Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-27 / 50. szám
2. oldal. »Komaromi Lapok« 1922. április 27. órát külön díjazás nélkül tanítani. A nemkötelező tantárgyak tanításáért külön díjazást igényelhetnek. A decemberi törvény a tervezet értelmében május 1 én hatályát vesztené. A csehországi tanítók szervezetei különösen a polgári iskolai tanítók szervezetei ezt a tervezetet elfogadhatatlannak minősítették s egy uj tervezetet nyújtottak be a bizottsághoz. = Politikai és katonai egyezmény az antantok között. A „Cesky Dennik“ szerint Genuában komolyan tárgyalnak a nagyantantnak a kisantanttal, valamint Lengyelországgal kötendő politikai és katonai egyezményről. Az egyezmény főcélja az európai béke megóvása volna. A Cesky Dennik szerint ez az egyezmény sokkal jobban felelne meg egyrészt a tényleges viszonyoknak, mint a Lloyd George által javasolt általános, valamennyi nemzetre kiterjedő egyezmény, másrészt pedig az egyezmény nem ütköznék semmiféle akadályokba. = Cseh sajtó elégedetlen a békoszerződésekkel A békeszerződések eddig a cseh sajtó előtt mindenkor nebántsvirágok voltak. Ezért meglep egy-két cseh újságnak újabban megkockáztatott szerződésellenes hangja. A „Móravská Orlice4* pl. azt Írja: „A rossz békeszerződések által az állam magas, milliárdos adósságokat vett át.“ A „Venkov“-ban dr. Horácsek a következőkép ir: „Állami létünk a békeszerződéseken nyugszik. Ezek a békeszerződések azonban csak emberi müvek és egy béke sém tartott örökké. Meg ha el is érjük az állandó semlegesség nemzetközi biztosítékát, még akkor is tudnunk kell, hogy még egy ilyen biztosíték is a világtörténet tanúsága szerint veszthet kevésbbé az értékéből. . . Mint nagy számú és földrajzi tekintetben semmi esetre sem kedvező között lakó nép, úgy kell konszolidálódnunk, hogy minden veszéllyel dacolhassunk.“ = A cseh agrárpárt bomlása. A Srobár párt sorsát úgy látszik a morvaországi cseh agrárius párt sem kerülheti el. A „Rovnost“ közlése szerint u. i. a morvaországi agrárpártban a földmivesek s a zsellérek (donovinárok) közötti ellentétek mind jobban kiéleződnek, s a párt azokon a helyeken is, ahol már régebben megalakultak a domovinárok szervezetei, külön gazdasági szervezetek alakítására hívta fel bizalmi férfiait. lOS IÉB3Í BIBIÉ! 3 MÚL — A „Reichenberger Zeitung“ a lengyel katonai egyezményről. — A „Völkerbund“ legutóbbi számában jelentette, hogy a lengyel katonai egyezményről szóló hir, minden hivatalos cáfolat ellenére is igaznak bizonyult s hogy az ellenzéki képviselők előtt ismeretes annak tartalma s azt a legközelebbi napokban nyilvánosságra fogják hozni. A „Reichenberger Zeitung“ szombati szamában Kallina képviselő csakugyan foglalkozik a lengyel titkos katonai egyezménnyel s szerinte az egyezmény lényegét a következő 6 pont tartalmazná: 1. Mindkét állam kötelezi magát arra, hogy a békeszerződés teljes végrehajtását minden eszközzel biztosítani s előmozdítani fogja s hogy e tekintetben egyöntetűen fog eljárni, külön részletességgel vannak megállapítva a lengyelek által alkalmazandó azon módok és eszközök, ha a békeszerződést Németország, vagy Magyarország be nem tartaná. A saint-germaini békeszerződésre vonatkozólag a megállapodás ugyanaz, mint a kisantant tagjaival kötött egyezményeknél. Különösen figyelemreméltók és részletesen vannak precizirozva a két állam azon eljárására vonatkozó megállapodások, ha Németország a versaillesi békeszerződésben foglalt kötelezettségeinek nem tenne eleget. A megállapodásban le van szögezve az, hogy mindkét állam ebben az esetben francia utasításra részleges vagy teljes mozgósítást köteles elrendelni a veszély nagyságához képest, hogy megóvja Középeurópa békéjét. Azonkívül kötelezi magát mindkét állam arra, hogy magáévá teszi Franciaországnak ez esetben a németekhez intézett memorandumát s hogy Franciaországgal