Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-06 / 54. szám
Negyvenharmadik évfolyam, 54. szám. Szombati 1922. május 6 KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Slöfizetéei ár cimeií-aalovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sfféí* érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. í Sjfye* szám ára» 80 fillér. rwhngiiaisiim - tt~í ~ »nunn» ia-iiir----------~iíí——— ALAPÍTOTTA: TUBA JaNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYÜLA dr Szerkesztő: 8A8ANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztősé* és kiadóhivatal: Nátlor-U. 20. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. reskedelmi, vagy ipari jellegű hirdetményekben vagy nyilatkozatokban. = Nem mindönki kaphat útlevelet beutazási engedély nélkül A megjelent hírekkel szemben újabban értesülünk, hogy általánosságban nem szűntek meg a beutazási engedélyek s az útlevél megszerzésének könnyebbsége nem minden beutazó részére biztosíttatott. A magyar hadsereg kötelékébe tartozó személyek, nyilvános politikai mozgalmakban résztvevők, állami hivatalnokok, újságírók és papok ezután is csak beutazási engedély alapján kaphatnak útlevelet Csehszlovákiába. Egyéb foglalkozással birók és politikailag is megbízható egyének részére a beutazási engedély kényszere megszűnt. = Szlovák hegemónia. Megírtuk, hogy a keresztényszocialista párt pöstyéni országos vezetőségi ülésén, egyértelmüleg állást foglalt Szlovenszkó autonómiája mellett és kimondotta, hogy bízva a keresztény szlovák nép igazságosságában, a Szlovenszkó autonómiáját célzó javaslatot minden további kikötés nélkül támogatja. Hogy a kér. szocialista párt ezen határozatát az autonómista szlovák néppárttal folytatott tárgyalások és megbeszélések előzték meg, az természetes, mert hiszen ennél a nagyhorderejű kérdésnél tisztázni kellett azokat a kérdéseket, melyek az itteni magyarság alkotmányjogi helyzetét érintik s amelyek megkövetelik azt, hogy az autonómia legteljesebb és egyenlő mértékben kiterjesztessék a magyarokra is. Igaz ugyan, hogy a szlovák néppárt javaslata megfeledkezett külön is megemlékezni a magyarokról és igy még magyarázatra szorul az a kérdés, hogy mi lesz Szlovenszkó magyarságával. Ezt még mindeddig nyilvánosan nem jelentették ki az autonómistak részéről s valóban a magyar ember becsületes bizalma kell ahhoz, hogy szlovák testvéreinek legőszintébb támogatói legyenek. Annál szembetűnőbb Petrasek Ágostonnak, a kér. szocialista párt szlovák elnökének nyilatkozata, ki arra serkent bennünket, magyarokat, hogy barátkozzunk meg azzal a gondolattal, miszerint Szlovenszkón a hegemónia a szlovákokat illeti és bizzunk abban, hogy az autonomista szlovákok megértik egymást azokkal, akikkel „őket ezeréves együttélés erős szálai fűznek össze.“ Ez a hegemóniára való utalás kétségkívül egy kissé megzavarhatja a magyarokat, mert semmiképen sem erősiti a bizalmat az autonómia iránt. Mert mi az autonómiát csak teljes egészében és a szlovákokkal egymértékben fogadhatjuk el, ha pedig hegemóniát emleget a szlovák elnök, lehetetlen hogy még a legkeresztényebb érzésű magyart is gondolkozásba ne ejtse a szó messzekiható jelentése. Az ezer év óta testvéri viszonyban élő két nemzetiség az autonómia kérdésében ismét egyesül, de nem lehet elfeledni azt, hogy ezelőtt harmadfél évvel maguk szlovák testvéreink állásfoglalása döntötte el Magyarország felosztását és a Dunáig terjedő, több mint egy millió szinmagyar néptől lakott területnek a köztársasághoz való kapcsolását. Akkora szlovákokat megkérdezték, de minket nem, akkor a szlovákok saját elhatározásukból állottak cseh testvéreik mellé, mig az ősei földjén élő magyarokat minden előzmény után levágták az édes-1 ülni innia minden erőfeszítés ellenére is a megvalósulás utján halad előre, mert a legszélesebb néprétegekbe behatolt annak tudata és a nép megérzi annak erejét. Nemcsak a politikai pártok, melyek köré a szlovák nép nagy tömegei sorakoznak, nemcsak a városok polgársága kivánja ezt egyértelműen, de a magyar és német nemzetiségek is, amelyek számarányuknál fogva döntő súllyal esnek az elhatározás mérlegébe. Még küzdenek ellene a csehszlovák ideológia csekélyszámú hívei, akik a bürokratikus kínai falak közé zárkózva nem érzik meg a nép lelkének nagy vágyakozásait, még ellene ir a megfizetett sajtó, mely a kormány szekererudját tologatná előre: de ez már mind késő. Az autonómia gondolata teljesen megérett, ez már többé nem Hlinka kortes