Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-22 / 48. szám
1922 április 22. «Komáromi Lapok* 3 a< a . A két ország elválasztása elsősorban is Lengyelország stratégiai helyzetére volt hátrányos. Kitűnt ez 1920-ban, midőn nem akarták megengedni, hogy e korridoron át a magyarok lovat és muníciót szállítsanak neki. Lengyelország helyzete általában veszélyeztetett. Minden oldalról ellenség veszi körül: csehek, oroszok és németek. Nem sokat jelent a román szövetség, mert Románia háború esetén csak jelentéktelen segélyt tudna nyújtani Lengyelországnak, amely orosz támadás esetén Csehországtól nem várhatna támogatást. Az egyedüli reális segítséget a lengyeleknek csak a magyarok nyújthatnák, akik jól vannak organizálva, bátrak és fegyelmezettek. Hogy Magyarországnak ez a küldetése keleten, ezt a külföldi sajtó is elismerte és számos cikket irt annak nagy politikai és stratégiai jelentőségéről. A korridor Eris almája a magyar és csehek között és elválasztja a lengyeleket a magyaroktól való természetes határaiktól; jól érthető fenyegetés, amelynek éle a lengyel állam ellen irányul. Benesnek az a javaslata, melyet Párisban az antanihatalmaknak tett. hogy a ruthén földből és Kelet-Galiciábó! egy külön álló ukrán államot alkossanak, nyíltan leleplezte a lengyelekkel szemben táplált szándékait. A különben Kelet- Galíciának azokat a hatáarikat, melyeket a régi egyezmény határozott meg, nem ismerik el. Az ékalakuan elöretolódó korridor a bolsevista Oroszországgal akar egyesülni és ezen a módon Lengyelországot minden oldalról ellenségek támadófalával veszi körül. Még jobban és még világosabban tárja föl a cseheknek lengyelellenes szándékait az a barátság, amelyben az ukránokhoz állanak A korridór háború esetén fenyegeti Románia és Lengyelország együttműködését, sőt nem is egyéb a célja, mínlhogy Lengyelországot teljesen elvágja és szeparálja. A magyar diplomaták pedig tiltakoztak a Lengyelország keleti határai el en intézett merényletek ellen, azt kívánják, hogy Lengyelország kelet felé mentül továbbra tolja ki határait. A korridor gazdasági szempontból is elzárja Lengyelországot a magyar földtől és elvágja délre irányuló gazdasági összeköttetéseit. Ha a magyar halár Lengyelország részére megnyílnék, a lengyel kereskedelem visszanyerné mindazokat a fontos vasútvonalakat, melyek nyugatra és keletre vezetnek és ipari termékeit, , valamint nyersanyagjait szállítani tudná a ma- j gyaroknak és a déli államoknak. A lengyel ipar, jj különösen a szövőipar uj piacokhoz juthatna, ji annál is inkább, mert a magyar valuta alacsony j állása lehetségessé tenné könnyű és kedvező | kereskedelmi tranzakciók megvalósítását. Ékké- I pen ismét fölvirágozhatnék a lengyel-magyar I kereskedelem, amely a háború előtt Lemberg f és Krakkó gazdasági centrumait jelentékenyekké ‘ tette. A közös magyar-lengyel határ megszer- H zése valóságos jótétemény volna mintkét nem- \ zetnek és újra fölélesztené az évszázadok óta jj ápolt barátságot. Jogot és alapot nyújt ehez a : saint-germaini egyezmény, amely a korri- • dórban lakó nemzeteknek jogot ad arra, hogy ■ akaratukat szabadon nyilváníthassák. Itt kezdő- j dik azután Lengyelország szerepe, amely védelmébe veheti az elnyomottakat. E célok elérésére Lengyelország és Magyarország élénkebb össze- ' működése szükséges; közös murika, amely a régi vonatkozásokat nem hogy lazítaná és megszüntetné, mint ahogy Póza ur akarja, hanem ellenkezőleg, erősítené és szorosabbra fűzné. Ez a közeledés föltétlenül szükséges és mindkét nemzet történelmi fejlődése, valamint inai állapotuk megcáfolhatatianul bizonyilja azt, hogy a lengyelek es magyarok között szó sem lehet elhidegülésről. Ellenkezőleg, a közeledés naprólnapra nagyobb méreteket ölt és a jövőben fontos eredményekkel kecsegtet. Még mindig kisért. Amiről már említést tettünk nem egyszer, a nyelvtörvénynek alkalmazásáról, azaz