Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-20 / 60. szám
4 oldal. >Komaromi Lapok« 1922. május 20. Ez ellenkezője a szabad fejlődésnek és a vallás szabad gyakorlatának. A magyarság kulturális fölényének segédszervei a társadalmi és irodalmi egyesületek, a színházak és műemlékek. Az állam megalakulása után elhatározták, hogy Komáromban a magyar értelmiséget egy Magyar Szövetségbe tömöritik. Ez az intézmény sohasem nyert jóváhagyást. A szlovenszkói magyarok Kassán, magyar szinmüvészetet pártoló egyesületet akartak alapítani, nem engedélyezték. Pozsony — ma Bratislava — századokon át Magyarország székvárosa volt; kultúrája régi idők óta magyar és német volt. A városi színházat, melyet magyar főur, Csáky gróf alapitott, a csehszlovák állam lefoglalta és ma 8 hónapon keresztül magyar és német előadásokat nem lehet megtartani, nyáron pedig csupán 2—2 hónapon át. Az állam alakulása óta Magyarországon j megjelenő napilapot vagy folyóiratot nem engednek be. Épp úgy meg van tiltva a tisztára tudományos, pl. orvosi, műszaki folyóiratok behozatala, ez a tilalom a szellemi fejlődés könnyűségével homlokegyenest ellenkező rendszabály. A múzeumok be vannak zárva és a műemlékeket, amelyek egy ezeréves kultúra lelkét hirdetik, leromboltak. Szlovenszkóban valamennyi szobrot lerombolták, a legszebb magyar szobrot, Mária Terézia szobrát szétzúzták és Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő szobrával ugyanez történt. Ma Csehszlovákiában nem a megértés, de a revans politikája uralkodik, amelynek mi magyarok vagyunk az áldozatai. A klasszikusan szép francia előterjesztést a magyar delegátus a következő szavakkal fejezte be: „Nekünk magyaroknak meg van az a jó tulajdonságunk, hogy sohasem panaszkodunk. Lelkűnkbe és szivünkbe fojtjuk az égető fájdalmat, s ami még erősít bennünket, az a hit, hogy az isteni előrelátás jósága, még eddig mindig diadalmaskodott. Ebből az okból említettem az eddigieket, kérve az Önök igen tisztelt Társaságának segítségéi, hogy az hathatósan álljon mellettünk erőfeszítésünkben és jogaink mellett való kitartásunkban s hogy felhívja a figyelmet azokra az intézkedésekre, amelyek a békeszerződéssel ellenkeznek. Hálás köszönet a jóindulatért, amellyel szavaimat meghallgatták s amelynek visszhangja egy lehető javulás reményét nyújtja nekünk. Ami az életben történik, sohasem eshetik meg motívumok és célkitűzés nélkül. Minden okozatnak megvan a maga oka, • s talán csak szemünk gyengesége miatt nem vehetjük azt észre. Mikor a sors széttörte az ezeréves Magyarország címerét, a címernek az i a darabja, amely az apostoli kettős keresztet í hordta, Szlovenszkónak jutott. Számunkra, akik hogy az ember lelke egy csodás kert, melyben az élet napjának sugarai kifejleszti, amit ismeretlen kezek belevetettek. És az ember halála pillanatában, büszkén, vagy elrettenve tekint lelkének kertjére. — Mi lenne az én telkemből, ha itt maradnék örökre te melletted. Elmúlt a fél életem és nem ösmertem sem az igazi boldogságot, sem a jóságot, sem az önfeláldozást, sem a szeretetet. Elrettentem magamtól, olyan józan és önző voltam. Mert a te kezed ezeket az érzéseket plántálta el lelkembe. — Én plántáltam ezeket beléd! Én vagyok az oka, hogy józan vagy és önző? — Nem váltottál mást ki belőlem. Nem ébresztetted fel bennem a jobbat. Az én asszonyszivem ezerszer veri vissza az érzéseket, — de te nem adtál nekem semmi mást. Te nem ösmertél engem. Idegenül éltem melletted. Sejtelmed sem volt róla, mennyire vágyom emelkedni. Milyen jó tudnék lenni és mennyire szeretnék megjavulni és nekem sejtelmem sem volt soha róla, milyen nagy gyönyör jónak lenni. És egyszer megváltoztam. Te észre sem vetted. — Szebb lettél, — szólott gyötrődve a férfi és magába szívta az