Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-06 / 54. szám
1922. május 6. ..Komaromi Lapok“ 3. oldal. ft munkások szabadságolása. — A népjóléti minisztérium javaslata. — A múlt évi nyári parlamenti ülésszak folyamán a bányamunkások szabadságolására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a nemzetgyűlés mindkét háza felhívta a kormányt, hogy az összmunkásság szabadságára vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen a par lament elé. A népjóléti minisztérium ennek folytán ez év kezdetén ki is dolgozott egy törvényjavaslatot, melyet még a tavaszi ülésszak folyamán le fognak tárgyalni. A javaslat szerint mindazon személyeknek, akik munkás, szolgálati vagy tanoncviszony alapján teljesítenek szolgálatot s azt nem végzik mellékesen vagy alkalmilag (vagyis amenynyiben a betegség elleni biztosítás alá esnek) egy évi megszakítás nélküli munkaidő esetén fizetéses üdülési szabadságra van igényük. A fizetéses üdülési szabadság 18 évnél fiatalabbaknál féléveként 10 napot, az idősebbeknél 1 — 10 évig terjedő munkaidőnél évi 6 munkanapot és 10 évnél felüli munkaidő esetén 12 munkanapot tesz ki. A javaslat azoban nem terjed ki a házi munkásokra s az alkalmazottak azon csoportjára, akik részére külön törvény állapította meg a szabadságot. Az említett szabadságtartamot a javaslat minimálisnak tekinti s ezért érvénytelennek nyilvánítja az oiyan munka vagy szolgálati szerződést, amelyben ez a szabadságolási tartam kisebb mértékben van megállapítva. A katonai szolgálati idő s a betegség, baleset vagy egyéb az illető személyét érintő fontos okok nem szakítják meg a munkaidő folyamát, kivéve ha vagy szándékosan, vagy nagy fokú gondatlansággal okozta azt. Hasonlóképen nem szakítja meg azt az egyik munkaadóról a másik munkaadóhoz való munkába lépés, feltéve, hogy a kilépés és a munkábaállás között nem múlott el egy hónapnál hosszabb idő. Munkanélküliség esetén, ha annak nem a munkás az oka, a munkaidő folyama csak szünetel, vagyis az azt megelőző munkaidő a szabadságolásnál tekintetbe veendő. A szabadságolás előfeltétele, hogy alkalmazott azon idő folyamán, amelyre szabadság igényét állapítja, a munkavagy szolgálati szerződésben megállapított munkaidőt állandóan és valóban betartsa. A szabadságolási időből levonásba hozandó, igazolatlanul mulasztott napok fölött minden hónapban az üzem igazgatósága határoz az üzemtanács elnökénél vagy annak egy erre a célra kirendelt tagjával, illetőleg ennek hiányában a munkásság bizalmíférfiával, vagy ha ilyen nincs a legidősebb alkalmazottai. Az ezekre vonatkozó jegyzéket minden hónapban dinnyéskerljét szörnyen megcsufolták. Átkozódva esküdözött az élő Istenre, hogy ezt nem hagyja annyiban, hanem a biró elé viszi! Tóni bácsi ekkor éppen nagy dologgal volt otthon elfoglalva. Az előző napokban ugyanis szerződést kötött egy épilő pallérral, hogy egy távolabb eső birtokán az istállót, meg a gabonást átépitteti az udvar jobb oldaláról a balsó oldalra. Ott mind a kettőnek jobb lesz a fekvése: inkább fognak szem élőit áilani s esetleg tűzvész idején sem lesznek annyira kitéve a veszedelemnek. Mivel pedig a pallér megbízhatóság tekintetében nem valami jó hírnek örvendett: Tóni bácsi, a felesége kérésére, rászánta magát, hogy ezt a szerződést mégis csak írásba foglalja. Nehogy a pallér ne pontosan oda épiise át a holmit, ahová kikötötte, vagy esetleg ne készítse el a megszabott időre. Ez most annál is inkább érdekében állott, mert az átépítés feleárát előlegül már ki is fizette. A szerinte szigorú szerződésnek éppen azt a részét irta, mely a pallér kötelességét csodálatos szabatossággal ekképpen állapította meg: „Én pedig, Havadi Elek, hitelesen kötelezem magam, hogy az emliteit két épületet a közös akarattal meghatározott helyre és ugyancsak közös akarattal megbeszélt időre pontosan átépítem. Ellenkező