Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-06 / 54. szám
4. oldal. »Komaromi Lapok« 1922 május 6. Van azonban egy nagy nehézség és pedig a reparációs kérdés rendezése. Ha nem tévédén Sir Robert Horne uj reparációs terve értelmében a magyar reparációk törlendők lesznek, de ugyanebben az időben mégis bizonyos fizetések követelése fenyeget és ez a legfőbb akadálya annak, hogy a rekonstrukciónak és a pénzügyi reformnak bármilyen pozitív programmja is foganatba vétessék. Tényleg az egész reparációs kérdés az az ütközőpont, amellyel a génuai konferenciának szembe kell szállani, ha bármilyen gyakorlati eredményt óhajt elérni. A kopár tanügy. A törvény egy közszükségletnek a folyománya, mely a betűben testet ölt. így az iskolai államsegély is a közjó javára szolgál mint törvény, melyet az alakulatok magukkal hoztak. A törvény, mint az alakulatok öltött teste bizonyos szellemet lehel, mely életet ad a közjónak. Ezen szellemet, ezen életet fenn is kell tartani bárkinek, de soha az ellen törni, még kevésbé az állami alkalmazottaknak nem szabad, legyen az miniszter vagy hivatal szolga. ■ Egy közjót szolgáló törvény: a tanítók államsegélye, mit az állam a hitközségeknek ad, minthogy szegénységüknél fogva nem tudnak lépést tartani a törvény követelményeinek a^fenti értelemben. í% Minden alkalmazottnak meg van a maga felsőbb hatósága, ki működését ellenőrzi. A hitközség által választott iskolaszék : annak élén az elnök, ki a hitfelekezeti tanítónak elsőfokú feljebbvalója. Hasonlítsuk össze a hitközség szegénységét és az első feljebbvalót : az iskolaszéket. Ha a hitközség szegénységénél fogva nem képes megfelelni — nem a törvénynek, — hanem az egyes rendeleteknek, vájjon büntethető-e a hitközség alkalmazottja — a tanító ? Más a törvény és más a rendelet. A rendelet a törvény keretén belül mozog és csak segítő eszköz a törvény szellemének könnyebb eiérésére. Világos, hogy a rendeletek többnyire anyagi kiadást igényelnek a hitközség részéről. Szükséges tehát az állam tárgyi segélye is. Ha nem is teljes, de legalább árengedményes segélyt nyújtson. Már most, hogy büntethető a tanító az államsegély megvonásával, ha a hitközség, illetve iskolaszék az anyagiakban nem tud megfelelni ? Hogy lehet büntetlent megbüntetni ? Avagy a hitfelekezet pusztán csak kitartott, kitől a fizetést megvonják, ha a szeszély— Azt megteheti a tekintetes ur. De egyforma mértékű csizma sok van a világon! Tóni bácsi tanácstalanul nézett a panaszos asszonyra, a megcáfolt ember tehetetlenségével vonogatva vállát: — Hát az tény, hogy egy mértékre sok csizmát csinálnak. Ebben igaza van neki. És a vallatással igy vesződött még egy jó darab'g. Azonban a vádlott úgy megfelelt minden kérdésére, hogy azt ezen az utón sarokba szoritni nem volt már semmi kilátása. Törte a fejét, hogy mit csináljon? Mert igazságosan ki akarta tisztázni az ügyet. Gondolta magában: ez a fiú mégse lehet annyira elvetemedett gazember s legfölebb csak fiatal könnyelműségből követett el hibát, ha ugyan elkövette. Elhatáiozta tehát, hogy ott támadja meg, ahol minden tisztességes ember a legérzékenyebb: a becsületére fog apellálni. Hátha igy megtörik, ha bűnös s végre is kipattan valami. Felkelt a székéből, összeráncolta a szemöldökét és a legény elé lépett. Szigorú tekintettel mérte végig s erélyesen rászólt: — Te! . . . Tedd a kezed a szivedre s szólj: csakugyan nem jártál a Bartáné kertjében ? — Nem én, tekintetes url Még arra felé sem! — válaszolt a legény, a kezét a szívéie téve. — És ezt... becsületszavadra mondod ? — Én aztán arra! — Meg mernél rá eskünni? — Én aztán meg 