Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-25 / 61-62. szám

1922. május 25.

„Komaromi Lapok“

3. oldal.

bánátiak és bukovinaiak ezt a történelmi megaláztatást s a fekete démonok rabszolgaságát? Ha igen, akkor nem érdemlik meg, hogy a szabad népek soraiba álljanak, hanem megérdemlik azt a sorsot, amelyben az amerikai indiánok részesültek. Ezek is valaha tizmilliót számláltak, ma már alig maradt meg belőlük egy maroknyi nép.

— Mindent elkövettünk, hogy a Romániával való egyesülés megtörténjen. A régi romániai pártok bűneit megbocsátottuk, mint azt egy olyan gonosztevővel szokás, akit először csípnek nyakon lopással. Hiábavalónak bizonyult minden. A király és csatlósai lábbal tiporták legszentebb jogainkat. Csúfot űztek nemcsak a törvényekből s emberi jogokból, de testünket, lelkünket, életünket, sőt vagyonúnkat is megtámadták.

— Végigszenvedtük Averescu törvénytelen, terrorista uralmát. Beláttuk, hogy a magyarok valóságos angyalok voltak a román királyság banditáival szemben. Reméljük, hogy Averescu terror és bandita uralma után egy olyan kormány fog következni, amely be fogja gyógyítani az elődje által ejtett sebet. Azonban tizedszer is csalódtunk.

— Jött Bralinau Jonel, aki a munkásnép legveszedelmesebb ellensége; szövetséget kötött Gogaval, a költővel és még néhány nemzetárulóval, kiknek segítségével eltörölte az általános választójogot, eltiporta az állam alkotmányrendelkezéseit és a legszemérmetlenebb módon fújták el az összes humánus jogokat a román földről. Az erdélyi és bánáti lakosság alig 40 százalékának adtak szavazati jogot. A Vajda és Lupu (Nemzeti és nép) párti, valamint a szocialista jelölteket egyszerűen visszautasították. Ebben a választásban az ököl és a szurony játszotta a főszerepet.

— Oda jutottunk, ahová jutnunk kellett. Átmentünk már mindenféle szenvedésen, próbálgatáson és várakozáson. Végül be kell látnuk, hogy szó sem lehet az együttélésről, amikor veszett kutyákkal szemben kell védekeznünk.

— Ezekkel a törvénytelenségekkel szemben, amelyeknek nemcsak a civilizált, de a pogány világban sem akadt párja, csak egy mód van,amellyel önmagunkat felszabadíthatjuk. Ez pedig nem más, mint egy hatalmas energikus mozgalom megindítása a régi roman királyságtól való elszakadásra.

— Szivünk fájdalomtól szorul össze, de szent kötelességünk az „elszakadás“ javaslatát a nemzetek szövetségének tanácsa elé juttatni, ahol azok a képviselők üléseznek, akik a vilsoni elvek alapján vállalták a nemzetek képviseletét. Ezek az elvek pedig világosan kimondják, hogy csak a népakarat érvényesülhet.

— Erdély, Bánát és Bukovina nem meghódított területek, mert ezek önként csatlakoztak, azon Ígéretek alapján, amelyeket a gyulafehérvári népgyülésen tettek a népnek. Ezeket az ígéreteket nem ismerik el, mert már a kezeikben vagyunk, legszentebb jogainkat a leggyalázatosabb módon lábbal tiporják. Ez igy nem mehet tovább. Ennek véget kell vetni!

— Az erdélyi és bánáti vezéreinknek, akik szent ígéretek alapján csatoltak bennünket a banditák hazájához, szent kötelességünk az első lépést megtenni az „elszakadás“ érdekében. És a népnek, mint egy test, egy lélek kell, hogy meginduljon és kiszabadítsa önmagát és gyermekeit a törvénytelen és szégyenletes járom alól, mely nem ismer törvényt, igazságot és Istent.

