak neveznek. A szerve­zet hivatalos cime: Bus, ami három betűben vaió összefoglalása Bukovinának, Ukrajnának és Szibériának: a nagy orosz álmok teljesedé­olyan hamar eljönnöm otthonról. . . A nagyok miatt. .. Az anyámtól. Hirtelen becsukódott a szája. Oly gyorsan és erősen, mint egy vasajtó. Sápadt arca égő pirosra vált és kisietett a szobából. — Megér­tettem a feleségem könyörgő tekintetét és néhány órai futkosás, ácsorgas, magyarázat és kapacitálás árán délutánra el volt intézve, be volt szerezve minden és este Marie talán első­nek ült be a vonatba a kosarával, üvegekkel és minden jóval, szükségessel és hasznossal meg­rakott szatyorral, amibe talán becsinált csirkét is pakkolt az asszonya, hogy mindjárt valami jót tálalhasson az anyjának. — És most magának semmi más dolga és gondja ne legyen. Marie, mint az édesanyja és még csak ne is Írjon nekünk se, amig olyan nem lesz az állapota, hogy erre is jut ideje-Marie huszonötödször is kezet csókolt a feleségemnek és a vonat végre nekilódult a fe­kete éjszakának. * Az első hir, amelyet Leobenből kaptunk, egy igen virágos nyomdai dísszel kiállított gyászjelentés volt, hogy özvegy Laki Karíné hetvenkilenc éves korában keresztény türelem­mel viselt hosszú szenvedés és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után az Urban elhunyt. Körülbelül tiz nappal a gyászjelentés után, amelyet ajánlottan tettek postára, megérkezett maga Marie, tetőtől-talpig gyászban, fátyolos kalappal a fején, fekete cérnakeztyüvel a kezén, ahogy az ilyenkor illik. Erősen le volt sová­ny odva, az arca sárgásfehér, de beesett szeme feltűnően átfényesedett és a tekintetében volt valami különös elváltozás, amit nehéz lenne meghatározni. Határozottabb, sőt elszántabb, de egyben mégis lágyabb, kiengedetebb, mint azelőtt. És a hangja is átfűtve valami kemény belső melegségtől, amint beszélt: sének. A Bus vezérkarában orosz részről Vol­­konszky herceg-tábornok, Leonid ezredes, Kra­­potkin Pavei ezredes, 8erg« de Ginst tábornok foglalnak helyet. A magyar hadügyminisztéri­umnak négy képviselője dolgozik együtt az oroszokkal. A magyar bizottság vezetői: Papp­­váry Elemér ezredes és felsőbüki Nagy Gábor alezredes. A vezérkar nem lenne teljes, ha az Orgesch, a reakciós bajor tisztek szervezete is nem lenne benne képviselve. A bajorokat Cosmann őrnagy Hvetschuk kapitány és Fra­­schovsky őrnagy közös orosz—magyar—bajor vezérlő bizottság, amint kézhez vette az en­tente legutolsó felszólítását a hadsereg felosz­latásáról, azonnal haditervet dolgozott ki Oroszország elsöprésére. A nagy akcióba Len­gyelországot is be kívánják vonni. A haditervet Volkonszky herceg, a duma hajdani elnökének öccse juttatta el az ententéhez. Ugyanő kép­viselte az orosz—magyar vezérkart a genuai konferencián is, ahova a magyar kormány költségén utazott ki tiltakozni az ellen, hogy a szovjet képviselőivel a nagyhatalmak szóba álljanak. A Bus-nak Berlinben, Becsben, Bukarest­ben és Beigrádaan vannak fiókjai, amelyek, hogy az ellenforradalmár orosz tisztekre éber szemmel vigyázó hatóságok figyelmét kijátszák, mint export és import irodák szerepeinek és szabályszerűen cógjegyezva vannak. Az Orge­­schel és a külföldi fiókokkal az összeköttetést egy Josef Scherer nevű ismert politikai kalan­dor, a társaság kurírja tartja feun. Valameuy­­nyieu magas „zsoldot"4 kapuak a hadügymi­nisztériumtól szolgálataik elismeréséül, fejezi be tendenciózus híradásait a K. H. Az üzemi tanács. (Július 1-én lép életbe.) Az üzemi tanácsokról alkotott törvény a végrehajtási utasítás szerint julius 1-én lép érvénybe. Minihogy az ipari életben a. munka­adó es munkások közötti viszonyt radikálisan megváltoztatja ez a törvény, nem lesz érdek­telen vele bővebben foglalkoznunk. A törvény szerint üzemi tanácsot minden olyan ipari üzemben kell wlakitani, aho! legalát>b 30 munkást foglalkoztatnak. Kivételt képeznek a bánya-és vasúti vállalatok, ezeknél továbbra is a bizalmi rendszer marad érvényben. Az üzemi tanácsok jogai és kötelességei: ellen kell őrizniük a bér- és munkaviszonyok betartását; betekinthetnek az üzemnél vezetett bér- és fizetési könyvekbe; a munkasdók és — Hála istennek, minden igen szépen ment. Mutterl szegény megismerte és bizonyo­san nagyon örült neki, mert mosolygott. És még tudott annyit mondani, hogy: ez a leg­kisebb ... És egy kortyot ivott is abból az édes borból, amit a nagyságos asszony küldött. És úgy halt meg mint egy madárka. És a te­metés is hála Istennek, nagyon szép volt. Oda­temették a boldogult Vater mellé, igazán sokan voltak és mindenki nagyon megvolt elégedve, hogy ilyen szép rendes temetés szegény embe­reknél ritkaság. És a borból mindenkinek ju­tott egy pohárkával és mindenki azt mondta, hogy ilyen finomat még életében nem ivott. Hála Istennek, minden nagyon