Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-04 / 40. szám

2. oldal. „Komáromi Lapok*

megadott és élvezett jogokat kell esetleges elkobzástól megvédeni, hanem arról, hogy a szerződésekben jogosaknak elismert mozgásszabadságot kell biztosítani.

A mai Népszövetség ugyanis annyira az ántánt pórázán jár, s benne az u. n. győző államok megbízottjai szerepelnek csak döntő szava birákként, hogy a kisebbségek jogainak megvédésére gondolni sem lehet. A legutóbbi brüsszeli konferencia világosan mutatta, hogy a nemzeti kisebbségek panaszai esak protokollumok, amelyeket felolvasnak ugyan, de elintézésről szó sem lehet. Amig a legyőzött nemzetek részt nem kapnak a béke megvalósításának munkájában, amig a legyőzött nemzetekről róluk, nélkülök intézkednek, addig az uj államkeretekbe rendelt nemzeti kisebbségeknek sem lehet bizalmuk objektiv Ítélethozatalukhoz.

A német népszövetség megalakulása egy lépéssel legalább közelebb vitte a cseh szlovák állam egyik nagy nemzetiségét ahhoz, hogy szemtől-szembe mondhassa el panaszát s jogorvoslatot követeljen.

A német népszövetség megalakulása emlékünkbe idézi a eseh-szlovák államban élő magyarság hasonló mozgalmát. Emlékezetes még, hogy a pozsonyi minisztérium aggodalmán megtörött minden igyekezet egy, a magyarság érdekeit megvédeni hivatott szövettség megalakítására. Ha azokban az időkben, két esztendővel ezelőtt annyi aggodalommal eltelve jj nem adott engedélyt a kormány a szövetség | megalakítására, ma ugylátszik engedett már e f tekintetben, mert a németek szövetségének tető j alá hozását türelmesebb szemmel figyeli.

A junius hóban megtartandó népszövet- I ségi ligák kongresszusán a magyarságot ugyan \ ki fogja képviselni? A mi kulturszövetségünk j megalakulása megy keresztül, jj

pedig ne gondolják odafönn, hogy kifáradunk j a várásban, hogy elvész az energiánk & sok \ huzavonában.

Ha a németeknek sikerült a kormányt j belátásra birni, mi biztosra vesszük, hogy a ; magyarsággal szemben még mindég fennálló | bizalmatlanság, ha megszűnni nem is fog, de ; lemérséklödik valamikor, végre is az irreden- j tát, amely annyira a szótárában van a kor- \ mány agyontamogatóinak, nem alapszabályok- ; kai biró egyesületek, szövetségek terjesztik, j hanem az elkeseredés.

Üdvözöljük a németséget s irigyeljük, bogy egy lépéssel közelebb kerül az objektiv S itéletü semleges államok képviselőihez és j bízunk abban, hogy az igazi népszövetségi ; eszméknek a mi védelmünkben is harcos szó- f vivői lesznek.

tojásos tarhonyát kérjen minden fűszer és csemege üzletben. 189

Károly exkirály halála, j

Távol hazájától, az Atlanti óceán egyik elhagyatott szigetén, Madeirán, április 1-én fe- j jezte be IV. Károly exkirály megpróbáltatások- i ban gazdag életét. Rövid egy hét alatt, életének j fiatal korában, tüdőgyulladás rabolta el övéi j köréből, szinte tragikus véggel, hasonlatosan 1 életéhez. t

Mert élete tragikus volt. Olyan események j pusztító sodrában került egy kettős birodalom [ élére, amelyek uralkodását nagyon rövidre szab- j ták s szinte kijelölték számára az elkerülhetetlen véget. A béke gondolatától sarkalva, már ’ trónra jutásának első napjaiban megindította akcióját, hogy népeinek mielőbb megszerezze a békét, de az események egymásba torlódása és a kettős monarchiában megindult bomlási folyamat erősebb volt akaratánál és könyörtelenül elgázolta. Nagy örökségét, melyet ősei nem tudtak biztosítani, ő már nem volt képes megmenteni s országainak összeomlását a külső erőkkel szemben megakadályozni már nem volt ereje.

Önkéntes száműzetéséből két ízben kísérelte meg, hogy újra felvegye a magyar koronával járó jogok gyakorlását, de kísérletei csak Magyarországnak ártottak, mert az utódállamok követelésére az antant parancsa a magyarokat

arra kényszeritette, hogy detronizálják. Reményeiben megcsalatva, a nagyhatalmak akaratából Madeira fővárosába, Funchalba száműzték, hol családja körében őrizet alatt töltötte napjait. Harmincötödik életévében hirtelen támadta meg a kór, hogy kinos, bár rövid szenvedés után a férfikor reményteljes idejében térjen meg őseihez.

