Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-27 / 50. szám
1922. április 27. 3. oldal. Beöthy Zsolt és Komárom. — Három levél. — Az elsőt Beöthy Zsolt irta válaszul a 70 éves születési évfordulója alkalmával hozzá küldött üdvözletére. A dr. Gaal Gyula h. polgármesterhez küldött levél, melyben a nagy író büszkén vallja magát Komárom szülöttének, igy hangzik : Komárom, 1918. szeptember 16. Nagyságos Polgármester Ur! Mély megindulással vettem Komárom városa törvényhatósági bizottságának hetvenedik születésem napja alkalmából hozzám intézett kitüntető köszöntését. Amint az édesanya biztató, helyeslő szava az, mely minden szó között minden igaz ember szivének legmélyére hat: a közélet emberének sem eshetik semmi jobban, mintha szülőfölde intéz jó szót hozzá. Így esett nekem is kedves üdvözlésök, bár pályámat méltató indokolása ellen önkritikám erősen tiltakozik. De jól esett, mint a szülői szeretet szava. Mert én mindig Komáromot vallottam és Komáromot fogom vallani szülővárosomnak. Igazi szülőföldünk az, ahol lelkünk megszületik: eszmélkedése, érzése, gondolkodása. Az enyém itt született Komáromban, e városnak az ősi magyarságban egybeolvadó társadalma, az idegen uralom alatt izzó nemzeti érzése és dicső magyar kulturhagyományai körében. Jóformán az életemnek, az én egész kis pályámnak irányát is Komáromnak ez a levegője határozta meg. Köszönöm szivemből helyeslő szavait s öreg szivem csak áldással tudja viszonozni. Maradjon hü ahhoz a gondolathoz és mivelődéshez, melynek fenséges emlékei és alakjai fűződnek össze századok óta Komárom várossal. Hű és miveit magyarsága által virágozzék időtlen időkig Hűséges öreg fiát pedig az „időnek még hátralevő kévésére* tartsa meg jőindulatában, azután jő emlékezetében. — Kitűnő tisztelettel és szives üdvözléssel a takintetes bizottság összességének és minden egyes tagjának, maradtam Nagyságos Polgármester Urnák tisztelő hive Beöthy Zsolt. Ekkor volt utoljára Komáromban. Elment és többet sohasem tért vissza. E sorok írójához intézett sorait igy irja alá: száműzött barátja. Számkivetésben élt, mert szülőföldjét nem láthatta viszont. Az utolsó levelet, amelyet a még életben levő nagybeteg tudós kapott, szülőföldje küldte hozzá. Még elolvasták neki, megértette a hivó szavakat, az édesanya szavát. E levél igy szól: Komárom, 1922 április 12. Méltóságos Urunk! A Jókai Egyesület a legnagyobb sajnálattal értesült szeretve tisztelt Elnökének és egyik lelkes alapítójának betegségéről s abból mielőbbi teljes gyógyulását és régi, jó egészsége helyreállását legőszintébb szívvel kívánja. A szülőföld forró szeretetének melegét küldjük el Méltóságod betegágyához, hogy érezze ki igaz ragaszkodásunk hűségét; de ennél többet is szeretnénk nyújtani, bizonyságot téve arról, hogy Jókai föidje szeretetének és megbecsülésének minden gyöngédségével kívánja elhalmozni azt, aki életében két kézzel, pazarul szórta szét nemzetének kincses lelke és mélységes tudása gazdag értékeit. A Jókai Egyesület közgyűlése a város tanácsával egyetértve elhatározta, hogy Méltóságodat haza hívja azzal, hogy mint Komáromnak, a Péczelyek, Jókai, a Beöthyek városának szívesen látott és rég várt vendége, töltse felgyógyulása egész idejét itt, ősei .földjén, ezen a nagy hagyományoktól megszentelt földön, mely a mai szomorú viszonyok között még nagyobb szeretettel várja vissza Méltóságodat ősei lakába. Hazahívjuk azzal a hittel, hogy Méltóságod teljes gyógyulása csak itt következhetik be, ahol mindig megpihent és révre talált az élet küzdelmei közt evező hajója. Midőn Méltóságodnak ezt a határozatunkat tisztelettel tudomására hozni sietünk, tesszük ezt abban a reményben, hogy a