esetben . . . Tovább nem írhatta, mert Barta Ferencné az ajtón betoppant: — Jaj, tekintetes uram, csináljon valamit, mert tönkre vagyok téve! — zokogta, szinte fuldokolva. Tóni bácsi az orráról feltólta a pápaszemét a homlokára s részvéttel kérdezte: — Na ... mi baj? — Képzelje, instálom, az a kötélrevaló ki kell függeszteni az üzemben. A szabadságidő minden egyes napjáért a kikötött pótlékon kívül a legutóbbi négy hét alatt kapott átlagbérnek megfelelő munkabér illeti meg a munkást ; a természetbeni járandóságot a megtérítésbe be kell számítani s a baleset elleni biztosításról szóló 1921. évi augusztus hó 12-én kelt 300 sz. törvény 8 § ának 2. bekezdése szerint pénzben értékelni. A munkabér meglérités a rendes fizetési napokon esedékes, a természetbeni járandóság pénzértékét azonban az egész szabadság tartamára előre kell kifizetni. Nem illeti meg a fizetéses szabadság azokat, akiket még ha különben igényük is volna rá, a szabadság megkezdése előtt oly nyomós okoknál fogva bocsátottak el a szolgálatból, illetőleg a munkából, amelyek az érvényben levő jogszabályok értelmében feljogosítják a munkaadót arra, hogy a szolgálati vagy munkaviszonyt felmondás nélkül megszüntesse; valamint azokat sem, akika szabadságot meg nem kezdték vagy pedig szabadságuk alatt fizetés ellenében más részére dolgoztak. A szabadságbeosztást az üzemigazgatóság (munkaadó) állapítja meg hivatalból az üzemtanács elnökével, illetőleg annak egy erre a célra kirendelt tagjával, vagy a bizalmi férfival illetőleg a legidősebb alkalmazottal egyetemben. A szabadságot lehetőleg május 1 tői szept. 30-ig terjedő időközben kell engedélyezni és pedig egyhuzamban, azonban tekintettel keli lenni a megszakítás nélküli üzemekre s az üzem sajátos viszonyaira. Vitás ügyekben az iparbitóság dönt, illetőleg ott, ahol ilyen nincsen a járásbíróság. A javaslat kihirdetésétől számított három hónapon belül lépne életbe. (ESŐ) Grand Sanatorium és Viz sryó ífyin t éz et Bratislava (Pazrcny) Mélyút. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet bel- és idegbetegek, cukorbajosok, rprkö-, vese-, gyomor-, bél-, síív és véredénybáegek speciális gyógyítására. Hizlaló és fogyasztó kúrák. Seb szét, nőgyógyászat és szülészet. Urológia és bőrgyógyászat Testegyenészet. Szemészet Orr- gége- és fülgyógyászat. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás, ápolás, házi orvosi kezelés, 5 étkezés 83 K -tol Vízórák teljes üzemben bejáróknak is. Igazgató főorvos: Dr. Arányi Zsigmond. 130 __________________________________________ Csobánczi Gyurka tönkretette a dinnyésemet az éjszaka! Egy sereg dinnyét ellopott s többinek is meglékelte a legnagyobb részit! Hogy az Isten a kézit szárassza le! Kárbaveszett a sok keserves fáradságom! — Ejnye, ejnye, ez már igazán disznóság! — De még milyen, iekintetes uram ! — S tudja biztosan, hogy ő volt? Látta valaki ? — Hát ki látta volna? Hiszen éjjel követte el. De ott van a nyoma. Tisztán látszik, hogy a tolvaj a kántoréktól jött s oda is ment vissza. Különben is ő az átka a kerteknek! Ezt az egész falu tudja. — Forgósteremtette — csóválta meg a fejét Tóni bácsi. — Ez mégse járja! Hanem ráncbaszedem én azt a fiút, csak itt legyen! S odaszólott az asszonynak: — Üljön csak le! Mindjárt eligazítom én! Aztán kikiáltott a kocsisnak, hogy menjen s Csobánczi Gyurkát híjjá fel tüstént oda a kancelláriára, amint a hivatalos szobáját nevezte. A vádlott rövid fertályóra múlva meg is érkezett a kancelláriára. Kemény kötésű, barna legényke volt, hegyesre pödört, kis, fekete bajusszal s olyan nyájas, kék szemekkel, mint a májusi ég. Nagy tisztességtudással köszönt a bírónak s gyanakodva vetett egy pillantást Barta Ferencnére, aki ott oldalvást üldögélt, még mindig sirdogálva. Tóni bácsi hátradőlt a bírói székében s a pápaszemét visszahúzta homlokáról ismét az