Károly tragikus sorsa minden jó érzésű ember részvétét fölkelti, mert mint uralkodónak olyan tévedésekért kellett bűnhődnie, melyeket elődei követtek el, de a melyek az ő fejedelmi sorsát már előre megpecsételték.

*

Károly, teljes néven Károly Ferenc József a Habsburg-ház toskánai ágából, néhai Ottó főhercegnek fia, 1887 augusztus 17-én született Persenbeugban, tehát még be sem töltöttte életének 35-ik évét.

Már néhai Ferenc Ferdinánd morganatikus házassága után nyilvánvaló volt, hogy Károly Ferenc egykor még a trón várományosa lesz és ámbár akkoriban atyja : Ottó életerős, fiatalember volt, ettől kezdve már olyan nevelésben részesült, mint aminőben a trón várományosait szokták részesíteni. Károly még mint prezumptiv trónörökös az akkor száműzött pármai hercegi család sarjának, Bourbon Róbert hercegnek egyik leányát, Zita hercegnőt vette feleségül. (Bourbon Róbert herceg kétszer nősült és két felesége húsz gyermekkel ajándékozta meg. Ezek közül a tizenharmadik Zita hercegnő, aki 1892-ben született.) Károly Ferenc 1911 október 21-én vette nőül Zita hercegnőt. A világháború kitörésekor Károly őrnagy volt az első osztrák-magyar huszárezredben. A háborúban többször előlépett s közvetlenül trónra lépése előtt — vezérezredesi rangban — a keleti harctéren az egyik harcvonal parancsnoka volt. Károlyt 1916 december 30-án koronázták Budán magyar királlyá, az ausztriai fogadalomtétel a régi Ausztriában akkor fennállott politikai helyzet miatt elmaradt. Trónra lépése hamarosan változást hozott a volt monarchia mindkét államának politikai viszonyaiban. A közös külügyminiszterséget Czernin Ottokárra bízta, pár hónappal később pedig (1917 júniusában) Tisza István helyébe ‘Eszterházy Móric grófot nevezte ki magyar minisziereleöknek, akit azonban alig három havi kormányzás után Wekerie Sándor dr. váltott fel a miniszterelnöki székben.

Az 1918 év második felének eseményei is sokkal ismertebbek, semhogy azokat részletesen kellene leírnunk. Az 1918 októberi mozgalmas j napok hatása alatt az exkirály Károlyi Mihály grófot állította a magyar kormány élére, amely kormány azonban már a következő napon felvetette az államforma kérdését. Mint osztrák császár 1918 november 11-én manifesztumot j adott ki, amelyben kijelenti, hogy népei szabad i fejlődésének útjába nem akarja személyét aka- i dályul állítani s előre elismeri Német-Ausztria ; elhatározását jövendő államformája tekintetében. November 13-án a bécsi nemzetgyűlés kikiál- ; tóttá a nagynémet köztársasághoz csatlakozó osztrák köztársaságot. (A Németországhoz való j csatlakozást tudvalevőleg a st.-germaini béke- \ szerződés megtiltotta Ausztriának.)

1918. november 13-án irta alá Károly Eckarisauban azt a nyilatkozatot, melyben Magyarországra nézve is lemond „minden részvételéről az állami ügyek vitelében.“ A Károlyirezsim erre november 17-én kikiáltatta Budapesten is a köztársaságot. Károly exkirály és családja ezután már csak rövid ideig tartózkod- i tak Ausztriában (Eckartsauban), ahonnét Svájcba ; költözködtek. A magyarországi kommunizmus bukása után 1919 augusztus hónapjában már szóba került Károlynak a magyar trónra való visszatérése és azóta a legitimista párt állandóan amellett küzdött, hogy Károly ismét elfoglalhassa a magyar trónt. 1921 március hó végén (husvétkor) Károly tényleg kísérletet is tett a trón elfoglalására s megjelent Szombathelyen, majd Budapesten, de ismét el kellett hagynia az országot, mert az entente államok tiltakoztak a kísérlet ellen és Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is azt a kijelentést tette az exkirállyal szemben, hogy őt a nemzetgyűlés választotta meg kormányzónak s így a nemzetgyűlés van hivatva mindennemű további intézkedésre vagy döntésre is a kormányzat tekintetében. Izgalmas napok után Károly visszatért Svájcba, ahol később Hertensteinben lakott j

1922. április 4.

családjával együtt 1921 októberéig. Ekkor (október 21-én) Károly és Zita repülőgépen újból Magyarországba jöttek, aminek a még közvetlenül emlékünkben élő események voltak a következményei. Károly második trónfoglaló kísérlete a volt elfogatására vezetett.

Rövid tihanyi internálás után Károlyt és Zitát angol monitoron elszállították Magyarországból, majd Madeirába, Funchal varosába vitték. Zita önként követte férjét a száműzetésbe, később pedig a volt királyi párnak Svájcban

I' maradt gyermekei is követték szülőiket Madeira szigetére. Magyarország és a kis entente államai között csaknem háborúra került a sor s a magyar nemzetgyűlés az entente-hatalmak követelése következtében meghozta a Habsburgokat detronizáló törvényt, amely kimondja, hogy • Károly uralkodói jogai megszűnnek, a pragma| tika szankció hatályát veszti s a királyválasztás j joga visszaszáll a nemzetre. Ugyané törvény j 3. § a azt is kimondja, hogy a magyar nemzet i a királyság államformáját változailanul fenn| tartja. A törvényt a magyar hivatalos lap 1921. j november 7-iki számában hirdették ki.

Károly és Zita házasságából eddig 7 gyermek született, az exkirályné pedig most várja újabb lebetegedését. Legidősebb gyermekük Oltó, jelenleg 10 esztendős.

:

Károly március 23-án betegedett meg spanyolbeíegségben, melyből kétoldalú tüdőgyulladás keleikezett. *

Állapota március 28-án válságosra fordult és a betegségéről kiadott jelentések már sejtették a nemsokára bekövetkezett véget. Április 1-ső napján váltotta meg a halál szenvedéseitől.

A halál hírére Magyarországon a kormány országos gyászt rendelt el, a kormányzó és a kormány részvétiáviratot intéztek Zita exkirálynéhoz. Bécsben a szenzáció erejével hatott a halálhír.

Károly halála folytán a Wiener Tagblattnak prágai kormánykörökből származó értesülése szerint a helyzet magukban az utódállamokban, valamint az egyes utódállamok között is lényegesen megenyhült.

OiM szita! 11PM.

Oxfordban megalakult a Magyarok Önrendelkezési Jogának Ligája, amely a kővetkező szózatot intézte az angol néphez, amelyet minden kommentár nélkül közlünk :

Szózat az angolok igazságérzetéhez !

Bizakodva az angol népnek veleszületett igazságérzetében, a Magyarnk Önrendelkezési Jogának Oxfordi Ligája felhívással fordul honfitársaihoz, hogy siessenek segítségére egy kicsiny, de nemes népnek, amellyel

igazságtalanul bántak a háború után.

Nem kérünk pénzt, csak egy kis érdeklődést és rokonszenvet. Az angol nép érzelmeinek megváltozása mérhetetlen üdvös hatással lenne a keserű és jogtalan fájdalommal sújtott Magyarországra.

Magyarország felelőssége a háborúban.

Magyarország mindig a legnagyobb bámulattal és barátsággal tekintett Nagybritanniára. A magyar jellem hasonlít a miénkhez és a magyarokat ugyanaz a szabadságszeretet hatja át: a magyar Magna Carta csak néhány évvei később kelt a mienknél.

Magyarország népe ragyogó szerepet játszott a történelemben.

Ő mentette meg a kereszténységet és a nyugati civilizációt a végromlástól, a tatárok és törökök betörései ellen. Mikor a világháború kitört, Magyarország hevesen ellenezte a harcot.

A magyar nép nem nagyon szerette Németországot és Tisza István miniszterelnök kétségbeesetten küzdött a béke ügyéért, Ausztria császárja azonban öreg volt és gyenge, Németország befolyása érvényesült és Magyarországot belevitték a háborúba akarata ellenére. Mikor már a háborút nem lehetett visszavonni, a magyarok hűsége nem árulhatta el a királyt és igy végigharcolta a háborút bátorsággal és kitartással, amely meg kellett, hogy nyerje a nagyrabecsülésünket is. De a magyar nép befolyása mindvégig jótékony volt: Tisza gróf élesen tiltakozott a német tengeralattjáró harc ellen, a hadifoglyokkal jól bántak. Aztán jött az összeomlás és a bolseviz-