elszlovákositásról, Mint halljuk a komáromiak, akik letagadhatatlanul magyarok legalább is 95% erejéig, még ma is tótnyelvü idézéseket kapnak a komáromi törvényszéktől. Füssy Kálmán nemzgyül. képviselő egyidőben már felvilágosiíást kért a törvényszék elnökétől, aki megnyugtatással közölte, hogy a kiadószemélyzet hibájából kerültek ki a tót nyelvű iratok. Ismételten szóvá kell tennünk az esetet és nyomatékosan tiltakozni a polgári jogok szokatlan megsértése ellen. Ha akar valamit a törvény, természetes dolog, hogy megértetni akarja azzal, akit illet. S joggal utasíthatja vissza mindenki azt, amit megérteni nem tud, mert olyan törvényt még nem hoztak, amely elrendeli a kivül. Kedves, meghitt kör volt ez, ahol sok szép gondolat öliött testet. .Mint a pápai református főiskola gond,noka gyakran utazott oda és ilyenkor mindig betért egy-egy napra megpihenni „Szlován“ váróba. A Jókai-Egyesület megalapításának tervei is innen indultak ki 1910 ben és egv évvel utóbb a tervből valóság lett, két évvel később pedig felépült a komáromi kulturház. Szeptember 4-ike éveken át nevezetes ünnepe volt Komáromnak, ekkor tartotta Beöthy Zsolt születésnapját, melyen a magyar írói- és tudományos világ díszei vettek részt. Találkoztunk e születésnapokon családjának tagjai í kivül, akik közül fia Beöthy László, a színháztulajdonos és leányai Horn Albertire és báró Csávossy Béláné mindig megérkeztek e napra, az öreg Szinnyei bácsival a „gőzhangyä“ val, Beöthy Zsolt anyai nagybátyjával; hűségesen ellátogatott az ünnepelt unokatestvére. Szinnyei József egyetemi tanár, a hires nyelvtudós, ennek fiai, akik szintén egyetemi magántanárok ; eljöttek Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, Darányi Ignác, Beölhy iskolatársa, Alexander Bernát, Fejerpataky László, Beke Manó, König Gyula és, több egyetemi professzor. Gárdonyi Géza, Endrö'dy Sándorj Lőríri^zy György, Molnár Ferenc, Vargha Gyula, Szász Károly stb. irók, Beöthy tanítványaiCsászár Elemér, Kéky Lajos, Várday Béla egyetemi magántanárok, a helyi notabilitások, Kürthy István, Ghyczy Dénes, Antal Gábor, a bencés rendház egyrkét tagja, dr. Witausek Károly és mások. Beöthy Zsolt felszólalásai sziveinkbe markoltak minden egyes, alkalommal; az utolsó alkalommal a kertjében lévő öreg körtefához hasonlította piagát, mely nagy időket, élt meg. Az öreg körtefa n»i|Ä vannak már , A .háhoru, nagyon megviselte Beöthy Zsoltot ; legkisebb fia mint repM J^j gz öjasz harctéren esett el fiatalon ; Balatonfüredre járt el, ha ugyan kimozdult az .erzsébeíköruti New- York palotában levő muzeális kincsekkel megtöltött lakásából. De Komáromba minden nyáron hűségesen ellátogatod. Délelőtti sétája közben mindennap betért a megyei levéltárba és az ő kedves, közvetlen modorában mindig tudott mondani egy-egy emlékezést a régi Komáromról, diák- é.s fiatal éveiből, egy-egy anekdotát, melyen maga is derűsen nevetett. Be-benézett a kuliurpalotába, használta könyvtárát, szívesen nézegette múzeumát, képtárát, érdeklődött ügyei iránt, mint a Jókai-Egyesület elnöke. 1918 ban volt itt utoljára; az összeomlás után nem jött ide többé. Árván maradt a szigeti villa, a velencei reneszánsz kő relief, mely a kapu bejáratánál áll, a gyönyörű terrakotta; Aphrodite szobor, melyet Münchenből hozott; a Jókai büszt, Zala György remeke, az errre a célra épített kis glorieíte mellett tavaly pusztult el, Körösi Csorna Sándor szobra is veszendőben. Beteljesedik rajiunk a költő baljóslata, hogy pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve, széthull nemzetünk... i A Beöthy család, mely az 1700-as évek végétől oly nagy szerephez jutott Komáromban és á magyar irodalomban, Beöthy Zsolttal, elmúlt Komáromból. A szigeti kis Helikon, melynek csalitja közt csattogni kezdenek már a fülemülék és bimbóba szökkentek az orgona bokrai, immár gazdátlan és árván álj. Beöthy Zsolt kiterítve fekszik koporsójában a. bus