Eddig szól a Libertite chicagói román lap cikke

A R M. H. az amerikai román lap fenti cikkén kívül ugyanabban a számban közli a Hrvat jugoszláviai horvát lap cikkét is, amely szintén párhuzamot von a régi és az uj rezsim között, mind a keltőt élesem megkritizálja, a R. M. Hírlapban olvasható ekképpen:

A „Hrvat“ április 23 iki száma „A Khuenféle uralom“ címmel vezércikket közöl, melyben meglehető erős hangon bírálja Khuen Héderváry gróf, akkori horvát bán szereplését és politikai tevékenységét. Fölötte érdekes a cikknek azon tendenciája, melynek értelmében a lap Khuen- Hederváry horvát bánságára csupán azért tesz visszapillantást, miután azáltal alkalma nyílik a szerbség és a szerb uralom ostorozására.

A lap ugyanis azt iparkodik bebizonyítani, hogy Khuen-Héderváry akkori horvát bán, aző

politikai taktikájának megvalósítására nem a horvátokat, hanem a szerbeket iparkodott megnyerni, ismervén a két néptörzs között fenálló és már akkoriban élénken észlelhető antagonizmust. Khuen ezen terve sikerült is, amennyiben nemcsak a szerb származású politikusok, de a görögkeleti egyház is erősen támogatta őt. Ennek a szerb részről történő erős támogatásnak tulajdonítható, hogy a Khuen uralom 20 évig fenntartotta magát Horvátországban.

Ezt fejti ki a cikk első része. A cikk második részében Khuen a rettegett tirannus szelíd bárányként van feltüntetve, aki bármenynyire is ellensége a horvátságnak, mindig törvényes eszközökkel dolgozott és a jogszabályokat sohasem tévesztette szem elől.

Mig viszont a mai szerb uralom a legelvetemültebb terrorról taauskodik, melyhez képest a Khuen uralom formális mennyei paradicsomnak modható. Khuen emberei mégis arra törekedtek, hogy a törvények betartassanak és Horvátországban rend uralkodjék. A mai kamarilla törvényt egyáltalában nem ismer és a legleplezetlenebb elnyomás politikáját folytatja. Sőt Khuen még a tisztviselőket is megbecsülte és támogatta. Ma ellenben a horvát tisztviselő a spionok és kegyencek kénye kedvének van kiszolgáltatva.

A cikk ilyen értelemben folytatja azután tovább a Khuen és a mai Pribicsevics uralom közti összehasonlításokat és oda klonkludál, hogy a horvát nép mindezt jól látja és tudja és ennek alapján építi fel öntudatosan programját. A horvát blokk pedig mint a horvát nemzet képviselője ezen szomorú jelenségek nyomán választja meg útjait, melyek a horvát nemzet függetlenitéséhez és szabadsága kivívásához vezetnek. Azok viszont, akik a Khuen uralmat ily összehasonlíthatatlanul fokozott mértékben folytatják, nagyon csalódnak, ha azt hiszik, hogy ez a’nemzet fel fog ülni frázisoknak.

Itt említjük meg még, hogy a jugoszláviai politikai köröket a fenti dolgokon kívül különösen érdekli a horvát blokk kérdése is. A „Tribuna“ híradása szerint a király esküvője alkalmával demonstrációra készülődik. A lap az állítólagos tüntetés azzal hozza kapcsolatba, hogy a blokk nincs megelégedve az állam kerületi felosztásával és más panaszai is vannak, amelyek orvoslására a kormány semmit sem tesz. A Tribuna tudni véli, hogy a horvát blokk fanatikusai puccsot szerveznek, amelynek célja Horvátország elszakadása az SHS. államtól.

Beavatott horvát körökben a „Tribuna“ ezen híreit tendenciózusnak tartják, amelynek célja a horvát blokk iránti bizalmatlanság nagyobbfoku kiélezése.

Csúz, — Köszuény, — Ischias

elismeri első gyógyhelyei

| Kun Miklós. |

1843-1922.

A régi jó időknek egyik tipikus alakja költözött el ismét sorainkból. Kun Miklós halálának hire érkezik hozzánk, aki 79 éves korában vasárnap, f. hó 21-én reggel hunyta le örök álomra szemeit.

Kun Miklós a 67 és 48 ádáz küzdelmében a függetlenségi eszméknek volt elszánt és tántorithatlan bajnoka. Nem készült ugyan a politikai pályára, de temperamentuma, véralkata és vágyai oda sodorták és a politikai harcok sodrában érezte magát otthon, ebben élte le életének és férfikorának legszebb éveit.

