Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-22 / 48. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok* 1922 április 22. niszterelnökségről, hogy tevékenységét a külügyek irányítására összpontosíthassa. Különben is már a genuai konferenciára is bizonyos rezignációval ment. A genuai konferencia befejezése utáni külpolitikai helyzet pedig egyenesen kényszeríteni fogja a N. P. szerint dr. Benest, hogy kizárólag a külügyekkel foglalkozzék. Ezzel a körülménnyel meg kell barátkozni a csehszlovák koalíciónak s az abban levő pártok hivatott vezéreinek, még ha egyesek nem is tartják alkalmasnak az időt Benes távozására s a kormány részbeni megváltoztatására, mig néhány kényesebb természetű kérdés elintézve nincsen. Meg kell barátkozniok e körülménnyel, mert különben ki kellene irni a választásokat s egészen uj kormányt alakítani, ami az állami konszolidációt s a viszonyok javulását aligha eredményezné! Az állam érdeke ugyanis egyenesen megköveteli, hogy a koalíció, amint az részére meg is van Ígérve, a törvényben megállapított uj választási terminusig helyén maradjon, A kabinet részletes rekonstrukciója a koalíciós eszmének és programmnak nemhogy ártana, hanem ellenkezőleg a „petkának“ a kormányban való aktívabb részvételével a pártok közötti szolidaritást csak megerősíti. Ez lenne legalább a nézete a N. P. szerint a komoly politikusok nagy részének. (ESŐ.) = A csehszlovák hitelügy. A cseh sajtó egy része az angol kölcsönt a csehszlovák hitelügy rekordjának igyekezett beállítani. A vérmes optimizmust Borsky Leo vott római követ a „Národni Politikában“ ellensúlyozza, midőn a következőket Írja : „Kölcsönünknek túljegyzése Angliában és Amerikában ugyan örvendetes jelenség, miután azt bizonyítja, hogy a külföld véleménye a csehszlovák köztársasággal szemben a forradalom utáni első évekhez képest javult. Ezt azonban nem szabad mint hitelünk rekordját feltüntetni. A nagy nyilvánosságnak inkább használunk akkor, ha közöljük, hogy ilyen kölcsönt egyidejűleg Ausztria, Lengyelország és Jugoszlávia is kapott, továbbá, hogy az ipar stagnálásának mai állapotában a külföld nagyon könnyen hitelez, miután oly fölöslege van készpénzben, hogy hiteleznie kell, hogy legalább ily módon keressen. Ha ezt az ügyet józanul és reálisan tekintjük, azokat az okokat is keresni kell, hogy a külföld miért nem juttatott a csehszlovák köztársaságnak már régebben kölcsönt, miért nem bíztak már előbb is benne, hololt a gazdag ország, amelynek kereskedelmi mérlege aktiv és nincsenek fedezetlen bankjegyei, miért kezdett a csehszlovák korona nem a forradalom után hanem csak jóval később az 1919 évben roEmlékezés Esi) Zsoltról. — 1848. szept. 4.—1922. ápr. 18. — Egy nagy fényesség, mely a magyar szellemi élet égboltján félszáz éven át ragyogott, váratlanul kialudt. Tündöklése fényét abból a homályból tudjuk csak megmérni és értékelni, mely e gyászesemény nyomában támadt a magyar irodalom és tudományosság terén egyaránt. Beöthy Zsolt neve a magyar szellemi élet utóbbi félszázados történetével a legszo rosabb kapcsolatban áll és irói, tanári, esztétikusi munkássága az 1872—1922. között eltelt ötven esztendő alatt úgy önmagában, mint a magyar közművelődés tényezőire gyakorolt hatásában a legsúlyosabb eredményeket jelenti. Az öreg Toldy Ferenc után a magyar irodalomtörténet fejlődésének teljesen uj irányt szabott. Az egyetemen az esztétika katedráját töltötte ugyan be, Greguss Ágost örökét, de emellett irodalomtörténeti előadásai a legnagyobb érdeklődést keltették nemcsak a tanári pályára készülő ifjúság, hanem a tudomány egyetem egész hallgatósága körében is. Előadásai Zrínyiről, Széchenyiről, Petőfiről, a magyar géniusz e