Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-15 / 45. szám
1822. április 15. «Komáromi Lapok« 5. olcai. De hiszen itt a kikötőépités és a majdan kiépült nagy kereskedelmi kikötő, mint a város megmentője a hivatalos körök szemében vagy beállításában! Ugyan nézzünk egyszer szemébe ennek a mosolygóra festett ábrázatu, megfordított mumusnak, melynek nem ijesztő, hanem ellenkezőleg vigasztaló, biztató szerepet adtak! Nem vonjuk kétségbe, hogy megépül és hogy tényleg olyan sok milliónyi befektetést fog idevarázsolni, mint a mennyiről szó volt. De mennyi idő alatt? És ezen hosszú évek alatt, amíg elkészül, kiknek ad keresetet, kiket fog idevonzani? Csak a munkásságot. Nem sajnáljuk tőlük a keresetet, de vájjon annak a munkásságnak életigényeiolyanok-e.hogy azok hatással lesznek a többi foglalkozási ágakrais? Fognak azok miatt építkezni, hogy kényelmesebb, jobb és szebb lakások álljanak rendelkezésre, hiszen bőven lesz lakás a hivatalok és alkalmazottaik eltávozásával ? Az iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek fognak annyit keresni a bár tekintélyes számmal felszaporodó munkások után, hogy föllendülésre számíthatnak a mostani pangásból ? Lesz a munkásoknak a kikötőépitésnél akkora keresetük, olyan életstandardjuk, olyan igényeik, hogy pótolni tudják a más téren elmaradót, fizetnek azok annyi adót, hogy az eddig passzív közpénzíárak aktívakká válnak? Mindegyik olyan kérdés, melyre csak tagadó válasz következhefik. Talán néhány vendéglős, korcsmáros, külvárosi vegyeskereskedő hasznát fogja venni átmenetileg. Addig, mig az építés tart, ez lesz az eredmény és ha a többi téren beáll a változás, akkorra szegény város, mint az uj zsupának, sőt az államnak is a központtól legtávolabb eső városa, magára marad és belefulad a centralizációba. Pedig a helyzet nem lesz jobb a kikötő kiépülése után sem. Még a nagy kikötővárosokban is a világ legvegyesebb, legalacsonyabb nívón álló, legdemoralizáltabb népe verődik össze, akiktől nem haladást, hanem inkább hanyatlást lehet várni. Hogy reméljünk ezektől öntudatos működést, érzéket a város fejlesztése, kulturigényei irányában ? És habár a kikötő kiépül is olyanra, hogy igen tekintélyes forgalmat le tud bonyolítani, biztos-e az, hogy az a forgalom teljes mértékben kialakul és ideirányul ? A mai viszonyok A ruhában sem bujálkodott az a generáció. A hétköznapi ruha mellett volt mindenkinek ünneplője és ez az ünneplő hosszú évek során át kitartott. Azután minden rendű és rangú polgárnak meg volt a maga külön jellegzetes ruhaja, amiről az első látásra fel lehetett ismerni a szekeres gazdát, a hajóst, a halászt, a magyar és német polgárt. A nők is rangjukhoz és társadalmi állásukhoz képest öltözködtek s ebből a szigorúan megvont körből a világért ki nem léptek volna, s nem volt rá példa, hogy valaki olyan ruha- i darabot öltött volna magára, ami őt meg nem nem illette. Nagyon szép és festői volt a szekeresgazdák és hajósok ezüstgombos mándlija, melyet a jobbmóduaknál széles ezüst mente kötött össze. És midőn karácsony táján az ilyen diszbeöltözött férfisereg a templomban betöltötte a padsorokat, nagytiszteletű Kalmár József lelkész ur méltán ajkára vehette a prédikációt megelőző üdvözlő szavakat: — Komáromi fényes gyülekezet! De nemcsak a ruházatban őrizzék meg • a régi tradíciókat, hanem az erkölcsben és szó- > kásokban is. Ezek a híven megőrzött népszokások a jelentősebb napokat kiemelték a szürkeség ködéből és valódi ünneppé avatták. A családban a nagy — úgynevezett — sátoros ünnepeket nagy ájtatossággal és igazi hivő lélekkel ünnepelték. Ilyen ünnepnapokon a templom mindig zsúfolásig megtelt a hívőkkel, akiknek a figyelmét zavarta a a perselyek körtilhordozása az egyházi beszédek alatt, melyekbe az egyházfi és harangozó a krajcárokat szedték be, melyek esés közben zajjal ütődtek a persely