Eredetileg a közigazgatási pályára lépett és Komárommegye szolgálatában kezdte pályafutását, ahol a főjegyzői tisztségig emelkedett. 1870-ben a vármegye aljegyzője lesz, 1873-ban pedig, a közigazgatas és az igazságszolgáltatás szétválasztása után elfoglalja a főjegyzői állást, melyben népszerűség és szeretet környezi. Életének tragikus epizódja, hogy a nyolcvanas évek elején két hét alatt három gyermeke esett a difteritisz áldozatául.

1887-ben főjegyzői állásáról lemondott és a magánéletbe vonult vissza, újvárosi kis birtokán gazdálkodott. Micsky Lajosnak, a nagyigmándi választókerület országgyűlési képviselőjének 1888-ban bekövetkezett váratlan halála után a kerület függetlenségi választói a mandátum vállalására kérték fel és az időközi választáson László József, kocsi ref. lelkésszel szemben 1888. jul. 17-én óriási többséggel meg is választották a kerület képviselőjévé. A véderő vitában, mely a következő évben elemi erővel tombolt a magyar képviselőházban, Kun Miklós is tevékeny résztvett és az idősb Tisza kormány elleni agitáíiónak egyik lelkes, kombattáns tagja lett.

A nagyigmándi választókerületet éveken át képviselte és választása mindig ellenjelölt nélkül egyhangúlag folyt le, jeléül népszerűségének. A függetlenségi párt harcos balszárnyához tartozott és ezért intranzingens elvei folytán választóival szembekerült s 1896 ban már nem is vállalt mandátumot. Utóda Thaly Ferenc lett a nagyigmándi választókerületben.

Komárom és Ujszőnynek 1896 ban bekövetkezett egyesülése után a városi közéletben is szerephez jutott és elnöki tisztet viselte hosszú éveken át a Komáromi Polgári Körben. Mint szónok erős agitativ képességgel tűnt fel és főképpen közel tudott férkőzni a nép leikéhez.

Azok az eszmék, amelyekért életét leélte, a közjogi harcokkal együtt a történeleméi már. Élete alkonyán meg kellett érnie nemzetének katasztrófáját. Hosszú idő óta betegeskedett, hol' szerető gyermekei ápolták önfeláldozó gondossággal és szeretettel. Halálát öt gyermeke és hét unokája gyászolja. Temetése kedden délután ment végbe Komárom város egész lakossága osztatlan részvételével.

Elhunytéról az alábbi gyászjelentést vettük:

Alulírottak mind a maguk, mind az öszszes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel és Isten akaratában való megnyugvással jelentik felejthetetlen édes atyjuknak, illetve nagyatyjuknak Kun Miklósnak Komáromujvárosban f. évi május hó 21-én hajnali 5 órakor hosszas betegeskedés után, életének 79-ik évében történt elhunytét. A megboldogult hült tetemei f. évi május hó 23-án d. u. 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a komáromujvárosi temetőben Őrök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat május hó 23-án és 24-én reggel 1/i8 órakor fog a komáromujvárosi róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Komáromujváros, 1922. május hó 21-én. Áldás és béke hamvaira ! Boróczy Lászlóné szül. Kun Anna, Major Aladárné szül. Kun Ilona, Kun Erzsébet, Kun László dr., Kun Margit gyermekei. Boróczy László, Major Aladár vői. Rátskay Etta menye. Boróczy Márta, Boróczy László, Boróczy Sári, Boróczy Erzsébet, Boróczy Vilma, Major József, Major Piroska unokái.

Egy hammunista lap a Magyarországgal köteodű gazdasági szerződésért.

A „Népakarat“ című losonci kommunista hivatalos hetilap legutóbbi számának vezércikkében egészségesebb gazdasági politikát sürgetvén, az Oroszországgal kötendő gazdasági szerződés mellett a Csehszlóvákia és Magyarország közötti gazdasági szerződés megkötését is sürgeti. A magyar nemzeti kisebbségi jogok mellett is állástfoglaló cikk többek között ezeket is mondja ;

„ . .. tudtunkal és mindenki tudtával a magyarországi gazdasági összeköttetés megteremtésének fő és kizárólagos akadálya a magyar nemzetiségi kisebbség jogainak védelmére követelt garanciák megtagadása. Pedig