Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-25 / 61-62. szám

2. oldal. »Komáromi Lapok« 1922. május 25. delegátusoknak sokkal kevesebb költségbe ke­rül, mintha egy nyugati vagy semleges állam fővárosában tartanák meg a konferenciát. Az interparlamentáris konferencián az összes nem­zetek képviselői részt fognak venni. Magyar­­országból valószínűleg Apponyi Albert gróf és Giesswein Sándor praeláius mennek fel Bécsbe. Ausztriát Mataja Henrik dr. a keresztényszoci­alista párt ismertnevü vezére és Waber dr. volt belügyminiszter, nagynémet képviselő fogják képviselni. Az Interparlamentáris Unió osztrák csoportja a napokban külön ülésben foglalko­zott a bécsi konferencia előkészítésével. Az osztrák csoportnak az a célja, hogy a béke­­konferencián demonstrálja az utódállamok, kü­lönösen Ausztria rettenetes helyzetét és evvel az Interparlamentáris Unió külföldi delegátu­sait bírja rá fokozott propagandára a dunai államok és főként Ausztria érdekében. Az oszt­rák bizottság foglalkozott avval is, hogy az Unió tanácsában ezentúl kik képviseljék Auszt­riát. A régi delegutusoknak, Matajának, Waber­­nek megbízatása lejárt. Az osztrák csoport egy- >, hangú szavazással elhatározta, hogy Mataját ti Wabert ismét kiküldi az Unió tanácsába, va­gyis a szőkébb tanácsban Ausztriát ugyanazok fogják képviselni, mint a nagy nemzetközi kon­ferencián. = A cseh-íengyel közigazgatási és kul­turális ügyek szabályozása. A cseh-lengyel köz­­igazgatási és kulturális ügyek szabályozására kiküldött bizottság a junius elején tartandó troppaui tanácskozásain folytatni fogja az ál­lampolgárság, az iskolai és valláskérdések tár­gyalását. Mihelyt elintézik ezeket az ügyeket, a bizottság további tanácskozásra lengyel terü­leten, még pedig Zakopanén fog összeülni. A lengyel delegáció a „Tribuna“ közlése szerint követeli, hogy a hozzácsatolt len­gyeleknek cszehszlovák állampolgárságot adjon, továbbá, hogy növelni kell a lengyel iskolák számát s meghagyni a lengyel papságot azon területen, amely Csehszlovákiának jutott. Ezek ellenében Lengyelország a Volhyniábanélő csehek­nek külön nemzeti kisebbségi jogokat hajlandó biztosítani. (ESŐ.) = A koalíciós pártok és az éielmicikkek árcsökkentése. A koalíciós pártok az élelmi­­cikkek nagymérvű megdrágulása miatt ankétot akarnak összehívni, hogy megtárgyalják a drá­gulás megakadályozásának módjait. Az egyes parlamenti klubbok az ankéten két-két képvi­selővel vesznek részt. = Angol-magyar barátkozás. A napok­ban magyar-barát szövetség fog megalakulni az angol fővárosban, amelynek kiváló politi­kusok, továbbá az angol társaság, tudomány, kereskedelem és ipar nagytekintélyű férfiai lesz­nek tagjai. A szövetség nyíltan hirdetett célja az, hogy a parlamentben és a közélet minden terén követelje Magyarország megsegítését s az összes jóvátételi követelések törlését. A szövet­ség élén az angol külügyminisztérium tenge­rentúli kereskedelmi osztályának főnöke Ma­­ckinson áll. A szövetség szervezői megkérték Szapáry László gróf londoni követet is, hogy csatlakozzék a mozgalomhoz. A hivatalos meg­alakulás már a legközelebbi napokban fog megtörténni s utánna a szövetség nyomban megkezdi nyilvános munkáját. Az oxfordi Liga mellett ez lesz a második britt társadalmi szer­vezet, amely Magyarország gazdasági és poli­tikai jelentőségéről fogja felvilágosítani az angol közvéleményt. Itt említjük meg, hogy a „Daily Telegraph“ ismét visszatér Newton lordnak nyilatkozatára, amelyben a lord figyelmezteti az angol kormányt, hogy félrevezették, amikor azt közölték vele, hogy Magyarország megtudná fizetni a szomszédos államoktól követelt jóvá­tételt. Newton lord azt mondotta továbbá a Daily Telegraph munkatársának, hogy bűnt kö­vet el most mindenki, aki Magyarország