1 Ha kell: háromszor is ! Tóni bácsi újból az asszonyra nézett: — Hát igy, én azt hiszem, mégis valaki más járhatott ott. nek nem tud eleget tenni? Oh szegény alkalmazottja a hitközségnek 1 „ Paupertas ipsa meretrix 1 Föltéve, hogy mulasztás és pedig vétkes mulasztás történt, hol van akkor a fegyelmit megelőző vizsgálat? Aztán a fegyelmi büntetés ? Az állami alkalmazott fenyegetése már elegendő, hogy ellene fegyelmi indittassék! Tudva és akarva egy tanítót fenyegetni az államsegély megvonásával, mert előre látható a hitközség szegénysége, hogy nem tud rögtön eleget tenni. 0 horribile diclu! Aki ilyen büntelen tanítót nem sújt, csak fenyeget, már is hivatalos hatalommal visszaél. Tehát a fegyelmi vizsgálat nem a tanítót, hanem az állami alkalmazottat illeti, legyen az bárki. Hiszen ezen megvonás már a törvény alkotásának szellemével is ellenkezik!!! Nem Damokles kardja kell a tanítónak, hanem pragmatika. Nem a kitartott tantiémeje kell a hitközségnek, hanem anyagi és erkölcsi támogatás. Igaz, hogy a tanítónak jár már C, D, E, F, G vagy tudom én milyen fizetési osztály. Szó se róla, anyagi megélhetés szükséges. Hanem nagyon fontos a tanítónak oly erkölcsi előmenetel is, mely természetének megfelel. Ne öüzhödjön el egy tanító oly helyen, hol istenadta tehetségét fejleszteni vagy érvényesíteni nem tudja. Az anyagi támogatás mellett kell még egy lelki, egy szellemi tápláléka tehetségeinek érvényre juttatására. Nem materiális, hanem spirituális tanító kell. Az anyagi tanító sohasem hatol be tanítványának leikébe, szellemébe. E lelki képzés a tanítók közóhaja, mely betűt ölt a pragmatikában. — o — y. öiv O DOHÁNYZIK -78 ii. Használjon DIANA- I fogkrémet• Mindenütt kapható! Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nador-utca 30, — Ne higyjen neki, tekintetes uram, mert úgy hazudik, mint a nyomtatás — pattant fel Bartáné, szörnyen megijedve, hogy kutbaesik az igazsága. — Én bizonyos vagyok, hogy ő kaftárkodott a dinnyésemben! De Tóni bácsi leintette: — Ne beszéljen, ha nem érti a törvényt: Ártatlanul csak nem adhatok valakit csendőrkézre ! — Pedig tisztára csak neki köszönhetem a káromat — állhatatoskodott Bartáné körömszakadtáig. Tóni bácsi kijött a sodrából. Majdnem nyersen vetette oda az asszonynak: — Hát nem hallotta, hogy arra felé se járt ? Hiszen ő saját maga mondja 1 És hogy hiába ne is bosszankodjék tovább : útnak eresztette azonnal a legényt, aki nagy megelégedéssel mosolygott el a kancelláriáról. Erre aztán a szegény Bartáné is szomorún felszedelőzködött. De mielőtt a keserűségével hazaindult volna, nem állhatta meg, hogy még szót ne tegyen az igazságáért: — Jaj, beh kár volt, tekintetes uram, azt a cégérés betyárt ilyen szárazon szélnek ereszteni! Meglátja, hogy még ezután mit fog az itt a kertekben csinálni! Tóni bácsi erre egész röviden csak enynyit mondott: — Nem hinném, hogy kurázsija legyen, amig én vagyok a biró! Pedig nem telt bele egy hét s az ő dinnyése is szakasztott úgy járt, mint a Bartáné dinnyése. _______ Az időcsinálásról. Észak Amerikában lakó mandar indiánusok ;még most is hisznek a csodadoktorbap. Ezen ne tessék t. Olvasó megütközni, mert nálunk is vannak nagyon sokan ilyenek és vakon hisznek a Maxim Benkhar-iéle okku!lista telepatikus etc. tudósoknak, kinek szemében „különös mágikus tűz lobog, hinnünk kell benne és elfordulunk a kételkedőktől“. Ezek a csodadoktorok, — már mint a mandar indiánusoké, — értenek az időcsináláshoz. Mikor nagy szárazság után a nyugati égbolton megjelennek az első felhők, a csodadoktorok összegyűlnek a büvészsátorban, tűzön illatos füveket