Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-11 / 30. szám
1922. március 11. „Komáromi Lapok 5. oltsa!. de a külföldi kereskedelmi viszonylatokból eredő esetleges ellentétek, peres ügyek elbírálásánál is nagy érdekek fűződnek a választott szakbiróság intézményének minél szélesebb körben keresztülviendő kiépítéséhez. A külföldiekkel való kereskedelmi ügyletekből eredő vitás ügyek bírósági rendezése nemcsak hosszú időt kíván, de túlontúl sok anyagi áldozatot is mindkét féltöl. örvendetesen állapítható meg azért, hogy e téren komoly tervek közelednek megvalósulásuk felé. A iniciativa a Birodalmi Iparszövetségtől, Berlin, származik, s a terv alapján odairányni, hogy a németországi és csehszlovákiai kereskedelmi és ipari érdekeltségek, kereskedők, iparosok között felmerülő vitás esetekben a két állam érdekelt testületéi között történő megegyezés alapján felállítandó választott biróság döntsön, mint egyetlen, illetékes fórum. E kérdésben a Csehszlovák államban a pragai, retchenbergi, brünni, pozsonyi kereskedelmi kamarák, a mindkét prágai tőzsde és más gazdasági érdektársulatok tagjaiból alakított szervező-bizottság fáradozik a terv megvalósítása érdekében. Az előmunkálatok már annyira haladtak, hogy a választott biróság rövid időn belül működését meg is kezdheti. A te jedelmes alapszabályokból, amelyek sok részében a börzebirósag statútumaihoz alkalmazkodnak, a legfontosabbakat, alábbiakban ismertetjük. A választott biróság két titkárságot tart fenn: egyiket a Németbirodalmi Iparszövetségnél Berlinben, s másodikat a Prágai Kereskedelmi kamaránál. Az illetékesség megállapítására döntő a panaszlók kereskedelmi telepének helye; csehszlovák állampolgár elleni panaszt a prágai, idegen állambeli elleni panaszt a berlini titkárság intéz el. A panasz benyújtásával egyidejűleg a peres összeg 3/4°/0-a küldendő be a titkársághoz. A döntő tanács három tagból áll, egy egy tagot a peres felek jelölnek, a harmadik tagot, aki az elnök szerepét tölti be, a két kijelölt tag választja, jegyókönyvvezeiö tisztjét egy, mindkét állam jogszokásait, törvényeit ismerő jogász tölti be. A panaszt a panaszlottnak írásban adják tudomásul, melyre egy meghatározott időn belül válaszolnia kell. E válasz beérkezte után a titkárság kiegyezésre tesz kísérletet, ha ez nem jár sikerrel, a választott biróság elnöke szóbeli tárgyalást rendel el. A felek alkalmazottjaik, ügyvédek, továbbá ama választott bírók által képviseltethetik magukat, akik a választott bírák jegyzékében a Németbirodalmi Iparosszöv*-tség és a Nagykereskedelmi Központi Szövetség által egyrészről, a Csehszlovák Érdekeltsági Egyesületek által másrészről kijelöltettek. A tárgyalás által szükségessé vált költségeket az elmarasztalt fél köteles fedezni, míg a képviselő költségét az illető fél viseli. A bírósági eljárásra nézve abban az államban szokásos és törvényes tárgyalási eljárás az iránytadó, amelyben a választott bíróság tárgyal. Az előadott tényállás a választott biróság szabad mérlegelése tárgyát képezi. A döntés megindokolása lehetőleg a tárgyalás befejezte után szóbelileg közlendő. A fél kívánságára a titkárság a döntés kiállításán igazolja annak végrehajthatóságát. A végrehajtás iránt a fél rendes és illetékes bírósághoz fordulhat. A döntés ellen uj tárgyalás meg nem engedhető. Az esetben, ha a döntésnek nem lenne foganatja, a németbirodalmi, illetve a csehszlovák polgári perrend az irányadó. A nagy vonásokban vázolt intézmény, ha megfelelő emberek közreműködése biztosítható, elsőrendű érdekek megvédését hivatott a, gazdasági életben, különösen oly árnk adásvételéből eredő ellentétek elsimításánál, melyek a tözsdebiióság hatáskörébe nem tartoznak. De még a börze áruknál is szívesebben fog belemenni a kereskedő az uj bíróságba, mert igen gyakran előfordul, hogy a felek az idegen állambeli börzebiróság ítéletének magukat alávetni