Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-06 / 54. szám
1922. május 6. 5. oldal. .Komáromi Lapok.“ kísérleti telepét, szerszámjait s a vizsgálódás eredménye az lett, hogy kitudódott, miszerint Vozáry mérnök ur annyira tájékozatlan a villamosságtanban, mint egy érettségin fizikából megbukott diák. Eljárása olyan volt, mintha valaki árvizet akarna okozni, mondjuk Komáromban, aztán egy kupica vizet beleöntene a „Kis-Érbe,“ — ha még Vozáry eredeti kiinduló feltevése megállná a helyét és valóban úgy lenne, mint az elmélet felteszi. A XVII. század közepén néhány tekintélyes kolozsvári polgár feliratot intézett a pozsonyi diétához, amelyben a kővetkezőket írja: Erdélyben évek óta rossz időjárás van, mikor napsugár kellene, esik és zord hideg van és megfordítva. Ennek a bajnak pedig a kútfeje a következő : „Az egész országban csak egy tekintélyes kalendárium van, ez a győri, ez jövendöl az országra esőt, napfényt, szárazságot és minden egyebet. Természetes, hogy a győri ember úgy igazítja az időt, ahogy Győrött jól esik. Csakhogy amikor a Dunán túl már az esőt várják, Erdélyben akkor még nagyon elkel a nap és megfordítva. Legyen tehát külön kalendárium csináló, aki az erdélyieknek erdélyi időt csináljon.“ — Hogy a diéta mit válaszolt, sajnos nincs most módomban megtudni. Hogy pedig a gazdák mennyire hittek és hisznek a kalendáriumban, Herschel jóslataiban, mutatja az, hogy a berlini akadémiának jövedelme tegyen, I. Frigyes király 1907-ben megengedte, hogy „almanachot“ adjon ki, a melyben „időcsinálás“ is vott. Mikor aztán jóval később az akadémia tudósai szégyelvén a charlatánságot, az időcsinálást elhagyták az almanachból, nagy jövedelem veszteségük lelt, úgy hogy kénytelenek voltak megint előszedni a „kritikus napokat“ etc. 1898 jultus 15 én az egyik igen jeles és kiváló, messzeföldln hires meteorologus Hegyfoky Kabos megkérdezte egy szeánszon az egyik spiritiszta médiumot, mondja meg julius 15 tői augusztus 20 ig hány esős nap lesz. Ha eső lesz kopogjon egyet az asztalka, ha nem lesz kopogjon kettőt. A szellem 7 napra jósolt esőt, de csak egy Ízben esett akkor, amikorra a szellem mondta. A száraz időt jobban eltalálta, mert 21 esetből 17 bevált. 7 napra nem tudott választ adni (hármat kopogott) és két napon 24 et kopogott „dühösen“ a szellem. így 37 jóslás közül Hegyfoky szerint bevált 22 (59 5°/o) nem vált be 6 (l62u/o); bizonytalan maradt 7 (18 9°/o) és érthetetlen 2 (5'4°/°). Hogy tudjunk mi véges halandók tehát időt csinálni, ha még a véghetetlen spiritiszta szellem is 50 százalékra alkudozik?! Az időcsináló máguszokról legyen egyelőre|elég most ennyi. Dr. Kenessey Kálmán. Az idők változnak. Miden jel arra mutat, hogy a francia— csehszlovák nagy, „örök“ barátság se tarthat örökké. A csehszlovák külpolitika a génuai konferencián eiégge láthatta, hogy Franciaország bosszútól lihegő politikájával egyedül marad a küzdőtéren és ma már Anglia a helyzet ura és az előrelátó csehszldvák külpolitika Anglia felé kezd húzódni. Ezt a régi hű barátoknak, a franciáknak elég érthetően tudtul is adták a csehszlovák politikusok, amikor azt kérdezték tőlük a franciák, hogy ha a génuai események úgy hoznák magukkal, hogy a francia delegátusoknak demontstrációként hirtelen el kellene hagyniok Génuát, remélik, hogy a hü, örök barátságot fogadott csehszlovák delegátusok is azt fogják tenni? Erre a prágai delegátusok kijelentették, hogy ezt ők nem tehetik, mert ebben Anglia tüntetést látna. Ebben a válaszban aztán benne is van a fölmondott francia barátság és a kiszemelt uj barát, Anglia. Szóval ilyen az élet, ilyen a politika. Az idők gyorsabban változnak, mint hinné az ember. Mindezekkel kapcsolatban jól informált helyről a következő híradást kaptuk: A legutóbbi génuai események között egykét jelenség merült fel, amelyek a prágai politikai életre is vissza fognak hatni. Mint ismeretes, ‘Benes Lloyd George békegarancia szerződéséhez csak bizonyos fentartásokkat hajlandó hozzájárulni. Hogy a francia talán utolsó irányításnak itt milyen nagy szerepe volt, arról felesleges volna itt beszélni. Benes azt kivánja, hogy a garanciaszerződés ne érintse a szankciókra s a Habsburgok visszatérésére netalán szükséges rendszabályoknak jogosultságát. Könnyen kivehető, hogy ezek egyike Németország, a másik Magyarország ellen irányul. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a csehszlovák köztársaságra nemzeti összetételnél fogva veszélyes akár Németország, akár Magyarországellenes külpolitikát folytatni, mert egy ilyen külpolitikának a bel- és külpolitikai életben és a magyar, meg német nemzeti kisebbségek felfogásában egykönnyen nagyobbszerü visszahatásai keletkezhetnek. A szenátus e heti ülésében is igazolta ezt a tételt. Annak a puszta hírére, hogy Csehszlovákia állítólag támogatni akarja Franciaországot a Németország ellen alkalmazandó szankciókban, a német polgári párták szövetségének szenátorai azonnal sürgős interpellációt nyújtottak be, hogy a francia sajtó híresztelései megfelelnek-e a valóságnak? A német szoctáldemokrata párt is ilyen határozottan állást foglalt a kormánynak minden ilyenféle szándéka ellen. Valószínű, hogy a parlamentnek Génua felett indítandó vitájában az érintett szempontok még jobban ki fognak domborodni. A szenátus különben péntekee ismét szétoszlott, hogy május közepéig szüneteljen. Meglepetésszerüleg jött az az intézkedés, hogy a képviselőház szerdára jelzett ülését egy héttel ismét kitolta. Az a nézet merült fel, hogy az idén is újból és újból elhatasztják az üléseket, hogy azután kapuzárás előtt keresztülhajszolják az előterjesztett javaslatokat. Benes visszatérését kíváncsian várják, akor fog ugyanis eldőlni, hogy lemond-e állásáról? A hivatalos cáfolat dacára ugyanis az erről szóló hírek még mindig tartják magukat. A végleges választ úgy a miniszterelnök, mint egyes miniszterek távozására vonatkozólag a következő hét fogja meghozni. Az a jelentés, hogy a kis iskolatörvényt s a községi választások novelláját őszre halasztják, a petkában, sőt a kormányban fenforgó nézeteltérések bizonyítéka. így a tavaszi ülésszak tárgyai az Ausztriának nyújtandó 500 milliós kölcsön, a nagybirtokok alkalmazottainak nyugdíjazása, a munkások fizetéses szabadságolása, a szlovenszkoi és ruszinszkói alkalmazottak és munkaadók közötti viszony szabályozása marad, Hamleti oktatást lehetne tartani a marhahús és ára körül Dániában : — Több dolgok vannak földön és égen, oh Horatio, mintsem bölcs elmétek álmodni képes, amiket fel sem fog az emberi értelem — Avagy felfogod e, hogy miért kell a húsárakat időnként leszállítani? Én nem. Mert nézd: furcsa, de való, ha soha nem szállították volna le a húsárakat, akkor most nem állnának olyan magasan. Ne nézz rám olyan elképpedve, mert úgy van. Emlékezzél csak a télre: az entente nagyhatalmak, akarom mondani, a mészárosok egész nyugodtan és boldogan és nagyhatalommal árusitgatták a húst a télen itt Dániában gondolom 12 K ért. Akkor jött az árvizsgáló bizottság, leszállította 10 K-ra. Erre lön nagy sirás-jajgatás, fogaknak csikorgatása és gorombáskodás a nagyhatalmak részéről itt Dániában. S a vége mi lön. Tán visszaállíttatott a régi ár? Dehogy. A régi árhoz csapatott még két korona, s a publikum úgy becsapatott, mint ahogy még ajtó sem volt becsapva soha. És igy volt ez többször is. Valahányszor az árat leszállítják, hipp-hopp, két nap múlva mindig valamivel magasabbra emelik, mint a mennyi az eredeti, a le nem szállított ára volt. Érted ezt Horatió. Oh ebbe meg kell őrülni. Nézd: minden hajam szála az ég felé áll tőle. Mert mi lesz ebből itt Dániában? „Ehetünk levegőt Ígéret- töltelékkel.