Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-15 / 45. szám
6 oldfi Komáromi Lapoir" 1922. április 15 zönsége küldöttséggel fordult Belicska honvédelmi miniszterhez, hogy járuljon hozzá ahhoz, | hogy a város mellett elterülő kincstári ingatlanból adjon el a m. kir. államkincstár 10 holdnyi területet a város közönségének. A küldöttséget Korányi Frigyes báró, a város volt i nemzetgyűlési képviselője vezette. A miniszter \ a legnagyobb előzékenységgel fogadta a ko- j máromiakat és még aznap Írásban átadta elha- j tározását a kiküldötteknek, amely szerint a m. ! kir. honvédelmi minisztériumnak a kérelem tel- j jesitése ellen nincs kifogása. Ezután még a pénzügyminisztériummal lefolytatandó tárgyalás volt hátra, amely rövidesen megtörtént és a pénzügyminiszter kiküldöttei a város birtokába bocsátották az építendő kislakások részére szükséges területet. Ez a telek az Úri utca keleti végét és a szivattyútelepet összekötő vonaltól délre terül el. A megvásárolt ingatlan négyzetölének vételára 35 korona. Miután a telek biztosítva volt, kiirta a város a versenytárgyalást. A versenytárgyalási határidő március 16 án járt le és a munka elnyerése céljából hét budapesti, egy győri és két komáromujvárosi cég adta be a pályázatát. ; A 11. pályázó Nagy Ferenc budapesti 1 cég volt, aki a fedélszéket gerenda helyett deszkából óhajiotta építeni, azonkívül alternativ pá- j lyázatot adott be töm. és ür. falat véve alapul. 1 A pályázatokat kedden délután megtartott rendkívüli közgyűlésében tárgyalta le a városi , törvényhatósági bizottság. A közgyűlés arra az ! álláspontra helyezkedett, hogy az építendő házak szilárdsága szempontjából kívánatosnak i tartja, hogy tömör téglafalból és gerenda fedél- j szerkezettel készüljenek. A munka kivitelével i leendő megbízásra első helyen Nagy és Wel- | lansitz győri céget ajánlotta a m. kir. kereske- ■ delemügyi miniszternek. A két helybeli pályázó i ajánlata — a közgyűlés őszinte sajnálatára — í nem volt figyelembe vehető, mert lényegesen ; drágábbak, kikötötte azonban a közgyűlés, hogy ; a munka kivitelére ajánlott győri cég lehetőleg ! komáromujvárosi kisiparosokat és munkásokat i legyen köteles alkalmazni. Az építés e hóban megkezdődik és junius i közepére 20 uj két szobás lakás várja lakóit. Itt említjük meg, hogy Komáromujváros- j ban a vagonlakók szomorú látványa se isme- j rétién fogalom már. Sőt a lakásínség még olyan nagy testvérvárosunkban, hogy a háborúból megmaradt barakkokban is számos vasutas ; család lakik. Most e lakásoknak egyáltalában \ nem alkalmas barakkokat kivül-belül bevakolják j és tűzfalakat vonnak. Az udvarokban pedig ! kutakat ásnak. A komáromi éué színház és mozgú ügye. — Hozzászólás. — Hetekkel ezelőtt olvastuk, hogy a komáromi állandó színházat kapcsolatos mozgószínház építése ügyében „Komáromi Színházépítő r. t.“ címen részvénytársaság alakult egy millió korona alaptőkével, melyre nézve az alapítók gyűjtőiveket bocsátottak ki. A csendből ítélve az ügy lassan halad a pénzügyi megoldás vágányaira, már pedig itt a tavasz, a munkás kezek várják a munkaalkalmat és az építés csak úgy fejeződhetik be az év vége előtt, ha abba a kora tavasszal belekapnak. Egy kis pezsgést szeretnénk látni ebben az ügyben, a komáromi vagyonosabb elemek nagyobb mérvű jegyzését, sőt a középosztálytól is elvárnók, hogy ily fontos kulturális közszükségleti életre hívásánál közreműködik a maga szerény áldozatával, amely befektetés pedig jövedelmező befektetésnek Ígérkezik. A számítások szerint a mozgószinház • HA ÚJSÁGOKBAN C • HIRDETNI AKAR • úgy hasznára válik, ha bennünket megkérdez, azaz ha nálunk rendel. Elfogadunk hirdetéseket úgy bel, valamint a külföld összes lapjai ^.eredeti áron.iÜM 221 OSZESZLA JÓZSEF „UNION“ hirdetési és nyomtatványirodája BRATISLAVA (Pozsony) LÖRINCZKAPU-U. 10. Hatóságilag engedélyezett és bejelentett cég. kivitele a bérösszeg nagyságával a részvény- , társaságnak tekintélyes