nem hajlandók. Ez a készség inkább fog meglenni akkor, midőn a fél látja, hogy saját nemzetbelije is döntő szerepet játszik ott. Különösen nagyot jelent az a körülmény, hogy ez a választott biróság teljes szabad és magán egyesülés, megegyezés szülöttje. Épen ezért egyedüli tekintélyét is csak úgy találja meg, nem lévén törvényszerű, s mintegy állami közigazgatási jellege, ha oly Ítéletek kerülnek ki munkája alól, amelyek megnyugvást keltenek. Ha, s miben nem is kételkedhetünk, a gyakorlatban beválik az intézmény, célszerű lenne éppen a jogkereső közönség ügyeinek gyorsítása érdekében törvényszerű formákkal azt továbbfejleszteni. 0- g ) útlevél lízmur puüíüsol beszerez pontosan 48 órán belül a megbízhatóság és kezesség garanciájával. — Vidéki megbízások postafordultával intéztetnek el! 138 Tarifa: Kereskedők, gyárosok és földbirtokosok -stb. részére ............................ . Ke. 60.— Állami hivatalnokok és magántisztviselők stb. részére.............................Ke. 40.— Munkások, cselédek stb. számára. . . Ke. 30.— „PINKERTON ‘ Magándetektív-Intézet Bratislava Pozsony, Jirínger-u. 4. Alapittatott 1913. Tulajdonos: HAHN S. Keresk. törvsz. bej. ::: Telefon 646. — Igazán kívántad az apád halálát? — kérdezte a kopasz ügyész. — Kiváutam! Szinte imádkoztam, hogy ott fulladjon meg ! Ezért megérdemlőm a halált! — A bíró, meg a tulajdon édesanyád is gyilkosnak tart. Mit szólsz ehhez? — Azt, hogy az egész falu gyilkosnak fog tartani, s mindenképen jobb lenne nekem meghalni! A temetőben békességben pihennek a holtak. Ott jó 1 Csak ott jó! A vörös ügyvéd felkiáltott: — Hát ha a halál jó, akkor te nem vétettél semmit az apád elleni — És ha a te szemedben a halál jó, — szólt most a kopasz ügyész — akkor a halál neked nem is lenne büntetés, s rád másmilyen büntetést kell mérni! Ha bűnösnek vallód magadat, bűnhődj hát azzal, hogy kínos gyötrődésekben : holtig élj! Akinek a halál jó, annak az életfogytiglan való élet az igazi büntetési Nagy Fali kínosan felzokigott: — Jaj, kegyelem, kegyelem! Az anya felébredt fiának az éjszakai csendességet megriasztó hangos szavára: — Mi bajod, Pali? Rosszat álmodtál? — Nem álmodtam, — felelte a fia, — hiszen nem is aludtam. — Hát akkor miért kiáltottál kegyelemért ? — Én nem kiáltottam, — tagadott a fia — talán te álmodtad azt anyám, hogy halálra Ítéltek s te kiáll 01 tál s a magad szavára ébredtél fel. Mondom, én eddig nem is aludtam. Nagyon meleg van idebenn. — Hát eredj ki a tornácra, ott a hárságy, vidd ki a szűrödet. Pali felcihelödött. Szép csillagos nyári éjszaka volt odakint. A telihold megszéditette az egész világot, A szomszéd disznóóljának ócska, korhadt födele is olyan ragyogó volt, mintha ezüst zsindelyből lett volna. Da Pali semmiből semmit se látott, csak levetette magát tehetetlenül a hárságyra. Alig, hogy behunyta a szemét, elébe lebbent a kopasz ügyész és faggatni kezdte: — Mondd, hát miért félsz te olyan nagyon az életfogytiglan való életbüntetéstől? — Azért félek, mert az én életem nem élet. Az én igazi életemet megölte az apám. Ilyen megölt élettel élni mindennél rosszabb: nyomorait a testem és nyomorait a lelkem. Akár hiszik az urak, akár nem, én tudom, hogy milyen vagyok, de az a baj, hogy néha azt is érzem, hogy milyen lehettem volna! Olyan vagyok, mint valami sínylődő beteg állat és egészséges legény lehettem volna én is, olyan, akinek a karja, válla erős s aki, ha megszólal a szive, uj nótákat csinál . . . — Ha igy áll a dolog, — szólt megint az ügyész — keserűségedben talán mégis megrántottad azt a kötelet?! — Ha tettem, akaratlan tettem. — No már pedig azért, amit az ember akaratlan tesz, igazán nem felelhet; akkor téged nem lehet snmmiféle módon büntetni. Pál egészen elalélt az ügyésznek ettől a szavától. Mi ez?! Hát már ez a jó ügyész is elállott a haláltól? Már ez is úgy kezd beszélni. mint a védő? Rettenetest! Egy kis idő múlva megszólalt a vöröshajú ügyvéd: „Nem vagyok zeneértőV — ezt szokták mondani azok a következetes koncertkerülök, akik „elvből* nem járnak a hangversenyekre. Minden elv tisztelni való, ha olyan érv szól mellette, amit a gondolkodó ember elfogadhat. De mondjuk ki mindjárt, aki ezzel indokolja a komoly koncertekről való távolmaradását, hogy „nem zeneértő", — az igen gyenge érvvel menti magát. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem szükséges zeneértőnek lennünk, hogy zeneélvezők lehessünk. Ha valaki nem tanult zongorázni, vagy hegedülni, vagy akármiféle hangszeren' játszani, az még nem jelenti azt, hogy ne találjon gyönyörűséget egy-egy komoly művészi zeneprodukcióban. Mindenkinek helye van a hangvesenyteremben, akinek zenei hallása van. Sok évi zenetanári pályámon gyakran tapasztaltam, hogy igen sok ember azt hiszi magáról, hogy egyáltalán nincsen zenei hallása. E gyakori tévedést az okozza, hogy az illető még egy egyszerű dalt sem képes elénekelni. Statisztikailag be van bizonyítva: az abszolút zenei süket ember a legnagyobb ritkaság az európai népek között. Alig akad olyan értelmes ember, aki pl. a Rákóczi induló és a Hymnus közötti különbséget észre ne vegye. Természetes, hogy a zenei hallásnak is végtelen fokozatai vannak. Ha a mélyhangu nagyharang szavát meg tudom külömböztetni a lélekharang magasan csengő hangjától, már van zenei hallásom. Ritkaságszámba megy az olyan ember is, akinek ne lenne hangszin érzéke, vagyis aki ne tudná megmondani, hogy a sötét éjszakában a trombita harsogását vagy a fuvola lágy susogását hallotta-e az erdő mélyéről. Igen természetes, hogy hosszas gyakorlat utján, a magas és mély hangok közötti külömbséget, valamint a különböző hangszerek hangszineit is mindjobban tudjuk érzékelni. A hosszas gyakorlat alatt nem speciális zenefanulást értek mostan, csupán a korunkkal járó természetes fejlődést, tapasztalatot. Ugyanilyen fejlődési folyamaton megy keresztül a hangverseny-hallgató is — ha tanult is zenét. Világosan emlékszem a magam gyermekkorából, amikor először hallottam az egykor híres Hubay—Popper vonósnégyest játszani, úgyszólván csak Hubay hegedűjének a hangjára tudtam figyelni. Csak később bontakozott ki előttem a quartett-muzsika " a maga nagyszerűségében, melynek ma egyik legkiválóbb kuitiválói a közeli napokban Komáromban szereplő Waldbauer Imre, Temesváry János, Kornstein Egon és Kerpely Jenőből álló együttes. A gyakori koncertek hallgatása alatt fok— No hát, hogy már egyszer egészen tisztán lássuk a dolgot, mondd meg minekünk: milyen messzire állottál a kút szájától? Erre a kérdésre Nagy Pali hirtelen felült a hárságyon és besüppedt szemében valami sunyi, ravasz sugár villant fel. — Tudják mit? —szólt örömét leplezve, halkan — menjünk ki a török kúthoz ott megmutatom, hogy hol áilt&m ón, hol állt a béres, hol állt az apám. De csendesen menjünk, hogy fel ne ébredjen az édesanyám . . . Nagy Pali kiosont az udvarról, s a holdvilágos éjszakában sietve ment, ment az urasági legelő felé. Néha-néha hátranézett. A kopasz, meg a vöröshaju, úgy látta, követték, mint az árnyék. No — gondolta Pali magában, — örülök, hogy kicsalhattam őket ide s most túljárhatok az eszükön! A legelőszélen aztán, hogy hamarabb odaérjenek, Pali szaladni kezdett. Lihegve ért a kút közelébe. — Nézze, ügyész ur, álljon oda a dülőntra, oda, ahol a nyárfa árnyéka keresztbe fekszik az utón: ott állt a béres a szekérrel. Az ügyvéd ur álljon oda, ahová a kntgém árnyéka esik a földre: ott álltam én. Itt állt az -apám, itt egészen a knt mellett: aztán fogta a kötelet és igy átlépett a káván. Hirtelen, igy... És Nagy Pali, a kopasz és vöröshaju elől igy elment ama Biró elébe, aki az apák és gyermekek, államférfiak és részeges parasztok felett egyaránt igazságosan ítél s aki tadja, hogy kinek mi megyen büntetésszámba: az élet-e, vagy a halál?
