Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-15 / 45. szám
12 oldal. „Komáromi Lapok“ 1^22. április 15 A törvényszék okiratszerüen bizonyítottnak látta a kár összegszerű fenforgását, mindazonáltal a kártérítés mérvét a kereskedelmi törvény szabályozásától eltérően csupán az áru kialkudott vételárának 10%-ában állapította meg azzal az indokolással, hogy a hivatkozott törvényhely csak normális gazdasági és árfejlődési viszonyokra vonatkozik, ellenben a háborús és a háborút követő kereskedelmi forgalom spekulativ árhullámzásai egészen más elbírálást igényelnek, éppen ezért a törvényszék a magas vételár metlett annak 10%-ában megfelelő összegnek tekinti azt a tisztességes polgári hasznot, amely a felperest kára címén megilleti. • Mindkét fél megfelebbezte a törvényszék Ítéletét. A pozsonyi ítélőtábla e napokban hozta meg ezen ügyben a másodfokú Ítéletet, mely jogász körökben nagy feltűnést keltett. Az Ítélőtábla a keresetet teljesen elutasította. Megállapította azt, hogy a felperes nem közvetítő kereskedő, aki az árut a termelőtől a fogyasztóhoz juttatja, viszont az eladó maga sem termelő. A felperes vevő ugyanis maga is kijelentette, hogy ő a kötlevelét — neki nem lévén annyi tőkéje, amennyit a vételár kitett — egy bankra akarta cedálni, tényleg pedig esze-ágában sem volt fedezeti vételt eszközölni. A felperes tehát egy közbenső (iáncolatos) kereskedő, aki az árunak a termelőtől a fogyasztóhoz való eljutásáig közbenső, illegitim hasznot akart csak elérni, az ügylet tehát a lánckereskedelemről szó ó rendelet szabályaiba ütközik, mint ilyen törvényellenes és a bíróság jogi védelmében nem részesíthető. (f) Ruider Adolfnak Fried Jenő elleni becsületsórtasí pere. Ismeretes előttünk az a telekvásárlási ügy, melyet a legutolsó városi közigazgatósági bizottsági ülésén tárgyaltak. Ezen ügy folytatása most játszódik le a bíróság előtt. A szóbanforgó, folyó évi március hó 24-én tartott bizottsági ülésen, a telekvásárlási ügy tárgyalásakor Fried Jenő bizottsági tag, gazember, csirkefogónak nevezte Ruider Adolf komáromi fakereskedőt, mire Raider Adolf dr. Raab Mihály ügyvédje utján becsületsértésért feljelentette Fried Jenőt a bíróságnál. Az ügy tárgyalását folyó hó 11-én tartotta meg Németh Ödön járásbiró. Fried Jenő kihallgatásukéi- elismerte az inkriminált kifeje zések használatát. Előadta, hogy a városi közigazgatási bizottsági ülésen, inkor Dénes Emi! felszólalt és felszólalásában azt állította, hogy egy alkalommal Ruider Adolfot magához kérette és ekkor egy nyilatkozatot akart kicsikarni tőle, olyan érieimüt, hogy mondjon le a tűzifa és detail kereskedésről, — ha ezen nyilatkozatot nem adja ki Ruider Adolf, ak kor telekvételi ügyét a városnál megakadályozza. Mivel Dénes Emil ezen állítása a valóságnak meg nem felelt, jogos felháborodásában azt kiáltotta Fried Jenő, „aki ezt igy állítja, csirkefogó, gazember.“ Ekkor Dénes Emil megmondta, hogy Ruider Adolf informálta igy. Erre odakiáltotta ismételten, hogy ha „Ruider ezt igy állít ja, akkor az a csirkefogó, gazember.“ Fried Jenő képviselője dr. Aranyossy László ügyvéd az eljárás során viszonvádat emelt Ruider Adolf ellen azért, mert Dénes Emil előtt azzal rágalmazta meg, hogy azt mondotta, „hogy bizonyos előnyökért telekvásárlási ügyét támogatni fogja.