Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-25 / 35-36. szám

1922. március 25.

»Komáromi Lapok«

11. oldal.

létre akár a Földön, akár a Világegyetemben? — ez a kérdés az elmélkedőket két részre osztotta. Az egyik csoport szerint: a szerves élet valamikor kezdődött, a másik szerint: öröktől fogva van. Ha öröktől fogva van, akkor a világegyetemnek époly tünete, mint akár a bolygók keringése. De éppúgy, mint ahogyan a bolygók keringése lappangó állapotban volt meg, mondhatni molekuláris mozgásban már a khaotikus elrendezetlenségben, mig abból szét nem váltak a mai bolygó, illetve a naprendszerek, épugy az élet is mint burkolt, meglévő de nem működő erő volt meg a Világegyetemben mindaddig, „mig ideje el nem érkezett t. i. mig a körülmények működővé lennie megengedték“, ahogyan Virchow mondja az életerőre.

Preyer szerint a Földön kezdettől fogva volt élet, maga a Föld egész izzón folyó tömege egyetlen óriási élő szervezet, egy hatalmas élő kezdő sejt volt. Amint a Föld hült kérget kapott, lassankint megtermett a szilárd kéreg, megszűnt mint óriási élőlény a Föld és : „ekkor fejlődhettek a gázakból s a (most) már lecsapódott vízből oly bonyolódott összetételű vegyületek, amelyek a mai élet alapanyagával, a protoplazmával egyre jobban megegyeztek.“

Az élőlények anyagát poríoplazmának nevezzük, azonban ez nem élő anyag. A protoplazma élőlények anyaga, még az éleinek legalsóbb fokán is és nem az anyag él, hanem csak az egyedek (individuum), amelyekre nézve a protoplazma csak épitő, de egyszersmind tüzelőanyag is: erőforrás. A protoplazma különböző szerves vegyületek keveréke, melyhez néhány ásványi só oldata és viz járui. Viz azonban nemcsak vegyülettani kapcsolódásban, hanem egyszerű medianikus utón is van lekötve, úgy, hogy a protoplazma víztartalom változása nem jelent egyúttal vegyülettani váliozást is.

Tehát élet a Földön abban a pillanatban keletkezett, amikor bizonyos, ma már a szerves életre jellemző anyagok egyesüléséből létrejött a protoplazma.

Pfliigner volt az első, aki kimutatta, hogy a szerves testek fehérje anyagokból állanak. Az élő fehérjére pedig jellemző, hogy cydngyököt (C N) tartalmaz. Tehát élet akkor keletkezhetett, amikor a cyán gyök keletkezésére meg voltak adva a kedvező körülmények. Cyankali, Cian-ammonium, Cyan-hidrogén, Ciansav pedig akkor jön létre, ha mtrogenium tartalmú vegyületeket izzó szénnel hazunk kapcsolatba, vagy ha a szén és nitrogén vegyületeket izzásba hozzuk, úgy hogy cyan vegyületek és bizonyos fehérje vegyületek is már akkor képződhettek, mikor a Föld még izzó állapotban volt.

Voltak, akik a sejt ősét a kristályban látták s az élőlények kiformálódását kristályosodási folyamatnak tekintették. Azonban óriási különbség van a két természeti tárgy között. A kristály minden körülmények közölt megegyezik azzal az anyaggal, amiből kiválik, mig a protoplazmát éppen az jellemzi, hogy mindenképpen különbözik a környezetétől, sőt minden egyes individuum (egyén) is saját lagos, individuális protoplazmáiból van felépítve. A Kis Péter protoplazmái egészen más, mint a Nagy Pálé! A protoplazma vegyülettani állapota az egyed életének folyamán folytonosan változik és éppen ezen változások törvényszerű ismétlődéséhez van kötve az élet.

S az élet keletkezésének problémája éppen ezen a ponton válik ezidőszerint teljesen hypothetikussá, mert a protoplazma egyeden létrejövő változások sem mechanikai, sem vegyülettani törvényekkel nem magyarázhatók meg maradék, nyíltan maradt kérdések nélkül, — de az is bizonyos, hogy éleltünemények nem keresztezik sem a fizikai, sem a vegyülettani törvényeket, „hanem csak valami — ezidőszerint — még számításunkba nem vonható irányitó tényezővel egészíti ki. Az élet nem energia, hanem az életfolyamatokat alkotó ene giaváltozásoknak irányitó tényezője.“ Az élet katalytikus (vegyülettani folyamatot kiváltó és elősegítő) tényező, mely pusztán jelenlétével hat. Ennek az elméletnek, felfogásnak leglel kesebb hive ma F. Loeb, egy amerikai biológus, ki vegyülettani ingerekkel termékenyitetlen tengeri sün petéket fejlődésre ingerelt.