szülőföld e szeretetteljes meghívását mielőbb azzal az érzéssel fogadja el Méltóságod, mint amilyennel mi elhatároztuk. Egyesületünk részéről annak a hő kíván Ságunknak adunk kifejezést, hogy munkás, ne«Komáromi Lapok« mes és áldásos, nekünk oly drága életét soká , tartsa meg szerettei, hálás szülőföldje és nem- j zete javára a Gondviselés őrködő kegyelme. Mély tisztelettel Dr. Alapi Gyula Dr. Szijj Ferenc főtitkár. polgármester, ügyvezető elnök. Az utolsó napok szenvedései a megviselt, gyenge szervezet minden ellenálló képességét felőrölték. Kedden, április 18 án este fél nyolckor nemes és nagy lelke elszállott Mindenhatójához és reánk nagy gyász feketesége borult. A város tanácsa a temetés napján, április 21-én délután foglalkozott a szomorú eseménynyel, dr. Szijj Ferenc polgármester parentálta el a város nagy fiát és a tanács jegyzőkönyvébe irta szép emlékezetét, gazdag érdemeit, ragyogó ívben lendülő pályafutását emlékezetéül az utókornak. Az özvegyhez pedig a város polgármestere a következő résztvevő sorokat intézte: Komárom thjf. város tanácsától. Méltóságos Asszonyunk! Komárom város tanácsa a legnagyobb megindulással és mélységes fájdalommal veszi a lesújtó hirt Méltóságod férjének, e város hűséges fiának, a magyar nemzeti mivelődés egyik legnagyobb élő értékének elmúlásáról. Egy emberöltőt meghaladó nagyszerű irói, tudományos és közéleti munkássága előtt tisztelettel veszi le kalapját minden magyar ember és a vezetése mellett felnőtt nemzedékek a magyar irodalomtörténet úttörő vezérét, e tudomány mai színvonala kiépitőjét, az esztétika és a modern mübirálat hivatott, klasszikus tollú, tudós mivelőjét, a széppróza nagy mesterét gyászolják Beöthy Zsoltban. Mindezeknél súlyosabb és mélyebb a mi városunk vesztesége. A világot megrendítő viharoktól megtépett, lombjaiban összetört vén fa megmaradt gyér ágainak legértékesebb gyümölcse, büszkeségünk féltő gonddal őrzött tárgya, hullott le, akire többé már nem tekinthetünk bizakodó reménységgel és aggódó szeretettel. Komárom városa, hol a sziováni Beöthyek családjából másfél évszázadon át sarjadzottak a magyar irodalomnak lelkes mivelői, kik korukra való hatásukban mély barázdákat szántottak a magyar szellemi élet terén, lelkes és hűséges fiát veszíti el a most elköltözött szülöttében. Második szülővámsáról oly szeretetteljes meghatódással irja: „Én midig Komáromot vallottam és Komáromot fogom vallani szülővárosomnak. Igazi szülőföldünk az, ahol lelkünk megszületik: eszmélkedése, érzése, gondolkodása“. Komárom is mindenkor büszke szeretettel ölelte magához nagyranőtt gyermekét. Itt talált az élettől megsebbzett, elfáradt lelke gyógyulást vagy enyhet adó pihenést, ezen a földön, melyet nagy hagyományok szentelnek meg. E nagy hagyományok öröktüzének szent lángját ő élesztgette, hogy világítson a késő nemze- . dákeknek. Az ő kis urilaka küszöbét mindig áhítattal léptük át, mert szeretetünknek melegét vittük oda és féltő gondunk virasztoít felette, ha körünkben időzött. Árvaságra jutott immár e tisztes hajiék, hol oly sok szép gondolat, oly értékes munkák tervei szövődtek, hol Komárom irodalmi életének uj alapjai lerakodtak. Nagy a mi veszteségünk, súlyos fájdalmunk és mélységes a gyászunk, Tetőzi ezt az a sajnálatos körülmény is, hogy rajiunk kívül álló okból nagy fiunk temetésén sem lehetünk jelen és érzéseinknek élőszóval nem állott módunkban kifejezést adni. Méltóságos Asszonyunknak nagy fájdalmában e gyászos napon, méltán megsiratott hü fiunk temetésének e szomorú órájában igaz szívvel osztozunk, veszteségében résztvesz a mi lelkünk is. Adjon annak elviseléséhez erőt a Gondviselés kegyelme, a magyar nemzet osztatlan részvéte és a szülőváros hálás emlékezése. Fogadja Méltóságod a városi tanács nevében legmélyebb tiszteletünk nyilvánítását. Komárom, 1922. április 21-én tartott tanácsülésünkből : Dr. Szijj Ferenc polgármester. nötl Utleuél uisumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden vasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, □járási dij, uisum és ajánlott posta- 74 dijjal együtt: magyarországba és tlémetországba 60 Ke Romániába közvetlenül 100 „ „ magyarországon át 150 „ Jugoszláviáiig „ „ 170 „ am.