“ Ruider Adolfot a viszonvádra kihallgatták és elmondotta, hogy a uyilatkozatkérdés és Fried Jenő fenyegetései a valóságnak megfelelnek és nemcsak Dénesnek, de még másoknak is elmondotta ezt. A bíróság a valódiság bizonyítását elrendelte, de mivel a kihallgatni kért tanuk előállítva nem lettek, a tárgyalást elnapolta és az összes tanukat a május hóban megtartandó tárgyaláson egyszerre fogja kihallgatni. —gi. Giller János és társai kémkedési bünperének főtárgyalása. Giller János dr. losonci ügyvéd, volt képviselőjelölt és társai (Török Béla nógrádi földbirtokos, volt országgyűlési képviselő és Post Nárcis német nemzetiségű csehszlovák hadnagy) hónapok óta folyó nagy kémkedési bünperének főtárgyalása folyó hó 20-án kezdődik Besztercebányán. A két három napig eltartó főtárgyalás rendkívül érdekesnek és tanulságosnak ígérkezik. A védelmet dr. Littmann A. János kassai ügyvéd vezeti. KÖZGAZDASÁG. A VALUTA. Egyezerkilencszáztizenháromban még teljesen és csak a nagybankok magánügye, ma a világ leggyakrabban használt kifejezése, különböző fogalmakat jelöl, általánosságban piaci nyelven valamely állam pénzértékét egy másikhoz viszonyítva. Ez az érték, mint minden, ami a nemzetközi pénzügyi viszonylatban előfordul : irreális. Irreális, mert a pénz belénk nevelt közgazdasági fogalmak szerint elsősorban általános értékmérő és csak azután fizetési eszköz. Nagyon széretnék itt egy eredeti tőzsdeárfolyamlapot bemutatni, de nyomdatechnikai okokból kivihetetlennek tartom. így csak megelégszem azzal, hogy néhány általános jegyzési szabályról emlékezem meg. Zürich jegyez Prágára 10, azt jelenti, hogy Züricben 100 csehszlovák pénzegységért (korona) 10 svájci francot adnak. Itt azonnal kitérek ennek ellentételére: i Prága jegyez Zürichre 10.10, tehát Prágában 100 svájci francért Ke 10.10-t adnak. Még a felületes olvasó előtt is feltűnt, hogy a két i jegyzés között 1 svájci franc, vagy ha jobban j tetszik 10 csehszlovák korona külömbség van, í még pedig abból kifolyólag, hogy a svájci j francot Prágában túljegyzik. Ha ez feltűnt, akkor j már az is kézenfekvő, hogy ezt a különbséget j kihasználják. Maga a kihasználási eljárás na- | gyón egyszerű, olcsóbb helyen veszek és a i drágábbon eladom. Igen ám, de ebben az eset- ; ben az a fontos, hogy ugyanaz — órai — ? értékben történjék a vétel és eladás, mert kü- j lömben a közbeérkezett hullámzás veszteséget « is okozhat, már pedig a fentebb említett mű- j velet, amelynek arbitrage a neve, csak nyere- j ségre dolgozik. Tovább menve és példánknál j maradva látjuk, hogy ebben az esetben nem j lehet arbitrálni, hiszen az átutalás, illetve a j megbizás köliségei több mint Ke 40-t tennének I ki Prága—Zürich között, a jutalékot nem is számítva. A pénz, mint említettem, általános értékmérő. Ha Budapest Prágában 15, akkor ez a j meghatározás sántít. A pénz mint értékmérő i minden: munkabér, ipar, kereskedelem, kereskedelmi mérleg magában foglal tehát ha ez reális lenne, akkor Ke. 15 ért ugyanannyit vehet Prága, mint mK. 100 ért Budapest. Kézenfekvő, hogy Budapesten 100 mK. több, mint Prágában Ke. 15, tehát a magyar korona belértéke. vásárló ereje nagyobb mint a becslése. És ez már politika. Az erősebb politikája az egyik fél, a másik gyengeségét értékben j (munkaerő, ipar, kereskedelem) aknázza ki. Múltkori cikkemben kitértem már arra, hogy az utolsó időben a szükségleti cikkek és a valuták között bizonyosfoku kiegyenlítődés állott be. Ezt a kiegyenlítődést, ismétlem úgy kell venni, hogy pld. a szövetnemüeket nem lehet Wienben 7*áron megkapni. Az egymáshoz való közeledésnek persze még nyoma sincsen, sőt (beláthatatlan időkre) reménytelen. Hogy hová jutottak a volt központi hatalmak valutái, azt a német márkán fogom a Deutsche Bank, Berlin egyik hiteles jelentése alapján bemutatni: Békeparitás 1922. jan. 2 Amsterdam 100 frt = 168% Buenos-Aires 1 papír Peso = 1 -78 Brüssel, Antwerpen 100 frank = 81 Krisztiánia \ Kopenhága Stockholm Helsingfors Olaszország London New York Páris Svájc Spanyolország