szépen ment. És mikor mindezt szép sorjában elmon­dotta Marie, aki a gyászfátyolos kalapot le nem tette a fejéről és úgy viselkedett, mint egy na­gyon szerény, illedelmes vendég, egy kis zavart, néma szünet után azzal a kissé meglepő ké­réssel fordult hozzám, legyek szives megmon­dani : mennyi is még az ő megtakarított pénze ? A kérdés meglepő volt, mint ahogy álta­lában kissé különös a leány egész magatartása, szó nélkül kivettem a takarékkönyvet és meg­mondottam az összeget. Egész takaros kis summa volt. A Marie arcán a boldog megnyugvás derűje hullámzott át. — Hála Istennek — mondotta. — Kifutja. Egyszerre kérdeztük a feleségemmel: — Mi? Marie egy kis tekercset vett elő a táská­jából és idenyujtotta. Egy kartonlap volt: rajta két egyforma, díszes vaskereszt, amelyeket vas­füzér kötött össze. Igen mutatós síremlék és semmi esetre se lehetett olcsó. Marie olvadó szemmel, gyönyörködve nézte a rajzot és csen­desen mondta: — Ezt akarom. Ugy-e szép ? alkalmazottak szervezeteivel együttműködve tárgyalják a kollektiv szerződések kiegészítését. Törődniük kell a döntő bizottságok határoza­tainak végrehajtásával. Ellenőrzik a munkás­­védelmi törvények és rendeletek betartását, a talált hiányokra az üzem vezetőségét figyel­meztetik s intézkedései ellen vagy azok hiá­nyában felebbezéssel élhetnek az illetékes ellenőrző hivatalhoz. A bizottsági tárgyalásokon egy taggal résztvehetnek, — az üzemrend betartásánál együttműködnek a vezetőséggel. Abban az esetben, ha a munkaviszonyon kívül származó okokból tömeges munkáselbocsátásról, valamint ha olyan munkások elbocsátásáról van szó, akik 3 évnél tovább működtek az üzemben, részt vesznek a tanácskozáson. . Hogy az üzemi tanács törvényszabta feladatainak megfelelhessen, az üzemvezetőség köteles a munkarend és szerződések másolatait az üzemi tanács elnökének vagy helyettesének kézbesíteni s minden esetleges változtatásairól értesíteni s legaiább 3 hónaponként egyszer az üzemi tanács üiésén jelentést tenni az üzem kereskedelmi helyzetéről és jövőben való mű­ködéséről. Részvénytársasági vállalatoknál, amelyek­nek alaptőkéje meghaladja az egymillió koronát, joga van az üzemi tanácsnak egy tagot az igazgatósági ülésre kiküldeni. Azon vállala­tokban, ahol 1000 alkalmazott Van 2, lOOO-től 3000ig 3, 3000-nél több alkalmazottnál pedig 4 kiküldött vesz részt a tanácskozásokon. A kiküldötteknek szavazati joguk nincs és köte­lesek a bizalmas ügyeket titokban tartani. Az üzemi tanácsnak legkevesebb három tagjá van, de a munkások száma, szerint emel­kedik a tanácstagok száma is. Az üzemi tanács tagjai titkos szavazással választják az arányos képviselet alapján. A döntőbizottság hat tagú. Elnöke egy oly hivatásos bíró, ki az ipari ügyekben jártas s akit a bírósági elnök nevez ki. A járási közigazgatás a szociálpolitikai vagy nemzetgazdasági téren működő közhiva­­talnokok közül egy szakértőt küld ki és az illetékes szakszervezet ajánlatára 2—2 tagot a munkások és a munkaadók delegálnak. A döntöbiróság határoz az üzemi tanács panasza ügyében, dönt az üzemi tanácsba való választásra vonatkozó felszólamlások tárgyában s ha szabálytalanságot állapit meg, fel is osz­lathatja az üzemi tanácsot. Tárgyal az üzemi tanács tagjainak elbo­csátásáról és oly vitás ügyekről, amelyek a Ránéztem Mariéra: — És mennyibe kerül ez, Marié? Megmondta. Az összeg több, mint három­negyedrésze volt a Marie hosszú esztendők szolgálatában összekuporgatott egész vagyon­kájának. Valami különöset láthatott a tekinte­temben Marie, mert zavart mohósággal mondta: — Hiszen kifutja ... Tetszett mondani, hogy kifutja ... Szünet. Azután a feleségem kérdi igen halkan és kissé akadozva: — És mondja Marié . . . Ezt maga . . . csak maga?... Az egészei?... A maga pénzé­ből ?... A leány hevesen bólintott a fejével: — Igen. Természetesen!... A többiek!?... — és legyintett a kezével. — Azoktól?... Nem is engedném. És én fogom ápolni a sírokat. Amig élek, mindig ápolni fogom szegényeket. Mert azokban nem lehet bízni... A feleségemnek fennakadt a szeme. El­csodálkozva, meredten nézett Mariéra és nem tudott szólni. De Marie nyilván megértette a kérdést, amely a tekintetében égett, mert egy­szerre lehajolt, fekete cérnakeztyüs lezébe vette és hosszan a szájához szorította a feleségem kezét, azután csendes, nyugodt, szinte magya­rázó hangon mondotta: — Igen, nagyságos asszony, én elmegyek. Hazamegyek. Én tudom, hogy soha, sohase lesz többé olyan jó dolgom, mint itt volt és én ezt sohase fogom elfelejteni... De már a ma­mám mellett szeretnék lenni... Mindig úgy szerettem volna. De sohase lehetett. És most már lehet... És olyan jó, ha az embernek van valakije... Ha az ember a szülei mellett lehet. És Marie valóban elhagyott bennünket. Hazament Leobenbe.

Next

/
Thumbnails
Contents