- László Zsigmond Bratislava (Pozsony) 5zéplak-u. 12. sz. ■ I Május 1-én életbelép az uj lakbér-törvény. A prágai képviselőház április 6-án tárgyalta le a kormánynak a lakók oltalmára vonatkozó törvényjavaslatát. A javaslatot, amelynél a kormány az 1920. évi április 8-án kelt 275. sz. törvényt vette alapul, a képviselőház kétszeri olvasásban elfogadta s az április 25-én összeült szenátus még e hónap vége előtt valószínűleg minden változás nélkül szintén elfogadja. A javaslat az 1920. 275. sz. törvénnyel szemben a következő módosításokat, illetve kiegészítéseket tartalmazza: Felmondási okot képez az, 1. ha a lakót a bérbeadó ellen elkövetett bűncselekmény miatt elitélik, továbbá 2. ha a bérbeadónak sürgős szüksége van a lakásra s a lakónak megfelelő lakást szerez s azt a bíróság is megfelelőnek találja; 3. bérbeadónak, ha a lakásra nős gyermekei részére van szüksége s a lakónak a bíróság által is megfelelőnek talált lakást szerez és már 1918. november 1-e előtt a ház tulajdonosa volt, egy oly lakásra van sürgős szüksége, amelyből 1914. augusztus 1-e után költözött ki s végül 5., ha oly bérlőről van szó, aki a vagyondézsmáról szóló 1920. évi 309. sz. t. értelmében egy millió korona vagyont vallott be, vagy akinél a vagyondézsma ilyen összeg után lett jogérvényesen kivetve s ugyanezen községben annyi helyiségből álló háza van, mint amennyit bérel. A felmondási idő ez utóbbi esetben egy esztendő. A lakbéremelésre vonatkozólag a javaslat a következő módosításokat tartalmazza: A béremelésnél irányadó az 1914 augusztus 1-én vagy a lakás, illetőleg helyiség első bérbeadása alkalmával fizetett bér. A két szobából, konyhából, cselédszobából s a mellékhelyiségekből álló lakások bére 1922 augusztus 1-én az 1914. évi bér 30 százalékkal, (tehát 10 százalékkal), 1922 november 1-én 60 százalékkal emelhető. A lakáshoz nem tartozó azon helyiségek bére, amelyeket kereseti üzemeknél használnak, az alapbér (1914 augusztus 1-én) 30 százalékával, középszerű üzemeknél 60 százalékával emelhető. Afölött, hogy a helyiséget kis, középszerű, vagy nagyüzemü célokra használják-e, ha a felek ebben meg nem egyeznek, a bíróság dönt, tekintettel az üzem nagyságára, minőségére, kiterjedésére s a helyiség felhasználási módjára. Abban az esetben, ha a lakásért s az előbb említett helyiségekért a bért együtt fizetik s a felek nem tudnak megegyezni abban, hogy mennyi esik ebből a lakásra s mennyi a többi helyiségre, a bíróság dönt az eset körülményeihez képest. Az albérlők lakbére a mellékjárulékkal nem lehet nagyobb annál a lakbérnél, amelyet a főbérlő fizet s ha a lakásnak csak egy része van albérletben kiadva, az nem lehet nagyobb, mint az egész lakbérnek s mellékjárulékok reá eső része. Ha a bérlő lakbérét felemelték, ez csak a bíróság engedelmével emelheti fel az albérlő lakbérét azon a százalékon túl, amellyel a bérlő lakbérét felemelték. Az uj törvény egyik ujitása lesz az is, hogy nem fog kiterjedni oly helyiségekre sem, melyeket a rendeletileg megjelölendő fürdőtelepeken vagy kereskedelmi üzlet folytatása céljából bérelnek, ha az alapbér a rendelet által meghatározott összeget felülhaladja.