meg­élhetését lehetetlenné akarja tenni. Aki ismeri a valódi helyzetet, — végezte Newton lord — kénytelen a triannni béke revíziójának alapjára helyezkedni. = Csehszlovákia és a Szovjet. A „28 Rijen“ közlése szerint a cseh nemzeti szocia­lista párt Mährisch-Ostrauban oly értelmű ha­tározatot hozott, hogy a kormánytól követelni kell a cseh-orosz gazdasági szerződés azonnali perfektuálását. A határozat azért kelt feltűnést, mivel a nemzeti szocialista párttól ered. □ Utleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszerzek. Didéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona. cím: László Zsigmond Bratisiaua (Pozsony) Széplak-u- 12. sz. — 1922. május 21 — Guta nagyközségnek vasárnap nevezetes napja volt, mert az országos keresztényszocia­lista párt népgyülést hirdetett, melyen a község és a környék lakóssága igen nagy számmal vett részt. A népgyülésen a község nagy tisz­teletben álló esperes plébánosa, Palkovich Viktor uj nemzetgyűlési képviselő is felszólalt, aki óriási népszerűségnek örvend hívei között. A népgyülésen a keresztényszocialista párt vezetői közül résztvettek Lelley Jenő nemzet­gyűlési képviselő, Varjú József a párt főtitkára, Szappanos Lajos a keresztény iparos szövetség elnöke, ott voltak Tyukos E János somorjai esperes plébános, Gregorovits Lipót jókai plé­bános és számosán a környék intelligenciája és gazdatársadalma köréből. A népgyülésnek, melyet mintegy kétezer ember hallgatott, sok szónoka volt és délután 3 órától 6 óráig tartott, mindvégig legnagyobb rendben folyt le. Beszédeket mondtak Fekete József gutái földbirtokos, aki a gyűlést megnyitotta, majd hatalmas beszédet mondott a párt elnöke dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő, aki zajos tetszés és szűnni nem akaró helyeslés mellett fejtegette a párt programmját. Tüzes beszédet mondott az iparosság nevében Szappanos Lajos a keresztény iparos szövetség elnöke Felszólaltak még közkívánatra Gregorovits Lipót jókai plébános, aki Gután évek során át működött, mint káplán és a nép bizalmát tel­jesen birja, roppant hatásos beszédet mondott. Végül Névery Gyula gutái iparos mondott talpraesett beszédet és Palkovich Viktor gútai esperes, nemzetgyűlési képviselő mondott kö­szönetét a szónokoknak, akik eljöttek Gutára a város megbízásából a keresztényszocialista el­vek és eszmék hirdetésére. A gyűlést semmi incidens nem zavarta meg és példás rendben folyt le jeléül annak, hogy Guta és környéke hangulata teljesen meg­változott és a keresztényszocialista politikához tért vissza, melynek alapján évtizedek óta áll; a vasárnapi népgyülés ebben az irányban jelentős sikert ért el. A városok sorsa csakugyan nincsen ennek a kormánynak a szi­véhez nőve. Hideg, észjárással csak annyit állapit meg róluk, hogy közigazgatásuk sokba kerül, azonfelül politikájának, autonómiák, a rendezett ta­nácsú és törvényhatósági jogú városok. Jönne tehát a nagymegye rendszer, amely hosszú évszázadok alatt kialakult közigazgatási egységet, földrajzi, gazdasági és kulturális egészeket szabdos szét, nem számítva ezek múltjával, a hozzájuk fűződő tradíciókkal, a kialakult és meglevő eredményekkel, a közle­kedéssel, a kulturális és gazdasági élet ható tényezőivel. Az a forradalmi szellem, mely az új államalakulást annyira jellegzetessé tette, to­vább él — bár a forradalmi alkotások rend­szerint súlyos korrektúrára szorulnak — és a történelmi haló erőktől függetlenítve magát, merészen rajzolja meg a belföld közigazgatásá­nak uj térképét. Erről először is a városokat törli el. Hogy ezzel évszázadok sokszor ádáz és súlyos küz­delmeinek eredményét semmisiti meg, azzal nem törődik a forradalmi demokrácia, amely csak igen távolról rokona az igazi, a történelmi fejlődés hosszú úlján kialakult demokráciának; azután