Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-04 / 40. szám
mus. A kommun és a román megszállás uralma alatt a magyarok szörnyű szenvedéseket álottak ki. E ég bűnhödés volt már ez is egy nemzet számára, amely oly kevéssé felelős a háborúban. De még ennél is rosszabb sors várt Magyarországra. A békeszerződés előtt a háború előtti Magyarország a legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egység volt Európában. Leszámítva a török hódoltságot, területe ezer év óta fennáll. A trianoni béke könyörtelenül szétdarabolta ezt az élő szervezetet úgy, hogy Magyarország területének egyharmadára redukálódott és tizennyolc milliót kitevő lakosságából tizenegy millió került a szomszédok uralma alá, közöttük három és fél millió magyar. Magyarország egysége tökéletes volt, kivév8 a faji egységet. De vájjon a békeszerződés megoldotta-e ezt a nehézséget? Éppen ellenkezőleg történt. 1922. április 4. ________________ % Azt a módszert kellett volna tehát választani, hogy megkérdezik a népek akaratát. Ez azonban nem történt meg. A régi Magyarország magas fokon állott a népműveltség és az általános kultúra dolgában. A nemzeti kisebbségeknek saját templomaik és iskoláik voltak és a közigazgatás kitünően működött a nyugati országok mintájára. Az elszakitott területek most sokkal alacsonyabb kultúrájú népek kezébe jutottak: a civilizáció ezeken a területeken mérhetetlen károkat szenved. Az uj államok kormányai azonban nyíltan megsértették a szerződésnek ezt a pontját. A három közül Románia a legaggresszivebb. A vallásfelekezetek, kivéve a görög keleti vallást, heves üldözésnek vannak kitéve. A papokat börtönbe zárják és meghurcolják, csupán azért, mert ápolói a magyar nemzeti érzésnek. A magyar lakosság létfeltételeit elvonják és kiűzik ókét az országból. A román csendörség, bevette magát a megszállott területre é3 megalapította uralmát. A nyugati kormányzathoz szokott lakosság keleti közigazgatás alá került. Magyarország kénytelen tűrni a határai körül történő jogtalanságokat és nincs ereje hozzá, hogy megvédje a saját faját. Alig egy hang szólalt fel ez ellen Európában. Gazdasági elvek. A gazdasági «elveket sem vették figyelembe a békeszerződés alkalmával : Ipari centrumokat elválasztottak a szén és ásványvidéktől. A hegyi népet elzárták a földmivelő területektől, ahol kenyerüket keresték. Az állatállománynak hatvanöt százalékát, a juhállománynak hetvenhárom százalékát elvették Magyarországtól. Összes sóbányái hasonló sorsra jutottak. A hajdan virágzó államból ma gazdasági roncs lett. A nemzetközi bizottságok mindennek dacára továbbra is Magyarországon időznek és vizet akarnak facsarni a száraz szivacsból. A királyság ügye. A szomszédok s a királyláto gatáskor a szomszédok mozgósítottak, Hozzátok fordulunk tiltakozásunkkal, hogy eszközöljétek ki minden lehetséges utón az egész kérdésnek hivatalos revízióját. Oxford, 1922. március hó. A Magyarok Önrendelkezési Jogának Oxfordi Ligája. „Komáromi Lapok“ f 8. oldal. Az ipolysági véres népgyülés hiteles története. Alábbiakban röviden, a tényeknek szigorúan megfelelően közöljük az Ipolyságon múlt hó 26-án, vasárnap, rendezett véres népgyülés részleteit. Ez a magyarságnak oly sérelmes provokálása volt, hogy mindnyájunk érdeke a való tényeket a legszélesebb körben szellőztetni és elégtételt követelni. „Rerdezőbizottság“ aláírással szlovák falragaszok jelentek meg Sághon, amely „Tiltakozás déli Szlovenszkó és Javorina elszakitása ellen“ cim alatt népgyülésre hiyja a szlovákokat és cseheket Ipolyságra, résztvevődnek ingyen különvonatot Ígérve. Ipolyság és vidékén szlovák nem lévén, azok Korompa vidékén szedettek össze és 20 korona napidij és fél liter pálinka ntravalóval fogadtattak fel. A söpredékből, s főleg a vasúti munkásokból lettek verbuválva. Már harcra készen érkeztek, mert amint maga a sághi csendőrség megállapította, mindegyik tarisznyájában kövek is voltak és fejszékkel s nehéz botokkal voltak fegyverkezve. Külön vonat 17 kocsival hozta őket, tehát mintegy 500 körül lehettek rezes bandával a „rolnicka“ zöld zászlójával. Fővezetők voltak az ipolysági cseh állomásfönök és raktárnok, Bnjnik korponai ev. lelkész, Krpelec tanfelügyelő, TJlc_ Vencel sághi gazdasági felügyelő, Medveczky zólyomi ügyvéd, aki az egészet rendezte. A ságui zsupán és környezete, akik autonómisták, ellenezték az egész dolgot. A sághi főtérre épen akkor vonultak be az állomásról a gyülésezők, amikor az odavalók jöttek ki a templomból imakönyvekkel a miséről. Medveczky szlovákul kezdett beszélni, mire a magyarság követelte, hogy ha Sághra jönnek gyülésezni, tessék a sághi uép nyelvéu ■ beszélni mert csak igy tudják, hogy miről van szó. Erre Medveczky kijelentettette, hogy „örüljenek a magyarok, hogy itt élhetnek s nem kergetjük ki őket.