égetnek, mágikus szavakat üvöltenek s hogy exiatikus állapotba jöjjenek, pipából illatos füveket szívnak. Végre az egyik kijön a sátorból, lándzsájával megfenyegeti az eget és talizmánját tartva kezében, szaval. Ha a felhő szétoszlik és eső nem lesz, a csodadoktor kegyvesztettnek nyilvánittatik s szégyenkezve vonul vissza a sátorba: tovább pipázni, — ha pedig megérkezik az eső, a felhők parancs szerint öntik a vizet a mágus nyakába, akkor van öröm — majdnem azt mondtam Izraelben — a mandar indiánusok között. A Dakoták nál küiön villámüző szent mágus csapat van, amelyik nyíllal lövöldözve igyekszik elűzni az „Isten nyilát.“ Hogy hangjuknak nagyobb nyomatéka legyen, dobbal kisérik éktelen zenebonáikat. És fel van jegyezve hogy a haragos felhő nyila a csapatnak egy- I egy vitézét agyonvág a már, hősi halált halt az j égiekkel való harcban. Hihetetlenül csodálatos, hogy az ember nagyzási hóbortjában minden időben hatalma : alá akarta gyűrni azokat a mérhetetlenül nagy I természeti erőket is, amelyek az időjárást okozí zák és annak igen szeszélyes változásait szabályozni akarta, pedig a mérhetetlen kis mennyi! ségek uralmától sem szabadulunk és ha egyszer í egy baktérium úrrá lesz szervezetünkön, tönkre • teheti akár néhány rövid óra alatt. Ezelőtt néhány esztendővel nagy lár- i mát csaptak a viharágyuk. A szöllősgazdák valóságos Napóleonoknak képzelték magukat, amikor ágyú ütegjük „légörvény gyűrűket“ pukkadoztaK a jég gyanús felhők felé. És ha a jég mégis „elpucolta“ a termésüket, biztosan a felhőben, a jégesőben, a villámban volt a hiba és nem az ágyúzásban, — vagy pedig a szomszéd „puskázta“ el a védekezést: későn kezdett lövetni, nem elég gyorsan adta le a lövéseket egymás után síb. Milyen kis külömbség van a dakota nyilazása és a viharágyuzás között. Cholnoky hasonlata szerint a viharágyuzás olyan, mintha valaki Floubert puskával akarná a Gellérthegyet szétlövöldözni. A legutolsó viharagyuzási kongresszuson ■ dr. Konkoly Miklós csukta be az ajtaját ennek az egész bolondságnak, szinte azt mondhatni, j egy kézlegyintéssel. Beleállt egy viharágyu | „örvény gyűrűjébe“ a kongresszus szemeiáttára ! s miközben annak néhány tagja keresztet veí tett magára, ő sapkáját lengetve háromszoros | „hoch“ ot kiáltott a feltaláló egészségére és S épen és sértetlenül kilépett a felhőket pusztító és romboló örvénygyürüből. A gyűlésen pedig óva intette az összegyűlt államok képviselőit, hogy a viharágyu kísérletekre ne adjanak egy | huncut krajcárt sem, mert nem érdemli meg, humbug, bolondság az egész, mert az általa vezetett jelentős kísérletek exakt vizsgálatoknak szigorú kritikáját nem állotta ki. Most harmadéve halt meg Budapesten egy mérnök, aki elektromos utón akart esőt csinálni: Vozáry Pál. Ő valahol olvasta, hogy az esőcseppek keletkezéséhez negativ elektromos áramok szükségesek, mint a kicsapódás középpontjai. Tehát nem kell egyéb, mint a levegőt telíteni ilyen kis ionokkal: akkor a pára reácsapódik és esőcseppekké lesz, amelyek felhőt képeznek és esőt hoznak. Ezért vett egy rézkorongot: ha esett az eső positiv elektromosságot szórt szét a levegőben, hogy azok a négativ áramokat elpusztítsák és a földet megszabadítsák a felesleges, káros, sok esőtől, ha pedig régen derült volt, akkor negativ elektromosságot szórt szét, hogy legyen a páráknak mire kicsapódni. A budapesti villamos vasút rt. adott is neki „anyagot“, azaz elektromos áramot, de ő pénzt is akart, kért a földmivelésügyi minisztertől 250 ezer koronát. A miniszter aztán kiküldött egy fizikusokból álló bizottságot, akik megkollokváltatták Vozáry mestert — megnézték