kamathasznot biztosit, ; nincs tehát arra semmi ok, hogy bárki is bizal- | matlan legyen e vállalattal szemben. A város kultúrintézményeinek gyarapodása i üdvös kihatással van annak egész közéletére, j Egy állandó színház és mozgó egész sereg embernek biztosit kenyeret és megélhetést. Ezt < kell előmozdítani az ügy támogatásával. A Komáromi Színházépítő r. t. ügyében a \ polgármester lelkes hangú kérő szavakkal for- j dúlt a vidékhez. Komárommegye nagy törté- j nelmi hagyományai a magyar színészet támogatása ügyében sokkal is nevezetesebb, hogysem ezt újból emlékezetbe kellene idéznünk. E helyett ide iktatjuk magát a felhívást és kérjük azokat, akik a jegyzésükkel még hátra vannak, forduljanak ez ügyben a polgármesteri hivatalhoz. s Dr. Szijj Ferenc polgármester a Komáromi Szinházépitő r. t. alaptőkéje biztosítására az alábbi kérelmet küldte szét a megyei földbirtokosokhoz, iparvállalatokhoz és községekhez: Komárom város régi törekvése az, hogy állandó színházat építsen és ezzel a kultúra ügyét hathatósan támogassa. Ezt a célt most megvalósítani tudná az által, hogy a színház építést a biztos jövedelmet hajtó mozgószinház építésével kapcsolja össze. A kormány a város részére hajlandó mozgószinházi jogot biztosítani, ha a város a mozgószinházat megfelelő épöletben helyezi el. Ebből a célból a város hatósága mozgalmat indított a szükséges épitési tőke előteremtése céljából részvénytársaság alapítása iránt. A Komáromi Szinházépitő r. t. címen megalakult részvénytársaság alapítási terve szerint az alaptőke 1000000 korona, melyre 5000 drb. egyenként 200 koronás névértékű részvény bocsáttatik ki. Bár a város közönsége a kitűzött célt lelkesen támogatja a részvények jegyzésével, korlátolt anyagi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy az egész alaptőkét saját erejéből előteremthesse. Erre való tekintettel, de másrészt azon okból is, mert tervünk kulturális jelentősége kiterjed városunk határain túl messze vidékre, kérő szóval fordulunk mindazokhoz, akik megérzik ezt, csatlakozzanak mozgalmunkhoz részvényjegyzés által, tehát azon az utón, mely az ideális cél mellett az anyagi gyümölcsöztetést is lehetővé teszi. Tiszteletteljesen kérem, kegyeskedjék ezen ügyet nagyrabecsült jóindulatú támogatásába fogadni s minél nagyobb számú részvény jegyzésével támogatni. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Komárom, 1922 március 15. Dr. Szijj Ferenc polgármester. Szegény megyei nyugdíjasok! A megyei szolgálatból elbocsátott magyar alkalmazottak szomorú sorsa adja a kezembe a tollat, hogy mint régi megyei ember e jobb sorsra érdemes emberek helyzetével foglalkozzam. Ismeretes tény, hogy az 55 megyei alkalmazott közül állami szolgálatban csak 13 maradt meg hivatalában, tehát az alkalmazottaknak negyedrésze. Ezek közül is átvéve az előléptetés kilátásaival csak négy van, a két orvos helyzete tisztázva nincsen, ezek nem kapják meg a teljes állami illetményeket sem, a helyén meghagyott hivatalszolgák pedig, mint napidijasok maradtak meg és rövidesen elbocsáthatók. A többi 42 alkalmazott közül 12-őt egyszerűen elbocsátott és csak 2 kapott közülük évi 600 illetve 1200 K végkielégítést. 29 hosszabb szolgálattal biró tisztviselő, kezelő és szolga nyugdijaztatott, a legutóbb élvezett 1918 évi magyar fizetés alapján. A vmegyei közigazgatási bizottság ezek részére többi illetményeiket, amelyek jóval többet tesznek ki mint a fizetés, kegydijul megszavazta. A minisztérium azonban ezeket a határozatokat, melyeket a zsupán megfelebezett, rendre megsemisitette. A zsupán ugyanis utasítást nyert, hogy ezeket a határozatokat felebbezés utján terjessze fel a kormányhoz. A megyei alkalmazottak igy tehát havi 50 K-tól 600 K-ig terjedő nyugdijat kapnak, ezt a magas nyugdijat azonban csak egy-két tisztviselő kapja, aki negyven évet szolgált, a többi családos, kisebb egzisztencia havi 150—250 K nyugdijat kap a kezéhez. Mivel nem szándékom