“ Erre oly nagy lett a fölháborodás, hogy a zajos tüntetés elmaradhatatlan lett. Ennek folyamán Marczy ipartestületi elnököt és Tury asztalosmestert a csendőrök letartóztatták és elhurcolták, mire a magyarság nagy része is utánuk ment, követelve sznbadonbocsájtásukat. A visszamaradt I kisebb részt ezalatt, a visszamaradt szlovákok ’ megtámodták és fütyköseikkel agyba főbe verték, úgy hogy körülbelül húszán erős sebesülést szenvedtek, többnyire öreg emberek, akik semmi rosszat sem sejtettek és semmit S8m csináltak, így Lauko 70 éves sághi kovácsmester. Értesülésünk szerint három magyart szállítottak ! kórházba, akiknek szemeit verték ki a támadók. Szerencsére a csendőrség katonság lezárta a teret, mert különben furcsa folytatása lett volna az ügynek: a megtámadott és vérig sértett mngyarok kaszákért és vasvillákért szaladtak haza. Katonai fedezet alatt a csehek és csehszlovákok végig hallgatták ezután Medveez; ky és Krpelec beszédét. Határozati javaslatot hoztak, amely szerint „a vérrel szerzett szlovenszkói területből egy talpalatnyit sem haj landók visszaadni és örüljenek a magyarok, hogy egészen ki nem kergetjük őket.“ Követelték Ipolyságról az összes közintézmények áthelyezését szlovák városokba: igy a zsupáni hivatalokat, a főbírói hivatalt, a törvényszéket, a pénzügyigazgatóságot, a járásbíróságot, a középiskolát stb.-t. A magyaroktól és zsidóktól minden hasznot hajtó jogot (korcsmát, trafikot) azonnal megvonni és cseheknek vagy szlovákoknak adni! És igy tovébb ... Mindezek után nehogy támadás érje a hős gyülésezöket, gyorsan össze pakkoltak és katonai kísérettel a pályaudvarra vonultak. Óriási a felháborodás. A provokáló ese* mények összeforrasztották az itteni lakosság I minden rétegét s az illetékeseknek nem szabad : elzárkózniok a legsürgősebb és a legszigorúbb vizsgálat megejtése elől. Ilyen események megl ismétlődésének csakis egy eredménye lehet: a koDsolidáció teljes felborulása. És ez még a legsovinisztább cseheknek és csehszlovákoknak sem lehet céljuk. Házi áldás 78 minden családban a valódi I. DIANA-s O sborszesz. Kis üveg ára 44.— korona Közép |j jj 120.— Nagy „ „ 240.— „ KAPHATÓ MINDENÜTT. Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor-utca 3,0. Harc a Dunáért. (Csehszlovákia és egy jugoszláv-magyar-olasz érdekeltség harca a Dunáért). A dunai hajózás hegemóniájáért már régen dúl a harc az egyes dunamenti nemzeti államok között. A küzdelem első etappja a Nemzetközi Dunabizottság elhelyezése volt. Bées, Budapest és Pozsony küzdöttek a Dunabizottság székhelyének elhelyezésével járó gazdasági előnyökért. A küzdelemben átmenetileg Csehszlovákia maradt a győztes, mert a Dunabizottság őt évre Pozsonyban telepedett le. A prágai kormány minden hajózási társaságot az állam vezetése alatt álló szindikátusban akar tömöríteni. A prágai kormány terve annyira messzemenő, hogy aránylag elég drága áron Romániától is megvette azokat a hajókat, amelyeket a volt monarchia hajóállományából a békeszerződések értelmében Romániának kellett volna megkapnia, de amelyek megváltására a bukaresti kormánynak nem volt elegendő pénze. Csehszlovákia sietve átvette a Romániának ítélt hajókat és az osztrák és magyar hajóstársaságoknak svájci frankban fizette meg a megváltási összeget,' csakhogy természetben minél nagyobb hajóparkkal rendelkezzék. Csehszlovákia tervét azonban most váratlan alakulás, egy jugoszláv olasz magyar konzorcium fenyegeti. Ez a három állam szintén meg szeretné szerezni a dunai hajózás feletti hegemóniát és hogy Csehszlovákiával minél jobban konkurálhasson, a három ország hajózási érdekeltségei közös konzorciumot alakítottak a hajózás fejlesztése érdekében. Ennek a konzorciumnak kötelékébe tartozik a „Novigazione Generale Italiana“, amely legutóbb Budapesten irodát létesített és egy nagyszabású koncepcióval a Danán keresztül akarja lebonyolítani a tengerentúli kereskedelmet. Az olasz társaság terve szerint a „Navigazione Generale Italia“ újból Fiúméból indítaná bajóit és már a jugoszláv kormánnyal ia megegyezett az iránt, hogy egy jugoszláv társaság bekapcsolásával az áruk szárazföldön jönnének a magyar Dunáig, ahonnan viszont a Navigazione szintén ilyen módon továbbítaná az árukat a Balkánra. A terv annál érdekesebb, mert a Navigazione egyike a leghatalmasabb olasz vállalatoknak, mely most különösen kiépítette szervezetét és május 4-én bocsátja vizre a világ leggyorsabb hajóját, a „Julius Caesart“. Állítólag ennek a hajónak a vizrebocsátásakor fog foi’mailag is megalakulni az olasz jugoszláv-magyar konzorcium. not | Uíleuél visumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. [Rinden vasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, □járási dij, uisum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: IRagyarországba és németorszáyba 70 Ke Romániába közvetlenül 110 „ „ Rlagyarországon át 160 „ Jugoszláviába „ „ 180 „ cím: Lsászló Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-u- 12. sz. ■ I