kivételes szántású, ihletésű és küldetésü vezéralakjairól a legmélyebb tanul mányok irodalmunkban. Gyulai Pál mellett, aki hamosan esni. Ha továbbá felvetnők azt a kérdést, hogy a csehszlovák koronát a külföldön miért nem értékelik állandóan úgy, amint az gazdasági értékének megfelelne, be kellene ismerni, hogy az eddigi kísérleti politika, az állami élet minden ágában kísérletezés juttatta a csehszlovák köztársaságot oda, ahova egy épp ily gazdag, azonban normálisan kormányzott állam semmi esetre se jutott volna Be kell ismernünk, hogy az uj utak keresését is uj, sehol a kö,földön (legfeljebb a bolsevista Oroszországban) nem létező reformok hirdetését igen drágán kellett megfizetnünk. Ellenünk, fordult nemcsak a reakcionáriusok és bolsevisták, de a világburzsoázia bizalmatlansága is, úgy, hogy csak a szocialistáknál állottunk kegyben, amelyek azonban ezidőszerint sehol a világon nem uralkodnak és nekünk sem politikailag, sem gazdaságilag, sem pénzügyileg nem tudnak segíteni.“ = Kétféle értelmezés. A jungbundlani szokolegyesület a lausitzi (németországi) szerbeknél tett utjukró! beszámolójukban azt Írjak, hogy a lausitzi szerbek minden elnyomás ellenére nemzed öntudattá ébredtek s most követelik maguk részére az önrendelkezési jogot. Csodálatos, hogy a beszámolóban megfeledkezik arról, hogy odahaza ők az önrendelkezési jogot egészen más értelemben használják, mint a lausitzi szerbeknél. = Uj lakbér-lati törvényjavaslatok. A „Tribuna“ értesülése szerit a parlament tavaszi ülésszakának második részében két további lakbérleti törvényjavaslat kerül tárgyalásra, amelyek a bérlők oltalmával szorosan összefüggnek. Az első a lakásoknak végrehajtás utján való kiürítésére vonatkozó Meissner féle rendelkezést módosítaná, a másiknak célja pedig megakadályozni a bérlők oltalmára vonatkozó törvény kijátszását, mint aminő például kis lakásoknak nagy lakásokká, vagy üzlethelyiséggé való átalakítása, hogy ily módon a lakbér emelhető legyen. = Tüdőbeteg vasutasok gyógyalapja körűi. Pelikán cseh nemzeti szocialista képviselő több társával a tüdőbeteg vasutasok gyógyintézetének létesítése céljából alapot teremtett. Az alap bevételei körülbelül 1/i millió koronára rúgtak. A betegek segélyezésére azonban mindössze 40000 koronát fordítottak. Egy prágai nyomda, amelyben Pelikán érdekelve van, a lap, levelezőlapjai és egyéb nyomtatványainak előállításáért 300000 koronát kaptak. Az üzletvezetőknek is tekintélyes segélyeket fizettek, úgy hogy az alapnak jelenleg 150000 korona adóssága van. Egy ellenőrző bizottság, amely az alap számadásait megvizsgálta, kénytelen az irodalomtörténet tanszékén ült, s aki magának sem iskolát sem utódokat nevelni nem tudóit, ezt a tudományágat hosszú időn át Beöthy Zsolt mívelte ki és emelte inai színvonalára. Három összefoglaló munkája forog a közkézen: az irodalomtörténet kézikönyve, a képes irodalomtörténet és az irodalom Kis Tükre, mind a három abszolút irodalmi érték. Beöthy Zsolt hervadatlan érdeme az, hogy nem élt zárkózott életet, de munkatársakat és utódokat nevelt. Újabb tudományos életünk számos jeles munkásának ő volt a tanító mestere, atyai barátja és buzdiíója. Körében az ő szelleme tovább el. A kezdeményezése folytán megalakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság, melynek elnöke volt, és folyóirata intézményesen is biztosították e tudományág jövendőjét. A Magyar Tudományos Akadémiának négy évtizeden át a legbefolyásosabb tagjai közé tartozott. Benső barátság fűzte annak a nagynevű főtitkárához, Arany Jánoshoz, akivel egy házban laktak sokáig, az Akadémia bérházában. A Kisfaludy Társaság ügyeit is negyven éven át irányította, mint titkára, utóbb pedig, mint a Társaság elnöke. A magyar tudományosság és irodalom e két mértékadó képviseletében jutott Beöthy Zsolt döntő befolyáshoz és azok konzervatív irányzatát igen sok esetben sikerült is volt megállapítani, hogy a bevételeket nem vezette be kivétel nélkül és hogy számos kiadás nyugtatványa hiányzott. A bizottság ezért a felügyelő-bizottságnak nem ajánlhatta a zárszámadás elfogadását. (ESŐ) — Az európai államok leszereléséről. A „Národni Listy“ szerint dr. Benes Genuában egy amerikai tudósitó előtt többek között Európa leszereléséről is nyilatkozott és sajnálatának adott kifejezést, hogy az amerikai politika nem tanúsít kellő megértést az európai viszonyok iránt s hogy mennyire téved, amikor azt hiszi, hogy az európai államok hadseregeinek létszámát minden további nélkül a minimumra lehet csökkenteni. Benes szerint ez körülbelül csak 20 év múlva lesz lehetséges s a leszerelést ez idő szerint egyenesen veszélyesnek tartja. A „Rude Právo“ ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy ezt az érvelést már hallotta valahol hangoztatni, még pedig a háború előtti Poroszországban s nagyon csodálkozik, hogy a humánus és szocialista cseh-szlovák kormány ezt az ideológiát a poroszoktól minden további nélkül átveszi, holott módjában állott meggyőződnie arról, hogy hová vezetett ez a politika. tojásos tarhonyát kérjen minden fűszer és csemege üzletben. 189 fl prágai lengyel köuet leuele. (Lengyel leleplezés egy lengyel-magyar-orosz ellenes hadilervröl) Az Ungváron megjelenő R. M. H.-nak Írja a következőket varsói tudósítója: Brasn Pilza, a prágai lengyel követ nemrégiben levelet irt Benes miniszterelnökhöz, amelyben élesen nyilatkozott Magyarországról és kijelentette, hogy a lengyelek egyáltalában nem táplálnak barátságos érzelmeket a magyarok iránt. Ez lengyel körökben élénk tiltakozást idézett elő, amelynek érdekes jele K. Baki cikke, mely a „Nowy Wich“ cimü lapban jelent meg. Ez a cikk hangsúlyozza, hogy a magyarok és lengyelek között húzódó Kárpátok nem választották el egymástól a két ország népességét, hanem ellenkezőleg, szorosan egymáshoz fűzték őket. Áttekintést nyújt azután az évszázados magyar-lengyel barátság történetéről és megállapítja, hogy csak a Kárpátok mentében húzódó cseh korridor tudta Lengyelországot Magyarországtól elválasztani. kapcsolatba hoznia a való élet eszmeáram• latéival. Nagy utazásokat tett. Úgyszólván minden évben hűségesen ellátogatott Olaszországba és ismerte annak talán minden számottevő városat, bejárta az antik művészet szinterét, a görög szigeteket, magát Görögországot, és sok időt töltött Egyptomban, ahova a háború előtt családi kötelékek is fűzték. Az utóbbi években Hollandiát, Németországot is szívesen kereste fel, sűrűén fordult meg Münchenben és művészettörténeti tanulmányai a közvetlen szemléleten épültek fel. Látókörének széles horizontja, tudásának gazdagsága és mélysége a világlátottságából ered, mely a négy fal közül ellenállhatlan erővel vonzotta ki az életbe. Édes apja, Beöthy Zsigmond után, aki Komáromban töltötte tisztes öregségét, örökölte j az erzsébetszigeti Beöthy-villát, mely eredetileg ! az Alsószopori Nagy család tulajdona volt. Tré! fásán „Szlován várá“-nak nevezték ezt az öreg i házat a Beöthy család „Szlováni“ előnevéről. j Boldog és kedves napokat élt itt nyaratszaka talán két évtizeden keresztül. Iskolatársai és barátai : Konkoly Thege Kálmán, dr. Nagy Vilmos, Darányi Ignác, ha birtokán időzött, továbbá erzsébetszigeti birtokos társa Takáts Sándor, a jeles historikus, utolsó éveiben Bódiss Jusztin, Lőrinczy György látogatták csaknem naponta a komáromi társaság és közélet vezető tagjain Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza.