az objektivitás teréről eltávozni, konstatálnom kell, hogy a zsupán a rendelkezésére álló megyei jótékonysági alapból öt mellékkeresettel biró nyugdíjas kivételével, akik erre ez idő szerint ráutalva nincsenek, havi 100 -300 K segélyt juttat, hat hivatalnokot pedig két heti felmondás mellett napidijasi minőségben a szolgálatban megtartott. Ez mindenesetre humánus érzékre vall. Ez a helyzet azonban a többi nyugdíjasra, aki koránál fogva elhelyezkedni már nem tud uj munkakörben és munkaalkalmat nem is talál, tűrhetetlen. Az elbocsátotiak kérik a vármegyét, hogy 1920—1921 évekre a megyei és állami illetmények közötti különbözetet utalványozzák, amit a közgyűlés 1920. tavaszán meg is szavazott részükre. Ezt Trencsén, Abauj, Gömör megyékben kifizették, Komáromban nem. Kérik továbbá, hogy nyugdijukat emeljék fel s a megszavazott kegydijakat fizessék ki; hivatkoznak Szepesmegyére, ahol a megyei nyugdíjasoknak 100 000 helyett 800000 K-t szavaztak meg s a miniszter a határozatot jóváhagyta, A megyei nyugdíjasok részére törvény biztosítja söradó felhasználását illetményeik javítására. Eddig erre egy fillér sincs kiutalva, pedig Komárommegyében is fogyasztanak sört az emberek, tehát alap is volna a nyugdijak javítására. Komárommegye mindig az utolsó helyen kullog, ahol segíteni kell. Ez az eljárása a kormánynak a legrosszabb vért szüli. Mindig hivatkoznak velünk szemben az állam iránti lojalitásra; hát azt kérdem teljes objektivitással: lojális eljárás az, hogy tisztviselőket csak azért, seregestül elbocsát a kormány hivatalából, őket és családjaikat nyomornak és nélkülözéseknek teszi ki, más hasonló helyzetben és hasonló állásban levőkön tud és akar segíteni, csak éppen a mieinken nem? Miért? Hát csakugyan igaz volna az állampolgárok klasszifikálása ? Ez nem lojális eljárás és a sokat hánytorgatott demokrácia elvének megmegrugdosása a kormány részéről. A megyei elbocsátott alkalmazottak szomorú helyzetükben mit tehetnek egyebet, mint kérő szóval fordulnak azokhoz akiket eddig szolgáltak: a megye közönségéhez. Reméljük nem hagyják el őket és átsegítik e küzdelmes napokon. Juttassa el adományát mindenki a a megyei alkalmazottak vezetőihez dr. Witausek Károly ny. tiszti főügyész vagy dr. Alapi Gyula ny. főlevéltároshoz, akik a segélyezési akció élén állanak. Ajánljuk a szolgálatukban meghagyott községi jegyző urak figyelmébe is a hibájukon kívül ily súlyos helyzetbe jutott volt kartársaikat. Régi megyei. Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala az adakozást 100—100 K val ezennel megnyitja és a beérkező adományokat készségesen juttatja rendeltetési helyére. Heti krónika. A három Internacionale nagy tanácskozásai, Berlinben, olyan szomorú kicsiségnek látszik, amikor egy másik nagy városban, ha nem is fővárosban, az összes hatalmak és hatalmatlanok összegyűlvén, meghányják-vetik az emberiség sorsát. Elgondolkodhatik az ember azon, hogy ugyan micsoda külömbségek is vannak a második, a harmadfeles és a harmadik Internacionálék között, ha a végén mégis csak közös asztal mellé ülnek, s a nézeteltéréseket kiegyenlíteni akarják. Mert minden politikai, gazdasági és társadalmi harcban, ha ugyan nem egy a három említett kategóriája az Ember létért küzdelmének, vagy késhegyig vagy a zöldasztalig folyik a küzdelem. A szocialismus, amely langyos tusként ömlik a francia forradalom óta az emberiség nyakába, már eddig négy állomáshoz jutott a mindenkor és mindenben csodálatos találékonyságot kifejtő szocialista fegyverhordók jóvoltából. Az első, második, harmadfél, harmadik Internacionale a többé-kevésbbé dogmatikus szocializmusnak olyan határkövei, amelyek mellett olyan tikkasztóan eseménydus években, mint az utolsó hét esztendő, pihenésre ülhetnek le a világrend átformálásán fejőket törő evolucionista és radikális .módszerek sokban jószándéku apostolai. Az életérdekek milliónyi elágazódásában, hovatovább kijönnek valamennyien, még a leg-