palotán, az Akadémia előcsarnokában,"És mi, akik közel állottunk az ő, nemes szivéhez, nagy és gazdag leikéhez, nem lehetünk ott nemzete gyászánál, hálás emlékezésünk néma virágaival. Egy könny csöndül ki szemünkből és a hideg, északi szél felszántja azt arcunkon. Dr. Á. Gy. szlovák, vagy cseh nyelv tudását. A kisebbségi jogok alapján velünk az általunk érthető nyelven követelhetünk levelezést. könyv-, papír- és irószerkereskedésében Komáromban. Beöthy Zsolt halála. A megrenditően fájdalmas csapás, mely a magyar irodalmi és közéletet Beöthy Zsolt elhunytéval érte, osztatlan, mély gyászt borított Magyarországra. A magyar nemzeti irodalom e legfényesebb szellemű vezéralakjának halála valóban pótolhatatlan veszteséget jelent és a fájdalom igaz érzésével állja körül az egész ország nagy fiának ravatalát. A magyar tudományos irodalmi társaságok nagy halottjuknak bensőséges kegyelettel adják meg azt a megindító végtisztességet, mely a közélet kivételes nagyságainak emlékét szokta megtisztelni. De igaz érzesse! osztozik a veszteség fájdalmában a magyar kormány is, mely a nagy elhunytat a nemzet halottjának tekinti s a magyar állam költségén kívánja eltemettetni. A helyettes miniszterelnök gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter megbízásából Bárczy István miniszterelnökségi tanácsos személyesen jelent meg Beöthy Lászlónál, aki előtt a kormány mélységes részvétét tolmácsolta. A magyar kormány a nagy halott ravatalara koszorút helyezett, melynek nemzeíiszinü szalagján a következő felírás olvasható: Beöthy Zsolt emlékének — a magyar királyi kormány. Beöihy Zsolt ravatalát a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában állították fel, innen temettek pénieken délután 3 órakor Ravatala felett az egyházi szertartás mellett a kormány képviselője is gyászbeszédet mondott és a Pázmány egyetem is megható módon vett búcsút a nemzet halottjától. A haláleset hire Komáromban a lapunk zártakor vett hir alapján közlött tudósításunk nyomán szerdán a délutáni órákban terjedt el és az egész városban a mélységes részvét érzését váltotta ki mindenfelé. A megboldogultnak nagyszámú tisztelői rnegilletődött szívvel fogadták a lesújtó hirt s a Jókai Közművelődési Egyesület, mely a kiváló tudósban örökös tiszteletbeli elnökét vesztette el, a kultúrpalotára kitűzte a gyászlobogót. Igaz fájdalommal vesz részt a gyászban Komárom városa is, mely egyik büszkeségét, díszpolgárát gyászolja az elhunytban. Komárom thjf. város tanácsa f. hó 21 én délután 4 órakor tartott ülésében Szijj Ferenc dr. polgármester mélyen megindító beszédben emlékezett meg a város nagynevű díszpolgárának, Beöthy Zsoltnak elhunytáról. Indítványára a tanács őszinte fájdalmának adott kifejezést, az elhunyt emlékezetét jegyzőkönyvében megörökítette és e határozta, hogy gyászbaborult özvegyéhez és családjához a város nevében részvétiratot intéz. A város nagynevű fiának, Beöthy Zsoltnak temetésén Komárom nem lehet képviselve, mert mint értesülünk, a küldöttség tagjai -— élükön a polgármesterrel — a zsupáni hivataltól Sem átkelési engedélyt sem útlevelet nem kaphattak erre az alkalomra. Mély gyászukat a hatalom ez intézkedése megzavarhatta, de azb megtiltani nem léhet, hogy szivünk szerint ne gyászoljuk meg Beöthy Zsoltot, a nagy magyar Írót és tudóst, a magyar szellemi élet vezérét, ’■kki Mindenek előtt a mienk volt, mert gyökere innen sarjadzotté nagy múltú város földjéből A kegyelet mécsvilágai hiVén égnek ezért telkeinkben és;'égni: fognak “Sokáig, Hogy aloknál idővel meggyujtsuk az emlékének fáklya fényét, rtrely vissza fog világítani elhunyt földink munkás és f Eredmények ban gazdag életébe.1 PéCzely^Jőkai, Szinyei, Beöthy városa mélyen megindulva búcsúzik nagy fiától, akit úgy életében,7'-rtint haló poraiban is szelrétete melegével ölel kbrül. Beöthy Zsolt haláláról a gyászoló család a következő gyászjeleiítést adta ki:
