Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-11 / 43. szám

1922. április 11. «Komáromi Lapok« oktatás terén meg kell küzdeni. Majd áttérve a Komáromban létesítendő taniióképző intézet- re, az egyház nevében kijelentette, hogy nagy örömmel fogadják a komáromi hívek a tervet, mélynek megvalósítására ajánlatot terjeszt elő. Az egyház a tanítóképző részére felajánlja az u. n. Kollégium épületet, a kántorlakást és a kamara épületet. A Kollégiumban helyet ta­lálnának a szükséges tantermek, szertárak, rajz­terem, diszterem, igazgatói iroda, tanári szoba, a kamara épületben a szolga lakás, míg a lebontandó kántorlakás és kert helyén nyert te­rület a tanuló ifjúság torna és játszó teréül szolgálna Az ehhez szükséges átalakítás 370.000 korona költséggel járna. Ezzel szemben az egyház a Kollégium­­épületben jelenleg elhelyezett lelkészlakás, két lakás, előadó terem, tanácsterem, énekkari he­lyiségek, továbbá a kántorlakás helvett egy, ugyanazon telken, az utcai részen | alakban, 26 m. utcai. 43 m. udvari hosszúságban épí­tendő egy emeletes uj épületet kérne, mely magában foglalná az előbb említett helyisége­ket, továbbá 4 utcai üzletet raktárral s mintegy 530 m2 beépített területet tenne ki. E terület beépítése 895 000 K-t tenne ki, az összes költség tehát 1.165.000 korona lenne. Ha a tervezetet elfogadnák, akkor az egy­ház birtokában maradna az egész telek a rajta fekvő régi és uj épületekkel, de 50 évig az átengedett épületeket és területet a tanító­képzőt fenntartó testület, illetve jogi személy használná. Volna még az egyháznak egy kívánsága. Ha a tervezetet elfogadnák, az esetben az újon nan építendő utcai épületet még egy emelettel magasabbra óhajtaná felépittetni, melyben bér­lakásokat és esetleg internátust helyezne el. En­nek felépítési költségeire amortizációs kölcsön kieszközlését kéri a püspöktől. A presbitérium ajánlatához vázlatrajz is van mellékelve, valamint a berendezésre és az évi fentartásra költségvetés. Az előbbi 260.000 K, utóbbi 375 000 kor. Az épület és berendezés tehát 1.425,000 K költségbe kerülne. Az egyház ajánlatát, valamint az egyes felvilágosításokat az amerikai kiküldöttek szí­vesen hallgatták meg és tudomásul vették. Megígérték, hogy azt még tüzetesen áttanulmá­nyozzák és az amerikai egyház elé fogják a kapott információk felhasználd ával támogatás végett terjeszteni. * Végül dr. Gaál Gyula főgondnok mondott köszönetét az illusztris vendégeknek látogatásuk­ért. Kérte, hogy tartsák meg szeretetteljes érdek­lődésüket egyházunk iránt a távolban is és segít­sék megvalósítani azt a gondolatot, hogy a régi évszázados Kollégium épülete, melynek felírása: „Musis positum“ is kifejezi hivatását, eredeti rendeltetésének a tanítóképző megvalósításával mielőbb visszaadható legyen. Balogh Elemér püspök és az amerikai vendégek a délután 4 óra 55 perces vonattal utaztak vissza Pozsonyba. tojásos tarhonyát kér­jen minden fűszer és csemege üzletben. 189 II Mni MeH MiMéiií Intse. A Komáromi Kereskedők Testületé e hó 9-én tartotta a Kultúrpalota földszintjén levő saját helyiségében XIV. rendes közgyűlését a szép számban megjelent testületi tagok élénk érdeklődése mellett. Fried Jenő elnök tetszéssel fogadott meg­nyitó beszédében üdvözölte a megjelent kar­társakat. Köztük a hosszú, súlyos betegségből felépült Boldoghy Gyula ipartestületi elnököt, megköszönve neki a két testület közös érdekei­ért folytatott munkában részéről tapasztalt fegy­verbaráti támogatást, továbbá testületi elnöki tisztében volt elődjét Milch Dezsőt, aki iránt a kereskedelmi érdekek előmozdítására irányí­tott törekvéseiben mulatott jóakaratu ellenőr­zéséért hálára kötelezettnek érzi magát, azt az ösztönzést merítve ez őrálló tevékenységéből, hogy tisztségét úgy töltse be, mint elődje, a testület örökös elnöke. Majd a legutóbb belépett nagymegyeri tagtársak üdvözlése után felhívta t a testületi tagokat, hogy éljenek alapszabály | biztosította jogaikkal, gyakoroljanak bírálatot az elnök és a választmány múlt évi működéséről, s az illetékes hatóság által engedélyezett köz­gyűlést megnyitotta. A közgyűlés ezután áttért a napirend le­­tárgyalására, a testület tagjainak előzetesen megküldött elnöki jelentés felolvasását nem kívánván, az évi jelentéshez Boldoghy Gyula szólott hozzá a közgyűlés által lelkes éljenzé­sekkel kisért hosszabb beszédben. Rámutatott az elnök erőteljes, öntudatos közéleti egyénisé­gére, nyitott könyvhöz hasonlítva a testület céljaiért és a közjóért minden téren kifejtett munkásságát. Azzal a hasonlattal élve, hogy ha egy szilárd épületet, mint amilyen erősnek látja szóló a testület vezetését az elnök kezei közt, kikezdeni, összedönteni akarnak, úgy azt legkeményebb részében, az egész építményt fenntartó oszlopában támadják meg. De a tes­tület és a közvélemény látja a testület elnöké­nek személyét az utóbbi időkben ért különböző támadásoknak e célját s visszautasítja a fóru­mon és az egyik lapban ellene hangoztatott vádakat s rendületlen bizalommal áll meg elnöke mellett. Indítványt tett az iránt, hogy az elnöknek közhasznú munkásságáért szere­­tete kifejezése mellett jegyzőkönyvi köszönetét és bizalmat szavazzon a közgyűlés és a választ­mány múlt évi működése iránt is elismerését nyilvánítsa. A közgyűlés az indítványt egyhan­gúlag lelkes éljenzéssel tette magáévá. Az óvá­­cióért az elnök meghatottan mondott köszönetét. A múlt évi zárszámadások tételénél Király Károly testületi tag hívta fel a figyelmet a 2316 koronában kimutatott tagdijhátralék nagy összegére, melynek szigorúbb eszközökkel leendő behajtását sürgette. Elnök javaslatára a köz­gyűlés akkép határozott, hogy ez idő szerint még eltekint a peres eljárástól, a hátralék be­fizetését az illetők jóindulatú belátásától s a testületi összetartozás érzésétől várja. A jövő évi költségvetés megállapításánál elnök bár konkrét javaslatot a tagdijak feleme­lésére nem tesz — miután ez évben a régi tagdijakkal még leküzdhetőnek hiszi az anyagi nehézségeket — mégis kéri a tehetősebb tago­kat, hogy úgy mint 60 tag már is megtette, a tagdijat önszántukból 120 koronával fizessék be, mert a pénzre szükség van, hogy eredménye­sebb munkát lehessen kifejteni. A választmány tagjai egy harmadrészének kisorsolása folytán választmányi tagokul a kö­vetkezők választattak meg: Adler Izidor, Erdős Vilmos, Fleischmann Samu Etbert Ignác, Grün­­feld Adolf, Kellner Gyula, Schnell Béla, Schwarz Béla, Steiner S. Zsigmond, Schwarc Samu, Mészáros Lajos (Nagymegyer) és Schlesinger Ferenc (Nagymegyer), póttagokul: Haar Miksa, Luka Péter, Koltay Rezső, Kirz Alfréd és Óber­­hoffer Árpád (Nagymegyer) választattak meg. Még két felszólalásról kell megemlékez­nünk. Pick Richárd azt a nagy riadást keltett hirt tette szóvá, hogy a hidátkelés tekintetében várt könnyítések helyett a kereskedőktől és ipa­rosoktól az állandó átkelési engedélyt meg­akarja vonni a hatóság. Miután az elnökség sem birt tudomással arról, hogy a már szélié­ben elterjedt hírnek van-e alapja, a közgyűlés küldöttség által fog a zsupán-kormánybiztostól felvilágosítást s a kereskedelmi és ipari érde­kek biztosítására védelmet kérni. Brenner Márk pedig az országos vásárok határnapjainak megállapításánál kivanta a helyi kereskedelem érdekeit nagyobb figyelembe venni, mert a helyi vásár forgalmát az ugyanaz nap például Érsekújváron megtartott vásár hátrányosan befolyásolja. Az elnökséget ez irányú közbenjárásra kérte a városi hatóságnál. A közgyűlés az elnök éltetése közben déli egy óra előtt ért véget. farkas fíláría hegedűműuésznő hangversenye, 1922. április 8-án. Előkelő díszes közönség, feszült figyelem, meleg, lelkes ünnepség adsa meg külső keretét Farkas Márta szombati hegedűestélyének. A művésznő lélekkel teli előadása igazi zenei élvezetet nyújt; brilliáns technikája azon­nal elárulja a virluózt, ki szuverén ura hang­szerének. És ha ezen jeles kvalitásaihoz még hozzávesszük azt, hogy városunkban milyen sokszor állt önzetlenül a jótékonyság szolgála­tába, — megértjük a zajos ünneplést, mellyel minden egyes fellépte alkalmával elhalmozzák. 