asszony színeit, melyek pompázatos ellentétben éltek kék szemében, fekete haján, fehér homlokán és izzó, nedves ajkán. — Egyszer valaki jött — folytatta Zsuzsa — és azóta nagy ajándékozási vágy lepte meg lelkemet. Én, aki eddig fukarkodtam az érzésemmel, krajcároskodva alkudoztam a szivemmel, a ki nem voltam sem szives, sem önfeláldozó, ki csak félig örültem és félig gyászoltam mindig, én, a kinek vágya nem szállott túl a te életed magyarok vagyunk, ez a kettős kereszt kettős szimbólum: A megpróbáltatás és feltámadás szimbóluma“. (ESŐ.) Csúz, — Köszuéng, — Ischias elismeri eiső gyógyhelye! CggházkerüSeii közgyűlés. A dunáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. A dunáninneni református egyházkerület hétfőn, május 15-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését Pozsonyban Balogh Elemér ref. püspök és ár. Szilassy Béla kerületi főgondnok együttes elnöklete és a képviseleti tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlésen a kerület egyházi és világi képviselői között megjelentek Patay Károly, Tóth Kálmán esperesek, Gyalókay László főjegyző, Varga Sándor ref. lelkész, dr. Gaál Gyula, dr. Szijj Ferenc, dr. Mohácsy János és mások. A délelőtt 9 órakor megkezdett közgyűlést Szilassy Béla dr. főgondnok hoszabb beszéddel nyitotta meg. Az elnöki megnyitóban kegyeleíes szavakkal emlékezett meg Tuba János egyházkerüieti főjegyző és tanácsbizó elhunytéról, kinek a sok csapással küzdő magyarságért melegen érző lelke elköltözött. A Mindenható magához szólította őt, de az ő sokoldalú munkásságáért a hálás magyarság emlékét kegyelettel fogja őrizni. Majd fájdalommal emlékezett meg Finkey Ferenc egyetemi tanárról, ki Magyarországba költözött és akinek távozása nagy veszteséget jelent a kerületre nézve. Üdvözölte a konvent elnökségét, mellyel kapcsolatban rámutatott az egyetemes szervezkedés érdekében szükséges teendőkre. alacsony kerítésén, én Zsuzsa, megváltoztam és ; elindultam az élet felé. — Az élet felé, — szólott keserűen az ember — mondd inkább, a gyötrelem felé, a t bánat felé. — Aztán elhallgatott, mert érezte, i hogy az asszony most egy idegen férfi szavait ■ önti eléje. — Elmegyek, hogy éljek — folytatta j Zsuzsa. — Elmegyek, hogy megkeressem ma- j gamat egészen. Te nem szerettél engem és a ! lelkem a szeretetlenségben elsatnyult, mint a virág az örökös árnyékban. Most megyek a napra. A lelkem tele van már a nyár minden sugarával és jó szagával. De érzem, hogy még forró napok füzében kell megérnie. Még meszszire kell eljutnom: még nem voltam sem igazi asszony, sem anya. Még nem áldoztam föl senkiért magam . . . Mert érted magamat feláldozni nem bírtam. A keztyüjéért nyúlt, meg a kabátjáért. — Miért vagy szomorú, — kérdezte csendesen — hisz te nem szerettél engem soha. A férfi hallgatott. A nagy csend rájuk szállott újra és gyötörte őket. Zsuzsa indult az ajtó felé. A férfi engedte, mert tudta, hogy hiába marasztja. De mielőtt kilépett, megállóit, visszanézett. És ekkor látta, hogy a színtelen férfiarcon két nehéz könycsepp gördül végig . .. És a csöndes háznak ajtajában valami megragadta, valami megrázta. Szép, forró fájást érzett a mellében Zsuzsa, mert először életében — az ura szivét meglátta. És zokogva lépett ki a békés házból az éjszakába, a hol a boldogság, az élet várta ... Elismerő meleg szavakkal emlékezett meg Balogh Elemér püspöknek őszi amerikai útjáról, amikor is az áldozatoktól vissza nem riadó püspök résztvett az Egyesült Államokban tartott presbyteri világszövetség gyűlésén, hogy ott a szlovenszkói reformátusok helyzetét ösmer tesse- Rámutatott egyik legfontosabb kérdésre, az állam és egyház szétválasztására, melyre ei kell a reformátusoknak is készülni. Az élő hit erejével kell szembeszállni a szocialismus aiheista elemeivel. A kérdésnél ki kell térnie arra, hogy a szlovák lakosság nagy többsége római katolikus, az evangélikusok a kisebbséget képezik Ez a kisebbség saját egyházi érdekeit nacionalista régi hitvallását az államegység kiépítésében az egyház és nemzetellenes irányzatok politikai támogatásának veti alá. Az evangélikus magyarság a hitélet építési munkájában és függetlenségének megtartásában örvendetes lépést tett előre, üdvözli őket abból az alkalomból is, hogy lapot alapítanak. Az a szoros kötelék, melyben a római katholikus egyház szlovákjai és magyarjai együtt élnek, az az iníernácionális kapcsolat, amely közöttük a nacionalizmus túlkapásait mindig mérsékelte, a jelenben az egyház hivatott vezetőinek külön missziót ad. Aki szereti a szlovák népet és testvéri közösségben él a Krisztus lelkének vezetése alatt a magyarral, adott utat lát az evangéliumban a süketek füleinek és vakok szemeinek megnyitására és arra a mindenek felett fontos keresztyén misszióra, hogy a szegényeknek az evangélium prédikáitassék. — Nincs más kivezető ut a mai mesterségesen teremtett labirintusból, mint a legkomolyan hirdetett és érvényesített evangélium. Az egyházi szervezetek kiépítésénél számot kell vetni a gazdasági helyzettel itt Szlovenszkóban. Hogy ezt általános világgazdasági depresszión kívül még az államhatalom is sulyosbbitja, nem kell külön hangsúlyoznom. A hívek fokozódó anyaga elerőtlenedése mellett növekvő szükségleteink fedezésére az anyagiak előteremtését az Ur Isten segedelmébe vetett bizalommal kell megszerveznünk. Az ő intézkedésének tudhatjuk be a külföldi hittestvéreink fokozódó érdeklődését irántunk. Úgy az amerikai presbyteri egyházak, mint a skót és hollandi református egyházak kiküldöttei iránt őszinte hálánkat kell kifejezésre juttatnunk mély érdeklődésükért és segítségre való készségükért. A ref. egyház mindig fontos feladatának ismerte a nemzeti kultúrában való közreműködést. Sajnos iskoláink ügye rendkívül sok panaszre ad okot. Az államhatalom bizalmatlansága okozója a legtöbb nehézségnek. A tanerők megfogyatkozását, a honpolgárság megszerzésének körülményessége és mesterséges nehézségeit növeli anélkül, hogy a pótlás lehetőségeiről eddig gondoskodás történhetett volna. Az autonómiának legtöbb sérelme iskoláink kezelésénél merül fel, nem egy esetben felhasználásával az elavult iskolatörvényeknek. Az iskolák államosításának terve az egyház erős próbára tételét jelenti, mellyel szemben csak a hívek hithüségével, az ifjúság intenzív valláserkölcsi nevelésével állhatunk meg. Egyházunk a múltban mindig megtalálta a módját annak, hogy kivegye részét a népművelődés emelésében, Istennek segítségével a változott viszonyok között is hű fog maradni históriai múltjához. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után a közgyűlés megválasztotta a pénzügyi bizottság ideiglenes elnökét, Gaál Gyula dr.-t végleges elnökké. Ezután a püspöki jelentés következett. Balogh Elemér püspök jelentése kapcsán megemlékezett múlt évi amerikai útjáról, amelynek célja az volt, hogy a reformátusok pittsburgi nagy gyűlésén résztvegyen és hogy kapcsolatot keressen a külföld református egyházaival. Az ut máris eredményre vezetett. A külföld számos református vezető személyisége felkereste a szlovenszkói református egyházat, hogy annak viszonyairól és nehéz helyzetéről tiszta képet nyerjen és hogy az itteni reformátusok érdekében a szükséges lépéseket megtegye. Az egyik külföldi kiküldöttnek közbenjárása révén megtudtuk, hogy a kormány nem ellenzi Szlovenszkóban a református teológia felállítását, megengedi a kormány azt is, hogy még 6 éven keresztül Magyarországból kaphassa lelkészeit, a tisztán vallásos műveket beengedi Magyarországból, a Magyarországban