Az északatland transkontinentális kábel lerakásakor (1857) az Atlanti óceán fenekén óriási területeket beborító nyálkás, kocsonyás,

protoplazmához hasonló anyagot találtak. Huxley ezt tiszta prolop'azmából áíló osztatlan, szét nem különült szerves lénynek ismerte fel és Bathy bius Haeckelü-nek nevezte el Ernst Haeckel jénai zoologus tiszteletére. Azonban 8 esztendő múlva, mikor már jóformán minden biológust elfogta az öröm, hogy az ősélőanyagot megtalálták, hiszen akkor ülte orgiáit a vitaiizmus, melyből a monismus származott, Moebius kimutatta egy hamburgi zoológiái kongresszuson, hogy a Bathybius a gipomek bizonyos alkoholos csapadéka, mely a tenger vízből vált ki. Ugyanis a mélytérbői felhozott élő lényeket mikor alkoholba konzerválták, a tengervizéből az alkohol hatására kivált a kalerium-sulphát (gypsz) collodialis leimartig csapadékban.

A rádium felfedezése után, minden titkok kulcsát látták a rádiumban s ráfogtak szegényre mindent. A „bölcsek kövét“ látták benne, mely ama hatalmas oroszlán, aki: a kihűlő főidet felmelegiti, a vénasszonyokból deli szüzeket, a podegrasakból dandyket csinál, s a legutolsó faluvégi libausztató iszapja is „magas rádium“ tartalmú varázslatos gyógyító erejű lett — hát persze ráfogták azt is,- hogy élettelen any gba életet önt. John Butler Burke angol fizikus Cambridgeban a Cavendish laboratóriumban 130° C-on sterilizált húslevesben oldott zselatinra rádiumbróriidot (a rádium és brom egy vegyületét) hintett. Egy nap muiva a rádium hatásának kitett zselatin felületén mindenben baktériumokra emlékeztető bevonat keletkezett, mely két hét alatt egy centiméter vastag rétegre vastagodott. Ezeket a képződményeket raű/öó-oknak nevezle el Burke és az élőanyag olyan részeinek vélte, amelyekben az élet szikrája éppen fellobbanóban van.

De a lombik eltört s a szikra kialudt, mert a tüzetes vizsgálatok kisütötték, hogy a rádiob: radium sulphát rögöcskék, amelyek mindig keletkeznek a zselatinban levő sulphátokból a radium hatására. Továbbá, mivel a radium sók emanacriója kisugárzása, a zselatin vizét alkotó részeire, Oxygeniurnok és Hydrogeniumra bontja, mely gázak a zselatinból elszállni törekszenek, azért (W. Ramsay szerint) a Búrkle-féle radislok egyszerűen a zselatin felületén képződő buborékok : vízzel, oxygénnel és hydrogénnel telt megolvadt fehérje gömböcskék.

1914-ben jelent meg dr. Ludwig Zelinder nek: „Der ewige Kreislauf des Weltalls“ c. könyve, amelyben uj kosmogoniát tár a csillagászok elé, de mint vérbeli kosmologus az élet keletkezésének a problémáját is igen behatóan tárgyalja s kosmogoniai elveit a (biológiára) élettanra is alkalmazza.

Egy egész világkeletkezési tant állít fel azzal a feltevéssel, hogy a legkisebb fizikai értelemben vett anyagi rész a molekula nem gömbalakú, hanem prizmatikus, hasábos trapéz azaz trapéz alapú hasáb, szabályos vagy szabálytalan trapéz keresztmetszettel. Ebből folyik, hogy egy-egy olyan bonyolult összetételű szerves vegyületnek mint pld. a tojás fehérje vagy a vörös 'vértestek anyaga a haemoglobina összeképzödésekor molekula gyűrű keletkezik, az egyes molekulák, mint a kör ablak téglái helyezkednek el s a gyűrűn belül kis csövecske (fistulácska) jön létre. Tehát magukban a magasabbrendü szerves molekulákban, molekula közötti csövecskék keletkeznek, amelyek mint félig áteresztő hártyák működnek az ozmosisos nyomással szemben. Ezek a csövecskék ha egy síkban helyezkednek el hártyácskát (membránt, lemezkét) alkotnak, több lemezke pedig egymásra helyezkedve testecskét hoz létre, de megtartják minden irányban félig áteresztő, diffundáló tulajdonságukat.

Absolut 0°-on (azaz —273° a fagypont alatt) az atomok és molekulák, a molekulákból alakult testecskék egymásra szorulnak, egymáshozi tapadásuk a legnagyobb (maximum), azaz statikai egyensúlyban vannak.