orrára. — Nos, Gyurka fiam, te jól csináltad I — Mit, tekintetes ur? — kérdé Gyurka, ártatlan mosolygással. — Tudod te jól! Csak ne tetesd magad 1 Magyarország gazdasági helyzete. — A Financial Times cikke. — Magyarország és a kiäantant párbaja. — Benes és Magyarország talpraállitása. Az uj reparációs tervezet. A Londonban megjelenő Financiel Times gazdasági szaklap rendkívül érdekes cikket hoz Magyarország gazdasági helyzetéről. Ebben a cikkben egyebek között a következőket mondja : Génuában az orosz kérdés félretol egyéb kérdéseket, amelyek közül pedig legérdekesebbek egyike Magyarország és a kisantantnak párbaja. A kisaníant delegátusainak abban telik örömük, hogy Magyarországot a bizottságoktól és albizottságoktól távoítartsák, az egyetlen váltóárfoíyam kivételével, ahol a munka legnagyobb részét elvégezték és a döntés is megtörtént. Pedig Magyarország Keletearópának igen nevezetes tényezője és azonfelül, hogy domináló pozíciót foglal el szállítási és közlekedési kérdésekben, kompakt nemzeti tömböt is képvisel. Benes bizalmasan beszélgetett velem Magyarország esetleges talpraállitüsáról, de mindaddig, amig Magyarországtól a szállítás és a közlekedés terén minden könnyítést megtagadnak, nincs mód arra, hogy a cél eléressék. Ugyanezt a benyomást nyertem Bethlen gróf miniszterelnökkel, Teleszky volt pénzügyminiszterrel és Scitovszky volt államtitkárral folytatott beszélgetésemből. Az a gyakorlatilag véve teljesen izolált helyzet, amelybe Magyarországot a fegyverszünet óta belekényszerítették és a román invázió alatt szenvedett károk igazán lehetetlen helyzetbe hozták az országot. A Portoroseban 1921. november havában aláirt jegyzőkönyvek úgy látszott tisztázni fogják a helyzetet, de mivel ezeket a megegyezéseket nein ratifikálták, a helyzet e téren rosszabb, mint amilyen valaha volt. Magyarország jelenlegi helyzetét részletesen kifejtették előttem Teleszky és Scitovszky, akik szerint ha külföldi kölcsönt biztosítanak Magyarországnak, hogy rekonstruálja vasutait és uj mezőgazdasági beiuházásokat tegyen, akkor Magyarország helyzete csakhamar javulni fog. A háború élőit Magyarország évente húszmillió koronát ruházott be vasúti intézményeibe; ma a békeszerződés egyharmadára csökkentette területét és vasúti beruházásokra mintegy ötvenmillió koronára van szükség háború előtti értékben. Tőkeszükséglet van a mezőgazdaságban is, amely a háború előtti mennyiségnek csak ötvenhat százalékát termeli. Külföldi embereknek itt jó beruházásokra kínálkozik alkalom, különösen tekintettel az alacsony valutára. — Én nem tudok semmit. — Hát ki prévárikált az éjjel a Bartáné kertjében? — Hát én azt honnét tudjam, instállom? — Pedig tudhatnád, hallod-e, mert, lásd, már én is tudom, hogy te gazdálkodtál ott. Szégyelheted! Tönkre tetted ennek a szegény asszonynak az egész dinnyését! A legény képe hosszúra nyúlt a csodálkozástól — Én ? . . . Hogy én tettem tönkre ? . .. Tette a hóhér. Essék ki a szemem, ha a kertjében még csak láttam is a dinnyéjit! — Persze, nem látta a gazember, mert sötét voltl — szipogta közbe Bartáné a székről. — Csak csendesen! Most már csak bízza rám! — intette az asszonyt Tóni bácsi. S tovább vallatta a legényt: — Nézd, fiam! Te ismersz engemet. Tudod, hogy velem nem lehet packázni! — Azt én jól tudom, tekintetes ur! — mondá a legény komolyan, ámbár erősen csiklandozta valami, hogy elkacagja magát. — Hát ha tudod, akkor azt is tudnod kell, hogy velem nem lehet elhitetni mindent! — Nekem az nem is szándékom, instálom! — Hiába is volna, mert a nyomod a dinnyésben ott maradt! — Az nem az enyim! Ott lehet a nyom, hanem a nyom csak nyom. Az még nem én vagyok! Nyoma másnak is van! S keserű méltatlankodással jegyezte meg: — Csakhogy a rosszakaróim szeretnének mindent reám kenni! — Igen ? . .. De hátha abba a nyomba bele találom mérni a csizmádat? ...