egyetemben szolidárisán fog eljárni. Amennyiben Németország nem teljesítené azonnal az ultimátumban foglalt követeléseket, a nyugaton előnyomuló francia hadsereggel egyidejűleg keleten a lengyelek s a cseh szlovák hadsereg Közép és Alsósziléziába, vagy Németország más határvidékére vonulna be, szem előtt tartva különösen az ipari vidékeket. Az egyezmény ezen részének szövegezése, mely sokkal részletesebb, sőt részben egészen uj intézkedéseket is tartalmaz, mint a francia és cseh-szlovák, vagy a francia és lengyel titkos katonai egyezmény, a francia vezérkar bevonásával történt. 2. Ha a szerződő feleket egy harmadik állam támadná meg, feleknek jogukban áll semleges álláspontra helyezkedni. Ez különösen azon esetekre vonatkoznék, ha Lengyelországot oroszok, a Cseh-szlovák köztársaságot Magyarország támadná meg. A semlegességi álláspont hangsúlyozásánál tekintettel voltak a cseh-szlovák kommunistákra, másrészt pedig a lengyelek szimpátiájára a szlovákság felszabadításával szemben. 3. Lengyelország a Cseh-szlovák köztársasággal szemben lemond minden érdekeltségről és fordítva. (A Teschen-karvini kérdés ezzel úgy látszik végleges elintézést nyert.) 4. Lengyelország megengedi Csehszlovákiának a transiló forgalmat Oroszországba s a Cseh-szlovák köztársaság viszont Lengyelországnak Ausztriába és Magyarországba. 5. Mindkét állam köteiezi magát arra, hogy vitás ügyekben kötelező döntőbíróságnak veti magát ala. 6. Mindkét állam kötelezettséget vállal, hogy nem köt más állammal ezen egyezménynyel ellenkező szerződést, vagy egyezményt. A titkos egyezményt a két külügyminiszteren kívül lengyel részről Bader és Skrovanek követségi tanácsosok részről Stempel miniszteri tanácsos és Maxo követ Írták alá. „Minden megegyezés és szerződés titkos diplomácia nélkül nyíltan és őszintén kötendő. A világháború után a nemzetek uj, alkotó és szervező politikát várnak s Ígérjük, hogy becsülettel fogjuk megkísérelni ennek a politikának a megvalósítását,“ jelentette ki ismételten a köztársaság elnöke. Hogy milyen, becsületesen igyekszik az ő hűséges tanítványa dr. Benes ezt a békepolitikát megvalósítani, azt eléggé bizonyítják a fenti megállapodások. Merész állításnak látszik, de valójában teljesen fedi a valóságot, hogy a kisebbségi autonómia kérdését a csehszlovák köztársaságban maguk a csehek vetették felszínre. A túlfűtött sovinizmus, nacionalizmus, mely inkar* nációját a nemzeti demokrata és nemzeti szocialista pártban találja meg, termelte ki e i problémát a közelmúlt hetekben. Az ember S önkéntelenül — természetes eljárás szerint — i az uralkodó elem természetellenes loyalitására ; gondol először s úgy hiszi, hogy a fenti páríj tok a republika belbékéjének érdekében s egy ! demokratikus köztársaság eszméjéhez alkalmazí kodva az országban élő német, magyar s f egyéb nemzetiségek részére óhajtják ezt meg- i valósítani. De tévedésből csakhamar a hihetet-I lennek látszó valóságra ébred az ember ; mert megtudjuk, hogy a kisebbségi autonómiára a Csehországban élő cseheknek van szükségük j otl, ahol a német többség mellett elenyésző százalékban élve, nem tudják megtalálni nemzeti életük feltételeit a Csehszlovák köztársaságban. A génuai konferencia idejére mindenesetre elsőrangú reklám e problémává felfújt kis ügyecskének mind gyakoribb hangoztatása, mert ime mit gondolhat nyomában a külföld: egy minta állam, demokratikus és modern, ahol magának az uralkodó fajnak is ki kell harcolnia kisebbségei (vidékenkint) részére a nemzeti élet lehetőségét; itt igazán nincs szükség arra, i hogy holmi albizottságban tárgyalás alá kerül* jön a nemzetiségek kérdése. De amennyire jó, I annyira rossz reklám is, mert a párisi békejj szerződés eszmekörében ismereteiket szerzett (külföldi nagyságok furcsán nézhetnek egymásra, hogy a csehszlovák tengerben vannak idegen nyelvű