8. oldal Farkas Márta művészetét szinte felesleges méltatnunk, mert már nemcsak a napi sajtó, hanem a budapesti zenekritikusok is — még a háború előtti koncertjei alkalmából — a legel­­ismerőbben referáltak róla. Művészpályájának minden jelentékeny mozzanatát alkalmunk volt megfigyelni s láttuk, mint lett a virtuózból igazi művész, kinek előadása mentes mindéi külsőségtől, hiú tetszeni vágyástól. A játékában megnyilatkozó zenei intelligencia feledteti velünk a csillogó technikát, az érces, széles tónust, az elegáns vonókezelést. A műsort bevezető Lalo: „Simphoijje espagnole“ a legsúlyosabb feladatokat rója az előadóra. A Mendelssohn-koncert lendületes interpretálása a művésznőnek nemcsak fejlett dologbeli tudását, hanem magas színvonalú Ízlését is elénk tárta. Műsorának második fejé­ben előadott apróságok — valamenpyi kpmpjy tanulmány s művészi elmélyedés eredményéi: lelkes ovációt váltottak ki. A saját szerzeményű „Bölcsődal“ pedig úgy belső szépségeivel, va­lamint az előadás közvetlenségével mindenkit elragadott. A művésznőt tisztelői minden egyes szám után gyönyörű virágcsokrokkal tüntették ki. A hangverseny érdekességét nagyban fo­kozta az a körülmény, hogy a művésznő Vá­­rady Gyula budapesti festőművész által készített hangszereken játszott. A régebbi keletű (körül­belül féléves) hegedűből ércesen csengő, tömör hang sugárzott ki, az újabban készített hang­szer azonban nélkülözi az annyira kívánatos hangbeli lágyságot és vivőéről Külön kell megemlékeznünk a zongora­­kíséret nehéz szerepét betöltő Tarnay Alajos budapesti zeneakadémiai tanárról, kit hanver­­senyközönségünknek most volt először alkalma körünkben ünnepelni. Ezideig csak jó hire jutott el hozzánk s csak alkotásait, az ő csodaszép, poetikus dalait hallottuk, ipelyek piindegyike az újabb magyar műdal irodalomnak legkiválóbb reprezentánsa. Benne a mindig alkalmazkodni tudó kísérőt ismertük meg, de hallottuk ez estén mint szólistát és mint dalköltőt is, min­den egyes zeneszámmal frenetikus tetszést keltve. Feledhetetlen este volt ez, melyen nem­csak Komárom, de a megye, sőt a szomszédos vármegyék közönsége is résztvett. Moderato. Hain—Matal kspliállitás a kultúrpalotában. Vasárnap, f. hó 9-én délelőtt nyílt meg a kultúrpalotában a Thain—Reichenthal képkiálli­­tás. Reichental fiatal fölhevüléssel egy lépéssel akar a hírnév teljes birtokába jutni, a tiszta művészet eliökésével. Pedig ahol a nagyravá­­gyás ambíció nélkül tör elő, ott a művészet szenved. Szeretjük a színeket, de a kellő helyre feltéve, — a rajzot, ha közel hoz a valósághoz, ami a művészet alapja és nem is bírjuk meg­érteni azért az olyan képeket, ahol ferdén áll a jól megépített ház és hatlábu kis vagy nagy szörnyetegek szannyadoznak mellette. Sőt bor­zadunk, amikor ezekhez a természet legszebb alkotásait veszik mintául. Akinek tehetsége van, mint a 66. sz. anga­­rai kikötő cimű művén látjuk, annak erős bele­­mélyedéssel, érzései összességének beleyitelével mindig csak nagyobb művek megfejtésével kel­lene magasabbra törni, mint a nem tudók egy­szerű kubista kifejezésével. Ez csak saját ma­gának és ^tehetségének lekicsinylése és annál inkább azzá lesz, ha a kúriai, komáromi házak, Zámory-utca sarkán c. műveit megnézzük, ame­lyeknek szép szinei, energikus széles ecsetvoná­sai kritikánk helyességét igazolják. Az itt em­lített művei, úgyszintén vizfestményei — Pa­radicsomfőzés Budaörsön, Hadikórház szoba, — mind azt bizonyítják, hogy tudását ki is tudja fejezni. Mi csak azon lepődünk meg, hogy ha sze­reti a karrikaturás túlzásokat, miért nem hasz­nálja ki ezt a tehetségét is, vagyis miért éppen ki nem fejezi oldalon, a kubizmuson, ami nem mond semmit, mint a 74., 75., 77. stb. számú képein látjuk. Reméljük, hogy a következő ki­állításán gazdag karrikatura kollekcióval fog be­mutatkozni. A második kiállító, Thain, éppen elleplező irányban haladó művészetével mutatkozik be. Az iskola megtanít a festészet kézzelfogható kife­jezésére, de egyéniség bélyegét csak a későbbi

Next

/
Thumbnails
Contents