a határokat rajzolja meg gondosan fi­gyelve arra, hogy a magyar és német kisebb­ségek mindenütt csakugyan kisebbségek is ma­radjanak és döntő szóhoz ne juthassanak. Hogy azután mi lesz a városi közigazga­tási szervekkel, hány egzisztencia lesz földön­futóvá ismét és ezek a városokban túlnyomóan ismét magyarok és németek, az nem nyugta­lanítja a kormányt; a forradalmi demokrácia nem szentimentális, Igen, de a városok azóta, hogy a kormány reájuk tette a kezét, a csőd felé evez­nek, azok kivételével, amelyek nagy vagyonnal rendelkeznek. A legtöbb már összeroppant a reájuk súlyosodé teherpróba folyamán, kép­telen háztartása rendezésére; ezek közé tarto­zik a mi városunk is. Azután minden városnak megvannak a maga kulturális, közegészségügyi, szociális berendezései, gazdasági természetű vállalatai, amelyek erőforrásaikat a város ház­tartásából merítették. Ha a községesiíés csak egyszerű átfestése volna a cégtáblának, mint a kormány hiszi, akkor a község viselné továbbra ezek fentartásának gondjait és terheit. A köz­ségek azonban ezektől mind sorra szabadulni igyekeznek, mert a kinevezett és bizonyára idegenből importálandó uj közigazgatási erők­nek hiányozni fog az érzésük, tudásuk, gya­korlatuk, főképen azonban helyi tájékozottságuk ez ügyek iránt. A városok tehát községi alakjukban csen­desen, de biztosan vissza fognak fejlődni, A városoknak egy csepp kedvük sincsen rák módra visszafelé haladni. Két összehasonlitás. (Szenzációs cikkek egy chicagói román és egy jugoszláviai horvát lapban. — „A magyarok valóságos angyalok voltak“.) Érdekes tünetként állapíthatjuk meg, hogy a román és horvát lapokban mind sűrűbben je­lennek meg cikkek, amelyek részint a román, részint a jugoszláv uralom alá került volt magyarországi részeken uralkodó elkeseredett hangulattal foglalkoznak és összehasonlításokat tesznek a régi és az uj rezsim között. Az össze­hasonlítás rendesen dicséri a régi és ócsárolja az uj állapotokat. Ennek egy igen éles példáját mutatja a Chicagóban megjelenő Libertate cimü, Ameri­kának legnagyobb és legelterjedtebb román lapja A R. M. H. newyorki tudósítója irja lap­jának az amerikai Libertate éles kritikájáról a fenti tudósítást, amelyet az ungvári cenzor minden törlés nélkül átengedett. A szenzációs cikk igy hangzik: Az Amerikában élő románok között mind nagyobb elégedetlenség észlelhető az elhagyott román haza közállapotaival szemben. Odaát nem is sejtik, milyen hatalmas propaganda indult meg az amerikai román nép körében Románia jelenleg szereplő politikusai ellen. A mozgalom élén Amerika legnagyobb és legel­terjedtebb román nyelvű lapja, a Chicagóban megjelenő „Libertate“ áll. A „Libertate“ főszer­kesztője, C Petrino lapjának tegnap megjelent számában heveshangu és erélyes cikkben fejti ki az amerikai románok elégedetlenségének okait. A R. M. H. newyorki tudósilója meg­jegyzi, hogy: A cikk hangjával és szellemével nem azonosítom ugyan magamat, de közlöm teljes szövegében azért, hoey odahaza Európá­ban meglássák azokat az okokat, amelyek egy európai nép Amerikába származott fiait oly nagyon elkeserítheti régi hazájuk politikai viszo­nyaival szemben. Petrino nagy feltűnést keltett cikke a következőképen hangzik: — „Vér és köny egyaránt folyik mindazon területeken, amelyek ma Nagy-Romániát alkot­ják. Nagy Romániában bizonytalan időre a kés és szurony lesz alkotmány és a törvény. — Képzeljük el azokat a borzasztó dol­gokat, amit valaha olvastunk az ausztráliai szi­getek lakóiról, akik emberbőrből készült kulacs­ból itták a meleg vért. Azután jusson eszünkbe, hogy ugyanilyen vadaknak az uralma alá került Erdély, Bánát és Bukovina. — Vájjon tűrni fogják-e az erdélyiek, A keresztény szitialisfa sért néEOjüése üútán

Next

/
Thumbnails
Contents