szigetek, sőt egész országrészek, melyek többsége német, illetőleg magyar. De a sovinizmus vak és nem gondol egyelőre másra, mint az illető német vidékek könnyebb elcsehesitésére. Mert valójában ezt célozza eme nemes lelkűnek látszó javaslat. Kulturális és szociális autonómiáról beszél, mely egy politikai község területén belül ketté választhatná a különböző nemzetiségű lakosokat. Maga a gondolat elfogadható célra törekszik; csupán általánosítása hiányzik, azaz csupán a cseh kisebbségeket érti, holott egy oly nemzetiségi államban, mint amilyen a csehszlovák köztársaság, csak az egész országra érvénnyel bíró kisebbségi autonómia törvény lenne komoly haladásnak tekithető. S még ez esetben is a törvények szellemével ellenkező végrehajtás veszedelme állandóan gátolná az ideális fejlődést. Kulturális és szociális autonómia; hisz mindakettőt a békeszerződés is biztosítja a köztársaságban élő nemzeteknek és hol vagyunk eme állapottól. Minden kulturális mozgalom, mely magyar talajon fakad, vádjával megterhelten jön világra; minden magyar szociális mozgalom az uralkodó pártok féltékenységét, rosszakaratút vonja maga után s hol van a nemzeti élet lehetősége, melyet pedig szintén biztosítani látszik a békeszerződés. Autonóm felekezeti magyar iskolákat megszüntetnek, nem azért mert azok talán a köztársaság érdekei ellen dolgoztak volna, hanem pusztán azért, mert nincsen rá szükségük; mert azt nem kérdezték egyszer sem, hogy a magyar szülőknek van-e szükségük az iskolára. A magyar népszövetséget, mely alig néhány hétig működhetett — beszüntették; az újabb alakulat alapszabályainak jóváhagyása is késik. Pedig itt csak kulturális és szociális mozgalomról van szó; de a csehszlovák hivatalok íróasztalai fölött mindig meg-megjelenik a feltámadó irredentizmus fekete árnya s ez nem engedi a miniszternek, hogy a jóváhagyás alá Írja nevét. Rossz taktika, mert megadott, felkarolt nemzeti intézmények egy idegen uralom alatt élő nemzet részére a legjobb ellenszerei minden irredenta törekvésnek. E megismeréshez eljutni pedig igazán nem nehéz. A magyar népszövetség jóváhagyása azonban még csak egy kezdő lépése lenne a kulturális kisebbségi autonómiának; mert működése igazán kétséges, hogy a mai kormányfelfogás mellett mennyire terjedhetne; én úgy hiszem igen gyakran szemben találná magát a rettentő féltékenységgel és sötét gyanú által terhelt képzelődéssel, mely mindent kisér, ami magyar. A csehszlovák köztársaság mai struktúrája, vezető embereinek mentalitása, intézményeinek egy cél köré csoportosított egyoldalúsága nem talaj semmiféle kisebbségi autonómia részére sem; csupán a cseh kisebbségek tervezett autorromizálása valósítható meg, de erre szerintem meg igazán nincsen szükség, mert elképzelhetetlen, hogy valahol e köztársaságban ne találja meg nemzeti életfeltételeit egy cseh család, mikor színtiszta magyar falvakban, hogy városokat ne is említsek, néhány gyermek részére képesek külön iskolát felállítani. A kisebbségi autonómia ideális gondolatát kisajátítani, egy nemzetre vonatkoztatva törvényerőre emelni, a sovinizmus csimborasszóját jelentené. De hogy erre a cseh sovinizmus képes lenne: abban egy pillanatra sem kételkedünk. Erkölcsi lehetetlenségnek látszik, mert hisz akkor elsősorban a milliós német és magyar kisebbségnek kellene azt megadni. S tegyük fel a valószínűtlent, hogy megkapnók: a megvalósítás a papírról a való életbe mennyi akadályba ütközne. Itt rendszerváltozásra lenne szükség, egész minisztériumokat kellene kiüríteni s uj emberekkel betölteni, zsupáni székek betöltőit mind fel kellene váltani; vagy talán nem is kellene, Csak más irányból kellene a szélnek fújnia. Vagy nem ? ? (-) — Az uj törvénykezési illeték zsebkönyve dr. Kovács Gyula nyitrai ügyvéd fordításában, kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában. KiAi aitonóDia.