réznyilásához. Ez a helytelen és figyelmet zavaró gyakorlat csak az utóbbi években szűnt meg. Templom után nagyatyám rendszerint megkérdezte tőlem, mi volt a textus, azaz mely bibliai hely volt az, melyet a prédikáció alapigéivé választott, ő maga pedig mindig elővette a bibliát és kikereste a megjelölt helyet és azt buzgón olvasgatta. nem adnak biztató reményt arra, hogy a szomszédos országok közti forgalom, a kivitel és behozatal belátható időn belül annyira .szabaddá lesz. A kikötő magában, átrakási forgalom nélkül nem bir jelentőséggel; az átrakási forgalom lehetősége pedig vasúti hálózatot kíván. Nem hisszük, hogy a mai vasúti vonalaink, akár a csallóközit, akár az érsekujvárit vesszük figyelembe, eléggé táplálni tudnák egy nagy kereskedelmi kikötő forgalmát. Sem alépítménye, sem egyes vágánya nem elég erre. A tutajokat ugyan nem kell vasúton szállítani, mert azok leúsznak a Vágón is, csakhogy azoknak meg nem kell sok milliós kikötő. Szóval a kereskedelmi kikötő egymagában, vasutak, tárházak, gyárak, mögötte álló intézmények és forgalom nélkül nem képes fellendíteni a várost. Ha tehát elviszik a városból a megyeszékhelyt s a hivatalokat, ezzel megfosztják a várost nem a fejlődés lehetőségétől, mert az igy sincs meg, hanem még a mai színvonal megtartásának anyagi előfeltételeitől is. Akkor nem is szükséges jogilag községgé degradálni, akkor magától össze fog zsugorodni egy katonasággal, államrendőrséggel megszigorított határvámhivatallá. A fejlődés perspektívája nem egyedül a kikötőben nyílik meg, hanem a várerődök megszüntetésében, a forgalom szabaddátételében, állami intézmények létesítésében és még sok egyébben. Nem egyben külön-külön, hanem mindben együttvéve. A kormánynak tehát, mikor a nagymegyék és székhelyeik kérdésével foglalkozik, nem szabadna egyoldalú centralisztikus szempontból kiindulnia, hanem a helyi viszonyokat is mérlegelnie kell és ha a megyei székhely eltolása mindenkép kikerülhetetlen, akkor gondoskodnia kell arról, hogy mikép kárpótolja a várost, mely akarata nélkül, rajta kívül álló okokból veszítette el centrális helyzetét s az ezzel járó előnyöket. Ez volna a megértés politikája, mely nélkül a város összezsugorodása elkerülhetetlen. Vagy talán mégis ez volna a cél ? Spektátor. Később mégis a Siposkarcsa elnevezés állandósult, mivel a királynak síposai és egész zenekara is e faluban tartózkodtak. Azt is tudjuk, hogy „Mátyás-diák“ regényes hajlamú ember volt és nagyon szerette a — kalandokat. Egy pár szép szemért szívesebben állott lesben, mint a legpompásabb vadászzsákmányért s amerre járt szép Magyarországban, mindenütt hagyott hátra egy pár könnyező leányszemet. Az erdő hát karosai erdőkben is igy történt a dolog. Erdőbátkarcsa közvetlen szomszédságában fekszik Damazérkarcsa (régiesen Damazír, Dámasírkarega). Itt is volt valamely szépség, akin megakadt a király tekintete. Mikor a leány tudatára játott áldozat-mivoltának, persze keserű könnyeket hullatott — kis gyermekének pólyájára, de a bőkezű király fejedelmi ajándékkal sietett a lány könnyeinek fölszántására: Királyfiakarcsát ajándékozván a kalapos királyi gyermeknek. Királyfiakarcsával határos Sólymoskarcsa, mely nevét onnan nyerte, hogy itt laktak Mátyás király sólymászai; mert a sólyom abban az időben nagy szerepet játszott a vadászatoknál. Kulcsárkarcsa pedig, mely ma is jobbára Kulcsár nevű birtokos nemesekből áll: Mátyás király udvari kulcsárjának jutott ajándékba, hű szolgálatainak elismeréséül. A következő három Karcsa: Étre, Mőrocz és Gönczöl, Mátyás király hű embereié lett a különböző teljesített szolgálatukért s régi nevüket máig is megtartották. * Egyházkarcsán Mátyás király idejében már régen templom állott: innen az „egyház“ elnevezés. A templomot még Szent István király építtette szent Bertalan apostol tiszteletére, mikor Csallóközben a régi Aranykertben tizenkét templomot épített a tizenkét apostol tisztel« téré. Még Amadékarcsa van hátra; Ez a Karcsa valamikor a hires várkonyi Amadé-család birtokából kanyarodott ki, mikor az előkelő Somogyi-család egyik férfi sarjadéka nőül vett egy Amadé-leányt s a lány Amadét hozta , Karosára nászajándékul. Grand Sanatorium és Vizgyógyintézet Bratislava (Pozsony) Mélyút. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet bel- és idegbetegek, cukorbajosok, rpekó-, vese-, gyomor-, bél-, síiv és véredénybategek speciális gyógyítására. Hizlaló és fogyasztó kúrák. Sebészet, nőgyógyászat és szülészet. Urológia és bőrgyógyászat Testegyenészet. Szemészet Orr- gége- és fdlgyógyászat. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás, ápolás, házi orvosi kezelés, 5 étkezés 83 K.-tol, Viz<úrák teljes üzemben bejáróknak is. Igazgató főorvos: l>r. Arányi Zsigmond. 139 mátyás király Csallóközben. Ezt a történelmi érdekességet egy Ízben már közöltem („Mátyás király Karcsái" cim alatt“) egyik jobbfajta csallóközi naptár hasábjain, pár évvel ezelőtt Ipolyi Arnold, hírneves régiségbuvár, nagyváradi püspök adatai nyomán: ma fölfrissitem, de újabb források fölhasználásával, tehát teljesebb és tökéletesebb kiadásban. A közmondásossá vált tizenkét Karcsa (tréfásan: egy Száz [Szász község] tizenkét Karcsa) központja Mátyás király idejében Siposkarcsa volt, akkori nevén: Kastély karcsa. Mátyás ugyanis szenvedélyes vadász lévén s Erdőhátkarcsa tele volt Dyullal, őzzar, szarvassal, fácánnal és fogollyal, a közeli füzesek pedig tömérdek vadkacsával és luddal kínálkoztak — nem csoda, ha a „hollós“ nimród Kastélykarcsán állandó rezidenciát építtetett, hogy mikor itt tanyáz, legyeu hol magát szükebb udvarával megvonnia. Mivel itt volt a király rezidenciája, a községet századokon keresztül Kastélykarcsának. v*gy régiesen Kostélykarcsának nevezték (lásd az egyházkarcsai Keresztelési, Halálozási és Esketési anyakönyveket a következő századokból 1) Deák Antal. I Komáromujváros tisztviselő lakásokat építtet. Kettészakított Komárom túlsó oldali része, Komáromujváros ezer és ezer szállal van hoz! zánk, komáromiakhoz fűzve. így aztán csak 1 természetes, hogy testvérvárosunknak minden öröme, bánata kétszeresen érdekel bennünket. Amint most értesülünk, Komáromujváros tisztviselő lakásokat fog épiteni. A magyar királyi kereskedelemügyi mi; niszíer még az elmúlt év folyamán értesítette Komáromujváros közönségét, hogy Komárom városa részére kislakások épitése céljára négy és fél millió korona államsegélyt folyósított. A város mindössze a szükséges telket köteles rendelkezésre bocsátani és az épitendő telek viz; ellátásáról kell gondoskodnia. Komárom a többi ! várossal szemben ebben a kérdésben kivételes í elbánásban részesült, mert más városok a lakás! épitési költségekhez legalább annyival voltak I kötelesek hozzájárulni, amennyi a folyósított államsegély összege; ezenkívül gondoskodniok kellett a szükséges telekről és a vízellátásról. Az épitendő lakótelep azonnal a város tulajdo- I nába megy át, azonban 25 évig a lakbér 75 | százaléka az államkincstárt, 25 százaléka pedig í a város közönségét illeti. 25 esztendő eltelte I után a város korlátlanul rendelkezik az egész telep fölött. A szükséges telek megszerzése nehéz probléma elé állította a várost. A városnak tudvalevőleg nincsenek telkei, igy tehát a szükséges telekről vétel utján volt kénytelen gondoskodni. A szőnyi uradalom tulajdonosa: Gyürky Viktorné grófné, akihez a város ebben az ügyben fordult, ridegen megtagadta a kérelem tel: jesitését. Pedig ez a szerény kérelem mindj össze csak annyi volt, hogy a grófné szíveskedjék erre a célra néhány holdat illendő áron : eladni a város közönségének a szőnyi vám mellett elterülő parcellájából. Miután a grófnővel ebben a kérdésben nem sikerült megállapodásra jutni, a város kö_