“ my — Azt mondom, hogy e helyett ennénk talán inkább faggyút?! Mert, hogy a próbavágásnál 5 (öt) koronás árban állították be a költségvetésbe? Oh, te naiv lélek, te. Menj csak próbáld meg, adj egy füles kosarat akár Poloniusnak, akár Laertesnek, nem kapnak ők 10 koronán alul egy falatot sem! Avagy láttál már olyan teremtett lelket Dániában, ki 5 K-ért vásárolja a faggyúnak kilogrammját. — Azt tanácsolod, hogy együnk hát vesepecsenyét! Vegyünk belőle kevesebbet, hisz 17 K most a marhahús ára itt Dániában. Oh, te, duplán naiv lélek, te, hisz az nagyon drága. Hogy a költségvetésbe nincs drágábban felvéve ? Se a vesepecsenye, se a velő, rostélyos stb. jobb falat. Hisz az nem fontos ! Küldd el csak Oféliát, hogy tud-e azon a bizonyos maximális áron vesepecsenyét stb.-t venni! Küldd el csak ! — De, hogy akkor nem kellene a mészárosoknak jajgatniok? Már hogy ne kellene. Hiszen ők most gyarmatosítják a szomszéd Lolland szigetét: földbirtokokat kerítenek el és hatalmas épületeket foglalnak le. Nekik: venni, vagy nem venni! — az itt a kérdés. Nekünk meg csak: enni, vagy nem enni! És igaz ugyan, hogy le lehetne szoknunk a husevésről, mert: „Kinek szűkén elesége, annak van jó egészsége!“ — De ki törődik most az egészségével? S végre is közérdek, hogy a maximált hús elfogyjon, meg ne büdösödjék, mert a szivem szakadna meg a nagy kin alatt, ha a szegény mészárosok nem találnák meg a számításukat. Igaz, hogy ők kereshetnek a borjún is. De mi az a csekély 30 korona per borjú. És azt is hiába keresik. Mert képzeld csak, hiába keresik szegények a 30 koronát . . . mindig többet találnak. Hát tehetnek ők róla? Ők végre is megtették a kötelességüket, elindultak 30 koronát keresni és többet találtak, óh, sokkal többet! Oh vérkönnyeket sírok maró fájdalmamban. Mily szerencsétlenség! — De elég! „Kizökkent az idő! Oh! kárhozat — hogy én születtem helyretolni azt!“ — Nem, nem! Megyek, mert tudom, hogy ha „hatalmas ellen bőszült robamja s vivó-tőre közé gyenge elem kerül, az veszélyes ám! Ámbár: a köz enyim; S az ember élte annyi, mint ez: „egy.“ Dánus. Mosoly a könnyeken át! (Beöthy Zsolt humora. — A lontói parkban. — A zsidókérdés. —- A hazaáruló. — Óh azok az emigránsok!) Még friss a hant Beöthy Zsolt, nagynevű földink sírja felett, még föl se száradtak könynyeink és a könnyeken át mint a szivárvány át csillannak e nagy férfiú,- nagy zsenijének, ötletének, humorának sziporkái. Szenteljük e sorokat a humorizáló Beöthy Zsoltnak, aki tudvalévőén a legkedvesebb és legszellemesebb anekdótázók közé tartozott. Különösen a régi, boldog Magyarországról tudott pompás anekdótákat a tudós. A múlt nyáron fiának, Beöthy Lászlónak lontói birtokán nyaralt az öreg ur, aki vacsora után a lontói park hüs sétányain, szivarszó mellett mulattatta a társaságot anekdótáival. Ugyanakkor ott tartózkodott egyik kiváló írónk is, aki Beöthy Zsolt akkor elejtett ötleteit feljegyezte. Az ő jegyzeteiből közöljük itt a következő dolgokat. A zsidókérdésről esett szó és Beöthy Zsolt kortársairól megemlékezve, Wahrmann Móricról, Áztasd fehérneműdéi „Asszonydicséret"-mosókivo• nattal néhány órán vagy egy éjjelen át. Azután RWIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllttlUlllllllillllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIII mossál tovább, mint szoktad. Ha szappannál takarékoskodunk — pénzt pazarolunk. Aki szappannál takarékoskodik, fehérneműjét rontja. - Aki fehérneműjét nem kíméli, pénzét pazarolja. Gondozza fehérneműjét jó szappannal való többszöri mosással, mivel egyedül a jó szappan óvja meg a fehérneműt, amely ma drága kincse minden csáládnak. Nem szabad tehát kefével vagy sulyokkal rongálni a fehérneműt, hanem oly mosószerekkel kell kezelni, amelyek csak a szennyet távolitják el és nem támadják meg a szövedéket. „AsszonydicséreF'-mosókívonat és Schicht-féle szarvasszappan azok a mosószerek, amelyek a fehérneműt fáradság nélkül tisztítják és megóvják. Schichí~mosás