Ígérete, hanem milliók vágya a Kárpátokon innen. A külső szimptomák, a nagymegyerendszer életbeléptetésének elhalasztása, a városok községesitésének bizonytalan időre való kitolása, de legfőképen a községi választásoknak ismételt, talán tizedik elhalasztása mind a csehszlovák kormány gyengeségét jelenti, mert a községi választások eredménye harsogó kiáltásként zúgná ország-világnak a szlovák nemzeti autonómia sokáig el nem odázható követelését. Nem lep meg bennünket az sem, hogy a szlovák néppárt mellett az egész keresztény szocialista párt, sőt a magyar szociáldemokrata párt jelentékeny része is követeli az autonómiát, tehát Szlovákia népességének kilencven százaléka, ha ehhez a magyar és német kisebbséget is hozzászámítjuk; pedig a kisebbségek is ezen az alapon állanak már, mert azt remélik, hogy a szlovák néppel együtt, amelyhez ezer évnek együtt átélt örömei és szenvedései fűzik, mellyel gazdasági érdekei is azonosok, a kulturális megértés szebb jövője virrad reá és vége szakad a politikai, kulturális és gazdasági szolgaságnak, amelyre a csehszlovák nacionalizmus kárhoztatta. Teljes és egyenlő polgári jogaink kivívása érdekében küzdünk a szlovák autonómiáért mi is, magyar kisebbség és e küzdelmet nem adjuk fel sem ígéretekért, sem kijelentésekért többé. Az Ígéreteken, a kijelentéseken túl vagyunk. Reális gyakorlati politikát akarunk folytatni, sérelmeinkből sokat tanultunk, szenvedéseink pedig megérlelték bennünk a gyakorlati tett politikáját, melyhez elszánt határozottsággal ragaszkodunk. = Vagehez közeledik a génuai konferencia. A múlt héten már az a hir terjedt el, hogy a génuai konferencia május 2-án véget ér, mert Lloyd Georgenak halaszthatatlanul haza kell utaznia. Az angol miniszterelnök haza is utazott, de csak két napra, melynek eltelte után vissza fog érkezni Genuába és ismét részt vesz a konferencián. A pénzügyi bizottság már elvégezte munkáját, mert a plenáris ülés folyik s remélhető, hogy a hét végén a közgazdasági bizottság is végez. Ekkor ezután a konferencia beárása következik s már a jövő hét elején a delegáció zöme haza indul, hogy otthon beszámoljon a „végzett“ munkáról. Hogy a kívánt eredményről hogy számolnak be, arra az egész világ kiváncsi lehet. = Az összeférhetetlenség. A „demokratikus“ csehszlovák köztársaságban eddig hiányzott oly törvény, amely Szilágyi Dezső gyönyörű összeférhetetlenségi törvényének módjára lehetetlenné tette volna a törvényhozóknak, hogy tiszlökkel össze nem férő működést fejtsenek ki. Az alkoímánytörvény is csak a miniszterek összeférhetetlenségere vonatkozólag tartalmazott intézkedést. A „húsos fazéknál“ ülő kormánypárti törvényhozók ezt a helyzetet alaposan kihasználták és egyik botrány követte a másikat. A cseh nemzeti szocialisták jártak e téren az első sorban és a párt egymásután több képviselőt volt kénytelen kizárni. Nem minden humor nélkül való, hogy éppen a cseh nemzeti szocialista párt több képviselő tagja nyújtott be ez irányban egy javaslatot, amely azonban csak arra szorítkozik, bár e téren sokszor túllő a célon, hogy a törvényhozók és közalkalmazottaknak a nyerészkedésre irányuló pénzügyi, kereskedelmi és ipari vállalatok igazgatóságában és felügyelőbizo'.tságában való részvételét és azoknak jogi képviseletét megtiltsa. A javaslat szerint azon törvényhozó vagy köztisztviselő, aki ily vállalatban igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag volt, jogi képviseletet vagy egyéb funkciót vállalt, mandátumát, illetőleg hivatalát az nap elveszíti. Kivételt ez alól csak azon eset képez, ha az illető ház vagy fölöttes hivatalának engedélyével fogad el az állami és közérdek szempontjából kívánatos megbízatást, azonban ez esetben is csak igazolt kiadásainak megtérítésére van igénye. A VII. vagy magasabb fizetési osztályba sorozott tisztviselők, ha ily vállalatnak szolgálatába lépnek át, vagy nyugdíjba lépésüket követő öt év letelte előtt vállalnak ott állást, igy e folytán elveszítik fizetésüket és nyugdijukat. A javaslat büntetéssel sújtja azt is, aki törvényhozót, vagy köztisztviselőt igazgatóságába vagy felügyelőbizottságába választ vagy meghiv és állami felügyelet alá kivánja helyeztetni azt a vállalatot, amely volt köztisztviselőt alkalmaz. Végül pedig büntetés terhe alatt megtiltani kivánja a minisztereknek, a törvényhozóknak és köztisztviselőknek, hogy hivatalos elmeiket tüntessék fel pénzügyi, ke- I Milus János ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.