Rendes szobai hőmérsékleten (18 Cu) energikus, erőteljes molekula mozgás áll elő s igy a rendszerben egy dynamikus (mozgó) egyensúly is lehetséges. A molekula mozgás hatására duzzadékonyság is állhat elő, mely a csövecske eredeti (fistulácska) keresztmetszeti symmetriai tengelyének megtartása mellett vál takozva: a csövecske összehuzé*onyságának (contraktilitásának) lehet az oka. Ezekke lazonban már nem pusztán fizikai, hanem vegyülettani változások is járhatnak együtt. Ugyanis az

a molekula csoport, amelyik alkot egy ilyen testecskét, rokon atomokat is vehet fel. Pld. ha van benne kén atom, felvehet fosphor atomot, kén helyett, vagy helyére. így aztán a vegyülettani változás lehetősége állhat elő. De a molekula vegyi összetételének változásából következhetik a molekula szét esése, más elemek felvételével uj molekulák keletkezése s létrejöhet a változásoknak egy olyan sorozata, mely hasonló lesz a változó anyagú szerves vegyülethez, melyet protoplazmának jelöltünk s melyet az élet tünemény, anyagi hordozójának ismertünk fel.

Az elet tehát eszerint a cosmogoniai felfogás szerint nem egyébb, mint egyszerű diffuses, illetve osmosisos folyamat.

Azzal, hogy ez a változó szerves vegyület újelemek atomjait (a vegyüietben addig még elő nem fordult) veszi fel, ezek az atomok a molekula csoport táplálékai lesznek. A molekula igyekszik. eredeli tulajdonságait, összetételét megőrizni, eközben az uj atomokkal igyekszik sajat anyagához hasonló vegyületet léirehozni, ami aztán nem egyéb, mint az áthasonlitás, assimilació.

Tehát a legegyszerűbb fizikai tüneménytől eljutottunk a legösszetettebb és ma még kellőleg meg sem magyarázott fiziológiai folyamathoz; az áthasonitáshoz.

A fisiulácskák csak rrekiK’ megfelelő atomokat diffundálnak s az atomomokat rokon atomokkal kapcsolják egybe, ha a környezetben hiányzik valamely atom. Így más és más összetételű molekula csoportok keletkeznek, tehát rmg egyrészt kiválogatták a környezet atomjait, másrészt alkalmazkodnak a környezethez.

Anincke, Fraube, Lelmann, kik a nápolyi zoológiái állomáson mesterséges kristály mozgásokat, kristályokon Braun- léle molekula mozgásokat mutattak ki — vizsgálataikkal bizonyos mértékben igazolták Zehnder előbb bemutatott feltevéseit, életteremlődési gondolatát.

A molekula mozgások, amelyek az atomok kicserélődését okozzák, hasonlóak Zehnder szerint a harmonikus hullámmozgásokhoz, úgyhogy azok az atomok egyesülnek molekulákká, amelyek egymásra rezonálnak.

Érdekes — itt csak közbevetőleg említem meg, hogy az újkori gnostikusok aposiola Schmit fenő Henrik és követői szerint az egész viiágegvetem, még a szellemi élet alapja is egy általános harmonikus rezgőmozgás s az egyes ember lelke is csak az univerzális, viiaglelek időleges resonátora.

Zehnder szerint is tehát az élet mint természeti tünemény az anyagi létezés harmadfokú egysége Az első az atom, a második a molekula és a harmadik a Moneres a legszműbb élőlény, amely hasonlatos egy mikroskopikus kicsinységü tojás fehérje csepphez.

Ezek az elméletek, amelyeket itten említettem, ime, azt mutatják, hogy a már még mindig bizony hézagos tudásunkkal el tudjuk képzelni, hogy a szervetlen világból szerves anyag, illetve élőlény bizonyos meghatározott, de ma mar — vagy ma még — laboratoriu: mokban nem ismételhető körülmények között létrejöhetett.

De — hiszen — vethetné ellen valamelyik olvasóm, — akkor Pasteur működésének mi a jelentősége, ki megdöntődé az „őstermődés“ elvét E/ek az elméletek természetszerűleg elfogadják azt, hogy a szerves élet szervetlenből fejlődhetett, de ennek idejét visszahelyezik a Föld kialakulásának idejére, a geológiai J' genezis korára, a praekambri korra. De valójában az „őstermődés“ elve azt mondja, hogy magasabb rendű szervezetek, állatok jöhetnek létre holt szerves vagy szervetlen anyagból. Aristoteles szerint a béka, angolna iszapból lesznek Vegilius szerint a méhek (itt összetévesztette a méheket és a méh utánzó legyeket) döghusból keletkeznek. Bocharlus 1675 ben hirdeti, hogy a dolgozó méhek ökrök, a herék lovak, a lódarazsak öszvér és az apró darazsak szamarak holttestéből lesznek. Albertus Magnus (1280 körül) azt állította, — pedig korának igen jeles tudósa volt, hogy a női haj-zálakból kígyók keletkezne-. Athanazius Dirchner pedig 1680 körű receptet ad, hogy szárított és porrátört kigyóhullából, ha a port elvetjük és szorgalmasan öntözzük kis kígyók nőnek ki. Ne feledjük, hogy az ő idejében a kígyó szive, hája, bőre, szeme gyógyszerként szerepelt, különösen a kuruzslók patikájában.