Bécs Prága Budapest j Szófia 100 leva = _■ 100 Kr. = 112 50 100 Fm. = 81 100 lira = 81 1 font sterling = 20 43 1 dollár = 4 197 100 frank = 81 100 frank = 81 100 Peseta = 81 \ 100 K = 85'06 Béke előtti számokat már nem lehet adni, különösen érdekes itt Swájc szerepe. Háború előtt 81 márkát adtak 100 svájci frankért, ugyanazért a frankért, amely most fogalom. Zürich a puszta véletlen folytán jutott ahhoz a nagy szerephez, amelyet (be kell vallani) egész komolyan vesz. A világháború alatt semleges sziget, úgy a központi, mint az entente hatalmak kereskedőinek, megbizottainak találkozó helye. Itt jegyzik le a német bankok a francia hadikölcsön 7io -ét és talán megfordítva még inkább. Itt kötik le a nagy hadseregszállitásokat és a diplomácia innen intézi átutalásai. A házigazdának igy csak a jutalékból milliók csorognak be pénztárába, áruja, aranykészlete emelkedik és ott tart ma, hogy a pénzpiacot, ha nem is ő, de onnan intézik. * Nem akarok a szakszerűségbe átcsapni és talán a köznapi életre vonatkozólag jegyzek meg egyet-mást. Spekulálni = kártyajáték, lóverseny és hasonló hazárd-játékok két évi tapaszialata mutatja, hogy eddig a spekulációs üzleteken tartósan csak a transakciót végző bankok nyerhetnek. A kereskedő, ha árut vesz külföldi valutáért, akkor kalkulációjának megejtése után, a rendelés kötelező elismerése után azt lefedezi. Ha ezt elmulasztja, akkor spekulál. És nem mondhatja (amit mondani szoktak), hogy az árura fizetett rá, hanem csak a spekulációra. Magánember csak esetleges utazásaira szükségei külföldi pénznemeket Itt nincs helye a spekulációnak, hiszen kiszámíthatatlan és csak charlatánok adnak biztos (?) tippeket. Kisebb tőkések között nagyon érdekes megfigyelés a döglesztésre való spekuláció. Ez röviden annyit jelent: veszek osztrák koronát és várok addig pld. mig parin lesz mondjuk a svájci frankkal. Türelem kell hozzá. Gesztes Sándor. Meghívó fl Szlouenszkói és Ruszinszkói munkások Rokkant- és ílyugdijegyleíének 167 számú helybeli fiókpénztára 1922. évi április hó 17-én (hétfőn) d. e. 10 órakor az ipartestületi helyiségben tartja melyre az alapszabályok 64. és 65. §§ ai alapján a fiókpénztár tagjai ezennel meghivatnak. TÁRGYSOROZAT: 1. A fiókpénztár vezetőségének jelentése az elmúlt 1921. évről. 2. Ellenőrök jelentése és a felmentvény megadása. 3. A vezetőség kiegészítése. 4. Az évi küldöttközgyűlésre a küldött és helyettes választása. 5. Netáni indítványok és kérdések, melyek 8 nappal a közgyűlés előtt a vezetőségnél bejelentendők. Koroárno, 1922. évi április hó 2-án. Tagtársi üdvözlettel a fiókpénztár választmánya nevében: Ifj. Lovász Béla Varga Bálint jegyző. 235 elnök. Apróságok» A jámbor paripa. Lovat visz a kisgazda a hetivásárra Pompás, húsos, büszke járású a fiatal sárga, tüzes, fiatal, ficánkoló. Kedvtelve nézi egy kupec, aztán odasompolyog a kisgazda mellé: — Szép állat. Nagyszerű paripa. Megvenném. — Eladó. — Fiatal ? — Négyéves. — Egészséges? — Nincs annak makulája. — És jámbor. Az a fődolog, hogy jámbor-é? — Hogy jámbor e? De még milyen jámbor ! A minap is hárman próbáltuk lefogni, mégis bement a templomba. . . A nehéz hivatal. Rudnai Béla volt akkoriban Hont vármegye főispánja, a későbbi budapesti fŐKapitány. Ebből is látnivaló, hogy a történet valóságos őskori lelet. Beállít a főispánhoz az irodaigazgatója: — Méltóságos uram, köteles tisztelettel jelentem, — méltóságod az első ember a világon, akivel tudatom. — hogy megházasodom. — Hány esztendős vagy, Totovics? — H itvankettd. .. — Megbolondultál, Totovics? A házasság nem hivatal! Oda nem elég betekinteni. Ott teljesiteni is kell a hivatalos kötelességeket. ..
